Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

« T Pârîsservexês ■—• p&rtîrânyîtâs A gyári pártszeryezetek és a munkásifjúság TÖBB TÍZEZER FIATAL SZAKMUNKÁS lépett az el­múlt hetekben a munkásosz­tály soraiba hazánkban. Az utóbbi években a mun­kásutánpótlás egyre inkább új forrásából, a fiatalok soraiból táplálkozik. Míg húsz évvel ezelőtt az új munkásoknak alig felét tették ki, ma 90 százalé­kát adják a fiatalok. Rend­szerünk, munkásosztályunk holnapi ereje nem kis mérték­ben a mai fiatal szakmunkás­nemzedékek szakmai-politikai- erkölcsi felkészítésétől függ. Tíz-tizenöt-húsz év múlva olyan lesz minden egyes gyár termelési színvonala, politikai atmoszférája, az ott dolgozó munkások élete, ahogyan ma útjukra bocsátják, ahogyan segítik az alkotó munkáséletet választott fiatalokat. A gyári kommunisták, a pártszervezetek, a szilárd munkáskollektívák általában megkülönböztetett figyelmet fordítanak a munkábalépő fiatalokra, fogadtatásukra, be­illeszkedésükre, segítésükre, Az igazi munkássá válás azon­ban hosszú folyamat, a tény­leges beilleszkedés sokkal több, mint passzív ottlét, mint a régi és az új munkások „békés” egymásmellettisége. A gyár hírnevének öregbíté­sében, a korszerű munkaszer­vezés, a színvonalas, értelmes termelés, az eleven, rugalmas és nyílt vállalati magatartás kialakításában igen nagy a pártszervezetek szerepe, fele­lőssége. De semmivel sem ki­sebb az a felelősség, amely a holnap munkásosztályának formálásával, nevelésével kap­csolatosan hárul rájuk. Mai munkásifjúságurtknhk nagy értéke a korábbi nemze­dékeknél magasabb iskolai végzettsége, a társadalmi és világpolitikai kérdések iránti őszinte érdeklődése. Ugyanak­kor gyakran hiányos társada­lompolitikai, állampolgári jár­tassága, üzemi tapasztalata. A politikai nevelőmunka szem­pontjából fontos sajátosság, hogy a mai fiatalok csaknem kivétel nélkül szakmunkásként lépnek a munkásosztály so­raiba, s a 20—24 éves munká­sok 30 százaléka érettségizett. Ugyancsak segíti a nevelő­munkát, hogy ifjú munkásaink nagy többségükben munkás­szülők gyermekei. A GYÁRI PÁRTSZERVEZE­TEKNEK magasfokú követke­zetességgel és céltudatossággal kell munkálkodniuk azon, hogy az új, magasabb szakmai is­meretekkel rendelkező generá­ciókban kialakuljanak az elő­ző munkásnemzedékek kiváló tulajdonságai: a munkaszere­tet, a szakmai igényesség, a magasabb műveltség megszer­zésének vágya, az osztályszo­lidaritás, a politikai érdeklő­dés és tettrekészség. A kommunisták tehát a szó teljes értelmében legyenek ott minden egyes munkahelyen, ahol fiatalok vannak. Kísér­jék figyelemmel a művezetők, csoportvezetők nevelő-szervező munkáját. Tegyenek meg min­dent az olyan légkör, az olyan feltételek megteremtéséért, amely biztosíték arra, hogy a fiatalok megszeressék szakmá­jukat, megismerjék a gyár gé­peit, termékeit, az üzem múlt­ját és távlatait, megízleljék a munkáskollektíva erejét, az al­kotás örömét. ÍK-;---SÁ§r.kl'-, Népújság 3 Bátorítsák és erősítsék a pártszervezetek a fiatal mun­kások beilleszkedését egyen­gető munkásembereket, állja­nak mögöttük, ha igényeket támasztanak, ha fegyelmeznek. Ugyanakkor határozottan lép­jenek fel a parancsolgatás, a lekezelés, a bizalmatlanság minden megnyilvánulása ellen. Az életkor nem érdem, de nem is hátrány. A fiatal mun­kások körében gyakori téma az egyenrangúság. Nyíltan és világosan kell erről is beszélni a fiatalokkal. Az egyenlő jog­nak és megbecsülésnek az egyenlő munka az alapja. Ahol a kollektívák egyetértésére és tájékozottságára épül a válla­lati ösztönzési rendszer és a helyi bérpolitika, ahol aZ össz­hangban áll a munkások ta­pasztalataival, értékrendjével és igazságérzetével, ott megér­tik, elfogadják azt a fiatalok is. erősítsek A pártszer­vezetek a fiatal munkás­nemzedékekben a szókimon­dást, a lustaság és a téhetet- lenség elleni fellépést, fokoz­zák az egészséges türelmetlen­séget, és a tettrekészséget. Lépjenek fel a szakmai ön­képzés, a tanulás lebecsülésé- nek-akadályozásának minden megnyilvánulása ellen. Állja­nak ki határozottan és meg­alkuvás nélkül a tanulni aka­ró, a műszaki-technikai kér­dések iránt érdeklődő, újitó munkásfiatalok mellett. Te­remtsenek olyan gyári légkört, amely nem tűri meg az igény­telenséget, a gondolati elzsí- rosodást, a szakmai-közéleti közömbösségét. Ha. kell,, nyílt fórumon utasítsák el az őszin- tétlenséget és az is^ákosságot. A ma munkába lépő fiataL, •munkásneínzedékek központi ' helyet foglalnak el a korunk­ban kibontakozó tudományos­technikai forradalomban. A műszaki-technikai megújulás alapvető tényezője a szakisme­ret. Nagyobb határozottsággal és meggyőzőbb erővel szól­junk arról, hogy a szakmunkás a tudományos és technikai forradalom legfőbb letétemé­nyese. Alapvető gyári érdek, hogy az új munkásosztagok magas szinten ismerjék szak­májukat, rendelkezzenek az egyre bonyolultabb ismeretek befogadásának képességével, éljen bennük a mind nagyobb tudás megszerzésének vágya. . NAGYON FONTOS, hogy a gyár tapasztalt munkásai, idős, harcokban megedzett kommu­nistái minél többször találkoz­zanak a fiatalokkal. Vegyenek részt gyűléseiken, alaposan is­merjék meg álláspontjukat, se­gítsék, bátorítsák az ifjú kol­lektívák öntevékenységét. Se­gítsék elő, hogy a gazdasági vezetők bátran léptessék elő, bízzák meg nagyobb felada­tokkal az arra érdemes fiata­lokat. Álljanak ki a pártszer­vezetek a munkásfiatalok, if­júsági brigádok kezdeménye­zései, társadalmi munkaválla­lásai mellett. Ugyanakkor lép­jenek fel a fiatalok lelkesedé­sével, ambíciójával, tettrekész- ségével visszaélő fnagatartás és a társadalmi munka lejáratá­sa ellen. Utasítsák el a munkásfiata­lokkal kapcsolatos nevelő mun­ka kampány-jellegét, a dédel- getést, de a szélsőséges álta­lánosításokat is. Előbbit nem igénylik, utóbbit pedig nem érdemlik meg a munkásfiata­lok. A gyári életben is csak a re­ális megítélés, az ifjú munkás­nemzedék iránti — kiérdemelt — bizalom és a fokozott fele­lősség lehet célravezető. Tár­sadalmi-gazdasági-történelmi oéljaink alapvető letéteménye­se a magasfokú politikai, köz­életi és szakmái műveltségiéi -rendelkező, alvilág dolgaiban- eligazodni tudó, szilárd erköl­csű, korszerűen gondolkodó és cselekvő munkás. E tulajdonságok céltudatos erősítése a gyári pártszerve­zetek igazi, forradalmi külde­tése. ö a. L. Vietnami hősök napja Pakson Tegnap délben megemlékezést tartottak Pakson a viet­nami nép szabadságáért küzdő hősökről. A járási székhelyen már korábban parkot létesítettek, mely a Magyar-Vietnami Barátság nevet kapta. Az ünnepségen részt vettek a község párt- és társadalmi vezetői, üzemi dolgozók, az iskolák tanu­lói és tanárai. Ebből az alkalomból mutatkozott be a helyi úttörőzenekar is, n vevők tájékoztatása öten álltunk körül egy félliteres üveget. Megvizsgáltuk elöl­ről, hátúiról, mindén, oldalról. Albán, az biztos. A buszsofőr sze­rint banán, a kalauz laikoricaszárnak vélte, s volt, aki azt mondta, hogy spárga. A megoldást valahonnan hátulról kiabálta be vala­ki: V,Hagyma, ugÿ nézem, savanyított póréhagyma!" Hát persze! —: csaptunk a fejünkre, hisz a címkére is az van írva, hogy puree. A póréhagyma-importtal kapcsolatos csípős megjegyzések nem tartoznak ide — legfeljebb annyi, hogy abban megállapodtunk, nem a mi dolgunk eldönteni, mit hoznak be az országba és mit nem. Bármelyik üzletbe, ha megyünk, a polcokon sok olyan kül­földi holmit találunk, aminek jószerivel a rendeltetését sem tud­juk. Lakberendezési cikkek, műanyagdolgok, piperecikkek, festé­kek, konzervek. Van, amelyikhez mellékeltek magyar nyelvű tájé­koztatót, és ván, amelyikhez nem. Persze, ha nem tudja az em­ber, hogy egy-egy alkalmatosság mire szolgál, hogy a konzervet eszik-e, vagy isszák, otthagyja, nem veszi meg. Remélhetőleg az ilyen esetek egyre ritkábban fordulnak majd elő, hisz a raktárak­ban előbb-utóbb felhalmozódnak ezek a nevenincs holmik, s ak­kor dz illetékesek kénytelének lesznek „észhez térni". De nemcsak ezzel van baj. Mi, vásárlók nem ismerjük any- nyira a jogainkat, mint amennyire kellene. A közelmúltban a Ke­reskedelmi Minőségellenőrző Intézet gondozásában néhány hasz­nos kiadvány jelent meg. Tájékoztató füzetek arról, hogy a vá­sárlók hogyan érvényesíthetik jogaikat, ha minőségi kifogás me­rül fel élelmiszerekkel, kozmetikai készítményekkel, iparcikkekkel, jótállással vásárolt árukkal kapcsolatban. Mivel a leggondosabb minőségi ellenőrzés mellett is előfordul, hogy minőséghibás áru kerül, forgalomba, szükséges, hogy a vásárolt árura vonatkozó minőségi kifogásokat a lehető legegyszerűbb módon orvosolják. A tájékoztató füzetek választ adnak arra, hogy hol lehet beje­lenteni a panaszt, mennyi időn belül kell rá választ adni, és kinek, tájékoztat az elintézés ügymenetéről. Egyszóval hasznos, követendő kezdeményezésről van szó. Költséges, semmitmondó reklám helyett mindenesetre hasznosabb­ról. Legfőképp pedig akkor szolgálnák a vevők érdekét, ha min­den mosógép* hűtőgép, vagy történetesen esős időben használ­hatatlan csizma mellé jutna belőle a vásárlónak. V. M. Hozzászólás az ifjúsági klubtalálkozó című cikkhez Bizonyos félreértések tisz­tázására ragadok tollát, annál is' inkább, mi vél magam is részt vettem a találkozó meg­szervezésében és egész napos programján. Nem akarok vitakozni a cikkíró személyes véleményé­vel, mivel ez nem is lenne he­lyes, csupán néhány elvi kér­désre j reagálnék. Emlékeztető­ül idézném: 1. .„A célt, hogy módszertani bemutatót, hasznos ötleteket szolgáltasson, hogy az egész megye klubosait összehozza egy napra, nem teljesítette, — télj.esíthette — maradékta­lanul.” Ügy hiszem nem is volt cél a megye mindén klubtagját összehozni, csak azokat, aki­két az előre jelzett program valóban érdekel. Másrészt nem módszertani bemutatóra gyűltünk össze, hanem tapasz­talatcserére. Nem hiszem, hogy 1972. október 22. i lakás új lakótelepe. A nyolcvanlakásos épület bői még az idén átadnak húsz V *’ .. . . .-v ­.... Foto: Gottvald Károly a , fiatalok, középkorúak és idősebbek községünkben mű­ködő 3 klubjának (257 részt­vevő) közös foglalkozása nem lett volna elég új és tartalmas. A felvetődő témákat sem le­het a fiatalság helyzetéről egy ilyen összejövetelen lezártan kezelni. A jó szervezőnek azt is látnia kell, hogy itt nem lehet cél mindenkinek a kedv­telését kielégíteni; s ezt nem is lehet megvalósítani. Az vi­szont biztos, hogy az ifjúsá­gért ezen a napon Iregszem- csén megmozdult a község. Varga Dezső, tanácselnök, Bő­gős Gyuláné, műv. ház ig., Hadaró Sándor tanácstitkár, Shaffer Ferenc tsz-elnök, Brenner György iskolaigazga­tó, több pedagógus, ÁFÉSZ, kutatóintézeti vezető mind jelen voltak vagy mint szer­vezők, vagy mint részvevők a fiatalok vitafórumán, s vala­mennyi vállalat anyagilag is hozzájárult a találkozó meg­szervezéséhez. A cél sikerült: a közös ügyért egy szívdob­banásra fogott össze az egész község. S ez volt benne a leg­nagyszerűbb ! 2. „Ezt a nagyon jó kezdemé­nyezést talán a megyei szer­veknek kellene gondozásukba venniök : egy járás, egy köz­ség ereje ugyanis kevés a klubmozgalom növekedése mellett ahhoz, amire az ifjú­sági törvény ösztönöz.” Igaz ugyan, hogy ezt a klub­találkozót nem a megyei szer­vek rendezték, de ez nem is az ő feladatuk. A megyei KISZ-bizottság ezt a mozgal­mat messzemenőkig támogat­ja és segíti a saját hatáskö­rén belül és feladatának meg­felelően. Másrészt egy klubtalálkozó megrendezéséhez kétlem, hogy ne volna elég egy egész járás, vagy egy község is. Dr. Frank József a KISZ KB tagja

Next

/
Thumbnails
Contents