Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

IFJUSB1 Pályaválasztás, pályairányítás 1972 önálló napirendként 1969 nyarán foglalkozott a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága — tájékozódásként az általános iskolát végző fiata­lok pályaválasztásával és to­vábbtanulási lehetőségeivel. Az az év a demográfiai hul­lám csúcsának éve volt. Al­só fokú oktatási intézményein­ket három évvel ezelőtt 4690- en hagyták el. Az idén az általános iskolai tanulmányai­kat befejezők száma már csak .1643 fő volt. Ez a csökkenés — hozzáértők prognózisa sze­rint — aligha áll meg az el­következő évek során. A pá­lyaválasztás, pályairányítás munkája azonban szükség­képpen tovább differenciáló­dik, és szabadul meg hétköz­napi és folyamatos fontossá­gának megfelelően a kam­pányszerűségtől. Pályaválasztás, pályairányí­tás címszó alatt igen sok min­den történt, akárcsak az el­múlt három év során is, álla­píthatta meg nemrégen a megyei tanács vb-je. A me­gyei tanács munkaügyi osztá­lya a művelődésügyi osztály- lyal közösen hozta létre ugyanis a pályaválasztási fe­lelősök hálózatát és tájékoz­tatta időről időre a hálózat­ban tevékenykedőket a to­vábbtanulási lehetőségekről, a népgazdaság és a megye szak­munkás-igényeiről. Évenként jelent meg a Tolna megyei Pályaválasztási Tanácsadó cí­mű kiadvány is, ami eljutott az általános iskolai tanulmá­nyaikat befejező tanulók többségéhez. A beiskolázási számok alakulása még sem mondható egyértelműen pozi­tívnak. Ennek oka egyrészt az, hogy a szakmunkásképzésben részt vevő vállalatoknál majd mindenütt többszörös évek óta a lányok túljelentkezése. Az­tán ... nyugtalanítóan csök­kent az építőipari és mező- gazdasági szakmák iránti ér­deklődés. Majd pedig, a pá­lyaválasztás, pályairányítás tárgyában megtartott szülői értekezletek sem feleltek meg mindenütt és mindenben ren­deltetésüknek. A népgazdaság és a helyi igények ismerteté­se alig eredményezett némi orientációt. Mindezeken kívül, viszonylag sok alsó fokú okta­KötVtező-e unalmas politikai könyvet írni?'Van, alá úgy véli, csak a plety­kaszájú politikai irodalom képes nép­szerűséget szerezni eszményeinek. Ra­vaszabb ,.csomagolásban" így fo­galmaznak e nézet hívei; valami trükk kell a becsalogatáshoz, s ha már az olvasó figyel a kedvcsináló ,.tűzijátékra”, észrevétlenül is be kell fogadni a mondandó lényegét. Az „emelkedett" lelkek épp az ellenke­zőjét hirdetik: tilos a teóriát (így, s nem magyarán: az elméletet) apró­pénzre váltani. Aki a politikai mű­veltség csarnokába lép, legyen abban erő egy kis agytornára. Tetszetős, ám hazug érvek, hiszen — mint minden szélsőségben — itt is gyönge malterral kötődnek a szavak, a mondatok. Az ellenpéldák közhelye­sen ismertek már: az igazán magas- rendűen elméleti Engels-könyv: A ter­mészet dialektikája, amely lektür- szerűen olvasmányos, vagy egy hazai politikai bestel 1er: Gyurkó László^ Le­nin-könyve például. De — mellőzzük most az érvül szolgáló, elfogadottan rangos írásokat. Három műfajban és módszereiben is különböző, nemrég publikált könyv adja újra kezembe a cáfolatot. Pethő Tibor olyan poli­tikai esszét ir, amely útikönyvként is használható. (Amerika közelről. Magvető, 1972.) Vályi jZsuzsa politi­kai monogfáfiát. készített Latin-Ame- rikáról. (A másik Amerika- Magvető, 1972.) Albie Sachs pedig a dél-afrikai faji megkülönböztetés elleni küzdelem tási intézményünk egyrészt kampányszerűen foglalkozott a beiskolázás feladatával, más­részt pedagógusaink közül, számosán nem önkéntességi alapon látták el a pályavá­lasztási felelősökként reájuk háruló feladatokat. Mi tehát a mai helyzet? Az, hogy míg a demográfiai apály miatt is csökken az ál­talános iskolai tanulmányaikat befejezők és a különféle szak­mák felé áramlók száma, a vállalatok szakmunkásigénye növekszik. De a „kereslet” változatlanul az úgynevezett férfiszakmákban a nagyobb, jóllehet, a lányok szakma­elsajátítási lehetőségei a szű­kösebbek — mondhatni „ha- gvományszerűen”. Jelenleg a leányok aránya a szakmun­kásképzésben 25—28 száza­lék. S ha elkészül a ma még munka alatt álló új szabá­lyozás, a beiskolázható lányok aránya maximálisan 35 szá­zalékra emelkedik csupán. A gond tehát marad. Hasonló­képpen az a problémánk is, hogy a különféle, kedvezmé­nyeket biztosító rendelkezé­sek ellenére sem növekszik az érdeklődés a mezőgazdaság és építőipar háza táján jelentkező szakmunkásigény iránt. 1972-ben, a továbbtanulásra való jelentkezés időszakában közel négyszáz fiatal — eb­ből 274 leány — nem jelenti kezett eleve továbbtanulásra. A tanulni szándékozók közül nem nyert felvételt (túljelent­kezés, vagy egyéb okok miatt) 152 fiatal. Szakközépiskolá­inkba és a gimnáziumokba — a tervezett 1400 fővel szem­ben — fölvételt nyertek 1338-an. A szakmunkásképző iskolákba jelentkeztek 1894- en, fölvételt nyertek 1369-en az idei év pályaválasztói kö­zül, bár a szakmunkásképzés tervezett felvételi létszáma 1500 fő volt! Igv a teljesítés 95,5 százalékos és ezúttal is a lányok rovására. Nemrég, amikor a megyei tanács vb ismét tanácskozá­sának napirendjére tűzte a pályaválasztás, pályairányítás munkájának vizsgálatát, a vb elé szánt jelentésben azt rög­zítették a jelentéstevők, hogy „Az 1972. évi beiskolázást a egyik főszereplőjét ábrázolja doku­mentumregényében. (Stephanie és a bírák. Magvető, 1972.) Pethő Tibor legszemélyesebb úti­élményeit is elmondja, s közben megismertet az USA teljes hatalmi ap­parátusával az „establishment” lát­ható és láthatatlan szerkezeti elemei­vel. Nagyvárosok utcáin közlekedve: az amerikai manipuláció módszereivel, g társadalom belső erővonalaival, a kor­mányzó közgazdasági törvényekkel, a közérzet állapotával ismerkedünk. Vályi Zsuzsa elsősorban tájékozott­ságával, pontosságával köt le. Tudo­mányos igényű írása egy rendkívül dinamikusan változó földrészről ké­szít pontos és hiteles pillanatfelvé­telt. Albie Sachs egyszerűen azért érde­kel, mert egy felháborítóan anakro­nisztikus, velejéig romlott és idejét­múlt rendszerről közöl hiteles hír­adást. S nem annyira a művészi erő, inkább a tények közvetítik „közkézre” a politikai szenvedélyt. Nincs tehát „rangon aluli”, vagy „trükkös”, esetleg „méltóságteljes” módszerekre szükség. A politikai iroda­lom mindig népszerű és közérthető, ha a hozzáértő ember az igazságért perel. S az igaz ügy ébreszthet a te­hetséges szerzőben arányérzéket, egy­szerű szavakat, a jó olvasókban pedig nemcsak politika: indulatot, de eszté­tikai élményt is. Ami pedig igaz és szép, az sohasem lehet unalmas. N. T. .hagyományokhoz’ hasonlóan értékeljük”. Mit jelent ez? Nem más, mint az, hogy eb­ben az évben sem sikerült egyes gimnáziumi osztályokat benépesítenünk, nem sikerült a lányok szakképzési lehető­ségeinek a bővítése és nem sikerült megváltoztatnunk az egyes szakmák iránt megnyil­vánuló — és évekre vissza­vezethető — érdektelenséget sem. Ami pedig sikerült, az nem sok. Mert igaz ugyan, hogy a megyei tanács határozata alapján létrehoztuk 1972. ok­tóber 1-én a Megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézetet ami három szakemberrel kezdte el működését, de a ma még létszámhiányos in­tézmény munkájához sem fűzhetünk olyan reményeket, hogy jövő ilyenkorra gyöke­resen megváltozik a helyzet, mivel az intézmény előrelát­hatóan évi 300—400 tanuló vizsgálatát tudja csak elvé­gezni. Fölöttébb káros lenne tehát lazítani a korábban ki­alakított Dályaválasztási fele­lősök hálózatán és a pálvavá- lasztás-irányítás teljes felelős­ségét az alig pár napos in­tézményre hárítani, mert a jobb — ha úgy tetszik rea­litásainkat hívebben megkö­zelítő — szakmunkásképzési arányok kialakításában a fe­lelősségünk közös. — óa — Megyei ifjúsági Mubfalálkozó 1 egszemcsén A KISZ tamási járási bi­zottsága és a Gőgös Ignác járási művelődési központ — ezúttal az iregszemcsei mű­velődési házzal és annak ki­váló címet elnyert Bartók Béla ifiúsági klubjával — ok­tóber 15-én, vasárnap, egész napos programmal rendezi IV. ifjúsági klubtalálkozóját. A találkozóra megyénk vala­mennyi ifjúsági klubját meg­hívták; részvételre jelentkez­tek Regölyből, Gyönkről, Tol­náról, Dombóvárról, Bony- hádról, Szekszárdról a FŰK és a Húszonfelüliek klubja, de a rendezők a többi klubok képviselőit is várják. A műsorban kiállítás nyílik az ifjúsági klubok dokumen­tumaiból — klubnaplók, há­zirendek, klubos kiadványok, oklevelek stb. — légpuskás lövészverseny, asztalitenisz­bajnokság, sakkozás és is­merkedés lesz délelőtt. Ebéd után találkozhatnak a fiatalok a körükben méltán népszerű Dinnyés József énekessel. A házigazdák módszertani be­mutató klubfoglalkozást tar­tanak, ezt a megyei klubta­nács tagjainak közreműködé­sével ötletgyűjtő klubfoglal­kozás követi. Este a bonyhádi járási mű­velődési központ magnósklub­jának műsora és tánc szere­pel a programban. Érdekes­nek ígérkezik az a találkozás, amelyre este 20 óra 50 perc­kor kerül sor: a televízió ek­kor közvetíti az iregszemcsei öregek kórusát és klubját is bemutató műsorát, melyet a jelenlévők közösen megtekin­tenek, majd elbeszélgetnek az iregszemcsei öregek klubjá­nak tagjaival megyénk ifjú­sági klubjainak képviselői, Ámi szép, nem lehet unalmas ! Á bonyhádi zománcgyárban Áprilisban helyezték üzembe ezt az alagútkemencét. Ezenkívül még egy hasonló berendezés működik a gyár­ban. Gyülekeznek a sorba a hatliteres öblös lábasok a zománcozóban. A fekete színű edényekből tízezret expor­tálnak idén francia megrendelésre. Süveges Adámné műszaki ellenőr az újfajta halfőző bográcsokat vizsgálja. A zománcgyárban eddig egy da­rabból préselték a halfőzőket. Az eljárással azonban sok selejt keletkezett, ezért nemrégiben új technológiára térlek át. A bográcsok fenékrésze és palástja külön-külön da­rabból készül. A selejt gyakorlatilag nullára csökkent.

Next

/
Thumbnails
Contents