Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

Nők Tolna megyében Munkakörülmények, statisztika, vezetői poszt * „Lehet, hogy sokan elfogult­sággal illetnek, de ennek elle­nére ismételten ki kell, hogy jelentsem: nincs gazdasági előrehaladás, nincs gyorsabb ütemű szocialista fejlődés a •nők munkájának elismerése és elismertetése nélkül.” Bolvári Józsefné fogalmazott így a megyei pártbizottság ülésén. Ezzel a megállapítás­sal teljes mértékben egyet le­het érteni. A megye tizennégy éven felüli lakosságának 52,4 százaléka nő. Nagyobbrészt üzemben, hivatalban, pult mö­gött, termelőszövetkezetben, állami gazdaságban dolgozó nő. És a háztartásban tevé­kenykedők? Az ő munkájukat ma még kevésbé ismeri el a társadalom, mint azokét, akik a munkapad mellett, vagy az íróasztalnál dolgoznak. A nők munkáját elismerni és elismertetni nemcsak azt jelenti, hogy egvenlőségi jelet kell tenni a férfiak és a nők munkája közé. A nők munká­ja több ennél. Több, mert a nők ma még — pontosan azért, mert a társadalom még csak erre a fejlettségi fokra jutott el — nemcsak egyszerű­en munkásnők, mint ahogy munkások a férfiak, hanem családanyák is, mosónők is, szakácsok is. Nemcsak a gépe­ket szolgálják ki, hanem a csa­ládot is. A társadalom sokat könnví- tett a dolgozó nő helvzetén: üzemi étkeztetéssel, bölcsődé­vel, félkész áruval, mosógép­pel és Patvolattal, de mi ta­gadás, a nők vállán még min­dig óriási a teher. Egyes csa­ládokban ezekből a terhekből át-átvállal már valamit a férj, a család többi tagja, de még közel sem tartunk ott. hogy ez a tehermegosztás általános lenne. A megyei pártbizottság ülé­sén a beszámoló is, a hozzá­szólók is csak dicsérőleg szól­tak a nők munkájáról. Gyerő András például elmondotta: a megye kisipari szövetkezetei­ben ötezer nő dolgozik. Mun­kájukról csak az elismerés hangján lehet és kell szólni. Hasonló a helyzet az üzemek­ben, a termelőszövetkezetek­ben, az állami gazdaságokban, a hivatalokban. A nők minde­nütt becsületes, jó munkát vé­geznek. A nők nemcsak egyszerűen termelnek, de részt vesznek a szocialista munkaversenyben is. Megyénk ipari, építőipari üzemeiben, az állami gazdasá­gokban — a növekvő követel­mények miatt — az utóbbi időben csökkent azoknak a brigádoknak, brigádtagoknak a száma, akik elérték a szo­cialista brigád címet. így volt ez általában. De nem így a nők esetében. A női brigád­tagok száma nem csökkent, sőt nőtt. Mégpedig 4049-ről 4510- re. A nők tehát egyértelműen bizonyították: nemcsak a szo­cialista brigád cím elnyerése korábbi követelményeinek tudtak eleget tenni. Akarják és tudják is teljesíteni az új fel­tételeket is. Ma már elmondhatjuk: nem­csak anyagilag becsüli meg jobban a társadalom a nők munkáját, hanem erkölcsileg is. 1970-ben csak 24,6 százalé­ka volt nő azoknak, akik ki­váló dolgozó kitüntetésben ré­Gondolatok a megyei szesültek. 1971-ben, ha nem is nagy, de változás történt itt is. 1971-ben a kiválódolgozó-jel­vénnyel kitüntetetteknek 30,9 százaléka nő volt A határozat megjelenése előtt is, de főleg a megjelenése után sokat változtak a munka­körülmények. A társadalom, az üzemi, állami gazdasági, ter­melőszövetkezeti és más kol­lektívák sokat tettek a párt nőpolitikái határozatának végrehajtásáért. Uj gondolatok és tettek születtek. Csak egy példát erre. A Bonyhádi Ru­házati Ktsz-nél úgy döntöttek a kettőnél több gyermekes és az egyedülálló családanyák ré­szére. ha betegek, a részesedési alapból táppénz-kiegészítést adnak. így pótolják a beteg­ségből fakadó jövedelemki­esést. Intézkedések történtek a nők munkakörülményeinek és szociális helyzetének javí­tására is. Részben már régeb­ben beütemezett, részben nő­politikái határozat alapján korszerűsítették a munkahe­lyeket számos üzemben és szö­vetkezeti egységben. Ezek kö­zé tartozik a Hőgyészi Textíl- és Paplanüzem. Nagyobb gon­dot fordítottak a vegyi- ártal­mak elleni védekezésre, a vé­dőfelszerelések korszerűsítésé­re. rendszeresítésére például a Simontornyai Bőr- és Szőrme- feldolgozó Vállalatnál, a pin­cehelyi termelőszövetkezetben. A Bonyhádi Zománcgvárban és másutt felülvizsgálták az egészségre ártalmas munkahe­lyeket és onnan más munka­helyekre csoportosították át a nőket. A nőpolitikái határozat na­gyobb társadalmi aktivitásra késztette a nőket is. Társa­dalmi tevékenységük növeke­dését jól mutatják a statisztikai adatok is. A tanácstagok 21,2 százaléka ma már nő. A helyi népfrontvezetőségekben a ko­rábbi 24,7 százalékról 32,8 szá­zalékra emelkedett a nők ará­nya. Az ioari szövetkezetekben még ennél is szembetűnőbb a változás; E szövetkezetek ve­zetőségeiben korábban csak 19 százalék volt a nők részará­nya. Ma ez az arány 42,1 szá­zalékra nőtt. Erősödött a nők politikai ak­tivitása is. Ez nemcsak azzal érzékeltethető, hogy a határozat megjelenése óta majdnem két­szer annyi nő jutott el a párt­tagságig. mint az azt megelőző négy évben, hanem azzal is, hogy míg 1967-ben a KISZ, a népfront, a szakszervezet veze­tőségeiben 6300 nő tevékeny­kedett. addig 1972-ben 8700 nőt találunk ezekben a vezető­ségekben. Ma már elmondhat­juk, hogy a mintegy 3000 nő­bizottsági taggal együtt me­gyénkben 11 700 nő vállal va­lamilyen társadalmi tisztséget. A nők körében egyre na­gyobb az érdeklődés a politi­kai-ideológiai képzés, a párt politikájának megismerése, el­sajátítása iránt. 1969—70-ben 10 287, 1970—71-ben 14 268, 1971—72-ben pedig 14 768 nő vett, illetve vesz részt a párt- és tömegszervezeti oktatás kü­lönböző formáiban. Jó érzés leírni, kijelenteni, hogy nőtt a női tisztségviselők száma, hogy országgyűlési kép­viselőink közül minden har­madik nő, hogy jelentősen emelkedett a női tanácstagok száma, hogy a szakszervezeti tisztségviselők közel felét a nők adják, hogy jelentős mér­tékben gyarapodott a számuk a KISZ-szervezetek vezetősé­gében. .. Ugyanakkor nem le­hetünk elégedettek. A nők ve­pártbizottság ülése után zető posztra történő beállítása még ma sincs arányban alkal­masságukkal, felkészültségük­kel. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy ma még szigo­rúbban ítélik meg a nőket, ha vezetői posztra akarják ál­lítani. Alkalmasságukat ma még sokkal jobban kell bizo- nyítaniok, mint a férfiaknak. Előfordul, hogy tapasztalatok hiányára hivatkozva nem állí­tanak be vezetői munkakörbe nőt, ugyanakkor fiatal, kellő tapasztalattal nem rendelkező férfit kineveznek erre a poszt­ra azzal a megjegyzéssel: „Majd megszerzi a tapasztala­tokat”. Előléptetéskor az anya­ság, illetve annak lehetősége — az esetek nagy részében — ma még hátránynak számít. A statisztikai adatok jelen­tős fejlődésről tanúskodnak. De, ha csak a statisztikai ada­tokat néznék és nem tekinte­nénk mögéje, hibát követnénk el. Ma még a statisztikai ada­tok mögött meghúzódik a sta­tisztikai. szempontok minden­áron való teljesítése is. Több helyen figyelmen kívül hagy­Ma már világszerte elismert, tudományos vizsgálatokkal bi­zonyított tény: a szakképzés a gazdasági növekedés legfonto­sabb feltétele. Hazánkban a felszabadulás óta 754 ezer szakmunkást képeztek ki, a különböző szakmai középisko­lákban 577 ezer ember végzett, a felsőfokú oktatás 254 ezer főnek adott diplomát. Ennek eredményeként a népességen belül az 1945 előtti 15 száza­lékról 52-re növekedett a nyolc általánosnak megfelelő képzettségűek aránya, az érett­ségizetteké négyről 16-ra, a felsőfokú végzettségűeké pe­dig 1,6-ről 4,3 százalékra emel­kedett. Mindezek nélkül el­képzelhetetlen lett volna, hogy a nemzeti jövedelem 1950 és 1971 között a 3,2-sze- resére, az ipari termelés az 5,5-szeresére bővüljön. A MÁV dombóvári vontatási főnökség és szertárfőnökség vöröskeresztes alapszervezetei­nek közös vezetőségválasztó taggyűlését a kongresszusi elő­készületek jegyében tartották meg néhány nappal ezelőtt. Ilyen népes közönség még ta­lán soha nem jelent meg a két főnökség társadalmi szer­vezeteinek egy-egy tanácsko­zásán, mint ezen. Száz vörös- keresztes tag és 240 véradó vett részt az ünnepélyes gyűlésen, amelyen Vati Istvánné titkár számolt be a vöröskeresztes élet elmúlt négy évének ese­ményeiről, helyesebben: ered­ményeiről. A titkári beszámoló nem kis büszkeséggel szólhatott arról, hogy négy év alatt 70 fővel gyarapodott a vöröskeresztes tagok száma, és a vontatási főnökségen — vörösker - sztesek és nem vöröskeresztesek — az elmúlt évben 240-en adtak vért. Sikeres elsősegély-nyújtá­si tanfolyam... Egészségügyi előadások... A nődolgozók ré­szére megszervezett rákszűrő­vizsgálat... Persze ezek csak a kiemelt fontosságú feladatok voltak. Mellettük a szervezeti ták, hogy a káderpolitikai el­vek egyaránt vonatkoznak a férfiakra és a nőkre, hogy ar­ra kell törekedni: valóban olyan nők kerüljenek a külön­böző funkciókba, akik alkal­masak és képesek a feladatok ellátására. Lényeges ez, mert a nem megfelelő kiválasztás negatív hatása torzítja a párt nőpolitikáját, hatással van a becsületesen és eredményesen dolgozó női vezetők megítélé­sére. A feladat továbbra is adott: maradéktalanul érvényesíteni a káderpolitikái elveket, foko­zottabban segíteni a közéletbe már bekapcsolódott nőket, al­kalmassá tenni őket vezető funkciók betöltésére, hogy valóban élni tudjanak a szá­mukra biztosított lehetőséggel. Ez pedig nem máról holnapra megvalósítható feladat: csakis következetes, előrelátó, hosszú időt igénybe vevő tervszerű kádermunkával érhető el. SZALAIJÁNOS Következik: Egyenlő munkáért egyenlő bért Irányok, igények A szakképzés — mind egyé- ' nileg, mind társadalmilag — felelősségvállalás. Itt ugyanis nem egyszerű a korrekció, a rossz pályaválasztást lehetet­len egyik hónapról a másikra helyrehozni, ahogy az elván­dorlókat is nehéz pótolni. Ta­valy például a középiskolái tanári diplomát szerzők 53 ' százaléka már első munka­helyként' sem áz oktatási in­tézményeket választotta ... Pénz és ... Tavaly a nemzeti jövedelem 4,3 százalékát fordították ok­tatási célokra, de ez — nem­zetközi összehasonlításban is — ma már kevés, nem fedezi a szükséges szint elérését. Holott hatalmas összegekről élet apró munkáival sem ma­radtak adósok az elmúlt négy év során. Egyébként a főnök­ség gazdasági és társadalmi vezetői egyaránt sok segítséget nyújtottak a vöröskeresztes munka sikeres végzéséhez. Vati Istvánné beszámolója után a többszörös véradók meg jutalmazására került sor. Közöttük számosán vannak olyanok, akik 30—40 esetben segítettek ismeretlen ember­társaikon a véradással. Ritka és példamutató, hogy a több­szörös véradóknak kiosztott pénzjutalmakat a gazdasági vezetők nyújtották át és abból a jutalomkeretből, amiből más gazdasági szervezeteknél mind­eddig még nem jutott a vér­adók anyagi megbecsülésére. A MÁV dombóvári vontatá­si és szertárfőnökségének vö­röskeresztes alapszervezetei a véradók ünneplését követően választották meg az öttagú vezetőséget, aminek titkára is­mét Vati istvánné lett. A kongresszusi előkészüle­tek jegyében lezajló taggyűlés végeztével a szakszervezeti bi­zottság vendégelte meg a je­lenlévőket SZM-vezetők értekezlete Tegnap délelőtt mintegy negyven édesanya, bölcsődei és óvodai szülői munkaközösségi vezető gyűlt össze Szekszárdon, a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházában, hogy részt vegyen azon az ér­tekezleten, melyet most már évek óta rendszeresen szervez a Hazafias Népfront járási bi­zottsága, valamint a járási hi­vatal művelődésügyi osztálya. A megjelenteket Hajdú Ist­ván. a Hazafias Népfront Szek- szárd járási bizottságának tit­kára köszöntötte, majd vita­indító előadásra került sor, melyet Lencsés Lászlóné, óvo­dai igazgató tartott „A szülői munkaközösségek és az óvo­dák, bölcsődék kapcsolata” címmel. Az előadó elsősorban annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a szülői munkaközösségek, te­hát az édesanyák, édesapák minél jobban támogassák a bölcsődéket, óvodákat, hiszen ezt nemcsak a kisgyermekek nevelésére hivatott intézmé­nyek de a gyerekeink iránti felelősségérzet is megköveteli. Lencsés Lászlóné előadását vita követte melyen a jelenlé­vők gondokat, problémákat, javaslatokat vetettek fel. van sző, például a negyedik ötéves tervben 11,5 milliárd forint szolgálja a képzést, több, mint bármikor. Számítások szerint — s változatlan áron — 1985-ig legkevesebb 50 mil­liárd forintot kell befektetni az oktatásba, hogy az a mi­nimális követelményeknek megfelelhessen. A pénz azon­ban még nem minden. Korszerűbb szakképzésre, a . változó követelményekkel való szorosabb lépéstartásra van szükség, s bátor szembenézésre gondjainkkal. Igaz, ma már el­tűntek a szélsőségek — pél­dául 1951-ben 6900 főt vettek fel a műszaki egyetemek első évfolyamaira, 1957-ben meg csupán 2200-at, — mind a fel­ső-, mind a középfokú okta­tásban, de az egészséges ará­nyok még nem alakultak ki. Különösen a szakmunkáskép­zésben nem. Holott az Orszá­gos Tervhivatalban készített prognózis szerint 1980-ig az összes foglalkoztatotton belül a szakmunkások aránya 24,9 százalék lesz, szemben az 1965. évi 18,7-tel. Joggal állapíthatta meg tehát Aczél György, a párt Központi Bizottsága jú- hius 14—15-i ülésén elmon­dott zárszavában, hogy „ ... ad­junk sokkal nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülést a szakmunkás hivatásnak, külö­nösen az úgynevezett nehéz szakmáknak és magának a szakmunkásképzésnek is”. S ez valóban elengedhetetlen. Ésszerű átrendeződés A tárgyi adottságok külön­bözőségét megtoldja a pedagó­gusok, a szakoktatók munká­jának eléggé elváló szintje, s így ugyanaz a tanterv jól meg­valósul az egyik, s rosszul a másik intézetben. A társadal­mi érdekek messzemenő érvé- ’nyesítésével jelölte meg tehát a párt Központi Bizottsága már említett ülésének határo­zata az ésszerű átrendeződés halaszthatatlanságát, így a többi között az emelt szintű és a hagyományos oktatás egységesítését a szakmunkás- képzésben, ifjú szakmunkások részére hároméves, szakkö­zépiskolai érettségivel záruló esti, levelező tagozatok szerve­zését, a szakközépiskolák kép­zési céljainak változtatását, az átváltható ismeretek fontossá­gát. MÉSZÁROS OTTÖ A legfontosabb beruházás Hetven új vörüskereaxtea 240 véradó Vezetőségválasztás Dombóvárott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents