Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
i 1 I r J r 58 hónap hatszor 200 ellenében A hat felnőtt — mi több, neglehetősen koros gyerekek — közül az egyik sokalja azt íz 58 hónapot, ami alatt övolt 10 éves korára elözvegyült édesapjuknak a gondviselője. Három fiú, három lány alkotta a családot feleségestől, 'érjestől, amikor — életükben ílőször — viszonozniok kellett ízt a — szűkén számítva is — hatszor kétszáz hónapot, imit szüleik az ő fölnevelésük- •e fordítottak. Azért bátorodtam közbevetni azt, hogy ízűken számítva, mert bizo- lyos vagyok benne, hogy ha a !iúk nem is, hát a lányok egész Diztosan tovább éltek 16 életévüknél a szülői házban. Születésüktől a szárnyra bocsátásukig nyilvánvalóan csak kaptak, adniok nem igen kellett a 'yermeki szereteten kívül egyebet. Utána pedig már azért nem adtak, mert egyrészt a szülők nem voltak rászorulva, másrészt meg el voltak foglalva a saját boldogulásuk útjának egvengetésével. A hat testvér ma túl az ötödik, hatodik, hetedik x-en ádázul perlekedik egymással. Azaz. amikor nem a bíróságon randevúznak éppen, olyan nagyon haragusznak egymásra, mint tűz a vízre. Kibékíthetet- lenek. Nekik is vannak pedig gyerekeik, s majd azoknak is lesznek gyerekeik. Példateremtésük nem kockázatmentes vállalkozás tehát. De nem gondolnak ezzel, tart a huzakodás, aminek az indítéka nem egyéb, mint az az embertelen indulat, ami a jussolás címén kihúzatta a vérszerinti hozzátartozókkal a még ki sem hűlt hulla alól a derékaljat még ezelőtt úgy 15—20 évvel is. Minden a mama halálával kezdődött. Az anyai örökrész hatfelé való osztásával, ami megtörtént annak rendje és módja szerint. — Mi legyen apánkkal? Magára nem maradhat. — Legyen az apai örökrész azé, aki az eltartását vállalja! — Szó se lehet róla! Ha elkel a ház, az öreg részét be kell tenni a takarékba, aki pedig elvállalja, az kapja meg havonta a 800 forint nyugdíjat! A nyári nan meg sem fony- nyasztotta még az elhunyt sírján a koszorúkat, állt a „jus- solási bál” a gyászoló családban, mígnem a legidősebb lány férje közbeszólt: — Elég a csetepatéból! Azé legyen a papa házrésze, aki magához veszi. A nyugdíját meg költse el úgy, ahogy kedve tartja. Punktum! A tárgyalásokat végighallgatta az öregember. Nem sok szava volt, nem is kérdezték. Ellenvetés se támadt, amikor végül megszavazták az érdekeltek, hogy kerüljön hát a legidősebbhez, mert akkor maradhat abban a faluban, hol leélte az életét. Ki-ki elégedetten mondott búcsút a másiknak, az öreg meg átköltözött a fiához, de alig másfél hónán múltán egv- re többször látták az ismerősök szomszédok a régi hajlék tájékán. A házon, ami öregecs- -ke már, ott hivalkodott a tussal festett fölirat: „Ez a ház eladó”. Nagvon hamar keseredtek meg tehát az együttélés édes- nek ígért napjai. Dehogy az öregember kezdte! A menyének nem volt egészen kerek a világ, mert hol azon kárpálá- dott, hogv „az a taknvos vénember már meg beleszagolt a leveses fazékba!”, hol pedig az hogy a paoának nem tét- szőr. ha a csirkeoörlcöltjébe belekerül néhány csontos rész Sis. Nem célom reprodukálni a családi perpatvarokat, Kinek- kinek képzeletére bízom inkább. Egv azonban bizonyos, ezek a gyűlölködéstől hangos csetepaték segítették az öregembert az öngyilkossági kísérlet gondolatához, majd pedig ahhoz, hogy a felhánytorgatott 58 hónap elteltével nem bírta tovább és szabályosan megszökött Baján élő lányához, de annál sem tartott tovább a becsülete másfél évnél. Ezután a másik asszonylány következett, az, amelyiknek az ura olyan bölcsen eldöntötte volt a vitát. Mármint azt, hogy azé az apai házrész, akié a papa eltartása. Nos, itt se volt hosszú maradása az öregnek. Azt mondták neki, lássa be, nincs itten hely az ő számára, mert ami van, az kell a ne- talántáni vendégeknek. Megint fölkerekedett hát az öregember, most meg a középső fiától kért menedéket, de már állt a háborúság. — Én nem bánom ápám, jöjjék csak, de annak a hör- csőgtermészetűnek én kiontom a belit! — A ház, az igen! De a bajoskodás, ami az ilyen vénnel van, az nem. Na, majd adok én neki! És adtak. Megsemmisítették az első végrendeletet, aztán a másodikat is. Jöttek a tárgyalások, hogy a legidősebb fizesse visz- sza azt a pénzt, ami a ház eladási árából nem illeti meg, mert nem gondoskodott végül is az apjukról. A bíróság megítélte a visszafizetést, sót egyenként havi 180 forint tartásra kötelezte a testvéreket. Természetesen azt is. amelyik pirulás nélkül panaszolja széltében -hosszában, hogy 58 hónapig tartotta el az Dr. Bay Károly tanár úrnál kötve hiszem, hogy valaha is hordott volna szeíídebb embert hátán a föld. Lidérces, nehéz álmaimban mégis ő jelenik meg olykor, én pedig állok a fekete tábla előtt — és éppúgy, mint valaha — nem tudom megoldani a számtanpéldát. Ugyanígy vagyok dr. Baintner Gézával, későbbi osztályfőnökömmel, aki azóta nagy hírű egyetemi tanár lett. Sosem bántott senkit, a bukáshoz is külön kellett igyekezni nála, mégis álombéli rémképeim közé tartozik. Szaktárgya a matematika-fizika volt. Csakugyan elkerülhetetlen, hogy a régi számtanórák nyomasztó álmok formájában térjenek vissza évtizedek múltán? A kérdésen nevet Scherer Sándor, a szekszárdi III. számú általános iskola igazgatója, nevetnek a kollégái és valószínűleg nevetnének a gyerekek is, ha egyáltalán ilyesmivel fordultam volna hozzájuk. Magyarország nyolcvan általános iskolájában, ezek közül négy Tolna megyeiben folyik számtantagozatos oktatás. A megyeszékhely I. és . III. számú iskoláiban, Bonyhádon és Dombóvárott, Ez az oktatási forma kísérleti, de az elsősök és másodikosok egy-egy számtanórájának meglátogatása után nyomban le kellett nyelnünk azt a kaján gondolatunkat, hogy mintha az utóbbi két tucat évben egy kissé túlságosan is sokat kísérleteztünk volna pedagógiai berkekben. Itt ugvanis a ielek szé- rint a kísérlet sikerült. Éppen ezért, a kajánkodást félretéve, inkább dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszter- helyettes legutóbbi szekszárdi látogatására és az általa mondottakra gondolunk: — Legyen a matematika az iskolások második anyanyelve! Miért? Mert a természet- tudományos ismeretek sosem latoit méretű gyarapodásának világában enélkül meglenni A munka- és üzemszervezésről, valamint a lakásépítő szövetkezetekről tárgyalt a MÉSZÖV elnöksége édesapját a „nagy fene semmiért”. Miért vetettem tulajdonképpen papírra ezt a lehangoló történetet? Mert annak a generációnak a tagjai, akik ennek az embertelen csúfkodásnak a főszereplői, egyöntetűen úgy tartják, hogy a mai fiatalok rosszak, gonoszak, érzéketlenek és híjával vannak a legcsekélyebb szülőszeretetnek, tiszteletnek is. Sőt, egyikük rendkívüli várakozással tekint azoknak az irányelveknek a közeli megszületése elé, amely irányelvek majd a szülőtartási perek ítélkezési gyakorlatát módosítják egyben-másban. Nem tudom, kinek mi jut ezek után az eszébe. Nekem sok egyéb mellett egy közmondásunk, Az, amelyik olyan emberekről szól, akik egy rókáról két bőrt reméltek lenyúzni, annak meg is itták az árát, csak éppen a rókát nem fogták el. S még úgy érzik, Van valami követelésük.- — li — Tejből 6,6 százalékkal, tejfölből 16,5 százalékkal többet vásároltunk mint tavaly. A vaj fogyasztása öt, a túróé tizenegy, a kakaóé három és fél százalékkal növekedett az elmúlt év hasonló időszakához képest. A nagyobb kereslet összefüggésben van a csomagolási technológia korszerűsítésével. egyszerűen képtelenség. Mert a matematika növeli a logikai készséget, valós helyzet felismerésére nevel, vagyis sikeresen igazít el igencsak bonyolult életünk útvesztőiben. Mindez persze a tények leegyszerűsítése. Az élet ugyanis egyszerűségében is sokkal bonyolultabb. A III. számú iskola két tanítónőiét kérdeztük: — Önöket hogyan tanították számtanra? Csákovits Ferencné: — Nem emlékszem. Semmilyen különösebb nyomot nem hagyott bennem. Baksa Józsefné: — Elővettük a szorzótáblát és addig fújtuk, hogy egyszer egy az egy, kétszer egy az kettő, amíg az agyunkba nem ragadt. Magoltunk, ez az igazság. — És hogyan tanítják ma? — Jöjjön be az órára és nézze meg! * A vendég szót fogad és igyekszik beoréseini magát a Babits Mihály nevét viselő szekszárdi III. számú általános iskola I/A, osztályának utolsó padjába. Mozzanatok az oktatásból. A gyerekek előtt doboz. A dobozban különböző színű és méretű hasábok, kockák. Minden szín egv értéknek felel meg. így például arra a kérdésre, hogy „mi az, ami háromnál kettővel több?”, úgy is lehet felelni, hogy „öt”, de úgy is, hogy „a sárga”. Minél nagyobb a lila? A ... nem tudjuk minél de a gyerekek igen. Az otthoni építőkockákra emlékeztető elemekkel ugyanis lehet például „sző- nyegezni”, vagyis kirakni, hogy 64-2, 2+6, 7+1, 1+7, 3+5, 5+3 egyaránt nyolcat eredményez. Vagy kideríteni az olyast'-,-Je összefüggéseket, hogy bordó=cit-omsárga+fe- hér+2. Hasonlóan játékos módszerekkel lehet megismerkedni a számkártyákkal, Szerdán ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége. Horváth János elnökhelyettes előterjesztése alapján megvitatták az MSZMP Központi Bizottságának múlt év december 1-i, a munka- és üzemszervezéssel kapcsolatban hozott határozata végrehajtásának tapasztalatait. A párthatározat szellemében napirendre került a megye fogyasztási szövetkezetei szervezeti felépítésének továbbfejlesztése. Az idei évben új szervezeti modellt próbál ki a gyakorlatban két szövetkezet, a dombóvári és a tamási. A következő év elejétől újabb négy szövetkezet — a dunaföldvári, paksi, hőgyészi es a bonyhádi — kapcsolódik be ebbe a kísérletbe, majd az így szerzett tapasztalatok alapján kerül sor az új szerTavaly mintegy hétezer hektoliter tejet adtak el palackokban. Idén a műanyag tasakos csomagolás bevezetése után csaknem huszonkétezer hektoliter fogyott el. A növekedés 310 százalék. A hetvennégy- ezer hektó iskolatej helyett csaknem kétszeres mennyiség került a boltokba idén. vagy a kisebb-nagyobb jellel, ami egy jobbra, vagy balra nyitott, fekvő V betű. Aztán jön a totózás, az apáktól valószínűleg unalomig hallott szerencsejáték — másféle nyereménnyel. A példa : 16 3 4 6 3 Az üresen hagyott helyekre milyen számot kell írni és ha sikerült, mindebben mi a szabályosság? Játék ez? Persze, hogy az. Tanulás? Legalább annyira. Csákovits Ferencnének szilárd véleménye, hogy egyenes és jól irányított folytatása az óvodai alapképzésnek. Törés a gyerekek életében nincs —, ide kellett volna meghívni néhány írót a legutóbbi szekszárdi találkozó résztvevői, vagy éppen aggályoskodó résztvevői közül. • — Nem terheljük túl a gyerekeket a számtantagozatos oktatással? — Nem! — Mennyivel több a számtanórák száma, mint más osztályokban ? — Semmivel. Az elsőben öt óra, a másodikban hat óra hetenként. — És rengeteg házi feladat ... — Egyáltalán nincs házi feladat. Az már viszont előfordult, hogy a gyerekeket egvik-másik példa annyira érdekli, hogy önszántukból csinálnak hasonlókat odahaza. Ilyen előírás, kötelezettség azonban nincs. — Hányig tanulnak meg számolni az elsősök? — Ameddig akarnak, vagy tudnak. Húszig, százig, vagv kétszázig — egyre megy. A számtan megszerctése, vérükké válása a fontos. — Mit szólnak mindehhez a szülők? — A számtantagozat tavaly indult. Az idén már kétszeres volt a túljelentkezés. vezeti forma általános bevezetésére. Amint az ülésen megállapították, a kísérletek eddigi tapasztalatai biztatóak, és minden bizonnyal az ÁFÉSZ-mozgalom további erősödésével jár majd a korszerűbb üzem- és munkaszervezés. Trieber Dezső, a MÉSZÖV takarék- és lakásszövetkezeti •titkára a lakásépítő szövetkezés eredményeiről terjesztett jelentést az elnökség elé. A jelentésből kitűnt, hogy Tolna megyében még mindig nem sikerült a szükséges, a párt és kormány lakásépítési programjának megfelelő lakásépítő szövetkezeti mozgalmat kibontakoztatni, nem utolsósorban azért, mert a szövetkezeti építkezés műszaki feltételeit nem tudták biztosítani. Sok kezdeményezés, próbálkozás volt már ezzel kapcsolatban, de az erőfeszítések valahol mindig elakadtak, és ez ideig csupán Dombóváron tudnak felmutatni érdemleges eredményeket: itt már javában építkezik a szövetkezet, és előreláthatóan még ez évben tető alá kerülnek a lakások. A megyeszékhelyen még mindig nincs ilyen szövetkezet, noha az egyeztetett program szerint itt kellene a legtöbb lakásnak megépülnie szövetkezeti összefogással. Jelenleg a megye nagyobb községeiben is folyik ilyen Irinyi szervezés.----r B aksa Józsefnénél a II/A- ban. A terem ritka szép és barátságos. — A szülői munkaközösség érdeme — így az igazgató. — Szabad szombatokat, vasárnapokat feláldozva, maguk csinálták a gyerekeiknek. A másodikosok az egy évnél fiatalabbakkal szemben már valósággal egyetemi szinten dolgoznak. A kifejezés jogos, mert munka ez a javából, csak éppen végzői nem érzik annak. A mágneses táblákra kifüggesztett három számjegyből formálnak kétjegyű számokat. Aztán előveszik a logikai készletet (hogyan is festhet egy szorzótábla), majd a szöges táblát. Utóbbi a vendégeknek különösen tetszik, jóllehet nem más, mint egy négyszögletes fadarab, amiből 10x10 tompa szeg áll ki. Egy befőttesgu- mival lehet körülkötni a százas határértéken belül any- nyit, amennyit a tanítónő éppen mond. A logikai készlet különböző színű és formájú idomokból áll, amelyeket három, szabadon választott szempont szerint kell csoportosítani. A 22-es szám „felbontásával” már mindenki siet, mert különben — Nem jut játékra idő! . A játék szabályos barkochbázás, rákérdezéssel egybekötve, de természetesen számtani nyelven. • A számtanoktatás új, játékos, minden régi és begyöpösödött iskolai módszernek fittyet hányó rendszerét az USA-ban élő magyar szakember, Dienes professzor találta ki. Itthoni elterjesztői az Országos Pedagógiai Intézetnél Varga Tamás és Pálffy József. Valóra váltói pedig a hétköznapok apró munkáját ritka lelkesedéssel vállaló pedagógusok, olyanok is, mint Csákovits Ferencné és Baksa Józsefné. Akiknek énpúgy, mint tanítványaiknak, nagyon sok vidám számtanórát kívánunk. ORDAS IVAN Több tejet iszunk Vidám számtanórák
