Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-14 / 243. szám
I V Gyonh Szégyen a szégyen, dicsőség a dicsőség? í. ' Kérdések: Mi a szégyen, mi a dicsőség? Válaszok: Szégyen a szegénység, a szakmátlanság, a tudatlanság, a lustaság, az iszákosság, . és szégyen „ha rossz bizonyítványt hoz haza a gyerek.” „Dicsőség : „Többre vinni”, gyarapodni, vagánv- kodni, „a motort a kocsmaajtó elé állítani és bemenni a sön- tésbe inni.” A nyolcvan esztendős éjjeliőr azt mondja: dicsőség fegyel- mezetlenkedni. „Az én időmben az italos molnárt haza- küldték. Magam is megtettem. Feküdj le, aludd ki magad és holnap majd beszélgetünk. Egyszer elnéztem. Ha kiváló munkaerőről volt szó, akkor kétszer, esetleg háromszor. Négyszer nem. Semmi szín alatt nem. Most túl nagy az elnézés a munka rovására”. Az ám, a munka. Építik Gyönkön az új tanácsházát és a tanárok az általános iskolában felemelő hangon beszélnek a kétkezi dolgozók helytállásáról, munkaszeretetéről. Amit a nevelők elmondanak, az általában igaz. Aztán jön a szembenézés. Bár ne jönne. A gyérek tanácstalan, becsapva érzi magát. Legközelebb a tanár kissé elbizonytalankodva, restell- kedve magyarázza a gyerekseregnek, hogy a munka dicsőség dolga. Általában igen. De a fiúk, a lányok mást láttak, mást tapasztaltak a környezet- ismeretben. Azért az új ta- nacsháza végül csak elkészül, de a baj, a törés megtörtént, s talán gyógyíthatatlan. A gyerekek, negyvenen, szépen felsorakoztak, s elindultak megnézni az építkezést. Mit láttak? Darut, szállítószalagot, építőanyagot, és láttak három bácsit, ájíijk. egész jdp,alattfca- vicshajigálással szórakoztatták egymást. Dolgozni nem láttak senkit. Szégyen rosszul dolgozni? Dicsőség jól dolgozni? A kér- . dés egyszerű, a válasz sokkal bonyolultabb. Hóf Ádám nagyközségi tanácselnök „véletlenül” éppen akkor nézte meg szintén az építkezést, amikor az ott lévő néhány ember nem csinált semmit. Illetőleg azzal foglalkoztak, hogy korholták a ktsz vezetőit. A közelmúltban a tanácsházát építő gyönki ktsz vezetőségét megújították és várható, hogy majd javul a munkafegyelem, visszaáll a munka rangja, becsülete. így gondolják a gyön- kiek. De csakugyan, új vezetés kell ahhoz, hogy munkaidőben ne kavicshajigálással üssék agyon a napot az emberek, s legalább a gyerekek előtt restelljék a nyilvánvaló semmittevést? Uj vezetőség is szükségeltetik, de más is. Ellenerő, ellenközvélemény. Egy üzemben, tsz-ben, ktsz- ben mindig az erőviszonyok döntik el, hogy mi a szégyen és mi a dicsőség. Attól függ csakugyan, hogy kik a hangadók, s attól függ, kiket erősít a vezetés a hangadó-szerepben. A „szégyen” elvetélt és feje tetejére állított körülmények között „dicsőség” rangjára emelkedhet, ha sok lúd disznót győz, ha a mikroközösségekben a naplopók veszik át a hatalmat, az uralmat. Szégyen tehát rosszul dolgozni? Feltettük Gyönkön a kérdést legalább másfél tucat különböző foglalkozású embernek, tsz-tagnak, bolti eladónak. tanárnak, tanácsi dolgozónak, gépkocsivezetőnek, ktsz- tagnak. Valamennyien habozás nélkül kijelentették: szégyen. Ezek szerint leírhatjuk: nincs baj. A közvélemény viselkedése, állásfoglalása egészséges, pozitív. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, az emberek szinkronban vannak a X. kongresszus • határozatával. Könnyebb azonban a határozatokat ismerni, elfogadni, idézni, helyeselni, sokkal nehezebb viszont egy-egy munkahelyen ötszáz, vagy ezer négyzetméternyi- területen végrehajtani, megvalósítani. Megvetik, elítélik- a községben a notórius részegeskedőt, az asszonyverő „feneVadat”. Akad néhány ebből is, abból is. A tanácselnök személyesen foglalkozott az asszonyverő férjjel, sikerült őt megjavítani, és a szégyent a község tisztességéről lemosni. Fáradozása haszonnal járt. De az lenne a jó, ha a helyi közvéleményt legalább annyira felháborítaná a kavicshajigálás. mint ahogy teljes joggal felháborítja a feleségütlegelés. Itt még nem tartunk, ez még óhaj csupán. Kik körében dicsőség leginkább jelesül dolgozni, a munkában kitűnni? Talán nem mondunk semmi újat, hogy a gyerekek körében. A tizenéves fiúk és lányok kínos pontossággal számon, tartják és tudják, hogy az osztályban kinek a szülei kaonak dicséretet, elismerést, kitüntetést. Ez arra vall. hogv végeredményben családi körben is rangja van az elismerésnek, dicséretnek, kitüntetésnek. A rendes, a pontos munka jutalmának. A gyönkiek a szorgalmas embereket név szerint sorolják: Fauszt Henrik brigádvezető, Lerch Henrik gépkezelő, Lam- pek György kőműves. Simon József munkás. Németh Gyula művezető. Érdekes viszont, hogy a do- logtalanokat nem meri néven nevezni senki, „az olyan becsületbe vágó kérdés”, mondják, s ilyenformán ..kifelé” a „rossz” szinte védettséget élvez. Valamit azért megtudtunk. Be kell ülni vasárnap az étterembe és körülnézni. Az egymáshoz illő emberek ülnek egy asztalnál. Az iparkodók is külön, meg azok is külön, akik •szívesen járnak a dolog temetésére. A község vezetői egy ilyen újszerű elkülönülést vélnek felfedezni: a komoly emberek a komoly emberekkel, a komolytalan emberek a komolytalan emberekkel. Zsák a foltját! Látszólag minden a legnagyobb rendben. Nyugtalanító azonban, hogy nincs következetes „fellazítás”, a komolytalanok körében. A helyi közélet egyik személyiségét idézzük : „Tavaly kezembe került egy lista arról, hogy kiknek nem jár a Tolna megyei Népújság. Meglepődtem, meghökkentem, és meg- botránkoztam. Olyan foglalkozású emberek nevével talál koztam, akiktől joggal elvár ható, hogy ismerjék saját megyéjük életét, helyzetét, hétköznapjait. Felkerestem őket, de nevet nem mondok. TutV ják, ezek olyan becsületbe vágó kérdések.” Hát bizony túlságosan jól neveltek vagvunk. Befelé is, kifelé is. Gyönkön sincs másként. A község takargatja, s éppen azt takargatja, amit bizony pőrére kellene vetkőz- tetni. Csakhogy kockázattal jár a közéleti vetkőztetés. Ilyenformán fennáll az a furcsa helyzet, hogy a szégyen szégyen ugyan, de a többség viseli és vállalja restellkedve a kisebbség helyett. SZEKULITY PÉTER (Folytatjuk) Vendégek 125 országból Fejlődő szolgáltatások: idegenforgalmi rekord összesítették az ez évi idegenforgalom első nyolchónapi adatait — mint az Országos Idegenforgalmi Tanácsnál az MTI munkatársának elmondották: az eredmények rekordot jeleznek. Augusztus végéig csaknem ötmillió külföldi érkezett hozzánk a világ 125 országából, 300 ezerrel többen, mint az előző év szeptember 1-ig. A koráhbi évek augusztusi csúcsával ellentétben idén július volt a legforgalmasabb hónap. Növekedett azoknak az átutazóknak a száma, akik eredetileg az Adria vagy a Fekete-tenger mellé igyekeztek, és útitervüket módosítva gyakran napokat töltöttek or- • szagunkban. Ez jórészt a szolgáltatások emelkedő színvonalának az eredménye. Idén a Belkereskedelmi Minisztérium gyorsított programjában a Balaton part ián felépült száznál is több ABC-áruház, önkiszolgáló étterem, bisztró, zöldség- gyömölcs árusító pavilon jótékony hatásaként megszűntek a bel- és külföldiek pihenését egyaránt megkeserített hosszú sorban állások, ellátási zavarok. A program keretében nemcsak a Balaton körül, de máshol is az országban létesültek éttermek, csárdák, bun- gallók. Szegeden, Gvőrött, Debrecenben, Salgótarjánban 700-nál is több, Miskolc-Tapolcán 100, Leányfalun 60 szálláshelyet nyújtó bungalló épült. Ezzel — és a kempingezés Iránt növekvő hazai érdeklődéssel — a belföldi turizmus új lendületet kaphat, s az idegenből érkezettek is kedvezőbb körülmények között ismerkedhetnek az országgal. A Velencei tó mellett például hét és fél ezer külföldi töltött a nyáron hosz- szabb-rövidebb időt, kétszer több mint tavaly. A testvérvárosok szoros kapcsolata, mint például a Lublin—Debrecen, Krakkó—Pécs, vagy Tallin—Szolnok közötti is a vidéki turistaforgalmat növeli. Az új szállodák, mint a szekszárdi Gemenc, a visegrádi Silvanus és a dobogókői Nimród is „széthúzzák a mezőnyt” — az idegenforgalom több irányba áramlik. A szolgáltatás színvonalának: további fejlesztésére nemrég oá- lvázatot írt ki az Országos Idegenforgalmi Tanács, a nyertes vállalatok az idegenforgalmi alapból kapnak támogatást büfék, önkiszolgálók, motelek, kempingek stb. építéséhez. Színes programok szervezésével őszi kirándulások, lovasséták, budapesti művészeti hetek stb. az utazási irodák „megnyújtják” a szezont. Ennek következtében csak Lengyelországbó.1 százezer turista érkezésével számolnak októbertől december végéig. Utószezoni kedvezményekkel a belföldi utazóknak is kedvezőbb lehetőséget kínálnak a vállalatok, — de gyakran ezek az árak is magasak. Az idegenből érkezők mellett a külföldi utazáson részt vett magyarok száma is növekedett. szentember 1-ig a tavalyinál 200 ezerrel többen — csaknem egymillióan — keresték fel Európa és más földrészek államait Ugyan- ennyien nyaraltak itthon is állami hozzájárulással a szakszervezeti, vállalati és iskolai üdülőkben is. (MTI) ■ 4 Ilyennek látja, mondja Varsádot Béres Kálmán tsz-fogatos — Varsádon született Béres elvtárs? — Nem. Szlovákiából, Léva környékéről települtem ide, több mint húsz esztendeje. Kezdetben nagyon nehezen szoktam meg az új környezetet. Amíg éltek a szüleim, addig örökké hazakívánkoztam. Mióta a szüleim elhaltak, nemigen kívánkozom haza. Szóval itt vagyok otthon. Sík területről jöttem, ahol jó termőföldek vannak. Azon a vidéken kereket kötni nem kellett soha. Ez meg. elég hegyes, dombos vidék. De azért jó is, szép is. Persze nem mindenkinek. A Komárom környékéről ide települt emberek lassan mind visszaszivárognak. Közelebb a szülőfaluhoz. A Szlávik, a Dómján és a többiek is. — Maga tsz-tag. — Nem is tudom megmondani, hogy mióta. Fogatos vagyok. Sokszor kértem az elnököt, tegyen könnyebb helyre, de nem megy. Nincs aki betanítsa a csikókat. Ez a feladat mindig rám vár. Most is éppen két csikó betanításával foglalkozom. Őszintén megmondom, nagyon szeretem a lovat, az a bajom, hogy túlságosan is szeretem a lovat. Csak a lábaim rosszak. Odáig fajult a dolog, hogy a nyáron harminc napig betegeskedtem. Elöregszik a falu. A fiatalok egy héten egyszer járnak haza, és ha jól körülnéz, nem lát mást, csak koros embert. — Mikdr „öreg” az ember, hány éves korában? — Ez, tpdja, nem egyforma. Azon is múlik, hogy melyik hogyan panaszkodik. Név szerint is meg tudnám mondani magának azokat, akik hivatkoztak ilyen bajra, olyan betegségre, és leszázalékoltatták magukat. Kapják a rokkantságit, de közben otthon úgy dolgoznak, mint én. Fürgén, szaporán. A munka szempontjából az ötvenéves ember még nem számít idős embernek. Aztán van persze, aki nagyon elhagyja magát. így van ez mindenütt. Varsád sem kivétel. Annyi bizonyos, hogy mi, itteni lakosok sok mindenen keresztülmentünk, és talán jobban elkoptunk, mint kellene. Rengeteg megpróbáltatáson ment itt keresztül a mostani lakosság. Hogy mikor öreg az ember? Hirtelenjében Lovász András bátyámra gondolok, ő bizony 94 éves, én mindig olyannak ismertem, amilyen most. Az évek elmúltak. de ő talán még most sem öreg. — Miből élnek a varsádiak? — Ez komoly kérdés. A té- eszből, a Háztáiiból, és a fiatalság jóvoltából a gyárakból, az üzemekből. Mert onnét is jön a kereset. A termelőszövetkezetre nincs panasz. Az elnökünk olyan ember. hogy Pótolhatatlan. Előre félünk, mi lesz akkor, ha ittháev bennünket. Részben a termelőszövetkezet adja a jövedelmet. A háztáji a többit. Én is nemrég leadtam egy bikát, kaptam 13 081 forintot. Tehenet tartok, a tejpénz havonta ezer-ezer- kétszáz forint. Csak sajnos a háztáji lassan elsorvad. A fiatalok otthon se akarnak parasztizálni. írtam a gyerekeimnek, várom őket haza kukoricát törni. Visszaírták: fogadjak napszámost, ők majd megfizetik. Napszámost? Az bizony bajos. Honnan? Nincs kit. Száz forinton alul szóba se állnak az emberrel. Lázár bácsi a fogatostársam. Ö is úgy van a gyerekeivel, mint én. Inkább tejet sem esznek, pedig nagyon szeretik, de nem kaszálnak, nem bajlódnak a jószággal. Sajnos ez az általános helyzet. Mit tehetünk? Belenyugszunk. — Mi lesz a termelőszövetkezettel, ha maguk nyugdíjba vonulnak? — Néhány fiatal mindig akad. Majd a gép. A gép mindenütt pótolja az embert. Ez már nemcsak az aratásra vonatkozik, általánosságban mindenre. • Jelenleg nálunk zsákolás nem létezik, a kazalozást nagyon ügyesen gép végzi, a kukoricabetakarítást gép csinálja. És ez Így megy. — Van becsülete a munkás- embernek? — Hogyne. Amíg dolgozik. Említettem, hogy én a nyáron harminc napig fekvő beteg voltam. Üzentem, könyörögtem, hozzák a szalmát. Nem hozták bizony. Amikor az ember kimúlik a munkából, könyörögni kell, hogy kapjon fogatot, segítséget. Megkapja, megkapja, de háromszor, négyszer, vagy még többször is be kell menni az irodára. Szóval könyörgésre kapja, amit kér. Megerősítheti ezt a társam is, a Lázár bácsi. — Mire dolgoznak Varsádon az emberek? — Ruházkodásra, szobaberendezésre, televízióra. Itt is kezdenek úgy élni, mint városhelyen. Főleg a fiatalok. Azok már a szórakozásban is teljesen városiasak. Dehát jól teszik, ha tehetik. — Mi az, ami masukat, idősebb embereket itt Varsádon nagyon foglalkoztatja? — Elmondom én magának: Ha ismeri Varsádot, akkor tudja, hogy háromféle nép é! itt tisztességben és békességben. A helybeli őslakosok, és velük együtt a telepesek, a székelyek és a felvidékiek. Megértjük egymást, és sokat beszélgetünk arról, hogy ha ez így megy sokáig, kihal a magyarság. Nincs gyermekáldás. Nincs unoka. Mit gondol, jóra vezet az, hogy ahol fölneveltek három-négy gyereket, ott most nincs unoka, vagy egy van legfeljebb. Én nem értem, hogyan van ez, és hova vezet ez. Ugye megérti, amit mondok? — Megértem Béres elvtárs.-ír Politikai vitakorvezetők megbeszélése Mint arról lapunkban már hírt adtunk, megyénk párt- alapszervezeteiben is szerveznek politikai vitaköröket, ahol jól képzett és felkészült propagandisták vezetésével folytatnak eszmecserét a részvevők az Időszerű politikai kérdésekről. Megyénkben az idén százötven politikai vitakör indul. Vezetőiket tegnap megbeszélésre hívta össze a megyei pártbizottság. István József propaganda- és művelődési osztályvezető köszöntötte a vitakörvezetőket és tájékoztatta őket feladataikról, majd az első négy témakörről tartottak részükre előadást.
