Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-31 / 257. szám
T I r Nők Tolna megyében Nőkkel a nőkért Gondolatok a megyei pártbizottság ülése után Hétfői kérdésünk : Miért kell sokat várni az olajkályhák javítására ? „A jövőben is csak úgy léphetünk előre, ha minden területen, ha minden szinten érvé-, nyesül a pártirányítás. Hangzatos szavak helyett a jövőben is több tettet kell-követelnünk. A nők szocialista egyenjogúsága csak akkor érvényesülhet igazán, csak akkor valósulhat meg rövid időn belül, ha a nők is teljes erővel segítik ezt a munkát. Legyenek harcostársak a nők! Nekik is kell akarni az azonos elbírálást, az azonos értékítéletet. Ne vegyék természetesnek háttérbe szorításukat. Szakmai, politikai és általános tudásban, érdeklődésben legyenek egyenrangú társai a férfiaknak. így felelhetnek meg annak a kö-. vetelménynek, amit a család, a munkahely, a társadalom állít eléjük...” (Részlet Horváth József vitazáró beszédéből.) Tömör, gondolkodásra, cselekvésre késztető mondatok ezek. Kétségtelen tény, hogy ma még tapasztalni politikai kő-, zömbösséget a nők körében.. Nem kevés ma még azoknak a nőknek a száma, akik az értük folyó munkát, kívülállók módjára, passzívan szemlélik. A nők egy részének érdeklődése ma még leszűkül ár-, . bér-, piaci problémákra. A beszámoló is, a hozzászólók is számos olyan pél- ' dát említettek, amelyek azt bizonyították, hogy a munkahelyeken a nők körében még mindig erős a kopzervativiz- mus. A nők között ma még gyakori, hogy elzárkóznak, húzódoznak a nagyobb felelősség- vállalástól, bátortalanok, lebecsülik önmagukat. A megye pedagógustársadalmának 70,8 százaléka nő. Ezzel szemben az iskolák vezetőinek mintegy 25—30 százaléka nő. És ez nem azért van így, mert a nők alkalmatlanok az iskolák vezetésére, hanem azért, mert egyrészt él még a férfiakban a női vezetőkkel szembeni előítélet, másrészt azért, mert a nők is lebecsülik önmagukat, nem érzik magukat elég erősnek ahhoz, hogy ezzel az előítélettel szembeszálljanak. Az is tény, hogy gyakran a biztatás is elmarad. Sokszor belenyugszanak a felsőbb vezetők is abba; „a nők nem vállalják” — a vezetést, mit tehetünk, kineveztünk egy férfit. Előfordul olyan eset is, amikor a felsőbb szervek mindent elkövetnek, hogy bevonják a nőket a vezetésbe, mégis maguk a nők választanak férfi vezetőt, mondván : „ő jobban ráér, ő jobban tudja a dolgokat”. Ilyen eset fordult elő például a dombóvári kesztyűgyárban. A kesztyűgyárban döntő mértékben nők dolgoznak. Ennek megfelelően úgy gondolták, p nők számarányának megfelelően alakítják ki a vezetőséget. Két férfit, három nőt javasoltak a vezetőségbe. A választás fordítva történt. Három férfi és két nő alkotta végül is a pártvezetőséget. A nő helyett is férfit választottak — a nők is rászavaztak — mondván, hogy a férfi az mégis csak más, a férfi az mégis csak jobban ráér, több ideje van. .i* Előfordult olyan eset is, hogy az egyik intézménynél két ember jelentkezett továbbtanulásra. Áz egyik férfi volt, a másik pedig nő. Az intézmény vezetője nő. És mégis, amikor dönteni kellett — a férfi továbbtanulását engedélyezték. Az indok: azért esett a választás a férfin, mert a nőre nem lehet úgy számítani, férjhez mehet, gyereket’ • szülhet, három évig kieshet. Elfogadható érv ez? Nem! Az ilyen „érvek”-be senki sem nyugodhat bele, de nem nyugodhatnak bele a nők sem. Kétségtelen tény, hogy a nő férjhez mehet. Ez esetleg azzal is járhat, hogy otthagyja az intézményt, az üzemet. Szülhet is. Igénybe veheti három évig a gyermekgondozási segélyt. Mindez megtörténhet. De indokolhatja-e mindez az olyan döntést, amely megakadályozza a nőt abban, hogy képezze magát, hogy még hasznosabb tagja lehessen annak a társadalomnak, amely teljes egyenjogúságot biztosít a nőknek? Sajnos, ma még előfordulnak ilyen intézkedések. És hogy előfordulhatnak, annak egyik oka : a nők is hamar belenyugszanak áz ilyen, döntésékbe, nem . igyekeznek érvényt szerezni, azoknak a. jogoknak, amelyek mégilletik őkét. A társadalomban .ma már egyre kevésbé, de otthon a családban, ma még döntően a férfi döntése a meghatározó. Ha egy nőnek vezetői beosztást ajánlanak fel, gyakorta elhangzik még: „Majd megbeszélem a férjemmel”. Helyes az, ha a család megbeszéli áz ilyen döntéseket, de az már egyáltalán nem helyeselhető, hogy az esetek nagy többségében, ha a férfi úgy „dönt”, hogy ő azt a plusz terhet, ami a feleség esetleges vezetői beosztásával járna, nem tudja vállalni, akkor a feleségből nem lesz vezető. Tudóm, nem egyszerű kérdés ez. De ki „te-. , hetne az ilyen még élő gyakorlat megszüntetése érdekében többet, mint maguk a nők? A problémák sokrétűek, bonyolultak. Mindenkinek egyezett a véleménye — olyan feladatokról van szó, amelyek csak hosszú távon valósíthatók meg. Ezt hangsúlyozta Baranyai-Tibor, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese, erre hívták fel a figyelmet a hozzászólók is. A kapkodásnak, a türelmet, lenségnek e határozat végrehajtásában nincs helye. Az eredmények, amelyeket a KB nőpolitikái határozatának végrehajtásában eddig elértünk, megfelelnek a KB elvárásainak és az adott megyei lehetőségeknek. A párt, a mozgalmi és állami, érdekvédelmi szervek, valamint a gazdasági egységek erőfeszítései sikeresen bontakoztatták ki a határozat végrehajtását. A munkát azonban senki sem tekintheti befejezettnek. Nemcsak azért, mert a határozat hosszú távra szabja meg feladatainkat, hanem azért is, mert maradtak még olyan feladatok, amelyeket csak az anyagi feltételek javulásával, helyi erőfeszítéssel lehet megoldani, mert további tetteket kíván az elért eredmények megszilárdítása és maradtak még kellően ki nem használt erőforrások is. ' Ilyen kellően ki nem használt erőforrás — megyénk nőlakossága. A jövőben szívós, kitartó munkával 'nekik is többet kell tenniök azért, hogy maradéktalanul, minden területen érvényesüljön a gyakorlatban is az elv — a nők egyenjogúságának az elve.' SZALAIJÁNOS Az olajkályha nagyon kényelmes, nagyon praktikus eszköze a fűtésnek, ám ha elromlik, — semmi sem örök! —- sok bosszúságot okoz, bár erről „nem ő tehet”. A közelmúltban sok panasz érkezett szerkesztőségünkbe. A panaszok lényege : Szekszárdon, de a megye egész területén is sokat kell várni a szerelőkre, s ott, ahol csak olaj- kályhával fű lenek, — télen a hosszú várakozás igen kellemetlen. Várható-e javulás e téren? kérdeztük Rendás Tamástól, a Szekszárdi Vasipari Vállalat olajkályhaszervizének csoportvezetőjétől. A válaszból kitűnt, hogy hasonló panaszokkal találkoztak ők is, különösen az október elején beállt rossz idő alatt. Tény és való, nem tudták kielégíteni az igényeket, s hogy miért nem? Mert volt olyan nap, amikor száz bejelentés is érkezett, ami szerintük nagyon sok. A hibás olajkályhák tulajdonosainak bosszúságát, — az volt a javából — nemcsak a vasipari vállalat kapacitás- hiánya okozta. Rendás Tamás elmondotta, hogy a sok olajkályhát üzemeltető közülete- ket már' a tavasz végén, a nyár elején körlevéllel keresték fel, melyhez javítási megrendelő lapot is csatoltak. És mit tapasztaltak? Nagyon sok közület, — „tavasz van, nyár van, hói a fűtési szezon?" — megjegyzéssel visszaküldte a megrendelést, — kitöltetlenül. Maradtak, tehát a hibás olajkályhák őszre, ,a szezonra., .j,^ ", / Az olajkályhaszerviznek más problémái is vannak. Ä Rákóczi utcában nagyon szűk helyen dolgozhattak, s emberük sem volt elegendő. Tettek-e valamit a gondok enyhítésére ? Rendás Tamás elmondása szerint tettek,' hiszen a közelmúltban hat új szerelőt állítottak be, akik a múlt héten kezdték meg munkájukat. Ezen túl pedig, a karbantartási munkákra szerződést kötöttek a Tolna megyei Kéményseprő Vállalattal, s a szerződés eredményeként, — rövid átképzés után — a kéményseprők is elvégeztek és végeznek tisztítási, karbantartási munkákat. Változott-e a helyzet? — Most kezdünk végre talpra állni, — volt a válasz, s ezen kívül megtudtuk még, hogy most már javításokat a vasipari vállalat négy-öt napos határidővel vállaL A problémák tehát átmenetiek voltak, s ezek az utóbbi napokban meg is szűntek. Ezen kívül, az ideihez hasonló gondokat elkerülendő, a vasipari vállalat több közülettel úgynevezett karbantartási szerződést is kötött. Éppen ezért remélik, hogy a jövőben a közüle- tek a fűtési szezon előtt elvégeztetik olajkályháik karbantartását, javítását, így az ideihez hasonló torlódás nem fordul elő. A lakossági szolgáltatás érdekében tett intézkedések jók és helyeselhetők, de nem árt megjegyezni, a vasipari vállalat tudva azt, hogy milyen felfutás van az olajkályha terén, már eíőbb is felkészülhetett volna az őszi „rohamra”. t — vj 2. A falak az égig érnek. A járdától lépésnyire lánctalpas traktor nyomja szét a puha latyakot, öregszik, ran- gosodik Sárpilis, ami ebben a tiszta őszi napsütésben még jobban látszik. Sár és szerencse? Libatop, csalán és szerencse? Fogatlan ősz, öregember és szerencse? Meglátjuk. S. Ferenc a kapufélfának nyomja hegyes vállát, s dicsekszik vég nélkül és mert szorgalmas újságolvasó, jól tudja mit kell az ilyen kérdésre válaszolni. Közhelyeket. „A mai világban mindenkinek egyformák az esélyei. Ki lusta, ki nem dolgozik, ' nem eszik”. Ez a szikár vénember még az unokája helyetf is megkapálta egy életre a kukoricát. Azt mondja, őt az isten megsegítette rendesen. Semmivel kezdte, s most saját házában nézheti a televíziót. Mert van. Ha H -né Orbópusztáról az eladó, akkor S. Ferenc Sárpilisen a vevő. Igen, jól, mondta, a lehetőségei mindenkinek egyformák. És S. Ferenc nyugdíjas tsz-tag mindig úgy forgatta a dolgot, hogy egyszer sem került ki vesztesen. Ökröt tartott, bikát és disznót hizlalt, és egyszer két göbe után tízezer forint ütötte a markát. — Ja, ja — mondja. — Az volt ám a nagy szerencse. — Itt lakik? — Nem. Ez a Viü háza. Átnéztem hozzá, de elment a határba, kpróvágni. Na látja. Itt van a Vili is. Pénze van, mindene van, de beteges, hát mit ér vele. ^ — Hálistennek — mondja, és megkopogtatja . a kopott kapulécet. — Szerencsés embernek tartja magát ? Szerepesés emberek Sárpilisen — Én bizony annak. így kezdtem én — mutatja a kis- ujját — s most egy panaszszavam nem lehet. A családban a fiatalok mind tanult emberek. Az unokákat, dédunokákat én taníttattam. Unokám a Gemenc Szállóban portás. Úgy bizony. Valahány sütemény, bor, pénz, valuta van, mind ismeri. Pesten tette le azt a rengeteg vizsgát. Úgy bizony, Pesten. — Mit tart a legnagyobb szerencsének? — Jó szakmát. Ha valaki jó szakmát tanul, és jó helyen talál állást. Az igaz. Abban van a jó pénz. És ha pénz van, akkor minden van. Gyarapodni lehet. — Mondjon szerencsés embereket. — Például a Karsósék lánya. Tanítónő. Medveczkinek meg autója van. Dolgozik is napról napra a tsz-ben. Igen rendes ember — Mondjon még. — Szabó Jóska hentes. Épp a minap beszélgettünk, mondja, hogy sokat kell neki dolgozni, de szépen keres. Épp amott megy az úton Mózes István. Az is tipp-topp ember. Vannak itt szerencsés emberek, szépen, elegen. Ballagunk a szikár, sváb ember mögött megnézni a házát. Messziről szép, közelről még szebb. S kívül-belül minden szalmaszál a helyén, örvendezek magamban, s*közben azt gondolom: igen, igen ez az ember megtanult élni. Kiszolgált katonakabát. A fején zsírtól fényes barna v kucsma. Kezében hámló aktatáska. Nappali őr a sertéstelepen. Nem éjjeliőr, nappali őr.1 Szeméből folyton szivárog a könny. Megáik éppen csakegy,, jJi .....'w .ï».— p ercre. Mintha mindig indulna valamerre. — Véleménye szerint ki a szerencsés ember? — Akinek van merészsége. Én cselédember voltam, és nekünk világéletünkben kuss volt. Dolgozni nagyon megtanultunk, de parancsolni soha. A gazdag ember meg tudott parancsolni már abban az időben is. így aztán a jobb helyekre ők kerülték. Brigádvezetőnek, tpás Vezető beosztásba, ahol nem kell annyit dolgozni. — Magának sosem volt mer- sze? — Nem volt Igaz, nem is próbáltam. A cselédnek sosem volt Mindenbe belemászott, mindenre vállalkozott, aztán szép lassan mindenből kimaradt. Brigádvezető, vezetőségi ember a volt cselédek közül egy sincs. — Aki jó beosztást kapott, megfogta a szerencséjét? — Az meg. A brigádvezető megfogta. Reggel elosztja a munkát, aztán egész nap feléje sem néz. .Az intézőúr, az igen. Napjában háromszor is kiment a határba. D. József nappali őrnek a legmagasabb beosztás a brigádvezető. Igazgató, elnök, főkönyvelő, miniszter? Nem, nem. Alulról fölfelé addig nem látni. A mélyről jött ember nehezebben érzékeli a jót és nem ismeri a könnyű szerencsét. Változtak a körülmények, de D. József • gyepsori élete még jó darabig meghosszabbodott. Házat épített, az ólakba állatokat kötött. De belülről még mindig az, aki harminc éve volt. ' — Az-intézők világa messze — Hálistennek messze. Mégis azt mondom, tanulhattak volna tőlük, mert ma az emberiség semmit nem érez a magáénak. Kárba megy, pusztul sok minden, mintha azért volna az ember, hogy pusztítson, herdáljon, pocsékoljon. Nem értem én ezt, nem értem. A magukét herdálják. Pedig kezet csókolhatnának a demokráciának. Későn jött. Nekünk későn. Mire jött, kifulladtam. A párttitkár karikázik el mellettünk. Köszön, fejet hajt, szót vált a hazaigyekvőkkel. D. János köznapi bölcsességeit megfelelhetné. Kinőtt, kopott ruhában egy lány figyel a kacsaúsztató partján. Vár. A nappali őr marasztal: várjanak. Még nem mondtam el mindent. Fegyelem kéne, csak egy kis fegyelem, hogy magától jöjjön a szerencse. — Egészséges? — Fúlok. Asztmám van. A feleségem hálistennek jól van. Nem bírnánk másként a háztájival, hízóval, anyakocával Laktunk mi már Szekszárdon is. — Nem volt jó? — Amúgy jó volt. Eladtuk a házat, és az unokámhoz költöztünk. Két év után úgy gondoltuk. mégis csak jobb lesz idehaza. Vettünk egy kisebbfajta házat. — A gyerekei? — Meghaltak. Az egyik 22 éves volt, a másik 32. — mondja az öreg nappali őr, s bütykös kezével a szeméhez nyúl. Bocsánatot kérek. Ne haragudjon. Szerencsés embereket kerestünk. Búcsúzunk. A sárga katonakabát egyre kisebb lesz. A háta kicsit domborodik, mintha láthatatlan batyu lenne rajta. Igen. Batyut hord a hátán, cseléd- bátyút, amit csak, a halál lök le, a válláról. . D. VARGA MÁRTA
