Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

I á Fekete Sándor s Petőfi élete 12. Ez volt az a pillanat, ami­kor a hatalom még emelked­hetett volna, különösebb koc­kázat nélkül. Ha a Helytartó- tanács urai mégsem adtak utasítást a mozgalom elfojtá­sára, annak két oka volt: fél­tek saját hadseregük olasz katonáitól, akikről — nem ok nélkül — feltételezték a magyarok iránti rokonszen- vet, s még inkább, sejtelmük sem volt az ifjak valóságos céljairól. Működtek a kémek, de rosz- szul. A Helytartótanács első­sorban azért nem adott ki parancsot a fegyveres elhárí­tásra, mert nem látta át a helyzetet, s mire felébredt, már késő volt. Ebből azonban az is következik, hogy a siker e tekintetben is mindenekelőtt Petőfi érdeme: hajthatatlan, türelmetlen, habozást nem is­merő sietsége nemcsak alka­tából fakadt, hanem tudatos forradalmi számításból — tud­ta, hogy csak órák állnak az ifjúság rendelkezésére. A költő Nemzeti dala, Jó­kai és Vasvári beszédei nyo­mán az egyetemi ifjúság óriá­si többsége késznek mutatko­zott a harcra. Itt, az orvosi egyetem udvarán állta ki a Nemzeti dal az igazi tűzpró- bát, itt bizonyosodott be, hogy mekkora lelkesítő erő árad belőle. A verset már öt ne­gyed század koptatja és néha már nem is gondolunk arra, hoev milven hatalmas törté­nelmi tett volt a sok száz fő­nyi tömeg elé kiállni a felszó­lítással: „Talpra magyar, hí a haza!” _ És „A görgeteg megindult — írja Vajda János — Petőfiék elszánták ma­gukat a nap méltó megkoronáztatására: a tö­meg élén Budára vonultak, „a helytartótanácsot felszólí­tandó, hogy a cenzúrát rög­tön eltörölje, Táncsicsot sza­badon bocsássa...” Táncsics Mihály börtönének ajtaja megnyílt, s este máf győzelmi hangulatban fogadta őt a Nemzeti Színház köz.öh- sége. A forradalom színházi előadással ért véget, miután — ez is ritka a történelem­ben — első napja vér nélkül zajlott le. Be a legkivételesebb jelen­ség maga a költő. Már más­nap büszkén írta, versben is: „Napóleon dicsősége, teveled sem cserélek!” Szokatlan e dicsekvés, ám teljesen jogos: a világtörténe­lemben sok kiváló forradal­már küzdött és sok nagysze­rű költő alkotott, de Petőfi az egyetlen költő, aki egy nép­forradalmat személyesen ve­zetett! „BÄVAT ÉS HARC SZÓL BELŐLÜNK...” 1848. márciusában a forra­dalmaktól megrémített bécsi udvar engedményekre kény­szerült és Magyarországon is — először a Habsburgok alatt — független kormány ala­kult. A haladó nemesség ki­váló tagjaiból állt ez a kor­mány, Batthyány Lajos vezér­lete alatt tagja lett Kossuth Lajos, Széchenyi Istvár, Eöt­vös József is. A miniszterek általában jó hazafiak voltak, de mint nemesek, természet­szerűen saját osztályérdekei­ket is féltették. Amellett, Kossuth kivételével, reforme­rekként gondolkodtak, , ide­genkedtek a forradalmi meg­oldásoktól, a kiharcolt vívmá­nyokkal befejezettnek tekin­tették a forradalmat. Petőfi viszont, mint forra­dalmár és mint a kisemmizett milliók képviselője, márciust csak első felvonásnak tartotta, amelyet majd követnie kell a második felvonásnak, minden feudális maradvány felszámo­lásának. Épp ezért kezdettől fogva bizalmatlanul tekintett a nemesi miniszterekre. Még hevesebb politikai ellenszenv támadt fel benne akkor, ami­kor tapasztalnia kellett, hogy a kormány nem meri erélye­sen szervezni a nemzeti ön­védelmet Petőfi, mint tudatos forra­dalmár, mint a történelem kiváló ismerője és a Habs­burgok elszánt ellensége, egy pillanatig sem hitt az udvar jóhiszeműségében. Ma már okmányok bizonyítják, hogy ebben feltétlenül neki volt igaza: ismerjük az aktákat, amelyekből kiderül, hogy az udvar csak ideiglenesen en­gedett, s várt az alkalomra, hogy fegyverrel törje le a magyar forradalmat is. De a mérsékeltek, az egyez­kedésre törekvők nem akar­ták elismerni a forradalmi köl­tő igazát. Politikai hadjárat indult az „izgató” ellen — fo­kozatosan elszigetelődött. Ilyen helyzetben következhe­tett el a nemzetgyűlési vá­lasztás. Petőfi képviselőnek jelöltette magát, de megbu­kott: nem tudott udvarolni a tömegeknek és a kiváltságo­sok csaló eszközöket vettek igénybe bele szemben. Őt ma­gát erőszakkal távolították el választól köréből. Mit erőszakkal? Mondjuk ki egyenesen: kis híján agyonverték. Petőfi kétségbeesett harag­jában sem a népet ostorozta, „hanem ámítóit, félrevezető­it”: „a nép én előttem szent, annyival inkább szent, mert gyönge, mint a gyermek. — Dicsértessék a nép neve most és mind örökké!” Cikkek sorozatában tájékoz­tatta a közvéleményt, lelep­lezte ellenségeit, készült az új választásra. Erre azonban nem került sor — az esemé­nyek túlhaladtak a nemzet­gyűlési vitákon. A készülődő ellenforradalom és a forrada­lom összecsapásában mellé­kessé vált egy helyi választá­si csalás ügye. Petőfi mégis elmondta mindazt, amit a nemzetgyű­lésen nem fejthetett ki: ver­seiben és cikkeiben még he­vesebben ostorozta a kor­mányt. Különösen „az olasz segély” kérdése körül csap­tak össze a legtöbb sebet oko­zó szenvedélyek. V ízvezeték Kaj dacson ••••••• Mintegy ötmillió forintos költséggel vízvezeték építését kezdték el egy hónapja Kajdacson a Víz- és Csatornamű Vál­lalat dolgozói, valamint a helybeli vízvezeték-szerelők. A két és fél millió forintos francia gyártmányú Riehier árok­ásó gép segítségével gyorsan halad a munka. A tervek sze­rint fél év alatt sikerül lefektetni a tizenhárom kilométeres fővezetéket. Jövő nyárra elkészül a hidrofor is. Jövő augusztusban minden utcában lesz folyóvizet adó kút. Őszre az első kérelmezők avathatják a fürdőszobát. Művelődési ház, ifjúsági klub — és a fiatalok Beszélgetés Vancsó Istvánnal, a megyei tanács népművelési csoportjának intézményi főelőadójával, és Kacxián Jánossal, a KISZ megyei bizottságának titkárával VANCSÓ ISTVÁN *— M«9f4nl|b«n mtlyan+k « mflva- WiUil otthonok működésének tárgyi, anyagi, tachnlkol, illáivá fsamalfi faltátaiai? — Gyakorlatilag kiépült a művelődési otthonok hálózata, de ez nem jelenti azt, hogy minőségileg is minden rend­ben van. A meglévő intézmé­nyeknek körülbelül egyharma- da korszerű, egyharmada megfelel az alapvető követel­ményeknek, a fennmaradó rész viszont nagyon sok kíván­nivalót hagy maga után. Az utóbbi években viszonylag gyorsan javultak a tárgyi fel­tételek, több művelődési ott­hon épült, a meglévők kis­termekkel, klubszobákkal bő­vültek. A személyi feltételek javí­tását segíti, hogy az idei évtől kezdődően konzultációs köz­pontokat szervezünk azok szá­mára, akik Szombathelyen, illetve a pécsi főiskolán kíván­nak tanulni. így lehetővé vá­lik a korábbinál több népmű­velő szakos beiskolázása a levelező tagozatokra. — Állandó törekvése a köz­művelődésnek, hogy az önte­vékenység. ezen belül az ifjú­ság öntevékenységének kibon­takoztatására tág teret bizto­sítson. lehetővé tegye a köz­kedvelt önképzési, művelődési, szórakozási formáknak, klu­boknak, szakköröknek kiala­kítását. — Ez a népművelés legdina­mikusabb része. A megye községeinek többségében mű­ködik Ifjúsági klub. Mintegy kétharmad részük megfelel a követelményeknek, a többi csak szórakozási lehetőséget jelent. Viszonylag sok klubra jellemző a szakaszos működés. Kezdetben jó programmal in­dulnak, aztán egy-két év múl­va beszürkülnek. Sok múlik klubvezetőn, és sajnos ezen a téren nagy a fluktuáció, ká­derképzésünknek is ez az egyik legproblematikusabb te­rülete. A klubok munkáját segíti a megyei klubtanács, melynek tagjai a művelődési központok munkatársai, KISZ-vezetők, a legjobb ifjúsági klubok veze­tői. A tanácsnak módszertani továbbképző szerepet is szán­tunk. A megbeszéléseket ösz- szekapcsoljuk egy-egy intéz­mény meglátogatásával, ta­pasztalatcserével. A megyei klubtanács mintájára alakul­tak meg a járási módszertani klubok. Ezek közül a Szek- szárd járásiak munkája figye­lemre méltó. — Milyen a kapevolat ■ művelő­dét} otthonok vezetői és a fiatotok köiőttf — Az intézmények vezetői­nek többsége fiatal, és ez po­zitív hatással van a köztük lévő kapcsolatra. A fiatalok — a KISZ-vezetők révén — beleszólhatnak az éves mun­katerv összeállításába. Novem­berben egyhetes továbbképzést tartunk a főhivatású népmű­velőknek. A továbbképzésen egy napot szentelünk annak, hogy a KISZ KB ezzel kap­csolatos levele és gyakorlati tapasztalatok alánján tovább javítsuk a fiatalok és műve­lődési otthonok kapcsolatát. A következő időszakban ugyancsak fokozott figyelmet fordítunk arra. ho«v a műve­lődési Intézmények és az isko­lák között megfelelő viszony alakuljon ki. Ezzel az isko­lában fnlvő oktató-nevelő munkát kívánjuk segíteni, el­sősorban olyan szakkörök lét­rehozásával, amelyek meg­szervezésére az iskola nem vállalkozhat. KACZIÁN JÁNOS — Ml tette szükségessé, hegy vál­toztassunk a művelődési otthonok és a fiatalok kapcsolatának addigi for­máin 9 — 1964-ben jeljent meg a KISZ KB-nak a szabad idő hasznos és célszerű eltöltésé­ről hozott határozata. Ez tar­talmazza a KISZ saját fel­adatait, ugyanakkor megfogal­mazza az ifjúság ezzel kap­csolatos kérését is. Az azóta eltelt időszakban a szabad idő kollektív eltöltésének kezdtek kialakulni a tárgyi, technikai feltételei. Kezdetben elhang­zottak ugyan olyan kijelenté­sek, hogy míg a fiatal a mű­velődési Intézményben nem tud olyan kényelmes fotelba ülni, mint otthon, addte nem is jön el hazulról. A művelő­dési intézmények és az ifjú­sági szövetség munkájának eredményességét jelzi, hogy a tárgyi, technikai feltételek kor­szerűsödtek — sok esetben az ifjúság tevékeny közreműkö­désével. Növekedtek az anya­gi lehetőségek, többek között az ifjúságnolitikai alapok lét­rehozásával. Tavaly a megyei ifjúságpolitikai alapból — a KISZ javaslatainak figyelem- bevételével — kétszázezer forintot fordítottak az ifjúsági klubokra. Idén ez az összeg eléri az ötszázezer forintot. Szembetűnő és látványos a változás, azonban ezzel még mindig csak a lehetőség nő. Az ifjúság körében végzett kulturális munka tartalmi, minőségi megváltoztatására napjainkban kerül sor. Ehhez szükséges, hogy a KlSZ-alap­szervezetek fokozottan támasz­kodjanak a művelődési házak munkájára a világnézeti ne­velés, a közművelődés terüle­tén. Ezek az intézmények le­gyenek szinterei a politikai aktivitásnak, adjanak segítsé­get az általános és a szakmai műveltség fejlesztéséhez, a korszerű tudományos és tech­nikai ismeretek elsajátításá­hoz, a kulturált szórakozáshoz, pihenéshez. — A tapasztalatok szerint a mű­velődési házak programjain részt vevőknek mintegy hetven százaléka fiatal. Ennek meafeleloen született döntés a művelődési házaknak, mű­velődési és ifjúsági házzá történő átalakításáról. Ezzel kapcsolatban mik a tapasztalatai? — Azt szeretnénk, ha ez nem pusztán névtáblacsere lenne. Kulcskérdés a művelő­dési házak! és az alapszerve­zetek együttműködése. Szük­séges, hogy a művelődési ház keltse fel a fiatalok érdeklő­dését, valósítsa meg az ifjú­sági önkormányzatot, és te­remtsen tartós közösségeket. Ugyanakkor a KlSZ-szerveze- tek tagjaikon keresztül érvé­nyesítsék politikai befolyásu­kat, vegyenek részt a prog­ramok kialakításában, az in­tézmények egész munká'éht-n. A megvei. járási, városi KTS7- bizottságoknak is többet kell tenniük a közművelődési in­tézmények és a köztük meg­lévő kapcsolat javítására. Nem érthetünk egyet púnk­kal a megnvilváni.uásnkvpl, melyek szerint a művelődési ház készítene jó nrrtqremot. ha a rendezvényeit látogatnák a fiatalok, a fiatalok nődig elmennének a művelődési házba, ha annak megfelelő lenne a programja. Ehelyett az szükséges, hogy együtt te­remtsék ^neg a kedvező felté­teleket, együtt tervezzenek. Sajnos ezen a téren még nagy színvonalbeli különbségek vannak. — gy — I

Next

/
Thumbnails
Contents