Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

! * Â hidegei várta Őszi-teli aruualaszlek a Tolna megyei boltokban Híznak már a nagykabátok. Velük együtt lekerülnek a vállfáról a vastag szöveiruhák, kosztümök. Némelyik kopottas, újat kell venni helyette. Szé­pet, meleget. Lehetőleg ol­csón. • A gyakorlat azt mutatja, — hajh, az a gyakorlat! — hogy az hiányzik, amit a legtöbben szeretnének. A gyártott meny- nyiség nem követi elég rugal­masan a keresletet. Idén pél­dául nem lesz elég a bélelt oi- kánanyagú kabát, és a pilot- jackey. A győri pamutipari vállalat, mely az orkánanya­got készíti, egvre Kevesebbet szállít a rendelőknek. „Nem kifizetődő ^ gyártás” — mond­ják. Az lesz a vége, hogy egyetlen méter belföldi alap­anyagot sem szabnak nemso­kára. Marad az import, a drá­gább. ^ Hasonló, a helyzet a fiúöl­tönyökkel, 50 százalék gyapjú­tartalomig. Ezek a termékek a hármas árkategóriába tartoz­nak. tehát a gyárak által kér­hető legmagasabb összeg is ol­csó fogyasztói árat jelentene. Mit csinál ilyenkor a gyár: nincs meg a kellő haszon, be­szünteti a gyártást. A félgyap­jú fiúöltönyök eltűnnek a boltokból. Általában nézve azonban a tolnai ruházati boltokban lé­nyegesen több idén a nagyka­bát, mint tavaly ilyenkor. Na­gyobb a választék is, bár az árak sokszor lekörözik a tava­lyiakat. Sok az import. A ha­zai szövetek többsége elma­rad a divatosat kedvelők igé­nyétől. ; * Sajnos, nincs elegendő kord- bársony és düftinanyag. Nem kifizetődő a gyártásuk. A nóta isméét — majd akkor lesznek kaphatók ismét, ha emelik az árukat. Többféle női szövet ' van mint tavaly. Szaporodnak a hurkolt technológiával készült termékek. Az árak azonban magasabbak a tavalyinál. 350 —600 forint között ingadoznak. Kicsi a gyermek, bakfis, ka­masz télikabát választék. A megyében ugyanúgy, mint az országban. _ • * A gyermekruhák ára egyre több gondot okoz a szülőknek. A gyárak új és új alapanyago­kat használnak fel, amelyek ára magasabb a hagyományo­sakénál. Az állam támogatása rögzített összfeg, ezért a gyer­mekruházati cikkek árai fo­lyamatosan nőnek. Az ember­nek olykor az az érzése, hogy az alapanyag drágulásához ké­pest aránytalanul is. Egy nemrég lezajlott országos el­lenőrzés több indokolatlan ár­drágítást fedett fel ezen a te­rületen. S egyetlen kérdés: ha már új alapanyagok és belő­lük készülve új fantázianevű ruhák jelennek meg, miért nem marad meg a régi meg­szokott, kipróbált olcsóbb is, bővíteni a választékot? Jó hír, hogy a csecsemő­ruházati cikkekből több kerül forgalomba, mint tavaly. A forgalomnövekedés átlagosan mintegy kilenc százalék lesz. Alaposan megijesztette idéü tavasszal a nőtársadalmat a harisnyanadrág. Hónapokig el­tűnt a boltókból, félévig a ki­rakatokból. Télre mintegy 2,5 millió kerül forgalomba. Saj­nos nem sokkal több mint ta­valy. Hiányra még akkor is szá­mítani lehet, ha tudjuk, hogy az import mennyisége jelentő­sen emelkedett. Ráadásul a belföldi gyártású harisnyanad­rágokra szaporodnak a pana­szok. Némelyiket csak egyszer lehet felhúzni, épségben, mint a papírruhát. Többféle téli cipő van máris a boltokban, mint tavaly, s a választék a következő hónap­ban tovább növekszik. Meg kell azonban mondani, hogy egyes divatárukból még mesz- sze nincs megnyugtató meny- nyiség. A népszerű műbőr csizmákból például a kereske­delem október elsejére kérte az évi mennyiség hatvan szá­zalékát a gyártóktól. Csak egy­hónapos határidő csúszással kerül a boltokba ez a meny- nyiség. Kevés a magas szárú gyermekcipő. Tolna megyében nem lesz divatcsizmahiány. A Déldu­nántúli Cipő Nagykereskedel­mi Vállalat ugyanis szerződést kötött a kiskunmajsai Cipőipa­ri Szövetkezettel, ötezer pár jó minőségű műbőr csizma gyártására. A szállítások már elkezdődtek. Itt is meg kell jegyezni — hányadszor ismét­lődik már ez a mondatrész ! — hogy a választék a drágább termékek felé tolódott el. Gyermekcipőkben egyéb­ként 20—30 százalékkal több kerül idén a szakboltokba, mint tavaly. » A Tolna megyei őszi-téli felkészülést közvetlenül is se­gítik a helybeli vállalatok, üzemek. A Tolna meg} ei Tex­tilfeldolgozó Vállalat papla­nokat és sokféle kötöttárut szállít a megye szakboltjaiba. Segíti az ellátást a Bonyhádi Cipőgyár, a Hőgyészi ÁFÉSZ kötöttárurészlege, s a szek­szárdi Kövendi Sándor Cipész Ktsz, mely posztószáras láb­beliket készít. K. Kényszerű idő- és pénzfecsérlés Újabbon egyre többször va­gyunk kijévé annak, hogy a szol­gáltatók előre jelzett érkezésére várva fecséreljük drága időnket — otthon. Ki úgy oldja meg ezt a fajta időpocsékolást, hogy sza­badságot vesz ki, más pedig úgy, hogy túlmunkáért járó csúsz­tatását nem pihenéssel tölti, ha­nem várakozással. Rendelkezésre álló példa­tárunk rendkívül gazdag. Pedig szerkesztőségünk legföljebb egy töredékét ismeri annak, ami la­kosságunknak messzemenően jo­gos panasza a szolgáltatósok pontatlansága tárgyában. Nem jelzi ugyanis mindenki, hogy hány órát, napot töltött hosszú várakozással, hány munkanap­kieséssel böjtölte ki a legkülön­félébb szolgáltató szakemberek kegygyakorlással felérő megérke­zését. De legfrissebb adalékunk nagyon alkalmas arra, hogy in­tézkedésre serkentse azokat, akik —• többek között — hivatottak. arra is, hogy rendet teremtsenek •a szolgáltatásokban. Nagy szavak nélkül Alig fejeződött be a kalá­szosok aratása, máris itt az újabb erőpróba: az őszi beta­karítás. Újra azokra hárul a munka neheze, akik végigkín­lódták — mert kínlódás volt — az aratást. Kik ezek az embe­rek, akiket a sajtó, a rádió a nehéz nyári napokban a szán­tóföldek hőseinek, az aratás áldozatkész katonáinak tisz­telt? Mi ad erőt a fárasztó munkához, mi teszi őket hőssé? Ezt kerestem egy kövesút mel­letti táblán délidőben, ahol há­rom kombájn álldogált béké­sen a félig levágott kukoricá­ban. „Gazdáik” az árok szélére telepedve éppen ebédhez ké­szültek. Könnyített helyzete­men, hogy kettőjük ismerős­ként üdvözölt. Néhány éve végeztek traktorostanfolyamot, ott találkoztunk. — Jó étvágyat — kezdtem a beszélgetést. — Ebédidő? — Az is, nem is. Bekápunk néhány falatot, aztán hajrá to- ,vább, amíg lehet — int a fel­hős ég felé. — Nem hiányzik a meleg ebéd? — Megszoktuk. A vacsora majd meleg lesz. így ment ez az aratásban is. Mondják, hogy van tsz, ahol adnak me­leg kosztot, meg egyéb mele­gítőt is — kacsint a másik ket­tő felé. — Egyéb melegítő itt is akad — mutatok az üvegekre. — Szódás — ennyi a válasz. — Részt vettek az aratásban is. Melyik nehezebb? — Egykutya. Csak most hi­degebb van. Dolgoztunk akkor is minden percet kihasználva. — A közvélemény ezt el is ismerte. Mint hősökről beszél­tek magukról. Érzik, hogy most is hőstettet hajtanak végre? — Ezt maga sem mondja komolyan. Miért éppen mi len­nénk hősök? Akkor hős a ko­mám is a szállítótraktoron, meg a Jóska a détén, aki éjjel is szánt, meg az asszonyok a répaszedésnél, szóval mindenki, aki dolgozik. Nagy szavak! Meghat a bányász, a kohász, a gyári munkás, azok nem hő­sök? Még maga is, ha elvégzi a munkáját. Aztán, ha mind hősök vagyunk, így jobb? — fordul a másik kettő felé. Az egyik üveg körbejár. — Ez sem szabályos — eme­li meg az üveget — de melegít. Ebben a rongy időben nem sok meleget tart ez a gönc — mutatja kék, nyári munkás­ruháját. — A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetben — mon. dom — a napokban szereztek be 10 öltözet vattaruhát a kombájnosoknak. Öcsényben normálholdversenyt írtak ki a betakarításban részt vevők­nek, sok helyen a meghirdetett verseny legjobb helyezettéinek tűztek ki több ezer forintos díjakat. Ez is melegít! — No, verseny az itt is van. Díj is. De nem ártana a vat­taruha sem. Marad ez — újra isznak. , — És a fizetség? Vagy az nem fontos? — Nem a fenét! Gondolja, hogy szerelemből dolgozunk, hajszolódunk? Megfizetnek rendesen. Ahogy mondani szokták: mi is a piacról élünk. Miért, maga jókedvéből kó­szál? — No nem. — Elégedettek vagyunk. Megbecsülnek. Aki meg irigy- li, hogy jól keresünk, hát esi1 nálja velünk. Normális ember nem irigyelheti azt, amit mun­kával keresünk. Közben befejezik a „hama- ri” ebédet. Nem kellett hozzá fél óra sem. Kattannak a bics­kák, visszakerülnek az asztal­kendőbe a maradékok. No, minden jót — búcsúznak. — Ha benn lesz minden kukori­ca, meg a határ is fölszántva, csapunk egy jő brigádbulit. Birkával. Jöjjön el. Meghívjuk. De ha ír rólunk, ne írja ám meg a nevünket. Tudja, hogy van ez! Ezt csináljuk mind­nyájan. Miért éppen -mi sze­repeljünk. De ha egyszer az egész gépesbrigádról csinálna egy fényképet, az jó lenne. Pláne pufajkábaa. Nevetnek. Felbőgött a három kolosszus motorja és adapterújjaikat" a kukoricasorok közé fúrva falni kezdték a fakózöld szárat, csö­vet. Magam maradtam. Igaz is, most mi a helyzet? Hősök­kel beszéltem, hősi munkát látok? ök nem tartják annak. Hogy is mondta egyikük? „Nagy szavak”. Mindenki hős, aki dolgozik, aki munkahelyén becsülettel megállja a heíyét a földeken, gyárban, irodában, beosztottként, vagy vezetőként egyaránt, aki hasznos tagja a közösségnek, a társadalomnak. Nem így mondta, de én így éreztem. Elérjük-e valaha, hogy a „tízmillió hős” országa leszünk? Egyszerűbb és kifeje­zőbb, egészségesebb és iga- zabb: becsületes dolgozó. —h. —s. Megkezdődtek az 1973. évi szerződéskötések Javában tart az őszi-téli zöldségfélék felvásárlása, ám az ország éléskamrájának fel­töltésével egyidejűleg már a jövő évi árualapok biztosításá­ra kötik a szerződéseket a MÉK-ek, a Zöldség-gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés tag­vállalatai. Most is elsősorban a termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal és ÁFÉSZ-ekkel szerződnek, hogy előteremthessék az 1973. évi zavartalan ellátáshoz, az ex­portforgalom lebonyolításához és az állami ipar alapanyag­igényeinek kielégítéséhez szük­séges árut. Mindehhez az előirányzatok szerint korai nyári-őszi bur­gonyából 22 ezer, zöldségfélék­ből 50 ezer, különböző gyümöl­csökből pedig 60 ezer, össze­sen tehát 132 ezer vagonnyi áru lekötése szükséges. (Az ál­lami konzerv-, szesz- és hűtő­ipar a zöldségfélékből nyers­anyagszükségletének mintegy 90, gyümölcsökből pedig 55 százalékát közvetlenül 8 ter~ melóktól szerzi be, és a MÉK- ek ezt csupán kiegészítik szál­lításaikkal ) Az egysülés tag­vállalatai az eddiginél jobb, bőségesebb zöldségellátás ér­dekében növelni kívánják a zöldborsó, zöldbab, paradi­csom, zöldpaprika és görög­dinnye termelési volumenét, ezek azok a cikkek ugyanis, amelyekből több kell ahhoz, hogy kielégítsék a várható ke­resletet és hogy megfelelő fo­gyasztói árakat alakíthassanak ki. (MTI) A Városgazdálkodás! Vállalat,' a Tartsay utca E/3 jelű bérház házfelügyelőjének a lakók igé­nyét tolmácsoló kérésére rendel­te meg a kéményseprési mun­kát. (Ä lakók ugyanis hosszú ideje méltatlankodtak már az el­dugult kémények, a lakásokba visszaszitáló korom miatt.) A Városgazdálkodási Vállalat október 9-én reggel nyolc órá­ra rendelte meq a Tolna megyei Kéményseprő Vállalattól a szük­séges kéménytisztítási munka1 kát. Erre az időpontra történt a megrendelés visszaigazolása is. Az örömhír közleményként került ki az E 3 hirdetőtáblájára és a ház lakói tudták kötelességüket. Azt nevezetesen, hogy otthon keli tartózkodniok a jelzett idő­ben. Ki-ki elintézte tehát, hogy munkahelye ne számítson rá er­re a napra. A bérház minden lakásában várta hát valaki a kéményseprő­ket, akik nem érkeztek meg se kilencre, se 11-re. Déli 12 órára már a legoptimistábbak is fel­adták vakmerő reményeiket. Egy hírnökük keresésére szerkesztősé­günk érdeklődött a Kémény­seprő Vállalatnál, hogy hol van-' nak a kéményseprők? Egy ifjú hölgy azt felelte, — sejtelme sincs, a négy kéményseprő közül melyik vitte el a munkát. (?!) A vállalat főművezetőjét a délutáni órákban sikerült meg­szólaltatni. Ö arról világosított fel bennünket, hogy szó sincs kéményseprőrablásról. Mindössze annyi történt, hogy „megfeled­keztek a dologról, de fél órán belül a> Tartsay utca E/3 jelű házban lesznek a szakemberek." Ne firtassuk, hogy milyen volt a fogadtatás. Azt viszont csakugyan ideié lenné már szívós kitartással fir- tatgatni, hogy hol kezdődött, s ha elkezdődött milyen „perspek- iívát” tartogat számunkra még a felelőtlenséaqel határos feledé- kenyséa?! Napjában ugyanis el­képesztően sok embernek okoz bosszúságot, a munkából való kiesés vonzatóbon anyagi káro­kat is az a ténv, hogy sem a kimondott szónak, sem a papírra vetettnek nincs hitele. Vagy ha van még itt-oti. igen kevés ah­hoz, hoqy beérjük vele. Solvej- aeket^ lepipá'ó vak bizalommal és hűséggel várjuk a víz-, a villany-, a rádió-, tv-, otaikályha- s eavéb szerelőket. Váriuk, mert ígérték, hogy ekkor és ekkor jön­nek. Nem szerelemből, nem in-' aven. Dolgunk lenne eqyéb is. Hogy úgy mondjuk, társadalmi hasznossáaú dolaunk. De ilyen­kor ezt félre kell tennünk. Vajon meddig? Meddig hát,' amikor már most nagyon cél­szerű lenne megszüntetni azt az idő- és pénzpocsékolást, amit a hol objektív, hol szubjektív okok­ra hivatkozó felelőtlenség kény­szerít ránk! — n — Növendéküsző-felyásárlási akció A Tolna megy«* Állatte­nyésztési Felügyerőség a me­gye területéről a TBC- és bru- cellamentesnek nyilvánított községekből fevásárolja a 6— 12 hónapos növendéx üszőket 24 forintos kilónkénti áron, súlylevonás nélkül. Természe­tesen nem válogatás nélkül, hanem csak a tenyésztésre al­kalmas egyedekeí. Az alkal­masságot a felügyelőség szak­emberei bírálják el a helyszí­nen a szerződéskötés ■ alkal­mával. Az így felvásárol); üszőket a szekszárdi Béri Ba­logh Ádám Termelőszövetke­zetben nevelik tovább és in­nen vemhesen kerülnek a termelőszövetkezeti gazdasá­gokba. A szerződéskötés a na­pokban indul, a felvásárlás és elszállítás november folyamán törétnik. Az érdeklődő gazdák üszőeladási szándékukat * községi tanácsnak jelenthetik be még e hónapban. Ettől az egy alkalommal lebonyolított akciótól függetlenül továbbra is tart és folyamatos a 10—C0 napos szopós üszőborjak fel­vásárlása 35 forintos kilónkén­ti áron. Ezeket a szopós borja­kat korszerű — állami dotá­cióval létesült — nevelőtele­pekre szállítják az aparhanti Búzavirág és a decsi Sárközi Egyetértés Termelőszövetke­zetekbe. Népújság 5 1972. október IL

Next

/
Thumbnails
Contents