Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

 régi Krumlov újjászületik

Fekete Sándor ;

Petőfi élete

2.

i,KATONÁNAK SZÁMŰZÖTT ' BALVÉGZETEM...”

A kitagadott fiú 1839 február közepén hagyta el Selmecet. Kopott köpenyében, gyalogosan vágott neki az útnak: Pest felé tartott.

„Hat esztendeig voltam istentől, emberiül elhagyott földönfutó; — írta később —hat esztendeig volt két sötét árnyékom: a nyomor és a lelki fájdalom... és mikor? ifjúságom kezdetében, az élet legszebb szakaszában, mely csupán az örömökre van teremtve. tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig.” (Úti levelek.)

A hatesztendei nélkülözés, megaláztatás más embert talán összetört volna, de az ő erős jellemét nem tudta kikezdeni, sőt megedzette. E hat év tapasztalatai beépülnek majd verseibe és a valóság ezer színével gazdagítják azokat.

Pestre érve Petőfinek sikerült bejutnia a pesti magyar színházhoz. Nem színészként, ilyen feladatra a tizenhat éves kóbor diák nem is lett volna még alkalmas. Ne kerülgessük a szót — színházi szolga lett. Korát meghaladó értelmével felfogta, hogy az annyira vágyott színészi dicsőséghez a statisztáláson át vezet az út, s korához illő merészséggel vállalta is az ezzel járó színházi szolgai teendőket. Abban az időben nem volt színművészeti főiskola. Aki színésznek akart állni, valamelyik társulatnál jelentkezett — a legalacsony- rendűbb feladatokra.

Az ország első számú magyar színháza nem volt olyan előkelő intézmény, mint a pesti német teátrum. Ha esni kezdett, a környéket elborította a sár. Petőfi esténként lámpással kísérhette haza a sötéttől és a sártól félő színésznőket — egy tízesért. S néha, ha olyan darabot adtak, amelyben a „néma személyzet” népes volt, ő is felléphetett a színpadra, nemcsak mint „székek és pamlagok” hordozója, hanem mint szótlanságra kárhoztatott vadász vagy paraszt, katona vagy nemesúr.

Petőfi színészi pályája tehát fordítva indult, mint majdani színésztársaié,' akikkel később össze fogja hozni a sors. Azok falvakban, vidéki kisvárosokban kezdték pályájukat, egy rég divatjamúlt színészi iskola tanítványai voltak, magyarán ripacskodtak. Petőfi viszont tizenhat éves, nyitott szemű, koraérett kamaszként az ország legjobb művészeit láthatta játszani naponta testközelből figyelhette alakításaikat, tanúja lett annak a küzdelemnek amely ekkor már javában dúlt a régi, „síró és éneklő” iskola, és az új, a természetesebb játékfelfogás hívei között. S ha társaival sokszor összeütközésbe fog kerülni. ennek egyik oka épp az, hogy ő már induláskor az új iskola tanítványa lehetett.

Mintegy három hónap után elhagyta Pestet. Talán apja vitte el, vagy valamelyik rokona szánta meg a kitagadott fiút, tény, hogy 1839 máius második felében már Ostffy- asszonvfán volt, egy földmérnök házában. A jómódú rokon gyereke mellé fogadta be Petőfit házi tanítónak. A rakoncátlan k:s kölyök taníttatása mellett Petőfinek az irodában is dolgoznia kellett, széo írását és raiztudását a mérnök szívesen hasznosította.

Szegény rokonként, de minden jel szerint kellemes nva- rat töltött Petőfi Ostffv- asszonvfán. Volt tisztes munkáin, mindennap ehetett, a nélkülözések hónapjai eltűnő

emlékké váltak. Ráadásul a környék legszebb leánya is közelében élt, bizonyos Róza, persze, hogy a kamasz fiú sürgősen beleszeretett, .s persze, hogy a szerelemnek ezúttal is, mint Aszódon versek lettek a következményei.

Csakhogy Róza kisasszony nem csupán szép volt, hanem helybeli előkelőség is. Amikor a szerelemnek és a szerelmes költeményeknek pletykás híre lett, a mérnök megharagudott és — mivel éppen távol volt

— levélben utasította feleségét, adja ki az ifjú költő útját. A kidobott fiú Sopronba ment és felcsapott katonának.

„Katonának száműzött balvégzetem...” Egyetlen katonapajtásához írt későbbi versében magyarázta így sorsának e rossz változását. Mit értsünk balvégzeten? Csak a kitagadásig súlyosbodó apai szigort? A kilátástalan nyomort? Okunk van azt hinni, hogy döntésében az anyagi sanya- rúság, a kitagadottság és a kamasznál oly természetes kaland- és világlátási vágy mellett a katonai dicsőség kísértése is szerepet játszott.

Az önkéntes újonc felvételiére 1839. szeptember 6-án került sor. Mint a katonai fő- törzskönyvből megállapítható, egy kis jámbor csalásra is szükség volt a soroztatás érdekében; a rekruta 1821-ben születettnek vallotta magát, nyilván azért, mert az alsó korhatár 18 esztendő volt.

A soproni laktanyában fa- priccseken, kettesével aludtak az újoncok, Petőfi ágytársa egy cigányfiú volt. A tisztikar jórészt osztrákokból, horvá- tokból állt, a vezényleti nyelv német volt, amelyet a magyar altisztek természetesen éktelenül kerékbe törtek.

A költő nem igyekezett túl okosnak mutatni magát. De ezek az egyenruhába bújtatott szerencsétlen fajankók így sem tudták megbocsátani „a világfutó .tintanyalónak” (mert csak így hívták), hogy barátaival levelez, azaz ír és olvas. A betűvel szemben érzett ellenszenvük levezetésére éop kapóra jött ez a vándordeák — ahol csak lehetett, ártottak neki. A legmegalázóbb és legpiszkosabb munkákat rá bízták, a legkisebb vétségért kurtavasra verték vagy megbotozták. (Kurtavas lett a vége annak is, hogy a Sopronba látogató Liszt Ferenc hangversenyére el mert menni.)

Minél mélyebbre alázta a végzet, annál fényesebb elégtételeket várt a sorstól. „Érzem, barátom, magamban, — mondta egy diákbarátjának — hogy nem mindennapi embernek születtem”. Egyre többször gondolt szökésre is. Ha majd a messze Tirol „hó környékezte bércei” alá kerül az ezred — reménykedett — onnan már könnyű lesz megszökni Teli Vilmos hazájába...

De reményei ismét megcsalták. A félévi kiképzés után csakugyan elindultak Sopronból, ám csak Grácig jutottak. Itt „rostokoltak” több mint egy hónapon át, 1840 március végétől május elejéig. Innen indult tovább a költő zászlóalja

— de nem Tirolba, hanem lefelé, gyalogmenetben. Zágrábnak.

Petőfi azonban nem tartott velük. A piszkos laktanyák népe közt akkoriban oly gyakori tífusz ágynak döntötte. Kórházba vitték. Meg sem gyógyult tisztességesen, beosztották egy transzportba és mennie kellett a társai után. ősszel hadgyakorlat következett. Ez már sok volt. A szüntelen nélkülözéstől, bántal- maktól, tífusztól sújtott, agyonhajszolt szervezet nem hírta tovább — ismét katonakórházba került.

E szerencsétlenségből fakadt katonaéletének legnagyobb szerencséje. Az ezredorvosnak feltűnt a vézna baka, aki olvasnivalót kért tőle — nem szokták ilyen kéréssel zaklatni. A derék orvos szolgálatképtelennek minősítette az olvasgató közlegényt, majd felülvizsgáló bizottság elé küldte. „Gyenge testalkat, hajlam a tüdőbajra és a szívedények tágulására” — állapította meg a bizottság. 1841. február 28-án kapta meg „búcsúlevelét”, az obsitot.

Tizennyolc éves és két hónapos volt akkor. És már obsitos.

„...CSILLÄMLANI KEZDETT

SZERENCSECSILLAGOM...”

Az ifjú obsitos 1841 februárjában tűnt fel Sopronban. Egy rend viseltes egyenruhát egy pár bakancsot, fehérneműt és egy fehér posztókucsmát kapott az obsit mellé, szerzett még egy görcsös botot is — így jelent meg soproni barátai körében. Azok örömmel fogadták, de segíteni. nem tudtak rajta. Továbbállt hát. Pápára gyalogolt. Keresete nem volt, szülői támogatásra aligha számíthatott. Megpróbálkozott a tanulással, de nem érezte jól magát Pápán. Itt sem állomásozott hát sokáig, néhány heti barangolás után hazaindult — szüleihez, Dunavecsére.

(Folytatjuk).

A dél-csehországi Cesky Krumlov városa a legjelentősebb cseh építészeti emlékek közé tartozik,'s az európai történelmi városok között is különleges helye van: központja mindmáig mint „élő szervezet”, a maga ritka képzőművészeti egészében maradt fenn.

A város fölé emelkedik a kastély, amelynek legrégibb része az eredeti központi épület, az úgynevezett „Hrádek”' (Váracska). Henger alakú főtornya a 13. században épült. Az építkezés további 5 százada során minden időszak sajátos építömúvészeti jellegének nyoma maradt a kastélyon. Maga a város gazdag történelmi emlékekben. Minthogy itt már a középkor óta túlsúlyban voltak a kőházak, nemcsak nagyszámú épület maradt fenn, hanem a történelmi szempontból rendkívül értékes épületbelsők is. Az épületek mintegy 400 házból álló érintetlen egységet alkotnak, ezek közül 328 a műemlékvédelem gondozásában van.

Röviddel a háború után megjelent a város széles körű rekonstrukciójának terve, ezt 1957-ben hagyták jóvá. A rekonstrukciós tervek végrehajtásának elengedhetetlen feltétele volt a városi közlekedés megoldása, Vj hálózatot építettek ki, amely lényegesen megkönnyítette a belváros közlekedését és megszüntette a történelmi épületek rázásokozta veszélyeztetését. A részlettervek úgy állapították meg a munka ütemét, hogy elsősorban a veszélyeztetett épületeket restaurálják.

A most folyamatban lévő else szakaszt 1974-ben kell befejezni; ebben az időszakban építik újjá a legfontosabb épületeket — a múzeumot, amely eredetileg jezsuita szeminárium volt; Krumlov legnagyobb korai barokk épületét, a volt jezsuita kollégiumot, amely hatalmas teraszával ma szálloda: a városi színházat és egész sor középkorból megmaradt lakóházat.

A művészettörténeti és hidrológiai kutatásokat követően 7T.egszilárditjfik az épületek láncéit, megújítják a megtisztított falakat, rekonstruálják a homlokzatokat. Eltávolítják azokat a pótépítményeket, amelyek rontják az épület ere- leti vonalait. Feltárják a ■mennyezet gerendázatát, ame- yet gyakran fal takar, felújítják a stukaturát, restaurálják 1 freskókat, s a fennmaradt boltozatokat leredeti formájukban állítják vissza. Rendkívül igényes a reneszánsz, vagy barokk fagerendázat megmentésének munkája. Gondosan megőriznek minden értékes építészeti részletet; a festményeket, kályhákat, ablakokat és az értékes kovácsoltvas kapukat. Az épületek belső terét korszerűen szerelik fel: gázfűtést, vízvezetéket és villanyt vezetnek be, biztosítják a megfelelő világítást és szellőzést. Krumlov tehát a régi formában születik újjá.

Lengyel hétköznapok t

Varsói fiatalok között

Közismert, hogy Lengyel- országban éppen olyan nagy a gyermekkultusz, mint nálunk. A kormány nagy összegeket fordít egyrészt a gyermekintézmények fenntartására, másrészt közvetett juttatásokkal is enyhít a nagycsaládosok gondjain. (Szükség is van erre — mondta varsói kalauzom W. Gergely, a frissen diplomázott bölcsész, aki jelenleg idegen- vezetőként dolgozik, de ősztől újságíró-gyakornok lesz a Lengyel Távirati Irodánál —mert aki tudja, hogy például Varsónak a II. világháború során 80 százaléka elpusztult, s hogy a lengyel nép több millió embert veszített a világégés során, annak talán nem meglepő,, hogy itt nagyon sok a fiatal és a gyerek.) De milyen lehetőségeik vannak a felnövő fiataloknak? 'Erről beszélgettünk azon az estén, amikor a Pu- tawska út 108. alatt lévő szállásadómnál amolyan kis klub gyűlt össze zenehallgatásra, „intelligencia-játékra”. (Ez utóbbi .nagyon hasznos játék, ismerik nálunk is: mondanak egy betűt és nyolc-tíz szót, főnevet kell gyorsan rögtönözni. Aki a legügyesebb, az kapja a legtöbb pontot, maid ezeket a pontokat összesítik.)

Lesek, a szállásadóm fia műszaki rajzoló. Menyasszonya, Anna, közgazdász az egyik élelmiszeripari vállalatnál. Gergely bölcsész. Ella gimnazista, Andrej szakközép- iskolás. A lehetőségek szépek — állapították meg egyöntetűen. Sokoldalú képzést nyújt a középiskola, náluk is előtérbe került a politechnikai képzés, aminek a nyomát a beszélgetésünk színhelyéül szolgáló szobában is fellelhettük: számtalan vezeték húzódott a falakon, minden szobába, még a fürdőszobába is elvezette

Lesek a telefon mellékvonalát; sorbakapcsolta a lámpákat, a magnót, a kis rádiót, sth.

Gergely pesszimista:

— Én jól ismerem a magyar viszonyokat, hiszen az egyetemen magyar szakra jártam. Váci Mihályból disszertáltam, többször jártam Magyarországon, konzultáltam a fiatalon elhunyt költővel is. Tudtam, hogy Magyarországon az egyetemről kikerülő fiatal szakemberek válogathatnak a jobbnál-jobb munkahelyekben. Nálunk egy fizikai munkás igen sokszor többet keres a gyárban, mint a diplomás.»

Ez aztán vitákat kavart. Lesek érvelt: neki ez tetszik, mert végül is a gyári munkások teremtik meg az anyagi javak többségét, s az utóbbi években eléggé elhanyagolták őket. „Nagyon jól van ez így — mondja, —, hiszen az állam igen sok pénzt költ a fiatalra; amíg elvégzi áz egyetemet, s ezt a pénzt is a munkások teremtik elő”. Anna. Lesek jö—' vendőbelije ‘nem értett "mindenben egyet vőlegényével. ..Nézni kell a végzett munka társadalmi hasznát is, akkor pedig már más a kép. Szerintem is többet érdemelnének az egyetemről kikerülők.’*

Az anya a sarokból figyelte a fiatalok szenvedélyes vitáját és csendesen mosolygott. „Azért nem halnak éhen a diplomások sem...’* — mondta csendesen, maid arra terelte a szót. hogy a fiatalok — mint mindenütt a világon — itt Varsóban is keresetük jó részét ruhára és szórakozásra költik.

És mennyibe kerül a szórakozás?

— A klubokban nem sokba. Persze, akik osztályon felüli helyekre járnak és szeszes italt foyasztanak, azoknak megbánja a pénztárcájuk. De a len;

gyei fiatalság jó része nem a szesz miatt megy szórakozni.

Elmondtam nekik, hogy mielőtt útnak indultam, sokan mondták idehaza, hogy sörben nem lesz hiányom. És itt Varsóban, de több városban is alig lehet sört kapni.

Valóban így van, — mondták — a legtöbb étteremben este nyolc óra után már nem lehet sört kapni, de a lengyelek nem is nagyon kérik, inkább a teát szeretik. Aki sört akar, az a kiskocsmákat keresi fel.

Visszatérünk az érvényesülésre. Gergely most már boldog, ősztől biztos állása lesz a PAP-nál, a távirati irodánál. Igaz, ő albérletben lakik, egy pinceszóbában, kinn a város szélén, amiért 800 zlotyit fizet havonta, de ha kétezret megkeres, be tudja majd osztani. Aztán a Katowicében élő szülei is „gondolnak rá”, olykor olykor.»

A lakás kevés, az albérlet drága. Tőlük tudom meg, hogy például Varsó már régóta „zárt város”, ami azt jelenti, hosszú évekig kell itt lakni, hogy valaki jogot szerezzen állami lakásra, Eddig igen sok lakás épült, de sok a fiatal házas is, és Varsó millión felüli világváros. A társaság két legfia- talabbja, Ella és Andrej csak néha-néha tud beleszólni a beszélgetésbe, ők még élik a diákok gondtalan életét. Mindketten jó tanulók, el sem tudják képzelni, hogy érettségi után fel ne vennék őket magasabb iskolába. Andrej mérnök lesz, Ella tanárnő. Nyelveket tanulnak, már szépen eltársalognak angolul, és szeretik a színházat: bérletük van. az

operába.

ANGYAL SÁNDOR

(Következik: Városépítés — korszerűen).