Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-12 / 241. szám
f asszonyok, lányok a szövetkezetben A Bonyhádi Ruházati Szövetkezet tagjainak, illetve dolgozóinak létszáma a múlt évben 893 volt, s ebből 740 nő. Éz évben — a legutóbbi számbavétel szerint — 885 a létszám, s ebből 728 nő. Nem kétséges, e szövetkezet jellegzetesen női munkahely. A szövetkezet kiterebélyese- dése — a magas létszám, a 24 részleg — sok mindennel ösz- szefügg, nem utolsósorban azzal, hogy a hatvanas években a párt- és állami szervek behatóan vizsgálták a foglalkoztatottsági problémákat, s kitűnt, hogy bizony meglehetősen szerény a falusi asszonyok, lányok elhelyezkedési lehetősége. E megállapításból kiindulva igyekeztek megfelelő intézkedéseket tenni, például azáltal, hogy serkenteni kezdték az állami és szövetkezeti üzemeket új, a nők számára is alkalmas ágazatok, munkahelyek megteremtésére. Mégpedig abból a megfontolásból kiindulva, hogy a nők társadalmi egyenjogúsításának, a családok életszínvonal-növekedésének alapkelléke az is, hogy a feleségek, felnőtt lányok mind nagyobb körben részt vegyenek a társadalmi termelésben. Tolna megyében sikerült olyan légkört teremteni, hogy a különböző üzemfejlesztési koncepcióknál, döntéseknél ezt a szempontot is figyelembe vették. Ezt tette a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet vezetősége is. A nagyszámú női munkaerő lakóhely szerint szétszórtan él a falvakban. Ennek megfelelően bővítették a szövetkezeti termelést. Bár a szorosan vett üzemi érdekek azt kívánták, hogy lehetőleg egy telepre koncentráljanak minden részleget, ez azonban hátrányos lett volna a számításba jöhető munkaerő, a környék asszonyai, lányai részére. Ezért ■az új részlegek egy részét „szétszórták” a környező településekbe, hogy a nőknek lehetőleg ne kelljen utazgatniok, vágy csák minél kevesebbnek. Mázán megvásárolták a leállított erőműépületet, és abba szövődét telepítettek a Lenfonó és Szövőipari Vállalat csillaghegyi gyárával való kooperáció alapján. Ugyanitt már lábbelirészleg is termel. Zombán konfekció- és bőrdíszmű-, Nagymányokon konfekciórészleget szerveztek néhány évvel ezelőtt. Nagymányokon van egy labdakészítő , és. gumihulladék-feldolgozó üzem is. Majoson gumiárut és lábbelit állítanak elő a szövetkezet üzemében. Ha a térképre tekintünk, láthatjuk, hogy ezek a települések közel esnek Bonyhádhoz, mégis inkább ide telepítettek több részleget az imént említettekből kiindulva. De volt egy másik szempont is: a szövetkezet ezáltal régi, már meglévő épületeket tudott viszonylag kis helyreállítási, átalakítási. költséggel hasznosítani, és így jobban járt, mintha újakat építtet. Szakály már nagyobb távolságra fekszik Bonyhádhoz. Itt is több tucatnyi tagdolgozója — úgynevezett bedolgozója — lakott a szövetkezetnek. Részükre nemrégiben üzemet létesítettek, amelyben most indul a termelés. — A szövetkezet évi 95 millió forintos termelésének hozzávetőlegesen a fele a vidéki részlegekből, üzemekből származik — mondja a főkönyvelő, .Pintér Gvuláné. E szövetkezetben a termelésfejlesztés tehát összhangban történt a falusi nők érdekeivel. Schrodt Jánosné szalagvezető a mázai üzemből: — Azelőtt én is Bonyhádra jártam be innen Mázáról. Most itthon dolgozom. Talán mondanom sem kell, hogy ez sokkal előnyösebb nekem is, többi- asszonytársamnak is. Két- három órát megtakarítok a munkahelyre való eljutásnál, ennyivel több idő jut a család, a háztartás részére. Ezekben a kihelyezett, újonnan szervezett üzemekben korántsem olyan jó körülmények, szociális, egészségügyi feltételek mellett folyik a termelés, mint egy nemrég épített korszerű nagyüzemben. Ez tény. De a nők többsége mégis inkább ezt választotta, minthogy naponta órákat utazgasson. Persze, abban a reményben, hogy a szövetkezet mindent elkövet e részlegek szociális körülményeinek a javítására. Amit lehetett a szövetkezet máris megteremtett. Mázán például a kezdeti problémák után már szociális helyiségek állnak rendelkezésre. Folyamatban van a központi fűtés szerelése, ennek érdekében maguk az asszonyok is összefogtak: társadalmi munkával segítik a szerelést. Szlá- nyi Istvánná raktáros már azzal büszkélkedhetett, hogy klubszoba, kiskönyvtár is van az üzemben. A könyvtárnak ő a kezelője, és mind többen kopogtatnak nála. Színházbérletet vásároltak a dolgozók részére a mázai és a szekszárdi előadásokra. A kihelyezett üzemek dolgozói igyekeznek önálló kollektív életet élni, beleilleszkedni a helyi közéletbe. A szövetkezet vezetősége ebben is segíti őket. Ugyancsak Mázánál maradva: a Schrodt Jánosné vezette női szocialista brigád már kapcsolatot tart a helyi úttörőszervezettel, és a minap meglátogatta, felköszöntötte a szociális otthon lakóit. Az egyébként jól tevékenykedő mázai művelődési otthon a most kezdődő idényre a Bonyhádi Ruházati Szövetkezettel is összehangolta programját, s a szövetkezet bizonyos anyagiakkal hozzájárul a program megvalósításához. Az asszonyok érdekében tett intézkedések sorából érdemes megemlíteni, hogy a két- vagy többgyermekes anyák betegségük idejére a részesedési alap terhére s táppénz-kiegészítést kapnak, mégpedig annyit, hogy a jövedelmük végösszege azonos legyen a betegség előttivel. Egyes részlegeknél — ahol indokolatlanul nagy volt az elmaradás — jelentősen javították a bérezést. Amíg a szövetkezet egészében a bérszínvonal 2 százalékkal nőtt, a konfekciós részleg asszonyaié 10 százalékkal. — Milyen a nők helye a szövetkezet irányításában? Radnai József né párttitkárhő: — Javul, de még mindig elég ellentmondásos. Ennek bizonyságára álljon Itt egy-két számadat. Addig, amíg a jelenleg dolgozóknak több mint 80 százaléka nő, a vezető gazdasági beosztásban lévőknek csak alig több mint 44 százaléka kerül ki közülük. Nagy erőfeszítéseket tesznek ilyen tekintetben is a nők érdekében. Nemrégiben például női művezetőket neveztek ki — férfiak helyett. De az arányuk nem megnyugtató, és hogy ilyen, annak nagyon mély gyökerei vannak. Itt már általában nem a női vezetőtől való babonás idegenkedés akadályozza az arány javulását, hanem a nők szakképzettségének hiánya. Túlnyomó többségük nem rendelkezik szak- képzettséggel, tehát elsősorban e téren kell változtatni. — A választott tisztségekben sokkal jobb a nők aránya — tudom meg a párttitkárnőtől, Radnai Józsefnétől. — Az öttagú pártvezetőségből négy nő. Az összes szövetkezeti választott vezetőtestület tagjainak 55,5 százaléka nő. Hadd tegyem hozzá, hogy a nők e testületekben általában aktívabbak. mint a férfiak... A nőpolitikái helyzetünket én úgy foglalnám össze, hogy sokat tettünk, léptünk előre, de sok még a tennivalónk is. B. F. A trolibusz jövője A városi tömegközlekedés kél „főszereplője" a villamos és az autóbusz mellett nálunk csak szerényebb szerep jut a trolibusznak. Csupán a főváros néhány vonalán közlekednek ezek a járművek, vidéki városainkban hiába is keresnénk őket. Pedig a jövőkutatók nagy lehetőségeket látnak a trolibusz elterjesztésében, meg is indokolják, hogy miért. A villamos sínhez kötött jármű, amelynek áramellátásához egyenárammal táplált vezetékrendszer szükséges. A sínhálózat, a váltórendszer karbantartása, felújítása jelentős összegbe kerül, de az a panasz is felmerülhet a villamos ellen, hogy túlságosan zajosan közlekedik. Az autóbusz útvonalát tetszés szerint választhatja meg, viszont ugyancsak zajos, az egészségre ártalmas kipufogó gázokkal árasztja el az útvonalat, ahol halad. A trolibusz csendes és tiszta üzemű, gyors jármű, ám a felsővezeték-hálózat kiépítését nem nélkülözheti. A Szovjetunióban elterjedt a trolibusz-közlekedés. Engelsz városában hatalmas üzem állítja elő az ország városaiban (és nálunk is) közlekedő trolibuszok több mint 90 százalékát. Ennek az üzemnek az átadócsarnokát mutatja be a felvétel, benne a gyár egyik újdonságával, a ZIU—9 típusú trolibusszal. Harmati Jenő a VOLÁN 1L számú Vállalat egyik legrégibb dolgozója, egyben legidősebb kalauza is. Visszanézve a kalauzként ledolgozott több, mint harminc évre, könnyedén felmérheti a magyar közúti személyszállítás múltját, jelenét, de a jövőjét is. • Jönnek a buszok egymás után, kezdődik a délutáni csúcsforgalom. A hangosbemondó érkezésekről, indulásokról tájékoztatja az utasokat. — Autóbuszjárat érkezik Budapestről Dunaföldváron át a nyolcas kocsiállásra, tizenöt óra húsz perckor, öt perc múlva. Mit lehet addig tenni? A kék egyenruhás „pilóták” az irodaépület melletti nagy piros ládán ülnek. Hárman- négyen, a szám soha sem változatlan, egyik indul, másik érkezik. — Ismerik Harmati Jenőt? — Az öreg harcost? — kérdezi vissza nevetve egyikük. — Hogyne ismernénk. Régi bútordarab már az öreg. A másik buszsofőr közbeszól: — A kezdőknek lenne mit tanulniok tőle. A hangosbemondó újra Harmati Jenő járatának érkezését közli, s alig hogy elhallgat a hang, a Séd patak hídján feltűnik az Ikarus 55-ös. A forgalmista kiszól az ablakon: — Na, mit szól? Mondtam ugye, hogy pontosak lesznek? Üres a busz, az idős kalauz nyitja a faros ajtaját. — Szekszárd — mondja. — Kinek mondja, Jenő bácsi? — Nem lényeges. Ez a rend. Fogja az oldaliránytáblát, A legöregebb kalauz hóna alá csapja, viszi a tartóba. — Majd holnap megint elővesszük. A fehér táblán nagy fekete betűk : Szekszárd—Fadd—Paks —Madocsa—Bölcske—Duna. földvár—Budapest. Ez az útirány. — Mióta járja ezt az utat? — Tavaly május óta. — Hosszú út. — Mindent összeszámítva háromszáznyolcvan kilométer napjában. — Nem únja még az örökös utazást? — Nem. Éppen ellenkezőleg. Ha nyugdíjas leszek, mint utas szeretném bejárni az országot. Egyszer végigülni a Szekszárd—Budapest közti utat... Jó lenne! Harmati Jenő halk szavú, lassú beszédű ember. Két oldalt, a tányérsapka alól ősz hajszálak csillannak. Jenő bácsi egyenruhában van. A paroliján felül egy széles aranysáv, alatta két keskeny. — Mit jelent a széles sáv. — Tizenöt évi szolgálat után kaptam. A két keskeny meg öt-öt évet jelent. — Ahány utas, annyiféle ember. így van ez? — így. Van egy érdekes tapasztalásom. Dunaföldvárt elneveztem zónahatárnak. Én nem tudom, hogy onnan Szekszárd felé jövet mi van az utasokkal. Nyomakodnak, idegesek. Ez a zóna egészen Szek- szárdig tart. — Hová valósi, Jenő bácsi? — Nagyon régi tolnai vagyok. Húsz évig jártam Szekszárd meg Tolna között. Beszélgetésünk közben visz- szakocogunk a forgalmistától a farosig, s most a kényelmes 'ülésen terpeszkedve beszélgetünk a „pilóta úr” rákapcsolta a fűtést, kitűnő az idő, köny- nyen jön a szó. Szabján József, a buszvezető közbeszól: — A malacot nem meséli el? — Dehogy, dehogy. Még sértődés lenne. Kérleljük, hogy ne szegényesen bennünket egy kis nevetéssel. Végre kötélnek áll: — Mosolyog az asszony, s örvendezik. De jó, hogy maga jött, Jenő bácsi. Én meg mondom neki, hogy mi van ebben akkora öröm, elvinné akárki más. De ő csak örül, s a nagy zippzáras táskát rakja fel a csomagtortóra. Annyit azért még odamondott, hogy majd Szekszárdon elárulja, miért örült nekem. No, végre beérünk, s leszálláskor az asszony hamar kihúzza a zippzárat, s mit gondol, mi volt a táskában? Egy kismalac. Azt hozta be szilveszterrel De hát élő állatot, főleg malacot, nem lehet buszon szállítani. Rászedett az asszonyka. — Jenő bácsi, vendéglőkben vannak törzsvendégek, a bu-, szón vannak-e törzsutasók? — Vannak. De még menynyire. Paksról nyolc tanítónéni mindig velünk jön, azután Dunaújvárostól kilenc fiatalember. Nem mennének mással. Sokszor késtünk, megvártak bennünket mégis. — Ezek tehát a kalauzélet apróbb örömei? — Ezek. — Milyen a kalauzszakmá becsülete? — Lehanyatlóban van. Nem panaszkodok a fizetésemre. Ez csalja a fiatalokat is, de legtöbbje, amint rájön, hogy nem ingyen kapja a fizetést, odébbáll. Valami baj van, de nem a szakma körül. Búcsúzásnál kezet nyújt, s- a két év múlva beköszöntő nyugdíj elé ennyit mond: — Még nem tudom mit csinálok akkor. Nehéz lesz munka nélkül. Nagyon nehéz. VARGA JÓZSEF A Volán 11. sz. Vállalat felvételre keres azonnali belépéssel lángvágó-hegesztő, szakmunkásokat, portást, éjjeliőröket, takarítónőt. Jelentkezni lehet a vállalat munkaerő-gazdálkodási csoportjánál. Szekszárd, Tartsay V. u. 21. sz. (283) Gyárunk kaposvári munkahellyel MEZŐGAZDASÁGI GÉPÉSZMÉRNÖKÖT KERES AZONNALI FELVÉTELRE. Kaposvári Cukorgyár (212)
