Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
ï » \ Tolna megyei mezőgazdasági szakemberek Ausztriában Bemutatjuk művészeti együtteseinket t Pedagóguskórus, vegyes kar, madrigálkórus Tamásiban A közelmúltban a Tamási Tsz-Szövetség nyolcnapos ausztriai tapasztalatcsere-láto- gaitást szervezett termelőszövetkezeti szakemberek részére. A Tolna megyei szakembercsoport egyik résztvevője Varga János, a nagyszokolyi Béke Tsz gépcsoportvezetője Volt: vele beszélgetünk az Osztrák út tapasztalatairól. — Merre jártak? — Két napot töltöttünk Wels-ben, ahol megnéztünk egy gépkiállítást. Linzben műtrágyagyárban voltunk, Bécs környékén a cukorrépa-termesztéssel ismerkedtünk és megnéztünk egy osztrák farmergazdaságot. A küldöttségünk tsz-elnökökből, főagro- nómusokból, párttitkárokból állt. Gépes ember rajtam kívül még egy volt: a gyönki tsz traktorosa. A programunk igen gazdag volt, s véleményem szerint mindenki láthatta azt, ami az érdeklődésének leginkább megfelelt. A nyolc napból öt nap szakmai program volt, a többi utazással, városnézéssel telt. — A külföldi topasrtalatcserék hasznosak. Gyakran előfordul mégis, hogy egy-egy termelőszövetkezet elküldi oz emberét, s oz hazajőve nem mondja el o tagságnak, mit látott, mit tapasztott. — Nem dicsekvésképpen mondom, de a mi szövetkezetünkben ez nem fordult elő. Az osztrák útról a gazdasági vezetők heti beszámolóján elmondtam a tapasztalataimat, benyomásaimat, s a segédüzemágnak nincs egyetlen dolgozója, aki legalább nagyjából ne tudná, mi történt á riyölé nap alatt, mit csináltam, mit láttam. Főleg azt igyekeztem elmondani, hogy mi a különbség az ottani és az itteni életforma között, hogyan élnek, hogyan gazdálkodnak Ausztriában. Az én személyes véleményem szerint az emberek jól élnek, de ezért igen keményen meg is dolgoznak. Meséltem az embereknek a farmerról, akinél jártunk. Öntöztek éppen és a betakarító gépekkel a hagymát szedték fel. Igaz, hogy kulturált körülmények között élnek, de azért nagyon meg kell dolgozniuk. — Nem hiszem, hogy ei o megfeszített munka követésre méltó példa (enne. — Nem. Szó sincs róla. Nem is példaként mondtam el az embereknek, hanem azért, hogy lássák, nálunk mennyivel könnyebb munkával szerezzük meg a megélhetéshez szükséges jövedelmet. Nálunk ez cél. önáluk ez nem cél. Minden és mindenki a termelésnek, a megélhetésnek van alárendelve. Azzal senki sem törődik, hogy az embereknek jobb legyen. Senkit sem érdekel, hogy egy ember megszakad-e a munkában, vagy sem, hogy ma vagy tegnap sokat dolgozott, hogy fáradt, hogy beteg. — Érdemes volt elmenni ? Mit ai, amit idehaza fel tud használat abból, amit odakint látott? ■— Mióta kinn voltunk, sokszor felemlegetjük az osztrák utat. Az egyik beszélgetésen Ferenczi elvtárs, az iregi tsz elnöke megjegyezte, hogy ha másért nem, hát azért érdemes volt kimenni, hogy lássuk: hadilábon állunk még a renddel, a tisztasággal. Kezdtünk nagyon megelégedni a majorjaink tisztaságával, a környezetünkkel. Elmentünk és rájöttünk arra, hogy ezen a téren még bizony nagyon sok a tennivalónk. A legkisebb, a legszegényebb gazdaság is nagyon szép, esztétikus, tiszta. Például az árokparton gaz nincs, a földeken gaz nincs, az istállókban a trágyakezelést higiénikusan végzik — betartják azokat az előírásokat, amelyeket nálunk betartani egyelőre képtelenség. A gépkiállítás meg sem ütötte azt a színvonalait, mint egy mező- gazdasági gépkiállítás itthon — hisz elsősorban maszek gépeket mutattak be. A műtrágya- gyárban láthattuk, hogyan készül a műtrágya. A műtrágyaárak nagyon ingadoznak, Előfordul, hogy egyik napról a másikra közük a farmerrel, hogy ma a műtrágyát ennyiért kaptad, holnap húsz százalékkal 'drágábban viheted. A termelés sem biztonságos. Nálunk a szerződést, ha elrendezi az ember, nyugodtan alhat. Ausztriában előfordul, hogy a farmernek például a hagymáját nem veszik meg. — ügy véli, ki kellett menni Ausrtrióba, hogy rájöjjön az ember: itthon a gazdálkodás biztonságosabb? — Az idősebbek talán jobban össze tudják hasonlítani a régi maszek gazdaságot a farmergazdasággal. De azért volt látnivaló. A jelenlegi állapotokat összehasonlítva az a helyzet, hogy bár nálunk kevesebb a kereset, de Ausztriában semmiféle szociális juttatás nincs... Kétségbevonja az osztrák út hasznát? — Nem erről van szó. Arról, hogy mit profitál egy gazdaság egy külföldi tanulmányúiból. — Az osztrák tanulmányút egy kicsit kirándulás is volt. De ezt nem is kell tagadni. Azok, akik valóban megérdemlik. menjenek is, pihenjenek,- lássanak. Aki Ausztriáiba elment és kinyitotta a szeméi,"-áz - tud miit: profitálni. Aki meg hazajött és nem csinál semmit, annak kár volt kimennie. Én személy szerint műszaki vonatkozású dolgokban sokat tanultam. Láttam, hogy az egészen egyszerű konstrukciók mennyire beváltak odakinn. Soha nem tudtam elképzelni, hogy például egy rendsodró milyen egyszerű is lehet. A „maszek” tehéntartás rendszere — aminek én nagy patronálója vagyok — igen (tetszett. Körvonalaiban láthattuk, hogyan lehetne lendíteni nálunk is a háztáji tehéntartáson. Igen szép dolgok vannak. Egy ilyen községben, mint Nagyszokoly, ahol sok. az állattartó, érdemes lenne a háztáji tehéntartás gépesítésével foglalkozni. Ausztriában a fejéstől a tej élszállításáig, minden gépesített. Itthon már akkor is érdemes lenne gépesíteni, ha csak ötven liter tejet is fej a gazda. — Ezek sierint o háztáji gazdasagot bon sok minden meghonosítható abból, amit az osttrálr gazdaságokban láttak. — À kisgépekre gondolok elsősorban. Igaz, nálunk is van már olyan fejőgép, amivel én is szívesen fejnék. A háztáji szőlőműveléshez is nagyon alkalmas, sok munkagéppel felszeréit erőgépek vannak odakinn. Tetszett az embernek. • i t — Milyennek lótto a tozmazgoid«. sógot? ... — Egy hetven hektáron gazdálkodó farmernál jártunk. Becstől 15 kilométerre. Tavaly nyáron ő is járt Magyarországon. Azt mondja, a hatalmas kukoricatáblák nagyon megnyerték a tetszését , - i,v »■ftTÉ t<=a Ä család műveli a földet? kéresse), cseléddel találkoztak-«? — A farmerek — a mi Alföldünkhöz hasonlóan — szétszórt településeken, gyönyörű, alpesi kivitelű házakban laknak. Egyébként a lakásépítésre nagy állami támogatást kapnak, amit tíz-tizenöt év alatt kell visszafizetni. A kulimunkát jugoszláv, olasz, görög, török vendégmunkásak végzik. Ennél a farmernál is dolgozik három vendégmunkás — éppen szabadságon voltak. A gazdaságot összesen heten látják el; a négytagú család és a három vendégmunkás. A házuk ötszobás, mellette garázs, szemben fészer, szerszámos raktár, négyszög alakban, középen az udvart lebetonozták. A lakásban, éppúgy, mint nálunk sok helyütt, minden felszerelés megvan. És ragyog minden a tisztaságtól. Az asz- szony hagymát válogatott, és ugyanúgy volt felöltözve, mint az édesanyám, aki parasztasszony, és mondjuk kukoricát szed. A férfi kék munkásruhát viselt, a lányok szintén. Lehet, hogy nem véletlenül ehhez a farmerhoz irányított bennünket az idegenforgalmi. Ez az ember nemcsak egyszerű paraszt, hanem tudományosan is foglalkozik a mezőgazdasággal. Különben huszonöt környékbeli farmernak a megbízottja, aki a rendelést, az értékesítést lebonyolítja. Azt állapítottuk meg, hogy ez tulajdonképpen nem más, minta szövetkezés egyik alacsony formája; hisz lehetetlenség, hogy mindenki külön-külön futkározzon gépügyben, műtrágyavásárlás, vagy -értékesítés miatt. Még adminisztrátor is van, altit a huszonöt farmer közösen fizet. Sőt. Éppen azon gondolkodnak, hogy kénytelenek közös raktárt építeni, hogy a műtrágyát az áremelkedések miatt idejében megvegyék. — A uokmol programon kl.OI mit láttok? — Elsősorban a magyar vonatkozású műemlékeket néztük meg, Grázban, Linzben, Bécsben. Voltunk Schönn- brunnban, a császári lakosztályban, jártunk a Práter környékén és láttuk a kék Dunát. ami nem is olyan kék. D. VARGA MARTA Tamásiban valóban három énekkar van: az általános iskolában, a középiskolában és a művelődési központban. A cím azonban annak az útnak az állomásait jelzi, amelyet az a kórus járt be öt év alatt, amely a három tamási kórus közül a legrégebbi, és a legsikeresebb tevékenységre tekint vissza. 1967 áprilisában alakult meg a község pedagógusaiból. Innét az első név is: pe- dagóguskómus. — Énekelni kezdtünk, mert nagyon szeretjük a zenét, és mert úgy éreztük, hogy mi pedagógusok így is tehetünk valamit a község kulturális életéért — mondja az énekkar alapítója és vezetője, Király Láiszlóné általános iskolai tanárnő. Heti mésíél órás próbáikon sikerült lassan kialakítani műsorukat Jöttek a fellépések is, szerte a megyében. Időközben néhány idősebb pedagógus-énekes nyugdíjba ment, és az énekléssel is felhagyott, voltak akik ^elköltöztek. Az új tagok között már állatorvos, adminisztrátor, könyvelő is akadt, a kórus gazdája pedig a járási művelődési központ lett: ígv hát megváltoztatták a nevüket is tamási ve°ves karra. A vegye®, kar szép sikereket aratott: minden megyei rendezvényre meghívták őket. Részt vették a Liszt Ferenc dalostalálkioEÓn, két éve bronzkoszorús, tavaly bronz- diplomás minősítést szereztek. Szívesen emlékeznek vissza rádiószereplésükre is: a hőgyészi kóruspódiumon léptek fel. A tavalyi év volt talán a legszebb, legemlékezetesebb megalakulásuk óta: abban az esztendőben tudtak kórustalálkozót is szervezni, termelősizö vetkezeti. ktsz-se- gítséggal. Az idei év is emlékezetes marad: csak amíg a tavalyi kellemesen az. az idei ellenkezőleg! A negyvenkét tagból húsz maradt — a leglelkesebb zenebarátok. „A múltat szebbnek látom, mint a jövőt! Egyre kevesebben leszünk...” — mondta keserűen Király Lászlóné. Pedig az idei évadkezdés előtt nem csupán plakáttal, felhívásokkal toboroztak kórustagakat, de vagy ötven, névre szóló meghívót is küldtek az első próbára — majdnem teljesen eredménytelenül. Mi történhetett Tamásiban? Húszra fogyatkozott volna az igazi zene-, énekszeretők száma? Király Lászlóné elkeseredésében hajlamos így hinni, úgy érzi, Tamási közönyös a komoly zenével szemben Valóban furcsa, hogy a lelkes — kilenvcenkilenc fős — általános iskolai, a jól működő középiskolai kórusból kikerülők egy csapásra elvesztik a kedvüket, nem énekelnek tovább ... De az is igaz, hogy a tamási vegyes kar Tamásiban csak a november hetedikéi ünnepélyeken tudta bemutatni műsorát, fejlődését — azaz nem lettek ők sem próféták — a zene prófétái — saját hazájukban —. nem is volt sok lehetőségük rá, hogy megszerettessék a kóruszenét a községben. A legjobban működő kórusokra kivétel nélkül jellemző, hogy igen erős közösségi szellem alakul M bennük. Ezt elsősorban a közösen végzett munka teszi, die hozzájárulnak a közös rendezvények is. A tamást Vegyes karnak nincs lehetősége hangverseny-látogatásit, közös kirándulást szervezni, egyen- blúzuk. is most készül először — a pedagógus-szakszervezet jóvoltából. És- hogyan várjanak most költségvetési támogatást, Ka akkor, amikor a „fénykort” élték, sem volt rá mód? — kérdezik. A tamási felnőtt dalosok nehéz napokat élnek. Minden együttes életében akad ilyen periódus, hullámvölgy, amin túl kell jutni. A megoldás most az alkalmazkodás, a megváltozott körülményekhez. A tamási vegyes kar madrigálkórus lesz : Lassus-, Bárdos-, Kodály-, Balázs Árpád-művek fsgnak szerepelni új műsorukban, (virág) Attól függ... — Géza, mondd mennyit tudsz te inni? — kérdezte a barátját Kovács. — Az attól függ, hogy miből? — kérdezett vissza Kiss. — Mondjuk, hogy pezsgőből. — Az attól függ, hogy milyen, pezsgőből? — Mondjuk, hogy Törley pezsgőből. — Az attól függ. hogy hideg-e a. Törley pezsgő? — Mondjuk, hogy hideg. Akkor menynyit tudsz belőle meginni? — Hát azt még csak meg tudnám mondani, hogy menynyi fér belém összesen. De tudod a teljesítmény az időtől is függ. Attól is függ, mennyit tudok meginni a pezsgőből, hogy mennyi időm van a Törley fogyasztására? — Mondjuk, hogy egy órán keresztül ihatsz annyi pezsgőt, amennyi beléd fér Akkor mennyit tudsz meginni? — Látom, hogy te nagyon türelmetlen vagy. Nem vizsgálod a dolgokat összefüggéseiben. Hebehurgyán én is kijelenthetném: egy óra alatt ennyi, meg ennyi pezsgőt tudok meginni. De ez felelőtlenség lenne a részemről. Először mindent végig kell gondolni és csak akkor mondhatja ki a végszót. Például arra is gondolni kell: éhgyomorra kell-e inni a pezsgőt, vagy te- ligyomorra? Ha ehetek előtte valamit, akkor egészen más a helyzet. — Ehetsz, persze, hogy ehetsz! — De mit? Mert az sem mindegy ám, hogy mit eszik előtte az ember? Mert ehet az ember vöröshagymát és kenyeret, de ehet például erdélyi fatányérost is, — Jól van, ehetsz egy erdélyi fatányérost. Akkor mennyit tudsz egy óra alatt Törley pezsgőből elfogyasztani? — Érzem a hangodból, hogy már megint türelmetlenkedsz. Gondoljuk csak szépen, nyugodtan végig a dolgot. Minden dolgot végig kell gondolni. A házépítést is, az üzemtelepítést is ... meg ezt is. Az összefüggéseket kell vizsgálni, hogy végül is kimondhassa az ember a döntő szót, Én például most arra vagyok spéciéi kíváncsi, hogy délelőtt kell-e egy óra alatt meginnom a Törley pezsgőt, vagy délután? — Délután! ■— Na, látod itt megint meg kell állnunk egy pillanatra. Tudod, hogy én délután dolgozom. Ha délután munkaidő alatt kell elfogyasztani a pezsgőt, akkor az ember eleve visz- szatartja magát. De mindjárt másképpen viselkedik, mindjárt többet tud inni abból a pezsgőből, ha a főnöke is ott van, tehát legálisan ihat munkaidő alatt. — Munkaidő alatt ihatod a pezsgőt, a főnök is ott van. Mondd már meg végre, hogy akkor menynyit. tudsz inni? — Mondtam már, hogy nagyon nyugtalan vagy. így pedig nem lesz belőled jó vezető. A vezetőnek nyugodtnak kell lenni, mindent alaposan végig kell gondolnia. Én például most e kérdéskomplexum- mal összefüggésben arra vagyok kíváncsi, hogy milyen drága az a pezsgő, amit el kell fogyasztanom? — A legdrágább! — A legdrágább!? Akkor most tisztáznunk kell a következőt: Ki fizeti a pezsgőt? Te, én, vagy reprezentációs alapból történik a fizetés? — Reprezentációs alapból! — Na, látod. Ha mindjárt ezzel kezded, akkor nem kellett volna ilyen alaposan körüljárni a témát. Akkor egyszerű lett volna a válasz. Minden gondolkodás nélkül, akkor ezt válaszoltam volna: — ha reprezentációs alapból megy, akkor semmitől sem függ az, hogy én mennyit tudok meginni ! SZÁLAI JANOS 4
