Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

4 f I r Nagyköveti eszmecsere Ny ugat-Berlinben Nyugat-Berlinben ülést taitotlak a négy nagyhatalom képviselői. Képünkön: Jefremov szovjet és Hibbert angol nagykövet belépnek a volt Szövetségi Ellenőrző Tanács épü­letébe. (Képtávírónkon érkezett) Megkezdődött a négy hata­lom nyugat-berlini nagyköveti eszmecseréje. A volt szövetsé­ges ellenőrző bizottság épülete elé először J. V. Sauvagnar- gues francia nagykövet kocsija érkezett, őt követte Martin J. Hillenbrand, az Egyesült Ál­lamok, majd, M. T. Jefremov, a Szovjetunió nagykövete, öt perccel később, de még tizen­egy óra előtt ért az épülethez Reginaid Hibbert, Nagy-Bri- tannia bonni nagykövetsége ügyvivőjének kocsija. Hibbert a megbeszéléseken sir Nicho­las Hendersont, Anglia NSZK- beli nagykövetét helyettesíti. A négy hatalom nagyköve­te hétfőn néhány perccel fél kettő után fejezte be eszme­cseréjét. Hillen brand, az Egye­sült Államok bonni nagyköve­te, aki először távozott az épületből, csak annyit közölt az újságírókkal, hogy a legkö­zelebbi megbeszélésre csütör­tökön kerül sor. A másodiknak távozó Sau- vagnargues francia nagykövet, aki a hétfői ülésen elnökölt, egyetlen szóval sem kommen­tálta az eszmecserét, s csak annyit mondott, hogy hivata­los kommünikét fognak nyil­vánosságra hozni, amely tar­talmazza a szükséges tudni­valóka t.­TSrok jegyxéhek a géprablás ügyében Törökország jegyzékben kérte fel a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat, az NSZK-t, Franciaországot, az ENSZ főtitkárát, valamint a Nemzetközi Vöröskeresztet, hogy vessék latba befolyásu­kat a Szófiába térített török repülőgép utasainak szabadon bocsátása érdekében —, jelen­tette be hétfőn Ankarában Is­mail Arar államminiszter, a kormány szóvivője. A török kormány, amely egyébként hétfőn 12 órán be­lül már másodszor ült össze a géprablással összefüggő kér­dések megvitatására, jegyzéket intézett Bulgáriához is. A kor­mány szóvivője e jegyzék tar­talmáról nem adott felvilágo­sítást, hírügynökségek azonban tudni vélik, hogy Törökország változatlanul elutasítja a géprablók követeléseit. A vasárnap reggel Szófiába térített török repülőgép lap­zártakor még mindig sorsára várva vesztegel a bolgár fő­város repülőterének egyik sar­kában, s nem lehet tudni: jó­ra vagy rosszra fordul-e az utasok sorsa a következő órák folyamán. Ugyanakkor egy másik síkon szokatlan fejle­mények következtek be az el­térített repülőgéppel kapcso­latban. A bolgár külügymi­nisztérium vasárnap este és hétfőn reggel, tehát két ízben is, jegyzékben sürgette a tö­rök kormányt: az eltérített gép utasainak és személyzeté­nek érdekében az ankarai kor­mány siessen válaszolni a gé­pet eltérítő fegyveres szemé­lyek követelésére. A válasz helyett azonban a török nagy­követ hétfőn a késő délelőtti órákban olyan jegyzéket adott át kormánya nevében a bol­gár külügyminisztériumban, amely egyrészt „minden alkut” visszautasít az „anarchisták­kal” másrészt szószerint han­goztatja: „a török kormány kijelenti, hogy az utasok és a személyzet életéért, a repü­lőgép épségben maradásáért és a pilóták hazatéréséért a bolgár kormány viseli a fele­lősséget”. Sztanko Todorov miniszter- elnök a délutáni órákban üze­netet ' intézett Ferit Melen tö­rök miniszterelnökhöz. Üze­netében a bolgár kormányfő újra megismétli a bolgár ható­ságok legmesszebbmenő kész­ségét a repülőgép-incidens po­zitív megoldására, hangsúlyoz­za az eddigi és ezutáni erőfe­szítéseket. Ugyanakkor azon­ban Todorov miniszterelnök meglepetésének ad hangot afö­lött, hogy olyan jegyzéket akartak átadni a bolgár kül­ügyminisztériumnak, amely a török kormány pozitív közre­működési készsége helyett ele­ve minden felelősséget a bol­gár kormányra próbál háríta­ni az incidens lehetséges ked­vezőtlen kimenetele miatt. Sztanko Todorov ezt a kísér­letet „abszurdnak” nevezi és sajnálkozását fejezi ki. Közben a szófiai repülőté­ren a helyzet alig változott. Az eltérített gép utasai és sze­mélyzete délben meleg ételt kapott a bolgár szervek gon­doskodása következtében, eze­ket azonban a gépbe nem en­gedik fel a fegyveresek. Egyet­len pozitívnak látszó fejle­mény, hogy a géprablók a bol­gár hatóságok újabb erőfeszí­téseinek engedve, hajlandók voltak felújítani velük a tár­gyalásokat, amit eddig nem sikerült elérni. Hazaérkezett a magyar pártmunkáskiildcttség Cromiko és Ohira tárgyalásai Moszkva (MTI). Mint Moszkvában közölték, Gromi- ko szovjet és Ohira japán kül­ügyminiszter hétfői megbeszé­lésein megvitatta a szovjet— japán kapcsolatok kérdéseit, valamint néhány, a felek szá­mára kölcsönös érdekű nem­zetközi problémát. A tárgyalásokat az őszinte­ség és a kölcsönös megértés légköre jellemezte. Walter Scheel a koalíció mellett Hétfőn délelőtt négyszáz kül­dött. részvételével megnyílt Freiburgban a nyugatnémet szabaddemokrata párt (FDP) kongresszusa. A megnyitó ülésen Walter Scheel külügyminiszter, az FDP elnöke hitet tett az ed­digi kormánykoalíció fenntar­tása mellett és elutasította a bajor Franz Josef Straussnak azt a többször is megújított ajánlatát, hogy lépjen szövet­ségre a jobboldali CDU—CSU- val. Az FDP mindazonáltal el­határolja magát a koalíciós partnertől a szociáldemokra­táktól is, elsősorban a belpoli­tikai és gazdasági célkitűzé­sekben — jelezte a szabad­demokraták elnöke. Szombaton a késő esti órák­ban érkezett haza Szófiából a budapesti pártmunkásküldött- I ség, amely Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a budapesti párt- bizottság első titkárának veze­tésével egy hetet töltött a bol­gár fővárosban. A delegációt a Keleti-pályaudvaron Szép­völgyi Zoltán, a fővárosi ta­nács elnöke, Nagy Richárd, a budapesti pártbizottság titká­ra, továbbá Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövete fogadta. Németh Károly a Bulgáriá­ban szerzett tapasztalatokról nyilatkozott az MTI munka­társának: Santiagóban vasárnap aktí­vaülést tartott a Chilei Kom­munista Párt. Victor Diaz, a párt főtitkárhelyettese emlé­keztette a chilei kommunistá­kat arra, hogy készen kell áll­niuk a további küzdelemre, mert „a harc nem ért véget, minden fronton folytatódik”. Diaz felhívta a munkásosztályt a spekuláció és a feketézés el­leni erélyes fellépésre. Dr. Salvador Allende elnök a dolgozók egységes szakszer­vezeti központjában (CUT) meleg szavakkal mondott kö­szönetét azért a támogatásért, amelyet a CUT tagjai nyújtot­tak a népi egység kormánya — Küldöttségünk a szófiai pártbizottság baráti meghívá­sára utazott a bolgár főváros­ba. A látogatással folytatódott a pártjaink kapcsolatában meglévő jó hagyomány, amely­nek része a két pártbizottság, a két főváros közötti kapcsolat ápolása. Jártunk üzemekben, kutatóintézetben, egyetemen, beszélgettünk a város párt- és állami vezetőivel, s elmondha­tom, hogy örömeink és gond­jaink közösek. Hasznos eszme­cserét folytattunk a pártmun­ka, a gazdasági, a politikai élet, a városfejlesztés kérdé­seiről. védelmére, mert az döntő volt az ország forradalmi vívmá­nyainak megszilárdításában. Az elnök ismét hangsúlyozta, a munkásosztály, valamint a hadsereg és a rendőrség együt­tes fellépésének fontosságát. Dániel Vergara, belügymi­niszter-helyettes közölte: az or­szágban fokozatosan helyreáll a rend. Santiagóban a hadse­reg feloldotta a magángépko­csik számára történő benzin- eladás tilalmát. A LAN légi- társaság szóvivője közölte, hogy a pilóták és mérnökök 48 órás sztrájk után vasárnap fel­vették a munkát. A chilei kommunisták a jobboldali mesterkedések ellen Lesz-e béke Vietnamban ? 1954. májusában a VDK néphadserege döntő vereséget mért a francia agressziós hadseregre. A hadi események következményeként összehí­vott genfi értekezlet biztosí­totta a békét Indokínában, de úgy, hogy Vietnamot ketté­osztotta, s előírta, hogy két éven belül megtartandó nép­szavazás eredményeként kell az újraegyesítést megoldani. A dél-vietnami rezsim azonban megakadályozta a népszavazás végrehajtását, s a szabadságért küzdő népi erők ellen ameri­kai támogatást vett igénybe. 1964-től az amerikai agresszió kiterjedt egész Vietnam terü­letére. A fokozódó légitáma­dások 196R-ban már elérik a VDK fővárosát, Hanoit is. 1968. májusától folynak a tár­gyalások Párizsban a béke megteremtése érdekében. A Dél-vietnami Felszabadítási Front és a VDK küldöttsége számos konstruktív javaslatot terjesztett az értekezlet elé, de az amerikai, dél-vietnami fél katonai győzelmet hajszoló magatartása miatt ezek nem valósulhattak meg. A tárgya­lások alatt is egyre fokozódó népirtó háború hatalmas áldo­zatai ellenére, a vietnami nép elszántsága mitsem csökkent. Időközben a vietnami háború az Egyesült Államok elsőren­dű belpolitikai problémája lett. A háborút ellenzők, azon­nali békét követelők tábora egyre nő. Nixon a választások előtt látványos lépések meg­tételére kényszerült. Kissinger — az elnök főtanácsadója — októberben a bizalmas megbe­szélések sorozatát bonyolította le. A tanácskozások titkos jel­legéből fakadóan ma még nem lehet következtetéseket levon­ni a tárgyalások eredményét illetően. A mértékadó körök óvnak a túlzott derűlátástól, ugyanakkor az amerikai hiva­talos szervek — elsősorban a I választások befolyásolására — nagy optimizmussal nyilatkoz­nak. A tények azonban — Thieu dél-vietnami diktátor fenyegetőzései, valamiht a tö­meges bombutámadások arra mutatnak, hogy Washington egyetlen komoly lépést sem tett ezidáig a béke érdekében. — TERRA —

Next

/
Thumbnails
Contents