Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

Gunaraspuszta

Húsz holdon kezdték meg a fűszerpaprika szedését a paksi Aranykalász Termelőszövetkezetben.

Foto: G. K.

út, a. víz. Eddig kétszáztíz telket adtak el.

•*

Az építkezésen, a fürdő helyén „civilek” járnak. A személygépkocsit leállították az országút szélén. Gyalog jönnek a traktor simította úton.

— Annyi a látogató, hogy ha mind csinálná, egy napig dolgozna, előrébb lennéfik'.' —

Baka Lajos kubikos mondja ezt, aztán társaival munkához lát; az előregyártott zsalutáblákat hordják a kettes számú medencéhez.

*• .

A gunaraspusztai fürdő első mecjéncéiét-áövő ,év május elsején akarják átadni a közönségnek.

PALKOVÁCS JENŐ

Olvasom a táblán, hogy Dombóvár város lakosságának társadalmi hozzájárulásával épül a fürdő. A gunaraspusztai fürdő.

Húsz év múlva úgy fogják emlegétni, mint most Harkányt.

*•

Harmincnégy évvel ezélőtt Végh János bácsival ballagtunk a jószágok után. Az volt a szokás, hogy az uradalmi legelőre kihajtott marhák elé kellett menni, a pásztortól a legelő szélén vettük át a teheneket.

mondtam az uraságnak: ha

akarja, egy perc múlva harsog a puszta. Akarta. Amint ültem a bakon, s feszült combomon a bársonynadrág, elkezdtem csapkodni. Ez a csap- dosás úgy hallatszott, mint amikor a kakas veri a szárnyát. Vagy száz kakas — ha nem több .— azt hitte reggel van, kukorékolni kezdtek.

Akkor a pusztában pulykákat, tyúkokat neveltek.

tás, nézd meg, lesz fürdőnk*.

Gyorsan oda, milyen a'víz? Sós-e, keserű-e? Milyen büdös ... Ha már itt vagyok, nosza gatyára vetkőzni. Alá álltam a cső alá, nyakamba zúdult a szabadon kifolyó, irtózatosan meleg víz.

*

Horváth István sofőr, a város költségvetési üzemének kocsijával üzemanyagot hoz. A Dalmandi Állami Gazdaság társadalmi munkára adta do- zérlapos sztalinyecét. A fürdőtelephez vezető utat ássák véle.

amelyik már kész. Mellette, az ikermedence, a kettes; most zsaluzzák. Ott túl, ahol olyan nagy a gaz, csónakázótó lesz. A medencéből leeresztett vízzel töltik fel.

*

Az építkezésen még nyolc ember dolgozik:

Kovács Zoltán kubikos brigádvezető, Jéhn Ferenc, Hete- si György, Boros Töhötöm,

Bata Károly, Szakolczai István, Menninger Péter és ' Bakó Lajos.

A már kész első medence betonszélére ülünk.

Az építkezésről mesélnek.

— Múltkor a rendőrök voltak itt... Legalább harmincán. Egész nap földet lapátoltak. Szép munkát csináltak. Meg lehet őkét dicsérni.

— Hétfőn a katonák dolgoztak, legalább nyolcvanan.

— Szerdán meg a vasutasok.

— Két hete a kesztyűgyáriak.

— Nem ismerjük őket, csak azt a csoportot, amelyikben valamelyik ismerősünk jön. Arról tudjuk, kifélék, mifélék.

*

À 275 négyzetméteres első számú medence glettelését, a betonra a záróréteg felhordását a dombóvári kőműves kisiparosok végezték társadalmi munkában. Szép munka,

«

A leendő utca elején egy faház már áll. Az Univerzál Szövetkezet adta az építésvezetés részére. Nagy József építésvezető tanyázik itt, térképek, rajzok, vázlatok között. És itt őrzi a munkanaplót is: gondosan jegyzi, milyen csoportok voltak társadalmi munkán, s mit végeztek.

Ez a ház lesz egyébként a minta. Egy utcasort faházból építenek. A Mini—2 nemcsak mintának jó, benne lakni, üdülni is érdemes lesz majd. *

Úgy van eddig, hogy háromszáz telket adnak el. Egy hatvan négyszögölnyi terület tizenegyezer-kétszáz forintba kerül. S majd a villany, az

.— Húszban volt, vagy huszonnégyben, a fene jobban tudja — mesélte — kocsis voltam a Dőryeknél. Valamiféle mulatozásból hajtottunk haza este úgy kilencfelé. Azt

*•

Nagy Ferenc gépkezelő:

— Itt vagyok kezdettől. Betonkeverőt, döngölőt, mást, ami van, azt kezelem. Szóval itt lesz a termálmedence.

M üdülőtelep fekvése a hőgyészi út mertféjv

sí

Itt a puszta alatt tanultam meg kaszálni. A rét süppedős volt, zsombékos. És könnyű. Ha ugrottam rajta, nagyot dobbant. Kongott, mint az üres hordó.

— Üres is az — mondták az öreg emberek —. Ti nem tudjátok, hogy itt ment valahol az alagút a dombóvári vártól a döbröközihez.

Ha a réten járok, még mindig eszembe jut az öregek figyelmeztetése. És akaratlanul dobbantok egyet, aztán meredten figyelem, hogyan dübörög a föld.

*

Negyvenötben Gunaraspusz- tából már csak egy istálló volt meg, és egy cselédház- maradék.

Az újdombóvári újgazdák kapták meg. Lebontásra adták nekik: építsenek házat, istállót.

Csonka Jani bácsi, az öreg Nagy, a Kardos Jani hetekig jártak bontani. S egyszer elvitték a gémeskút ágasát is. Még a téglát is kiszedték a kútból. Csak a járgány alapjával nem bírtak. Évtizedeken át tiportatták körbe-körbe. A betonnál keményebb lett, csákánnyal sem lehetett szétverni.

*

Negyvenötben a szovjet csapatok itt a réten tartották azokat a háborúból összeszedett lovakat, amelyeket sorjában konzervnek dolgoztak fel a Dőry Hugó Konzervgyárban, Dombóvárott.

*

A puszta mellett kapott apám földet, az Eszterházy latifundimból négy és fél holdat.

.Ezerkilencszázötvenben „átadta az államnak, minden külön értesítés nélkül”.

#

És aztán szaladtak az évek, egyszer hívnak: „Gyere pajEgy évvel az

panaszkodnak a bátaiak — leg- alábbis egy részük. Azt mondják, nincs megfelelően kihasználva az új művelődési ház. Míg az olajozott padlás, kályhafüstös, egykori kocsmából átalakított régi „kultúrban" szorongtak (igaz, többnyire csak lakodalmak, meg tsz-zárszámadás alkalmával volt szorongás), egyre azt emlegették, azért nincs itt kulturális élet, igazi népművelés, mert hát ki jön el ilyen ócska helyre. Ha közönség nem is, kul- túrház-igazgató volt bőven. Az elmúlt tíz év alatt vagy tizen töltötték be ezt az állást. Meg kell hagyni, szép szám — csak éppen nem dicsekvésre méltó

— No, de majd ezután, az újban! mondogatták tavaly augusztus 20-án, mikor a falu apraja-nagyja a frissen vakolt, festett új épület avatására igyekezett. Volt ünnepi beszéd, rezesbanda, kultúrműsor, nagy ebéd — az építők meg a magas rangú vendégek tiszteletére — egyszóval minden, ami szokásos egy ilyen jelentős objektum átadásánál, Nem ajándékba kapta a falu a művelődési otthont: közvetlenül, vagy közvetve (a tsz által adott milliók révén) sok helybeli munkája van benne. Büszkék is rá, magukénak érzik a bátaiak.

Az avatással járó nagy tumultusban leszakadt egy függöny. Napokig ezen szörnyülködött a fél falu. (Különösen a „na, mit mondtam, nem való ez ide, úgyis tönkreteszik" elvet vallók.

Most, az avatás után több, mint egy évvel azt kérdeztük a község és a megyei művelődési központ vezetőitől, hogy az új művelődési otthon beváltotta-e a bátaiak többségének reményét, sikerült-e pezsgő kulturális életet teremteni, kihasználják-e a sok milliós költséggel, társadalmi összefogással épített létesítményt? Jogosan elégedetle- nek-e az elégedetlenkedők, vagy jogosan optimisták-e a derűlátók?

Farkas Lajosné általános iskolai igazgatóhelyettes, az új művelődési otthon sorrendben második, tíszteleidijas igazgatója ez év áprilisától augusztus 1-ig állt a intézmény élén. Így summázta a véleményét:

avatás után

— Öt szakkört működtet, megszervezte a társadalmi ünnepeket — és elnyűtt két igazgatót.

— Az emberek hozzászoktak a színházlátogatáshoz. Sokan járnak a ver- gyeskórus, a tánccsoport próbáira, jól működött a tízévesek és a tizennégy évesek klubja. Az itt fellépő színészek, művészek szerint is szép a művelődési ház, hálás a bátai közönség — folytatja a beszélgetést Farkasné.

A közönség hálás, de azért a Déryné Színház előadásaival, meg az ORI-cso- portok szereplésével nincs minden rendben. Ahogy szaporodtak az ilyen rendezvények, úgy csökkent a színház- látogatók száma — derül ki Fülöp László tsz-elnök szavaiból. És ez sajnos hemcsak Bátán gond. A felelőtlen, olykor ittasan színpadra lépő, a „falura minden jó” nézetet valló színészek, énekesek produkciója eredményezte, hogy egyik-másik alkalommal házalni kellett a jegyekkel. Ráadásul nem olcsó mulatság egy-egy ilyen előadás. Húsz— huszonöt forintot kell a jegyért fizetni. Ennyi pénzért bármelyik nagy színházban jó helyről lehet nézni az előadásokat. Ugyanakkor az is előfordul, hogy a nagy nevek csak közönség-csalogató- nak kerülnek a plakátra., viselőjük éppen „külföldön szerepel, vagy rádió-, illetve televíziós felvételt készít”. Olcsóbban viszont nem adhatják a jegyet, mert. akkor nem jön ki a műsor ára.

(Az már más kérdés, hogy ezt a „ráfizetést" talán az évi költségvetésben előre be lehetne kalkulálni.)

A politikai és a népszerű tudományos előadások, a társadalmi rendezvények szép számmal vonzották az embereket. Azonban egy falusi művelődési otthonnak feladata lenne a különböző szakítotok működtetése is. Ehhez szakkörvezetők és megfelelő helyiségek kellenek.

Péter Albert, az általános iskola igazgatója szerint, nem szívesen vállalják a szakkörvezetést, mert nem megfelelő a díjazás. Azt viszont mindenki tudja Bátán, hogy Péter Albert már évek óta vezeti, szervezi a művelődési

ház kórusát, Pirisa József, a felnőtt-', Farkas Lajosné a gyermek-tánccsopor- tot — méghozzá nagyon kevés, szinte nevetségesen csekély összegért. A pénz nem minden, ezt éppen az ő példájuk bizonyítja. Sajnos alkalmas klubhelyiség csak egy van. Fülöp László említette: A többit majd ezután építik a művelődési házhoz. Addig is szeretnék beindítani a fotoszakkört. A felszerelés jórészt megvan, a tsz helyiséget ad, most már csak alkalmas vezető kell — bizonyára lesz is.

Tény, hogy az elmúlt egy év alatt a művelődési háznak és az irányításában, működtetésében részt vállalt embereknek sok gonddal, bajjal meg kellett küzdeniük, de a vegyeskórus, a felnőtt- és az ifjúsági tánccsoport, a gyermekklubok, a sok rendezvény bizonyítja: megérte a fáradságot.

Ez a ‘véleménye Szabadi Mihálynak, a megyei művelődési központ igazgató- helyettesének is.

— Él a lelkesedés, és Bátán van valami, ami sok községből hiányzik: a

vezetők szívügyüknek tartják a köz- művelődést, hajlandók tenni érte. Aliol olyan ember van, mint Péter Albert, ott lehet bQdogülni. Sok lelkes Pirisa. József kellene. Ö már akkor is eredményesen vezetheti a tánccsoportot, ha „csak” azt adja tovább, amit húsz éve a híres bátai népi együttesben megtanult.

Szabadi Mihály azt szeretné, ha Bátán újjászületne . a régi népi együttes — bizonyítva, hogy napjainkban is megvan a létjogosultsága ennek a sokak által eltemetett, elfelejtett, korszerűtlennek mondott művelődési, szórakozási formának. Ez már az új igazgató, Martin János feladata lesz. Szeptember elsejétől ő a művelődési, ház vezetője — tavaly augusztus 20-a óta a harmadik. Aki ismeri, „rámenős”, jó szervezőkészséggel rendelkező embernek tartja. Mikor nála jártunk,, hosz- szan sorolta terveit, elképzeléseit. Hogy mi valósul meg a hasznos elgondolásokból, nemcsak rajta midik. Minden bizonnyal igaza volt Szabadi Mihálynak, aki ezt mondta;

— Most már megvannak az objektív és szubjektív feltételek. Jó lenne, ha a bátaiak ezután, méginkább kihasználnák az adott lehetőséget.

ry*? ikjf