Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-18 / 246. szám
Fekete Sándor Petőfi élete Foch Jenő i A szocializmus építésének gazdaságpolitikája Beszédek és cikkek9 196S—1972 8. '„Középtermetnél valamivel magasabb alak, sugár növéssel, arányos testtagokkal, fesztelen mozdulattal, sűrű, tömött, feláíló kurta fekete hajjal... csillámló bogár szemek, melyek beszéd közben csillogtak, s midőn lelkesült vagy költeményeiből szavalt, fényesen ragyogtak; ez volt arcának legszebb része, ablakai költői lelkének... arcának bőre sárgásbarna volt, egynéhány szep- lőformájú még barnább foltocskákkal; ajkai a szokottnál valamivel vastagabbak, jól áll rajtok a mosoly, de a harag, a méltatlankodás, a gúny, a megvetés, a gyűlölet s a csalódás érzelmeinek nyilvánításai sajátszerű, majdnem kellemetlen kifejezést vettek fel._” E kéllemetlen vonásról Jókai is említést tesz, ő a maga felfokozó nyelvén démoni kifejezésről beszél. De épp Jókai hangsúlyozta, hogy amikor „ezt a rideg arcot a költészet lángja megvilágítá, mikor egy költeményét elszavalta, akkor minden vonásában kigyulladt a lélek: tekintete sugárzott, alakja megnőni látszott szoborszerűvé alakult; ilyenkor aki látta, hallgatta, belé kellett szeretnie: férfit és nőt magával ragadott.” Júlia ezt a Petőfit ismerte meg. Még egy közönségesebb lélekre is hatott volna ez a férfi, hát még Júliára, ki az erdődi sivár magány elől francia regényekbe menekült, s köznapi emberek helyett kivételes egyéniségekről álmodozott. El kell hinnünk róla, hogy különbséget tudott tenni " Petőfi Sándor és egy korlátolt .__SZúigabíró között- - 1 De mijyen volt Júlia? Nem a költő szemével nézve, mert hát a szerelmes szem lencséje nem „objektív”, hanem mondjuk Jókai ízlése szerint? „Én megvallom — írja a nagy mesemondó — hogy nem találtam olyan szépnek, mint minőnek Sándor versei megörökíték: alacsony termete volt, egészséges arcszine, de férfias metszésű szája; mindegyik szeme szép volt külön, de a kettő közt nem volt összhangzás; emellett rövid hajat viselt; s éppen úgy tudott ember nem viselte divatokat kitalálni, mint Sándor”. A rövid haj persze csak Jókai felfogásában számított hibának, az eredetiség elvét hirdető költőnek ez is tetszett. „Szabad, merész gondolat járása volt. — írja még Jókai — egészen összeegyeztethető férjéével: néha excentrikus, de mindig szellemdús”. „Excentrikus” — vagyis az átlagtól elütő, „a fennálló rendbe beilleszkedni nem tudó ember”, mint egy régi lexikon mondja. De hisz épp ez lehetett az, ami Petőfinek legjobban. tetszett Júliában! Annak a Petőfinek, akit épp történetünk napjaiban — 1846 októberében —■ egy titkosrendőri kémjelentés „extravagánsnak” bélyegzett. Ami nagyjából épp az „excentrikusnak” felel meg. E hasonlóság volt vonzalmuk egyik serkentője, s e közös vonást minden bizonnyal kölcsönösen felismerték egymásban, már az első, megyebáli találkozáson. A szerelmesek végül is egy tavaszig tartó „próbaidőben” egyeztek meg, s a költő reménykedve búcsúzott, — Teleki grófhoz ment, Koltóra. A gróf költői kastélyában kellemesen teltek a napok, de a költőt dolgai most már Pestre szólították. Útközben hogy is ne állt volna meg Debrecenben, ahol oly nyomorúságos hónapokat töltött — éppen három éve? Mikor belépett a színházba, minden szem feléje fordult, „s a lelkesedés az égi- feáború hangján kiáltá: éljen Petőfi Sándor!” A színészek örültek a látogatásnak, s a társulat szép. okos és rokonszenves primadonnája, Prielle Kornélia egy darabbeli dal helyett Petőfi versét énekelte el: „A virágnak megtiltani nem lehet...” Petőfi boldog volt: olyan emberek közé került megint, akik nem származását nézték, hanem költői érdemét. Megfeledkezve pesti dolgairól, jókedvűen engedte el magát e szabad gondolkodású, független lelkű művészek között. „Testvérek vagyunk az Urban” — mondogatta nekik, vándorszínészi múltjára utalva. Testvérek vagyunk — e két szóban van a kulcsa mindannak, ami most egy színjáték váratlanságával történik. Már Költőn is hallott pletykákat Júlia új udvarlójáról, itt Debrecenben arról kapott „hírt” Petőfi, hogy az erdődi várkisasszony egy dzsidás- kapitányhoz készül férjhez ; menni. Hát így vagyunk? —■ tombolhatott haragjában. — Hát mégis ledönthetetlenek a falak egy mészárosnak komédiás-poéta fia és az inspektor leánya között? Ki-ki a magáénak valóval? Nemcsak bosz- szúból, nem puszta bohémság- ból, hanem a csalódás okozta fájdalomban arra kellett gondolnia. hogy neki is magának valót kell találnia a maga testvérei között — s keresnie, sőt keresnie sem kell — itt van előtte a szép, a tehetséges művész: Prielle Kornélia. Szinte udvarlás nélkül, órák alatt megkérte a színésznő kezét. Kornélia zavartan, de boldogan igent mondott A házassághoz szükséges formaságok elintézése — vallásuk különbözősége volt az akadály — időt vett igénybe. A pár nap elég volt a lecsillapodáshoz. Kornélia megértette. hogy őt valaki helyett kérték meg és nem erőszakoskodott. Évtizedek múlva, amikor emlékeit megírta, még mindig érezhető melegséggel és rokonszenwel idézte a kölA turisták Olaszországot elöntő lávafolyama Nápolynál megtorpan. Az Európából indulók beérik az eddig meghódított területekkel. Hazánk fiai is alig-alig merészkednek tovább, s nem csupán a távolság miatt. Sok téves információ él nálunk a köztudatban, bizonytalanok a Szicíliára vonatkozó személyes beszámolók. Én is féltem indulás előtt. Kiderült: fölöslegesen. Az idegent délen is ugyanolyan felkészültséggel fogadja a jól szervezett olasz turizmus, mint bárhol másutt. Annyi a különbség, hogy az olcsó szállodák — legalábbis ősszel, szeptemberben, — jóval olcsóbbak, mint Velencében vagy Rómában. Egy a kockázat ebben az évszakban: sir rokkó lehetséges. DIONYSIOS VÁROSA Első állomásnak érdemes Si- racusát kiválasztani, a Rómával csaknem egyidős, ősi várost. Fénykorában, az időszámítás előtti V. században, Dio- nysios tirannus uralkodása alatt Magna Graecia — Nagy-' Görögország — fővárosa volt egymillió lakossal, virágzó kultúrával, nagy hatalommal. Kicsit Görögországba is érkezik, aki bejárja Szicília keleti és déli partjait. Taormina megrendítő görög színháza — tő alakját, a viharos szerelmi fellángolást és a nem kevésbé gyors elválást. A debreceni lánykérés mégsem puszta epizód Petőfi életében. Alighanem ez ébresztette rá Júliát arra, hogy óvatoskodásával mit kockáztat. Amikor a költő közzétette Reszket a bokor című versét, azonnal válaszolt rá. A vers utolsó sorai így hangzottak: Hogyha már nem szeretsz* Az isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg. Tudta mit kell tennie. Megkérte Petőfinek egy barátját, hogy annak a költőhöz írt levelében ő is üzenetet küld- hessen. Az üzenet csak ennyiből állt: „1000-szer — Júlia”. Erre már csak a leánykérőlevél következhetett, amit Szendrey Ignác természetesen elutasított. De ekkor már a költő véglegesen határozott, s elszánta magát, hogy visszamegy Júliáért. Egy kicsit azonban előreszaladtunk, hogy Petőfi szerelmi történetének első nagy részét összefüggően foglalhassuk egybe. Az üzenetváltás már 1847 tavaszán történt Nekünk azonban, mielőtt folytatnánk a szerelmi regény történetét, vissza kell térnünk a költő 1846—47-es teléhez. ; „HA FÉRFI VAGY.;.» A fiatal írók sztrájkjából Frankenburg Adolf, az Életképek szerkesztője húzott hasznot. Felhívtá a Tízeket, oszlassák fel némaságra kényszerűéit társaságukat és működjenek közte ismét a divatlapokban (ahogy akkoriban a szépirodalmi újságokat nevezték). A Tízek általában hajlottak a szóra, s az 1846. novemberében Pestre visszaérkező költő is verset adott az Életképeknek. A féléves megjelenési kényszerszünet után egymás után közölte költeményeit. nekünk, magyaroknak Csont- váry csodás festménye okán személyes közünk is van hozzá —, Agrigento fenséges templomai és számos más hely a hellén varázst közvetítik. Sir racusa kiváltképp. Hajdani magja, az eredeti település, Ortigia, valójában sziget. Valaha itt állt a zsarnok palotája, hatalmas falaktól őrizve, több kilométer hosszú titkos folyosók ágaztak szét innen. Platon is élt itt egy ideig. A későbbi, középkori város beépült a görög romok közé, ma is érintetlen arculattal. Antikvitás és a legmaibb ma természetes lélegzetvétellel él itt együtt. Kicsit talán túlzott természetességgel. Talán mert megszokták, hogy nagyon gazdagok antik maradványokban, mintha nem is becsülnék eléggé. Példa: Apolló dór temploma az i.e. V. századból a város közepén. Ahogy a prospektus mondja: Dél-Itália legrégibb antik temploma. A centrumban lelhető, egy festői piac mellett, így igaz. Festői a piac, de festői a szemét is, amit a dór oszlopok közé bedobálnak. Körülkerítették, rossz vaskapu őrzi a ma is nagyon szép falakat: nem lehet * bemenni. Gyerekek másznak át a • kerítésen, a park kiszáradt fái alatt égetik a szemetet. ZárVezető államférfiak megnyilatkozásainak gyűjteményes közzétételét nemcsak a dokumentumérték, hanem a fejlődés, a problémák összefüggéseinek láttatása is indokolja. A magyar kormány elnökhelyettesének, majd — 1967-től — elnökének harminc olyan beszéde, interjúja, cikke és felszólalása került a kötetbe, amely hű tükre egy évtized gazdaságpolitikai tetteinek, s ugyanakkor összefoglalója a soron lévő feladatoknak is. Ez a tíz esztendő változásokban bővelkedő időszaka volt hazánk gazdasági — s természetesen társadalmi — életének, hiszen ekkor kristályosodtak ki az irányítási rendszer reformjának keretei, fogalmazódtak meg alapelvei, majd magára a végrehajtásra is sor került. „A gazdasági mechanizmus reformjával azt kívánjuk elérni, hogy jobban kihasználjuk a szocialista gazdaságban rejlő lehetőségeket, a vállalati és .állami érdekek egysége szorosabb legyen, gazdasági fejlődésünk üteme kedvezőbbé váljék" — mondotta a többi között az országgyűlés 1966 júniusi ülésén Fock Jenő. 1970 októberében, ugyancsak parlamenti felszólalásában már megállapíthatta: „Népgazdaságunkban a tervszerűség fokozódott, jobb az összhang a termelés, a szükségletek között, az igények kielégítésére nagyobb gondot fordítanak, mint azelőtt, jóval kevesebb termék hiányzik, ' mint korábban." Következetesség, a korábban meghatározott teendők végrehajtásának számonkérése, a tapasztalatok rendszeres elemzése jellemzi a párt gazdaság- politikáját. E politika nem kerüli el célok és tények szembesítését, sőt rendszeressé teszi azt. Az országgyűlés ülésén elhangzó beszámolók, a "párt központi lapjában és elméleti folyóiratában megjelenő cikkek jó alkalmat kínálnak árva Archimedes barlangsírja és sok más érdekes maradvány, elhanyagoltan, megközelíthetetlenül. A görög és a római színház kárpótol, a kőfejtő, ahol a „Dionysios füle” nevű hatalmas, híres barlangban barangolhatunk. Az ókor rajongói hetekre találhatnak látnivalót a városban és környékén. BEBÖRTÖNZÖTT TENGER A szemét és elhanyagoltság egyébként a siracusaiakat is bántja. Az egyik helyi újság, az II Gazettino di Siracusa azt panaszolja, hogy az archeológiái zóna, — ahol a legtöbb műemlék található — tele van apró léggyel. S hogy ez nemcsak egészségtelen, hanem rossz hatással lehet a turista- forgalomra is. Az egészségügyi hivatal csak tehetetlenkedik... A másik lap, a Sirasuca di Nuova a tengerről ír igen élesen. A La Sicilia című lapból idéz, amely azt hánytorgatja „Zárva tartott tengerpart” címmel, hogy a siracusaia,knak húsz kilométert kell utazniok tiszta vizű strandért. A város körül tele szeméttel a tenger, a szennyvíz Is derítetlenül ömlik bele, fürödni lehetetlen. A korszerű csatornázást csak ígérgetik. A lapok erélyes intézkedéseket kérnek, a többi tett út fölmérésével egyidőben az előttünk álló szakasz fontosabb állomásait is megjelölje. 1964 márciusában például —a Pravdában és a Népszabadságban egyidőben megjelent írásában — így fogalmaz: „A szocialista nagyüzem adta, lehetőségek kihasználását a mezőgazdasági termelés iparosításával, gépesítésével és ke- mizálással akarjuk elérni." S ha visszaemlékezünk, akkor azt látjuk, hogy a- harmadik ötéves tervben — 1966 és 1970 között — a mezőgazdaság minden korábbi időszaknál többet mondhatott magáénak a beruházásokból, tehát az elv gya«j korlati formát öltött. Fentiekhez hasonlóan követhetjük nyomon a termelékenység növelésére, a termékszerkezet korszerűsítésére, a tervezés megjavítására irányuló erőfeszítéseket. Különösen ez utóbbi kap nagy hangsúlyt — a párt vezető szerveinek álláspontját közvetítve — a miniszterelnök beszédeiben, cikkeiben. A tervezés tökéletesítése; a nemzetközi munkamegosztásba való fokozódó bekapcsolódás, a szocialista országokkal, s elsőként a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk bővítése mind- mind olyan témakör, amely rövidebb és hosszabb távra szóló teendőket egyaránt magába foglal. E teendők megjelölésekor a sorrend módosulhat, de az elvi alap szilárd,1 változatlan. Erőteljes hangsúlyt kap ez — csupán egyet említve — az 1970 februárjában megtartott országos agi-’ tációs és propagandatanácskozáson, ahol a kormányfő hatvan, a résztvevőktől előzetesen összegyűjtött kérdésre felelt. A könyv e legterjedelmesebb anyaga egyébként is jó bizonyság arra, hogy nincsenek „kényes” kérdések, a párt politikája nem a kinyilatkoztatásokra, hanem a lényegi vitákra, a mélyreható elemzésekre, a realitások kiemelésé«; re alapozza a döntéseket. MÉSZÁROS OTTO között a szemetelők megbirsái golását. Nem aknázzák ki eléggé at adottságokat. A 397-ből — szintén ante Cristos — származó építmény romjai olyaft lenyűgözően érdekesek, hogy habozás nélkül adtam kétszáz lírát és egy doboz cigarettát a komoly, értelmes kisfiúnak, aki kísért. Hadd írjam ide a nevét is: Osvaldo Spinoso, 15 éves és könyvelőnek készül. A fizetség úgy látszik megfelelt, mert utána még virágot is kaptam. Az alapos idegenvezetés közben — Osvaldo megmutatta például, hogyan szúrták le a folyosó egyik fordulójában a belopakodó ellenséget, akiket előrevetődő árnyékuk elárult a rejtőzködő őrségnek, s hogyan koptatta márvány- simára a követ a lovak háta, amint kikötve a falhoz dör- zsölődtek, — ámulva kérdeztem: — Miért nincsenek itt turisták? A Castellóban, a ragyogó napsütésben rajtunk kívül nem volt senki. A kisfiú dühösen válaszolt: — Mert nincs propaganda. Bizonyára igaza van. És ez nagy kár. Aranybányát rejtenek a siracusai romok. Nem is lenne nehéz sokkal jobban kiaknázni. Osvaldo, miután kikérdezett, ki vagyok, búcsúzóul a lelkemre kötötte: csináljak propagandát Euralios kastélyának. Szívesen megígértem. A föld alatti utak, termek. a torony vízköpő oroszlánjai, a hatalmas Cycloos- kövekből emelt óriási falak feleithetetlenek. Meg kell nézni őket. CSONTOS MAGDA (Folytatjuk) ra Fock Jenőnek, hogy a megSirohkó Szicíliában Magna Graecia tájain
