Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-06 / 236. szám

flz integráció hitköznepiai OZMOSZ Az alcím nem sajtóhibás:a ;,k” nem maradt le a szó ele­jéről (bár a KGST-ben léte­zik ' már együttműködési egyezmény a kozmoszkutatás és az űrtechnika továbbfejlesz­tésére is). Az OZMOSZ a szo­cialista országok építőgép­gyártó vállalatai társulásának rövidítése — cseh nyelven, minthogy a társulás ötletét csehszlovák szakemberek ve­tették fel vagy 2—3 évvel ez­előtt. Az OZMOSZ titulusa itthon az Építőgépgyártó Vál­lalat központjában: a kis KGST. Valóban, tagjai je­lenleg a legnagyobb lengyel, csehszlovák, NDK és bolgár építőgépgyártó vállalatok az egyetlen, de hazai építőgép­gyártást nyolc gyáregységével és 4 ezer emberével vitatha­tatlanul reprezentáló magyar ÉLGÉP mellett. A RAKTÁRTÓL — A KARBANTARTÓKIG Az OZMOSZ legfőbb hasz­na — két esztendővel ezelőtt esett róla először szó —, hogy keretében megteremtődött a taggyárak igazán mindenna­pos kapcsolata: állandó te­lex- és telefonösszeköttetés épült ki a vállalatok között. Bárhol, bármire szükség van hirtelen és a hazai környe­zet nem tud esetleg azonnal segíteni, máris megy a kör­telex a termelés zavartalan­ságát veszélyeztető hiányzó alkatrész, nyersanyag, sőt: szakepber, vagy szaktanács után. A tagvállalatok képviselői — akár egy világcég igazgató tanácsa — rendszeresen ösz- szeülnek megbeszélni a közös munka eredményeit és az újabb teendőket. Ilyenkor egyeztetik a fejlesztési prog­ramokat is és ez á memrégí-»- ben megkötött szakosítási egyezmények mellett szintén biztosíték arra, hogy a 70-es években a párhuzamos fej­lesztés és gyártás elkerülhető legyen. Bár ez az állandó köl­csönös fejlesztési tájékoztatás — nemcsak a gyártmány, ha­nem a gyártmányfejlesztésről is — inkább néhány év múl­tán hozza majd meg a maga kézzelfogható hasznát, az azonos profilú gyárak között „rövidre zárt” együttműkö­désnek azonban szinte papon- ta elkönyvelhető eredményei jelentkeznek máris. ZAKOPANE UTÁN < Az építőgépgyártásban a 70-es évekig mindenki gyár­tott és fejlesztett mindent. A szocialista építés — az iparo­sítás, a városiasodás — egy­szerűen feltételezte az építés gyors ütemű gépesítését vala­mennyi szocialista országban. Nem volt idő odafigyelni, hol tart a másik, mit adhat a másik, hiszen nagy volt an­nak a valószínűsége, hogy ha már van- is valakinek vala­mije — daru, földgép, felvo­nó, betonkeverő — arra, az első szakaszban, bizonyosan magának is óriási szüksége van. így mindenütt meg kel­lett teremteni előbb az építés ipari bázisát, azt magas szín­vonalra, nagy teljesítőképes­ségűre fejleszteni — s most már ezzel a bázissal minde­nütt lehet integrálódni. Ezért — ebben az ágazatban — a szakosítási munka lényegében 1971 őszén kezdődött, s azt még megelőzte a 60-as évek végén egy hatalmas profil- tisztítás és tipizálás vala­mennyi érintett országban. Mindezzel többé-kevésbé 1972-re lettek készen a KGST 9-es szekciójának szakembe­rei. Az első lépcsőben — Za­kopanéban — 69 gép sorsa felett döntöttek: melyiket ki gyártsa ezután, egyedül a többieknek is. Ez a döntés nem folyt természetesen vita nélkül: ma már világos, hogy j unyebb — bármelyik ága­zatban — gyártásszakosítást bevezetni a fejlesztés szaka­szában, mint amikor már gyártanak valamit. A felszer- számozott, jól begyakorolt so­rozatgyártásról nehéz lemon­dani és nehéz is eldönteni, melyik ország, melyik gyára kapja meg végül is a szako­sodás jogát. Éppen ezért ebben az ága­zatban is lépésről lépésre ha­lad majd a szakosítási prog­ram teljesítése, hiszen ráadá­sul rengeteg a különböző ren­deltetésű, kisebb-nagyobb gép is. Különben Zakopanéban az ÉLGÉP, a többi között szako­sodott a 60 és 100 tonnás to­ronydarura, a 160 kg-os fel­vonóra, a 3 és 5 köbméteres hidraulikus betonfogadóra, 1000 literig a betonkonténer­re, a betonkeverő kocsira és a 60, illetve 120 köbméter/óra teljesítményű betongyárra. Nem kis részben ebből is kö­vetkezik, hogy az ÉLGÉP idei szocialista exportja kb. 15—20 százalékkal lesz ma­gasabb a tavalyinál. A FLEXI-SZTORI A szakosodási program, amelyet Zakopanéban elfo- fogadtak az érintett országok, s nem kevésbé az OZMOSZ- ban kialakult szoros kapcso­lat biztonságossá teszi a jövőt az ÉLGÉP számára. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy nem kell nap mint nap új megoldásokon gondolkodni, új lehetőségeket keresni, vagy a jelentkező új gondokat meg­oldani. Az ÉLGÉP például az utóbbi években kifejlesztett egy korszerű vibrátort (talaj- - tömörítésnél és betonozásnál használják), amelynek ma 22. Ettől Dávid meglepődött. Éreztem a hangján, ahogy válaszolt: — Értem. Illetve .., Letéptem egy levelet. Rajta volt a bogár útja sok ezüst- szálacskával. Különös csönd volt. Hallot­tam a fák susogását. Mintha a közelben méh is zümmö­gött volna. És a csermely is muzsikált. A mi csermelyünk ez. Csöndben csobogott. Mindezt felerősödve halottam. De mintha mást is hallot­tam volna. Valami sírásfélét. Először nem tudtam micso­da. A susogás, a zümmögés, a csobogás mellett mi szól? Valaki sír? Dávid sírt. Most hallottam először sírni. * Aput sose láttam sírni. Biztosan az ember akkor igazi férfi, ha sose sír. De azért, ha én sírtam is, nem úgy sírtam, mint Klót seokotfc. Nekem okom volt rá. Én féltem magamévá tenni őt. Sokáig nem szóltunk egy­máshoz. Azért se, mert egy nagy, sárga szalmakaiap buk­kant lei az út menti bokrok közül. Károly bácsi toppant elénk. Mióta utoljára láttuk, megnőtt a szakálla Kis, fe­hér szakáll volt, azt dörzsöl- gette. Szeme egészen kicsi volt. Alig látszott a ráhajló szemhéj mögül. — Na, szeretitek egymást, fiatatkák ? — kérdezve. Megtorpantunk, pedig el akartunk szaladni. Egyikőnk se tudott válaszolni. Károly bácsi föltolta a feje búbjára a szalmakalapját. És vakarni kezdte elhanyagolt üs­már a miniatürizált változatát is elkészítették, hála az EVIG- ben elkészült kisebb motor­nak, illetve a kohászat által produkált kisebb öntvény­háznak. A vibrátort különö­sen az egyik alkatrésze miatt, az ún. flexibilis tengelye mi­att, használná nagyon szíve­sen a szovjet és az NDK-épí- tőipar. Sőt, ma már nemcsak több ezer vibrátort várnak a gyártól (szakosodhatna is er­re a termékre a gyár), hanem több tízezer flexi-tengelyt is — szólóban. A hazai gumi­ipar és a dróthúzóművek azonban jelenleg nem tud több nyersanyagot adni az ÉLGÉP-nek a flexi-tengely- gvártás bővítéséhez. Most ke­resik a megoldást, de nem­csak Magyarországon, hanem a Szovjetunióban és az NDK- ban is. Érkezett is nemrégi­ben egy javaslat a Szovjet­unióból: a tengelyhez- szük­séges gumirészeket ők tud­nák szállítani, tehát a ma­gvar gumiipar többletterme­lésére nem lenne szükség. Ha ebben megegyeznek és drót­huzalt is sikerül szerezni, ak­kor is a szakosodás legkorsze­rűbb változata — a részegy- ,ség-szakosodás szerveződhet meg a szovjet, az NDK és a magyar építőgépgyártók kö­zött. Ez az integráció elmélyíté­sének mindennapos gondja (más ágazatban is) a nyers­anyag, a szakértelem, a meg­oldás, a termelőkapacitás legjobb eredményt adó kom­binációját — és a .mindenki számára legelőnyösebb kom­binációját megkeresni és megszervezni. GELENCSÉR FERENC tökét. Ügy nézegetett ben­nünket gusztálva. Váltam megreszketeU. Lát­tam, a Kloté is. Szerettünk volna elfutni, de nem tud­tunk. Károly bácsi erősen markolta a vállunkat. Ki akartam szabadítani magam a kézéből, de nem tudtam. Láttam, Klót is ver­gődik nagy keze közöt :. Hogy lehet egy öreg embernek ilyen erős markolása? De végre mégis sikerült kibúj­nom a kezéből, Klóinak is. Futni kezdtünk a házunk fe­lé. Károlv bácsi szava utá­nunk szállt: — Majd fölmászok egyszer oda a magasba. Ha öreg va­gyok is, fel tudok mászni. Aztán megnézem magamnak az én két kis Éecskegidámat. Levetette fejéről szalmaka- lapját. Azzal integetett, és nevetett. Halálos félelemben estünk be a kertkapun. Honnan tudhatja vajon Ká­roly bácsi a mi titkunkat. Kitől? Ki láthatott bennün­ket? Hát egyáltalán elkép­zelhető. hogy valaki látott bennünket? Ügy? Meztele­nül? Elbújtunk a ház mögött. Szinte lezuhantunk a földre. Hátunkat a falnak támasz­tottuk. Klót úgy reszketett, hogy nem tudott megnyugod­ni. Átöleltem a vállát, de elhúzódott. Meg akartam fog­ni az állat, hogy el áll fisam foga vacogását, de elfordí­totta az arcát. Megcsókolni már meg se próbáltam. — Mi lesz most? — kér­dezte végül. — Nem tudom — feleltem. Nemes György : Dávid és Klotild Megjelent a Jelenkor októberi száma Gazdag, változatos tarta­lommal, értékes szépirodalmi, tanulmányi és kritikai anyag­gal jelent meg a Pécsett szer­kesztett folyóirat új száma. A szám élén Arató Károly verseit olvashatjuk. A lírai ro­vatban emellett többek között Berczeli A. Károly, Bodosi György, Rózsa Endre, Szepesi Attila és Vidor Miklós költe­ményei kaptak helyet. A szépprózai írások sorában Lázár Ervin és Nádudvari Anna elbeszéléséi, Várkonyi Nándor önéletrajzi művének és Granasztói Pál esszéregé­nyének részletét közli a folyó­irat. A szőlőművelés és a szü­retek színes képével zárul Bertha Bulcsú sorozatban kö­zölt Balaton-szociográfiája. A művészeti rovatban Ma- róti Lajos „Pannónia picta’’ Borzasztó dolog történt. Anyuci eltiltott Dávidtól Mért tiltott el? És mért éppen most tiltott* el? És mit jelent az, hogy egyenlő­re nem találkozhatom vele? Délelőtt se, délután se. Ki árulkodott? Ez a Darkó árul­kodott? Vagy Károly bácsi mondott valamit? És Károly bácsi honnan tud valamit? És mi az a valami? Látták, hogv csokolózunk? Hogy öleltük egymást? Vagy talán meglesték, mikor összefonód­va feküdtünk? Ez borzasztó lenne. Akkor el kellene innen bujdosnom. És akkor sósé látnám többé Dávidot. Akkor nem érde­mes többé élni. Akkor meg­őrülök, mint Giselle. De anvuci egy szót sem szólt arról, hogv valaki lá­tott volna bennünket. Anyu­ci csak eltiltott Dávidtól. — Egy ideig ne találkozz Dáviddal — mondta. — Mért ne találkozzam Dáviddal? — kérdeztem. — Egy ideig jobb, ha nem találkozol Dáviddal — mond­ta anvuci. — De miért anyuci? Mondd meg, miért? — Gyerekek vagytok, és kész — mondta. — De hát gyerekeknek nem szabad találkozniok? — kérdeztem. — Gyerekeknek szabad. De ti nem (mindig viselkedtek úgy, mint a gyerekek — mondta. És aztán többet nem mon­dott. Akárhogy faggattam. Akárhogy kérleltem. Vala­mit hizonvánn tud. Valaki bi- zonvára beárulit neki ben­nünket. Ez nem vitás. Megőrülök, mint Giselle. Most már a harmadik nanja nem láttam Dávidot. Nem néztem a fekete színű, sö­tétbarna szemébe. Nem csó­koltam erős száját. Nem éreztem fogammal az erős ’ fogát. Kezét nem csúsztatta a ruhámba, hogy megsimo­gassa a mellemet. Nem ka­címmel Bérces Gábor és Rét­falvi Sándor pécsi kiállításáról ír, Romváry Ferenc a III. Or­szágos Kerámia Biennálé ér­tékeli. Tüskés Tibor Képző- művészeti krónikájában a Ja­nus Pannonius Múzeum rene­szánsz kőtáráról, a pásztor­művészetről és VJalter Crane pécsi látogatásáról olvasha­tunk. Az irodalmi tanulmányok közül figyelmet érdemel Gál Istvánnak Keresztury Dezső, valamint Fodor Andrásnak Kanyar József . munkásságát elemző írása. A kritikai rovatban kiemel­kedik Pomogáts Béla össze­foglalója a romániai magyar irodalom alkotásairól és Csá- nyi László írása Galambosi László költészetéről. roltük át egymást, meztelen, karokkal. Lábunkat, combun­kat egész hosszában nem ér­tettük össze. Nem vettem szájából számba klarinétja fúvókáját. Nem táncoltam neki kecses adagdót. Se für­ge aliegrót. Nem mutathat­tam be neki se forgásokat, se pózokat. És nem láthatta karjátékomat, pedig abban vagyok a legjobb. Megszeghetném anyuci ti­lalmát, de nem szegem meg. Mért nem szegi meg Dávid? Vagy talán neki is szigorú­an megtiltotta anyuci, hogy találkozzék velem? Vagy. az ő anyukája tiltotta volna meg? Mért nem jön ide Dávid? Mért nem fütyüli el az ab­lakom alatt a málnadalt? Vagy inkább: mért nem fúj­ja el az erdőszélről klari­néton? Mi lehet vele? Talán be-i teg? Este megkértem anyucit: engsdien el holnap reggel Dávidhoz. — Nem engedlek el — mondta anyuci. — Mért vagy ilyen szigorú, anyuci? — kérdeztem. — Azért nem engedlek el, mert mindenfélét pletykáltak rólatok — mondta. — Mit, anyuci? És ki pletykált? — kérdeztem. — Azt mondták, hogy csó- kolóztatok. Igaz 'ez? Lehajtottam a fejem. Ta­gadhatnék, de ez gonoszság lenne. Anyuci olyan jó. Ö nem büntet meg engem, csak megmondja, amit hallott. Ezt nem tudom tagadni. De az se lenne kellemes, ha így • válaszolnék: igen, anyuci, csókolóztunk. Lehet, hogy Lilian néni látott. Károly bácsi nem tud felmászni a hegytetőre, ami­lyen vén. De Lilian néni megtehette. Nem, nem. Még csak az kéne, hogy Lilian néninél kíváncsiskodjam. (Folytatjuk) r Értesítjük a íakossáqot, hogy a szekszárdi piactéri takarmánybóltunkat piacrendezési okok miatt megszüntettük. Árusítást továbbiakban a termelő­szövetkezeti termékek áruháza végzi, Szekszárd piactéren, va­lamint a Kisállattenyésztők Fogyasztási és Értékesítő Szövet­kezet Szekszárd, Árpád u. 12. sz. alatt. Fenti árusítóhelyeken szemes és keverék takarmány nagy vá­lasztékban beszerezhető. Tolna megvei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Szekszárd ‘ (105)

Next

/
Thumbnails
Contents