Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-19 / 247. szám

* ï Őszre, télre Látogatás a hőgyészi textilfeldolgozóban A Hőgyészi Textilfeldolgozó Vállalat paplanokat, gyer­mek- és felnőtt-kötöttárut, konfekcióruhákat készít. Eb­ben az esztendőben mintegy 44 millió forint értékben. A termékek egy része a megyé­ben marad. A vállalatnak há­rom saját boltja van: Hőgyé- szen, Tamásiban és újabban Szekszárdon, a százhatvan la­kásos épülettömb alatti üzlet­sorban is, közösen a simon- tornyaiakkal. A Déldunántúli Textil- és Felsőruházati Nagy­kereskedelmi Vállalattal kö­tik a legnagyobb értékű szer­ződéseket. Évről évre többet szállítanak, mégis kevés. A hőgyésziek termékei olykor — elsősorban szezonban — hiánycikké válnak. A vállalat vezetői és a dolgozók azon­ban elégedettek. Az előbbiek azért, mert az évi termelési tervet maradéktalanul „hoz­zák”, s selejtes áru gyakorla­tilag nem létezik, az utóbbi­ak azért, mert a keresetek a textilipari átlagnál jóval ma­gasabbak. HOL AZ ïi ORKÄNDZSEKI? * Sehol. Nincs orkánanyag, tehát nem készülhet belőle kabát. Helyette a győri mű- bőrgyár grabostepnek nevezett méterárut szállít. Hasonlít az orkánanyaghoz. Fényes felü­letű, a vásárlók körében nép­szerű is. Lenne. Mert hiába készítenek naponta 150—160 kabátot az asszonyok. Akinek nagy szerencséje van, egyet- egyet elcsíphet a vállalat sa­ját boltjaiban. A hétéből. Bé- té, azaz biztonsági tartalék, egy szériánál tíz, húsz bélelt félkabát. A többit exoortál- Ják. Hollandiába, Nyugat­németországba. Kurrens áru. Rosszabb a grabostep. mint az orkánanyag? Van, aki er­re, van aki arra esküszik. A gyártók szempontjából a gra- bostepnél — különösen ha világos színű — több az anyaghiba. A vásárlók szem­pontjából : jobban gyúródik. De a kifogások gyenge vi­gaszt adnak ilyenkor ősszel: a vállalatnál gyártott dzseki­ket az utolsó darabig elkap­kodnák belföldön. Az egész országban hiánycikk. DRÁGULNÁK A j GYERMEKRUHAK A vásárlói panaszok egyik részét — legalábbis Tolna megyében — orvosolják a vállalatnál. L Sokkal nagyobb a válasz­ték idén, mint tavaly. Harmincféle modellt készíte­nek ebben az évben. Mintegy 25 ezer kötöttáru, pulóver, kardigán, mellény, blúz ke­rül a boltokba. A mennyiségből csupán né­hány ezer a felnőttméret. Készül a trevírapulóver. Balaskó Mária feladata két félautomata ellenőrzése. A nehéz fizikai munka teljesen megszűnt a kötődében. Eddig nem drágultak a gyermekholmik. Jövőre azon­ban kénytelen a vállalat is belépni az áremelők hosszú sorába. Többe kerül az alap­anyag. A hagyományos fona­lak helyett egyre több treví- rát használnak. Ma az összes kötöttáruknak körülbelül a negyedrésze ebből a műszál­ból készül. — Ha bemegy a vevő a boltba és választ a hagyomá­nyos és a trevíra gyermek­pulóver között, biztos, hogy a műszálast • választja — mondja Galambos Ferenc, a kereskedelmi osztály vezető­je. — Szemre is szebb, tartó- sabb is. Igaz, többe kerül, de az ár nem növekszik olyan mértékben, mint a használati érték. Azt hiszem, sokunk­nak van már olyan műszálas kötött holmija, melyet mint holland, olasz, nyugatnémet importterméket hat-hét éve vásárolt, s még ma sem ko­pott el. A trevíra elnyűhetet- len. — Mégiscsak szükség lenne a hagyományos anyagokból készült gyermekholmikra. Van akinek a bőre érzékeny a műszálasra. — Nem lehetünk olyan gaz­dagok, hogy ezt is, azt is gyártsuk. — Ezek szerint a pamut, mely világszerte első a gyer­mekruházat alapanyagai kö­zött, nálunk egyre másodla- gosabb lesz? — Egy sor fejlett ország­ban valóban olcsók a mű­anyag kötöttáruk. Nálunk még ezt keresik, ez kell. Ter­mészetes, hogy azt gyártunk, ami gyorsan elfogy. TÍZEZER paplan A negyedik negyedévben tízezer paplant szállítanak a textilnagyker vállalat rende­lésére. Többet, mint tavaly. — Tudjuk — mondják —, hogy ez a mennyiség is ke­vés. A kapacitást azonban nem lehet jelentősen növelni. Úgy érezzük, mindent meg­teszünk azért, hogy a jelen­legi kétszáznegyven fős lét­számmal minél többet gyárt­sunk, minél kisebb önköltség­gel, s egyre kevesebb fizikai munka felhasználásával. HÁZI KÉSZÍTÉSŰ FÉLAUTOMATÁK A vállalatnál arra a leg­büszkébbek, hogy a nehéz fi­zikai munka teljesen meg­szűnt. A kötődében egyetlen hagyományos gép sem műkö­dik. Valamennyi félautomata. Ebben az évben nyolcat vá­sároltak a Szovjetunióból és Romániából. Tíz hagyományos kötőgépet a vállalat tmk-bri- gádja alakított át félautoma­tává. A kötőgépek értéke így megkétszereződött. Egy fél­automata kötőgép nyolcvan- ezre forintba kerüL Kp — Üdülő és oktatási központ Osztályvezetők az iskolapadban A Volán 160 vezetőt képez tovább ebben az oktatási évben Kettős céllal épült a dombori üdülő: nyáron üdülnek benne a Volán dolgozói, ősszel, télen, tavasszal pedig oktatási köz­ponttál alakul át. A környe­zete még rendetlen, de bent, a nyáron halinak, ebédlőnek használt teremben előadást hallgatva rendezik gondolatai­kat a középszintű vezetők. Tíz napig hallgatják az elő­adásokat, vitatkoznak, hogy az eltelt tíz nap után a gyakor­latban alkalmazzák azokat a helyes vezetési elveket, ame­lyeket most még a jegyzetfü­zeteikben csoportosítanak. összesen 160 közép- és al­sóbb szintű vezetőt képeznek a holtszezonban a dombori üdülőben. Egy-egy tanfolya­mon húszán vesznek részt, mert ennyi ember számára tudnak kényelmes elhelyezést biztosítani. A vezetők tanulókká váltak. Miért? Piegl Ferenc igazgató, a tanfolyam megnyitásakor a miértre a következő választ adta: „A gazdasági élet fej­lődése, az egyre bonyolultabb feladatok indokolttá teszik, hogy vezetőink lépést tartsa­nak a fejlődéssel, felfrissítsék, illetve bővítsék ismereteiket, alkalmazkodni tudjanak a megváltozott körülmények­hez ... Mostani tanfolyamunk legfőbb célja, hogy segítséget adjon az új ismeretek elsajátí­tásához, s ezáltal emelje a ve­zetői munka színvonalát, amely döntő kihatással van a válla­lat eredményes gazdálkodásá­ra is.” A tematikát egy bizottság dolgozta ki. A tematika kidol­gozásakor az volt a célkitűzés, hogy az előadások tartalmaz­zák a tudomány legújabb eredményeit, de legyenek konkrétak is, a vállalat viszo­nyainak megfelelők. Az első előadás például a népgazdaság fejlesztésének ne­gyedik ötéves tervéről szólt. A következő előadások témája is érdekes. Vezetéselméleti kér­désekkel ismerkednek meg a hallgatók, de előadás hangzik el a munkásvédelemről is. Egy-egy előadás keretében is­mertetik a vállalati bérgazdál­kodás problémáit, a nyereség- érdekeltség elvének érvényesü­lését, a vállalat munkaerő- helyzetét. A tanfolyam megszervezése csak helyeselhető. A Volán Vállalat vezetői bíznak abban, hogy a 160 ember képzésére fordított összeg nem lesz abla­kon kidobott pénz. Ezek az emberek munkájuk során gvü- mölcsöztetik majd azt a tudás­anyagot, amit itt tíz napon keresztül elsajátítottak. Győrött kezdődnek, Szekszárdon érnek véget az 1972. évi magyar filnmapok Székvárosunk Szekszárd, az elmúlt két év alatt számos or­szágos jelentőségű tudományos, gazdasági és kulturális tanács­kozás, majdnem kis kongresz- szus színhelye, házigazdája volt. Nos, az ősz sem nélkülözi az ilyen eseményt, s úgy vél­jük, várakozó érdeklődésünk társulhat némi büszkeséggel is, hiszen mienk lesz az „utolsó szó” joga az 1972. évi magyar filmnapok programjában. Talán nem veszi rossz né­ven az olvasó — aki föltétele­zésünk szerint egyúttal film­barát is —, ha országos lap­társainkat, sőt a rádiót, televí­ziót is megelőzve tájékoztatjuk a továbbiakban a filmnapok­ról. A Magyar Filmművészek Szövetsége, a MOKÉP, a me­gyei tanácsok és az érintett moziüzemi vállalatok közre­működésével november 16. és 2j5. között rendezi meg az 1972. évi filmnapokat négy vidéki városunkban. Az esemény során, november 16—22. között Győrött, Szege­den és Nyíregyházán, novem­ber 19—25. között pedig Szek­szárdon kerülnek bemutatásra az elmúlt időszak magyar film­termésének legértékesebb, — és mert ilyen is lesz — leg­vitatottabb darabjai. Az em­lített rendező szervek, a Ma­gyar Filmművészek Szövetsége és a MOKÉP döntése szerint a magyar filmnapok kétéven­ként ismétlődnek, a közbeeső években pedig — mint azt szá­mosán tudják — Pécsett kerül sor a filmszemlére. Az idei filmnapokon tizen­két új magyar film bemutatá­sa és újrajátszása szerepel az említett négy vidéki város filmszínházainak műsorán. Az egyes bemutatókon, illetve az ezt követő beszélgetéseken, vi­tákon természetesen részt vesz­nek nemcsak a film alkotói, hanem a Filmművészek Szö­vetségének és a MOKÉP-nek a képviselői is. Egyébként, az elmúlt időszak1 filmművészeti számvetésére, a filmtermés művészi értékelé­sére és egy — kiválasztásra még ezután kerülő — új ma­gyar film ősbemutatójára a magyar filmnapok zárónapján, november 25-én nálunk, Szek­szárdon kerül sor. Bízvást megelőlegezhető feltételezé­sünk szerint eredményesen, hiszen-: vétkes dolog lenne nem kihasználniok a véleménynyil­vánításra mindig kész filmba­rátoknak azt ä lehetőséget, hogy beleszólhatnak filmmű­vészetünk sorsának alakulásá­ba. A mostani mérleg elkészí­tésébe. A filmnapok műsorának részletes ismertetésére a ké­sőbbiek során térünk majd vissza. E tudósításunkban még arra szeretnénk fölhívni a fi­gyelmet, hogy a bemutatásra tervezett filmek rendezői kö­zül — többek között — ven­dégünk lesz Jancsó Miklós, Fábri Zoltán, Gyöngyössy Im­re, Kovács András és Gaál István is. Élő filmművésze­tünknek tehát számos olyan jelessége, aki egy-egy alkotá­sával vitákat kavar. De akivel mégis szívesen találkozik va­lahányszor személyesen is a néző, mert ezek azok a talál­kozások, amelyek társadal­munk mai életének jobb, ala­posabb megismerését kíaéíják föl neki, egy tálcán azzal a le­hetőséggel, hogy sok szem kö­zött beszélgessen az alkotók­kal. Amatőr csillagászok a Kálvárián Naponta 150 bélelt grabostepkabátot varrnak exportra. Alul a neonfényes város, fent a tiszta, csillagos ég. Szél­csend van. — Kitűnő idő csillagászko­dásra, — mondja dr. Pataki József nyugdíjas tanár, amint kapaszkodunk fölfelé. Lihegés, lábdobogás. Miszlai Gyuri bácsi elé jönnek a gye­rekek, hogy segítsenek neki az emelkedőn felkapaszkodni. Arcukba hűvös szél vág. Fent vagyunk, a csillagdánál. A bemutató épületét borító, körbeforgatható fém félgömb nyílásából már látszik a hosz- szú távcső. Kedd estére, a csillagászati hét keretében csillagászati be­mutatót hirdetett a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat Tolna megyei szervezete. Kik figyeltek föl erre az is­mereteket kívánó alkalomra? Elsősorban gyerekek, általános és középiskolások. Ügy harmincán vagyunk, s szépen, egymás mellett állva várunk a sorunkra, hogy bele­nézhessünk a távcsőbe. Lassan halad a sor, türelme­sek a várakozók, mert ami­kor a távcsőbe néznek, kitárul előttük a világ. A Kálvária oldaláról a hold­tengereket, a holdkrátereket szemléljük, azután fordítunk a távcsövön, s becélozzuk a Marsot,' a Jupitert, Saturnust. ...Tovább nem sorolhatom, mert többet nem tudunk táv­csővégre kapni. A többhöz idő­ben is több kellene és szerve­zett alkalom is. — ötven éve volt ez modern — mutat a távcsőre Kovács Pál, a szekszárdi ÁFÉSZ dol­gozója, aki társadalmi munká­ban javítgatja, tartja rendben a távcsövet. Innen az alapos ismeretség. Grósz Laci nyolcadikos ta­nuló áll a csillagnéző szerke­zetnél, boldog és a Holdat né­zi nagy áhítattal. — Mit szeretnél még látni, Laci? — Ha lehetne, egy üstököst. Az lenne a nagy fogás! Az igazi! Mire jó, hogy a gyerekek, — mert hiszen elsősorban ők vol­tak fönn a csillagdában ked­den este — „belenéznek” a vi­lágmindenségbe? Dr. Pataki József szerint ar­ra, hogy: — Érzékelni tudják á világ megismerhetőségét. S ez az, ami a legfontosabb a termé­szettudományos világszemlélet megalapozásához. A gyerekek itt is gyerekek. Hét órára ugyanis kigyönyör­ködik magukat a Holdban, a bolygókban, és eszükbe jut az otthon, a vacsora-meleg, a „fölfedezést” majd érdeklődve hallgató család. 7 ávcsövüket a városra irá­nyítják, s ki-ki megpróbál egy pillanatig hazalesni...- . - “ vj —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents