Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

Reggeltől estig, hiúbban Ifjúsági klubtalálkozó Iregszemcsén Hétfői kérdésünk g Miért nincs elegendő üzemanyag ? Derűs kék az ég, színpom­pás őszi fák szegélyezik IregT szemcse főutcáját. Csípős a reggel, de’ mégis sokan igye­keznek az utcán. A cél: a mű­velődési ház. A hangszóró enyhén rekedtes hangja hir­deti: „Nem akarok állni, ha futnak a percek...”. A har­sány beatzene fiatalok neve­tésével keveredik: az egész megyéből ide gyűltek ma az ifjúsági klubok képviselői, vagy százan. A megyei művelődési köz­pontból két klub, Dombóvár­ról, Tamásiból, Iregszemcsé- ről, Bonyhádról egy-egy klub van itt. Az esemény szervezője a Tamási járás művelődési köz­pontja és KISZ-bizottsága, gazdája pedig az iregszemcsei ifjúsági klub. A járás már ne­gyedszer vállalkozott a fel­adatra, hogy tapasztalatcseré­re hívja a megye ifjúsági klubjait. — Elsősorban módszertani segítséget ad a kluboknak a találkozó : tapasztalatcserére van lehetőségük a klubveze­tőknek és a tagoknak is, a programok, amiken részt vesz­nek, ötleteket adnak a tarta­lom és a kivitelezés tekinteté­ben is a további munkához — mondja az egyik szervező, Ba- lipap Ferenc. — A szervezést nehezíti, hogy nagyon kevés pénz van rá, a KISZ támogatja ugyan ezer forinttal a kezdeménye­zést, de azoknak, akik Dom­bóvárról akartak eljönni, így is legalább ötven forintot kel­lett vonatra, étkezésre költe­niük — áll meg egy percre a nagyon elfoglalt Bőgős Gyu­la, a házigazda klub vezetője. A délelőtti programi céllö­vészet, asztalitenisz, sakkver­seny és a kiállítás megtekin­tése. Vannak, akiket elsősor­ban ezek a versenyek vonzot­tak ide, — Juhász Mária, Kiss Mária tamási klubosnk — de többen vannak, akik csak csellengenek. Egy kis csoDort énekelni kezd. aztán elkopik a kedvük. A kiállításra csak a helyiek anyaga, a szekszárdi klubok és a tamásiak doku­mentumai érkeztek meg. A „FŰK” naplói, plakettiei tet- szetősek, példamutatóak. de hol vannak a többiek naolói? Az igazi tanulság az lenne, ha összehasonlíthatnánk őket. Jön az ebéd, befejeződnek az ismerkedések. (Szimpátia alapon szerveződve, mert kol­lektív ismerkedésről nem gon­doskodtak — egy játék — számtalant ismernek a klubo- sok — erre szolgálhatott vol­na!) Két óra, és megérkezik a nap „sztárja”. Dinnyés, az „if­júsági dalnok”. Dávid László tolnai klubos és sokan mások elsősorban az ő kedvéért jöt­tek el. A tekintetek először „olyanok, mint á késpengék”, •— ’ ahogy Dinnyés panaszolja két-hárorri s?ám után, de egy­kettőre megtörténik a „befo­gadás”. és a nyolcvan lány és fiú együtffűíjá vele a dalokat. A Ratkó-, Négy László-, Utassy-, Kiss Anna-verseket zenével és zene nélkül viharos tapssal köszönik meg a fiatalok. A zömmel fálusi és munkás- fiatalok. Az ifjú sereg kettéválik a Dinnyés-program után. A fi­úk meccset néznek, a lányok lézengenek. Indul a disc- jockey- (?) -program, azaz or­dít a magnó, és egy-egy vetí­tett kép tűnik fel a mennye­zeten. Bányai Péter vezényli, ő a bonyhádi magnósklub kép­viselője. Azaz a bonyhádi mag­nósklub személyesen, mert ahogy mondja, jelenleg 5 az egyetlen tag. alig győzi a fa­lusi klubok meghívásait tel­jesíteni. Vége a meccsnek, indul a „körsék”. A bemutató foglalkozásra gyülekező öre­gek ámuldoznak: ez tánc? Aztán egy csoport fiatallal al­kalmi nótakört alakítanak, előre cáfolva a bemutató fog­lalkozás fő kérdését: van-e nemzedéki ellentét? A klubfoglalkozáson a kö­zel száz ifjú, a helyi öregek és a helyi középkorúak klubja vitatkozik — ők is vannak nvolcvanan — egyre szenve­délyesebben. Sok a hozzászó­ló, némelyik indulatos is. Vé­A z ötvenes évek elején „milliomos” termelőszö­vetkezetnek nevezték. Innen ment az első búza a beszol­gáltatásba, itt ment legjobban az őszi mélyszántás, ez a kö­zös gazdaság hizlalta a legkö­vérebb sertéseket. Mindenben élen járt. Az akkor ezer hold körüli termelőszövetkezet tag­jai szinte beleszédültek a nagy hírnévbe, de a gazdaság dol­gaiba nem nagyon láthattak bele. Érezték, tudták, hogy a nagy hírverés, a túlzó propa­ganda a termelőszövetkezeti mozgalom segítése érdekében van, de nem tudták, hogy ezt miért kell így csinálni. Sokan röstelkedtek is. így jellemezte gül kiderül, hogy nem tisztá­zódott semmi, annál is inkább, mert mindenki hiszi, hogy nemzedéki ellentmondás pe­dig nincs. A harci kedv, vita­láz nagy közös nótázásbán ol­dódik fel, a távol lakókat is búcsúztatja az ürögi dal. Akik maradnak, visszaáll- nak a körbe sékelni, aztán megnézik a televízióban az iregszemcsei öregek klubjáról készült felvételt, ami ragyogó volt, s amilyenből több kéne' ahhoz, hogy jól „beszéljük” zenei anyanyelvűnket. Hogy sikerült az iregszem­csei IV. ifjúsági klubtaláiko- zó? Jól. Mert a résztvevők nagy része jól érezte magát, rhert új ismerősöket talált. Jól, mert egy falusi klubtól, ha mindjárt kiváló klub is, többet várni nem lenne reális követelés. A célt, hogy mód­szertani bemutatót, hasznos ötleteket szolgáltasson, hogy az egész megye klubosait ösz- szehozza egy napra, nem tel­jesítette — teljesíthette —ma­radéktalanul. Sokan — a dom­bóvári fiúk például — pana­szolták, hogy nem volt elég tartalmas, igényes, szervezett a program. Otthon jobbhoz szoktak. Horváth László úgy vélte — dombóvári 19 éves —, hogy a találkozót a legjobb feltételek között működő leg­jobb kluboknak kellene meg­rendezni. Az újságíró véleménye pe­dig az, hogy a na gvon jó kez­deményezést talán 3 megyei szerveknek kellene gondozásuk­ba venniök: egy járás, egy község ereje ugyanis kevés a klubmozgalom növekedése mellett ahhoz, amire az ifjú­sági törvény is ösztönöz. annak idején a tagok egyike a helyzetet: „Több van a ki­rakatban, mint az üzletben”. — Csakugyan így volt, bár ezeket az időket csak hallo­másból ismerem — mondja Martos István, a tengelici Pe­tőfi Termelőszövetkezet elnöke. Az akkori tagság kétségtelenül szorgalmasan, becsületesen dolgozott, termelt a Csapó ura­ságtól „örökölt” birtokon, gaz­dasági épületekben. Eredmé­nyeik is dicséretesek voltak, , hisz tudták akkor is, hogy csak a több munka biztosít nagyobb darab kenyeret. Csakhogy még eni\él is nagyobbat szeltek szamukra, így előre éltek, már a holnaputánt ették. Ezt „kí­vánták” a külsőségek. Sokáig ittuk is a levét. Szerencsére már túl vagyunk mindezen. A fejlődés során gazdasá­gunk területe, tagsága megnőtt, de a terület nagy része — 1500 hold — homok, a tagság életkora magas, a gazdasági épületek zöme több mint száz éves, a 10 órás munkanapra vetített kereset 40 forint volt. Erről az alapról indultunk. Hol tartunk ma? Nem is tu­dom, hol kezdjem. Tavaly a 10 órás munkanapra jutó ke­reset 103 forint volt. Ez is, sok minden más is közreját­szott abban, hogy megszűnt a fiatalok eddig sem nagymérvű elvándorlása, megkezdődött a visszaáramlás. Nincsenek mun­kaerőgondjaink, munkabíró, fiatal a tagság nagy része. A 843 tagból 600 a dolgozó. Az átlagéletkor a 40 év alá csök­kent. Hitte volna ezt valaki, merte volna-e remélni pár év­nek előtte? Vagyonúnkkal sem szégyen- kezünk. Most már igazán mil­liomosok vagyunk. Közös va­gyonunk a múlt évi zárszám­adás szerint 74 millió forint, melyből 45 millió a tiszta. Eb­ben az évben is gyarapodtunk. Nincs messze az idő, hogy a 100 milliót ünnepelhessük­Hónap elején arról számol­tunk be olvasóinknak, hogy kisebb fennakadás van a tü­zelőolaj-ellátásban. A napok­ban már a termelőüzemek is jelentkeztek: itt a jó idő, az őszi munkacsúcs, mégis üzem- anyaghiány miatt kénytelenek leállni a vető-, a talajművelő, a betakarító gépek, a szárító- berendezések. Hét végén Pál- fáról, Faddról, Decsről, Báta- székről és Bétáról, érkezett pa­nasz az üzemanyag-ellátással kapcsolatban, hétfőn reggel ’ pedig Bölcskéről telefonáltak: baj van, szünetel a munka, üzemanyag híján leálltak a gépek. Kérdésünkre Juhász József, a mözsi ÁFOR-telep vezetője válaszolt. A mözsi ÁFOR-kirendeltség a vajtai készletezőtelepről kapja az üzemanyagot. A ki- rendeltség tárolókapacitása 420 tonna, ami a telep körzetébe tartozó 38 mezőgazdasági üzem üzemanyag-szükségletét két napig fedezni tudja. Sajnos hétfőn reggel a tárolótérnek mindössze kétharmada volt feltöltve, méghozzá azért csak ennyi, mert Vajtárói nem szál­lítanak folyamatosan. A hiány, a fennakadás enyhítésére meg­állapodás történt a MÁV-val: a százhalombattai tartálykocsi- parkból hét négytengelyes tar­tályvagon ingajáratban szállít­ja e héttől az üzemanyagot Mözsre. Az ellátási zavar körülbelül két hete tart, s nem elsősor­ban a mözsi ÁFOR-telep okol­ható emiatt. A termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok nem töltötték fel idejében a rendelkezésükre álló teret an­nak ellenére, hogy az, AFOR idejében felhívta erre a figvel­Májusban készült el 5000 hízóférőhelyes sertéstelepünk. Teljes kapacitással termel. Nemcsak nyugati exportra al­kalmas hízót adunk a népgaz­daságnak, — az összes hízót Pápán dolgozzák fel — hanem kiváló angol-lapály tenyész- anyagot is. És amire- büszkék vagyunk, a telep 19 millió 300 ezer forintos beruházási költ­ségének fedezésére egy fillér hitelt sem kértünk. Épül és jövő év első felének végére elkészül a terv szerint 22 millióba kerülő 312 tehén- férőhelyes szarvasmarhatele­pünk. Szeptember 1-ig 16 mil­lió volt már beépítve. Erre már kénytelenek voltunk 5 millió forint hitelt kérni. A betelepítést teljesen a saját nevelésű állománnyal oldjuk meg. Hogy bírjuk-e a hiteltörlesz­tést? Bírni kell! De nem is olyan nehéz: Ez évben csupán 400 ezer forint az esedékes hi­teltörlesztésünk, jövőre és az utána következő néhány évben 2 millió. De akkor már segí­tenek fizetni a működő, ter­melő beruházások is. Magam is elcsodálkoztam, amikor összeszámoltuk, mibe került az idén az új méreg­raktár, az alkatrészraktár és egyéb átalakítások. Egymillió­kétszázezerbe. Ez sem megve­tendő összeg. — Hói tartunk ma? — is­métli meg a kérdést Pintér András főagronómus. — Néz­zük az adatokat. A napraforgó betakarításával végeztünk, 42 hektár volt, átlagával — 18 q/ha — nem lehet dicsekedni. A 29 hektár cukorrépa viszont megadta az 500 mázsás átlagot. Silóból a tervezett másfélsze­resét takarítottuk be. A családi művelésre adott 10 hektár ta­karmányrépa 870 mázsával fi­zetett. A 689 hektár kukoricá­ból eddig több mint 100 hektár termése került morzsolva a szemestermény-szárítóra, illet­ve csövesei a hideglevegős met. Nyári időszakban a telepi szállítójárművei, emberei gyak-^ ran munka nélkül voltak,, ugyanakkor ősszel egyszerre rengeteg munkájuk akadt. A termelőszövetkezetek egy része pénzügyi gondokra hivatko­zott — ami néhány valóban gyenge tsz kivételével nem mindig volt indokolt. Sok he­lyütt felkészületlenül fogtak hozzá az őszi munkákhoz. A MEZŐGÉP például október elején akkora igénnyel je­lentkezett, hogy ha azt kielé­gítik, más termelőüzemekbe na­pokig nem jut semmi üzem­anyag. Akadt persze más ha­nyagság is. Egyik-másik üzem egyrészről siránkozik, ugyan­akkor az üzemanyagot szállító tartálykocsik sokszor órákig ;; vesztegelnek — mint például ■$ Sióagárdon és Madocsán, — i mert egyszerűen nem talál­nak senkit, aki az üzemanya­got átvegye. Arra is nem egy-1; szer akad példa, hogy a kom­bájnokat beállítják a kukorica- betakarításra, s nem számol­nak azzal, hogy a szárítót és a kombájnokat nem tudják egyszerre ellátni üzemanyag­gal. Sokszor két-három napi betakarított termény áll a szárító előtt — nedvesen. Szombaton és vasárnap áram­szünet miatt nem tudták a mözsi telep tartályait feltölte­ni, s ezért az érkező árut — bár kocsiállást kellett fizetni — a kirendeltség öt tartály- kocsijába fejtették, s azonnal szállították a megrendelőkhöz. A mözsi ÁFOR-kirendeltség vezetője szerint amennyiben Vajtárói a hét tartályvagon folyamatosan szállítja az üzemanyagot, a mözsi telep teljes kapacitással beindul, s az áruellátásban lényeges ja­vulás várható. szárítóba, onnan a magtárba, górékba. Az őszi kalászosok 845 hek­táros vetéstervének teljesítésé­ből már csak 25% van vissza. A vetőágykészítés tervszerűen folyik. Már készül azon a 00 hektáron is, amelyről a korai érésű kukoricát éppen hogy betakarították. Tehát nem fog­ja a kukorica a vetést akadá­lyozni. Az őszi mélyszántásból is elkészült már 350 hektár. Mi a titka? Egyszerű. Az őszi vetés teljesen, a kukorica­betakarítás 40%-a a komplex brigádé. Ott pedig nincs par­don! Azok hajtanak. Bár a többiek is. Mi volt itt a nyá­ron az uborkaszedésnél?! Kora hajnaltól késő estig a község apraja-nagyja, fiatalja, öregje, tag és családtag, diák, tanár, hivatalnok, tanácselnök, gyári munkás szedte az uborkát, ha kellett. A jövedelemben döntő volt a minőség. Egy-két nap késés és a kis uborka óriásra nőtt. Ezért már csak 40 fillért fizet a konzervgyár. Az apró­ért 7~Horintot. így történt az­tán, hogy a 17 hektár uborkára tervezett 672 ezer forint egy­millió 950 ezerre realizálódott. Nem egy családnak fizettünk ki 8—10 ezer forintot az ubor­kaszedésben végzett másfél ha­vi munkáért. — Hát így állunk — vette vissza a szót az elnök. — Azt hiszem, mindebből semmi sem csodálatos, különleges, vagy rendkívüli. További terveink? Tovább­lépni. Most a gépparkon a sor. Gépeink átlagos életkora 6 év. Sok. Teljes rekonstrukcióra szorul a géppark. Végre is hajtjuk. Nagy teljesítményű, modern gépeket akarunk be­szerezni, ezzel a teljesítményt növelni. Ez még visszavan. Meg még van sok egyéb is. Nem lehet megállni. Áki nem fejlődik, lemarad. De arra vi­gyázunk, hogy ne lássunk többnek, mint amennyire va­gyunk. Inkább több legyen az „üzletben”, mint a kirakatban! 'ft P*s _ Új óvoda nyílt Szekszárdon Szelcszárdon tegnap megnyílt a Wosinsky utcai új köz­ponti lakónegyed immár második napközi otthonos, korszerű óvodája. A százszemélyesre tervezett új óvodát — amelybe százharminc kisgyermeket vettek fel — a helyi üzemek, vál­lalatok, köztük a Bőrdíszmű, a megyei Tervező, a Beruházási Vállalat, a Víz- és Csatornamű, az Állami Építőipari Válla­lat, a Festő Ktsz összefogásával építtette a városi tanács vb. Az új óvodában férőhelyet vásároltak a vállalatok, s annak arányában adták hozzá az anyagi és munkatámogatásukat, s közreműködtek felszerelésében is. Több vállalat, mint a Bőrdíszmű, a Vasipari Vállalat és a Festő Ktsz társadalmi munkában különféle berendezéseket, ülőkéket, térelválasztó vasmunkákat, bababútorokat, nagyméretű játékokat készített. A városi tanács vb. messzemenően biztosította a szükséges berendezéseket, s társadalmi munkával elősegítették az épít­kezést a szekszárdi diákok is. Lencsés Lászlónétól, az óvoda igazgatójától megtudtuk azt is, hogy az óvoda fűtési rendszere a még építés alatt álló szomszédos bérházéhoz csatlakozik. Emiatt késett az átadás, az építőipari vállalat azonban lehetővé tette, hogy még a bér­ház elkészülte előtt bevezessék a távfűtést. Így tegnap már fűtött, kellemes környezetben kezdhették meg a kicsinyek gondozását és nevelését. A modern óvodában négy csoport­ban foglalkoznak a gyermekekkel,, reggel 7-től este 6 óráig. A város más részéből, így az újvárosi Cvodc Jói is átvettek 16 gyereket, hogy mentesítsék az ottani óvodák túlságos zsú foltságát. (-só) ............ ­V IRÁG FELICSI Régi milliomosoknál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents