Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-19 / 247. szám
* 1 A szocialista országok közötti gazdasági együttműködés szép példájaként 1959-ben határozták el a Barátság-kőolajvezeték rendszer létesítését. A tíz évvel ezelőtt elkészült öt és fél ezer kilométeres acélkígyó egyik „végállomása” a Közép-Volga menti kőolaj- lelőhelyeken van. Miközben néhány szovjet kőolajfeldolgozó üzemet is ellát és Polockon keresztül a Balti-tengerhez is kifut, Mozir belorusz városnál két ágra válik: az északi ág Lengyelországba és az NDK-ba tart, a déli ág pedig a Kárpátokat áttörve Munkács felé halad, hogy onnan Csehszlovákiában, annak déli határszéle mentén húzódva folytassa útját. A magyarországi 130 km hosszú szárnyvezeték Ipolyságnál tér le a csehszlovákiai ágról. A Barátság—I. hazai fogadóállomása a százhalombattai kőolajfinomító. Az Ipolyság és Százhalombatta közötti 400 mm átmérőjű, 48 atm. üzemi nyomású vezeték szállítóteljesítménye kezdetben évi 2,5 millió tonna kőolaj volt. Miután Gödöllő közelében egy új, közbülső szivattyúállomást létesítettek a szállítási úton felemésztődő nyomás pótlására, évi 4,5 mil- ; lió tonna olaj szállítására vált alkalmassá a csőtávvezeték. Mivel 1975-ig — a szükségleteknek megfelelően — évi 6.5 millió tonnára növekszik kőolajimportunk, megoldást kellett keresni a többlet- mennyiség beszállítási módjára. A lehetséges változatok közül a legkedvezőbbnek egy olyan új vezetéknek az építése mutatkozott, amely — Cseh- Szlovákia kiiktatásával —köz- vétlenül szovjet területről jön Magyarországra. Ez az új távvezeték kapta a Barátság—II. nevet. UNGVÄRTÖL ■! SZÁZHALOMBATTÁIG t/--' ; A Barátság—II. nyomvonalát úgy jelölték ki, hogy az Ungvárnál ágazik le a Szovjetunió területén haladó fővezetékről. Záhony mellett lépi át a szovjet—magyar határt, s onnan a Kisvárda—Polgár—Zsámbok—Budapest— Százhalombatta útvonalon halad. A távvezeték a Lenin- város (Tiszaszederkény) közelében megépítendő kőolajfinomító mellett halad el, így mód nyílik majd a „megcsapolására”. A magyar szakaszán 298 kilométer hosszú Barátság—Il.-nek is a százhalombattai kőolaj-feldolgozó a végcélja. A szovjet—magyar határ közelében, Fényeslitke község mellett négy, egyenként 20 000 köbméteres tartály „fogadja” a Szovjetunióból érkező kőolajat. Itt történik a mennyiségi és minőségi átvétel. Majd a tartálytelep kb. 9000 lóerő összteljesítményű szivattyúi „veszik munkába” a kőolajat, továbbítja a csővezetékbe Százhalombatta irányába. Később Leninvárosban is építenek majd egy hasonló teljesítményű szivattyútelepet a csökkenő nyomás fokozására. Az olaj haladását egyébként a talajszintkülönbség is segíti, amely Ungvár és Százhalombatta között van. ÉPÍTÉS — KORSZERŰEN Az építők a távvezeték lefektetése során négy folyót és vagy 150 patakot, csatornát kereszteztek. A Tisza és a Duna keresztezésénél várt rájuk a legnehezebb feladat, a bonyolult medermunkák elvégzése. A csaknem 300 km hosszú távvezetéket 10—16 méteres csődarabokból hegesztették ösz- sze. A Barátság—II. építéséhez csaknem 35 ezer tonna nagy szilárdságú acélcsőre volt szükség, aminek java részét a hazai ipar adta. Importból származó csöveket lakott területeken, vizek, utak és vasúti sínek alatti átvezetéseknél használtak fel. Minthogy a távvezetéknek legalább 40—50 esztendeig kell kifogástalanul szolgálnia, gondosan meg kell óvni a korróziótól. Az eddigi kétréteges bitumen- és háromréteges kátránypapír-borítás helyett most első ízben alkalmaztak műanyag szigetelést, amely megbízhatóbb, és amelynek a felvitele is egyszerűbb. A távvezeték-építés nemcsak a csövek lefektetéséből áll, hanem a hírközlőrendszer kiépítéséből is. A csővezetékkel párhuzamosan lefektetett kábel útján az olajszállítás irányítói információkat kapnak a vezeték bizonyos pontjainak állapotáról, és azonnali jelzések jutnak" el hozzájuk, ha valamilyen hiba folytán a szállítás folyamatossága megakadna. A Barátság—II. megépítésének elhatározása előtt számba Vették az olajszállítás gazdaságossági variánsait, s azt követően döntöttek a csövön való szállítás mellett. Kétségtelen, hogy a távvezeték létrehozása hatalmas összeget emészt fel, több mint másfél milliárd forintot. De ha tartálykocsikban, vasúton kellene behozni a Szovjetunióból a „fekete aranyat”, ötször többe kerülne a szállítás. Évi 6,5 millió tonna mennyiséget figyelembe véve a távvezetéképítés költségei viszonylag gyorsan megtérülnek. ÉVI 10 MILLIÓ TONNA Ilyen nagy kapacitású távvezetéket eddig még nem építettek Magyarországon, mégis mintegy két év alatt teljesítették az építők a feladatot. Egyetlen esztendő alatt, 1971A KGST-országok halászati együttműködése A KGST-tagállamok mérnökei közös munkával berendezést dolgoztak ki a villanyárammal történő halászathoz. A tapasztalatok igazolták, hogy ilyen módon jelentősen emelni lehet a kifogott halmennyiséget. Bulgária, az NDK, Lengyel- ország, Románia és Csehszlovákia szoros együttműködést épített ki a tengeri halászat területén. Az együttműködés 1962-től datálódik, amikor az említett ügyben kormányközi megállapodást írtak alá. A szocialista országok azóta jelentékeny halászflottillát építettek ki, amely fel van szerelve a halászathoz szükséges A szovjet Felfedezés- és Talál- mányügyi Bizottság bejegyezte Jevgenyij Konovalovnah — a Be- lorussz Tudományos Akadémia tagjának — az ultrahang-kapilla- ritás jelenségére vonatkozó felfe- ■ dezését. Az általa szerkesztett ultrahang-generátor alkalmazásával bizonyos anyagok a szokásos időnek egytizede alatt Matatnak át folyadékkal, vagy folyékony halmazállapotú anyagokkal. A találmány kitűnően alújság 6 Szivattyútelep a Barátság-kőolajvezeték-rendszer szovjet földön lévő „végállomásánál”. minden nélkülözhetetlen berendezéssel. A KGST-országok trawlerei megtalálhatók az Atlanti-óceán minden pontján. Ezeknek a hajóknak birtokába jut az atlanti halászzsákmány egészének egyötöde. A KGST-országok halászati együttműködése igen sokoldalú: kiterjed a tapasztalatcserére, az újabb halászterületek kutatására, valamint a halfeldolgozási technológia korszerűsítésére. A szovjet és lengyel halászati szakemberek nemrégiben határozatot hoztak a Gdanski öböl benépesítéséről lazaccal, angolnával és más halfajtákkaL ben 215 km csövet fektettek le. Közben a szovjet oldalon is szorgos munka folyt, aminek eredményeként ez év júniusában a . Barátság—II. magyar szakaszát összeköthették a Barátság-vezetékrendszer szovjet szakaszával. Seeptem- ber végére befejeződtek a határátkelőhelyeken az üzemi próbák, s Fényeslitkén megkezdték az óriási tartályok feltöltését, majd a mintegy 100 ezer tonna befogadóképességű távvezeték töltéséhez kezdtek . hozzá. A Barátság—Il-t november* 7-én adják át rendeltetésének, ‘ s a jövő esztendőtől már évi 10 millió tonna kőolajat szállíthat a távvezeték. A Barátság—II. nemcsak a jelennek, a' jövőnek is készült. B. I. Az integráció hétköznapjai Az időzónák kooperációja A szívóhatás fokozása — ultrahanggal 1972. október 19. kalmazható olyan eljárásoknál, amikor szivacsos szerkezetű anyagokat folyékony fémmel, s árbocokat, faoszlopokat, talpfákat, drótköteleket, egyes elektro- és rádiótechnikai berendezéseket különféle olajokkal kívánunk átitatni. Az átitatódás gyorsításának igen nagy a jelentősége az élelmiszeriparban is. Az ultrahang-kapillaritás felkeltette az orvostudomány művelőinek és a biológusoknak figyelmét. Segítségével több — eddig megoldatlan —- problémára szándékoznak fényt deríteni. Az ultrahang hatására, amint azt a kísérletek során megállapították, a növények hajszálgyökerei sokkal intenzívebben szívják fel a tápoldatot, meggyorsítva a fejlődést és a termés beéréséu Ismert tény: indul a repülő, Moszkvából, alkonyaikor, azután megérkezik Ferihegyre — és még sincs este. Eltelt pedig több mint 2 óra és magunk „alatt” hagytunk kishíján 2 ezer kilométert. Együtt haladtunk a Nappal, az álkonyat- tal: az egyik időzónából a másikba. Ez mindenképpen érdekes. Ma már azonban, abból tulajdonképpen, hogy forog a Föld, jelentős haszon is származhat. Európa egyik felében eloltják a villanyt, éppen kikapcsolják a tv-t, beállnak a villamosok a remizbe, a kontinens másik felében pedig akkor kapcsolják be a háztartási gépek garmadát* a fényreklámokat és indul a gyárak második műszakja. Ott véget ér a csúcsfogyasztás, itt meg éppen elkezdődik. Ott kihasználatlan erőművi kapacitások keletkeznek, itt meg kellene hirtelen egy-két új elektromos centrálé. A villamos energia pedig több-kevesebb veszteséggel gyorsan és jól szállítható. Kézenfekvő tehát a következtetés: az Ural-környéki késő esti áramfelesleget át kell dobni a Kárpátokon túli kora esti szükségletek fedezésére. így sehol sem kell a csúcsfogyasztásokra berendezkedni. Az időzónák kooperálhatnak. Ez a felismerés az alapja a KGST összekapcsolt villamos hálózatának, ennek a lassan már kétévtizedes rendszernek, amely egyike volt a KGST első és legegyértelműbb eredményének. Ezen a hálózaton érkezik hozzánk is az energia a Szovjetunióból, pótolandó a hiányzó hazai „forrást”. Különben ez annyi, amennyi egy 6—800 megawattos erőmű teljesítménye. Ezt az erőművet tehát nem kellett megépíteni. A ^ KGST legutóbbi ülésszakának egyik dokumentuma külön foglalkozik a tagországok villamosenergia-ellátásával, megállapítva, hogy a vil- lamosenergia-termelést és -szállítást a fokozódó szükségletek kiszolgálására a közeljövőben az eddiginél erőteljesebben kell fejleszteni. A világ elektromosáram-igénye 10 évenként megduplázódik. Nem kevésbé a KGST-országok szükséglete is. Ezt a duplázódást ugyanakkor egyre inkább a háztartások és a kommunális fogyasztók szükségletének növekedése idézi elő. A 70-es évek elejére a termelőfogyasztás részesedése a nemzetközi energiamérlegekben 52—54 százalékra alakult, a szakemberek szerint egy-két esztendő múlva bekövetkezik a „fordulás” és a háztartások fogyasztásának aránya meghaladja majd a termelők igényeit. A porszívók, mosógépek, televíziók milliói dolgoznak esténként a háztartásokban. Több a metró a villamos. A villogó üzletsorok, fényreklámok, a közvilágítás milliárd luxai falják a villanyt. Az urbanizáció és az életszínvonal emelésének tempójához kell most már szabni a villamosenergia- bázisok fejlesztési tempóját is, nem elég csak az Iparosodás üteméből kiindulni. A KGST- országok életszínvonal-programja így sürgeti az erőművek építési programját is. A legutóbbi KGST-ülésszak már emlílett dokumentuma és és a Komplex Program alapján már megindult a fejlesztési terv kidolgozása. A magyar gazdaság a szénnek és a vízi energiának nem lévén bőségében — az energetikai gépgyártás néhány eredményét ajánlhatja ehhez a programhoz. Képesek vagyunk például kis teljesítményű komplett erőművek szállítására. A nagy teljesítményű erőműveknek azonban csak egyes berendezéseit vállalhatjuk gyártásra. Az erőművi főberendezések gyártásszakosításának lehetőségeit most vizsgálják a KGST illetékes bizottságai és 1973-ra készül el a felmérés: ki, mit ajánl nemzetközi színvonalon és a szükséges teljesítmény tartományban. A szovjet ipar a nyár derekán mutatta be új 800 és 1000 megawattos turbináit. Ebbe a teljesítménykategóriába a magyar ipar nem tud benevezni. A Láng 200 megawattos turbinája azonban kitűnő és egy-két éven belül megcsinálja a gyár az 500-ast is. Megállja a helyét a Ganz 220 megawattos generátora, amelyet a leningrádi Elektrószila dokumentációja alapján kezdtek gyártani. A Fiat kis teljesítményű gázturbináihoz is szállít generátorokat a Ganz. Ne feledjük azonban, hogy ez az üzlet eléggé esetleges. A KGST szakosodási megállapodások adhatnak hosszú távra, biztos alapot a gyárnak. A Fiat kis teljesítményű generátorokát kér, pedig a Ganzban már az 500 megawattosok gyártására készülnek. Ezeknek pedig a KGST- ben van meg a helyük és nem a Fiat-kooperációban. A közös program persze a nagy erőművekre alapszik, majd. Ezekhez is van azonban ajánlatunk a nemzetközi élvonalhoz tartozó ún. erőművi segédberendezések köréből. Az erőművi vízköröket, vízelőkészítőket (Heller—Forgó-berendezés, tápházak, szivattyúk, a víz tisztításához ioncserélő gyanták) és az erőművi kapcsolóberendezéseket tudná szállítani a magyar ipar. Az együttműködés másik le-' hetőségét az energiaszállítás kínálja. A Szovjetunióban már 750 kilovoltos távvezetéket építenek, mi tudunk már 400 kilovoltost, és az itt Közép- Európában, leágazó vezetéknek nagyon jó. A magyar energetikai berendezésipar I fejlesztése az utóbbi tizedben jól meghatározott úton haladt. Erre utal az ágazat mai ajánlatlistája. Jó licgnszekkel és jó hazai eredményekkel sikerült felkészülnie a 70-es évek hazai és a méretekhez illő nemzetközi feladataira. Az ágazat ma már képes kiszolgálni a hazai vil- lamosenergia-termelést, -szállítást és az import fogadását korszerű eszközökkel, berendezésekkel a hazai teljesítmény-igényekkel összhangban; és képes a közepes teljesítményigényekhez is igazodni — a nemzetközi kívánalmaknak megfelelően. Korszerű, konvertálható kapacitás ez az időzónák kooperációjában is. GERENCSÉR FERENC 4 m k-V 1 «;■ m s§ % Jf fl m * « < Olaj folyam a Barátság útján
