Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
* X f I ? t t Tizenöt éve Előzetes Szokványos' történet ? A megyei könyvtár őszi-téli programjáról Az újságíró tévedett. Az életnek több fantáziája van, mint a toliforgatóknak. 1957. szeptember 10-én megjelent lapunkban egy riport. Bonyhádi emberről szólt, a következő címmel: „Neveljük fiataljainkat a föld szereteté- re.” Az illető, Várszegi Imre, akkor kilencholdas egyéni gazdálkodó volt és bizonyára nem akármilyen. Hiszen ezüst- és aranykalászos tanfolyamokat szervezett, a riporter látogatása idején pedig — idézzük — „házatája olyan, amilyennek lennie kell”. Volt egy pár lova, egy tehene és egy tehénüszője. Tagja, sőt egyik vezetője volt a helyi Hazafias Népfrontnak, szerette a földet és a mezőgazdaság utánpótlásáról, máig helytálló érvénnyel. így vélekedett: — „Fiataljainkat nevelni, tanítani kell, hogy igazi mező- gazdasági szakmunkásokká váljanak, mert ez is egy szak- . ma, amit meg kell tanulni. .. Meg kell tanítani őket továb- ; bá a földmíves munka szerete- tére, hogy mire mi kiöregszünk, meglegyen az utánpótlás.” Az újságok hasábjairól talán unalomig ismert szokvány szerint, az ilyesfajta jó gazdák — eleinte több-kevesebb lelkesedéssel — belépnek a termelő- szövetkezetbe, fokozatosan felismerik, hogy a nagyüzemi gazdálkodás csakugyan nem csalás, nem ámítás és megtalálják ott boldogulásuk útját, ' módját, lehetőségét. Tucatjával. tudnánk sorolni olyanokat, akikkel csakugyan ez történt. Ezt várva kerekedtünk fel,- hogy másfél évtizeddel ké-> sőbb megkeressük Várszegi Imre, valamikori egyéni gaz--- dát, Bonyhádon. Nem volt nehéz megtalálni. Már az autóbuszmegállónál tudta valaki, hogy: — A Rákóczi utcában lakik! A templomnál megkérdezett pontosabban fogalmazott: — Az Imre bácsi? 117-es, vagy 119-es a házszámuk. Valójában százhuszonnyol- cas, de az előző két szám se volt túlságosan nagy tévedés. Két, iskolából hazatérő, úttö- rőnyakkendős gyerek egészen a kerítés rácskapujáig kísérte az idegent. — A férjem? — így Várszegi Imréné. — Elment a boltba! Házias férj lehet.-r- Vásárolni? Csodálkozik: — Dehogy! Ö a boltvezető. Én meg a segédje. Az ÁFÉSZ vegyesboltja a Vörösmarty téren van. ízléses táblák a bejárattól jobbra-bal- ra. Benn szinte gyanúsan tökéletes tisztaság, mintha itt állandóan laktanyai szemlére várnának. A bolt „olyan, amilyennek lennie kell”. Várszegi Imre kerít egy üres gyümölcsösládát, leülünk egymással szemben és beszélgetünk. Alacsony, ötvennél több évei számánál jóval fiatalabb- nak tűnő, eleven szemű ember. .— Az állatok? — mosolyog. — Amikor a termelőszövetkezetbe léptünk, jóval több volt annál, amit az újságíró írt. Két törzskönyvezett arabs kanca, egy ugyancsak törzskönyvezett tehén, két hasas üsző; néhány borjú és huszonöt sertés. '( , ■. t Egy kis magyarázat; — Istensegítsi székely vagyok. Ma úgy mondanák, íhogy nálunk mindig volt közösségi érzés. Már 1951 óta. tagja voltam az egyes típusú termelőszövetkezeti csoportnak. Aztán beléptem az Ezüstkalászba... — Fogatosnak? — Elnöknek. Azzá választottak. .. — Nehéz volt? — Persze! A kétezer holdunkon volt összesen harminchét holdnvi pillangós. Vettettem kétszáz hold herét és lucernát. Már jócskán kibújt a földhői, de a közgyűlés még . mindig azon huzakodott; hogy megszavazza-e a vetőmagra kért köl- , csont, vagy sem,..: Nehézkesek voltak akkor még az emberek. lassan szoktak a jóba, . — Mit keresett, mint elnök? .' — Tán havi ezerötszáz forintnak megfelelőt.. Ez .J.959-. ben nem volt kevés, de nem is volt sok. — Aztán? — Aztán elmentem gyalogmunkásnak. Két évig azok voltunk mindketten a feleségemmel. Nem bírtam á sok idegeskedést, így láttuk, jónak. — Megsértődött, azért vá- : lasztotta a nehezebb, de mégiscsak beosztott munkát? — Nem. De úgy jó, ha . az Vezet, aki odavaló. — Vagyis sok volt a kétezer hold terhe? — Talán. Lehet. Csak három gimnáziumom van. És egy, a királyi Romániában szerzett kereskedői képest* tése. Mosolyog: — Ennek papírjait, a bízó-’ 1 nyítványomat minden viharban megőriztem. Mintha csak éreztem volna, hogy egyszer még hasznát veszem... — Boltos volt az édesapja Istensegítsen?, — Csudát! Paraszt. Csakhogy a tíz holdra mi nyolcán voltunk testvérek. Valamit tanulni kellett, Kézdivásárhe- lyen meg Székelyudvarhelyen jártam gimnáziumba, aztán .elmentem kereskedőtan ónénak. Nagyon hamar ' felszabadítottak, otthon 1941-ig voltam boltvezető. Itt 1962 óta. Élőbb Majoson, immár hetedik esztendeje ugyanitt, ahol vagyunk. — Ugrás ez a ■ kereskedés, földmívesség, kereskedés az életében, “vagy törés? —' Se-ez, se az. Amikor szakítottam: a földdel, sajnáltam. Amikor újra belerázódtam ebbe a szakmámba, ismét, megszerettem. Tudja, - a kezdeti években még nem úgy ment ám a termelőszövetkezetekben, mint ma. Túl nagy volt nekem a rendetlenség. Szeretem a rendet. Körül kell nézni a boltban, vagy otthon a háza táján és ez látnivaló. . >. . — A vevők szeretik? — Remélem. Baráti, egymást becsülő kapcsolatban vagyunk. — Annak idején a mezőgazdaság szakmai utánpótlásáról beszélt. Ma is vallja, amit akkor? — Igen! De nemcsak . én, mások is. Sok rpindéh megvalósult már azóta abból, amit, akkor mondottam., Tudja,. a föld lerázza magáról, aki nem ért hozzá. . -, —"És a kereskedelem? „is több , utánpótlás kértë; mífit amennyi vaj*. .. :, — Két búcsúkérdést“" *meg1 Leltárhiánya volt? — Egyszer. Ezerhatszáz forint. — Elégedett? — Miért ne lennék? Két asz- szony-lányom van, három unokám. Egymás mellett dolgozunk a .feleségemmel, megvan a szép otthonunk, hiányt nem szenvedünk, ballagunk a nyugdíj felé. Addig is — dolgozni jó. ORDAS IVÁN A Lehet-e az év hónapjait rangsorolni aszerint, hogy melyikben hány könyvet kölcsönöznek az olvasók könyvtárainkból? Lehet, s ezt a megyei könyvtár statisztikai adatai bizonyítják, melyek szerint az év legolvasottabb hónapjai az ősziek és téliek. Az „olvasószezon" beállta természetesen fokozottabb felkészülést igényel a könyvtárakban. Ellátogattunk" ä megyei könyvtárba, hogy ízelítőt adjunk ’ olvasóinknak az őszi és téli programról. Októberben rendezik a műszaki könyvnapokat, a megyei és a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa köz- ; ponti könyvtárának összefogásával. A rendezvénysorozat célja,- hogy a műszaki szak- könyveket minél szélesebb körben megismertessék az olvasókkal. Szakíró—olvasó találkozókat. műszaki könvv- kiállításokat és szakelőadásokat szerveznek a megye üzemeiben, gyáraiban. A más’k jelentős nroaram a Kell a jó könvv akció zárása lesz. Korábban beszámoltunk már erről sí mozgalomról. mely az eaész őrs zásra kiterjed. A pályázaton részt vevő olvasók a Világirodalom 1 esv-egv ismertebb ; alkotásával kapcsolatos. kérdésekre válaszoltak. A nyertesek között' *o1 autós jutalmakat sorsolnak ki. • A pályázatok beküldési ba-' táridéle október t. Már eddig is sok pályázat érkezett be a könvvtárba. A mevvei wőz- . fQsek külföldi utat, értékes tárgyjutalmakat nyerhetnek, és részt vesznek az országos versenyben is. Illvés Gyula 70. . születés- naoia tiszteletére a mesve főhivatású könyvtárosai szakmai továbbkénzésükön a költő munkásságáról hallgatnak előadásokat. A Garay János Gimnáziumban novérhber 2- án. a költő születésnapián rendhagyó Irodalomórát tartanak, e<rvik irodalomtörténészünk közreműködésével. kend Végezetül érdemes megemlíteni azt a hasznos, új szolgáltatást, melyet a megyei könyvtár az érettségi előtt állóknak szervez. Az ünnepi könyvhéten sok szót ejtettünk a rendhagyó irodalomórákról. Az ősz folyamán több középiskolában lesz ilyen óra, írók, költők és irodalomtörténészek részvételével. Október 2—3 között A maf magyar regény és az ifjúság címmel írók tanácskoznak Szekszárdon, s szabad ide-, . jükben gyermekolvasókkal ■ találkoznak. Százhatvan éve, 1812 október 10-én született Garay János. Születési évfordulóján előadást hallhatnak a gyermekkönyvtár olvasói a költőről és ismertetőt néhány nagyobb alkotásáról. Decemberben Zelk Zoltán látogat el Szekszárdra és találkozik a legkisebb olvasókkaL Decemberben pedig, a Télapóünnepségen a legszorgalmasabb olvasók ajándékkönyvet kapnak. A gyermekkönyvtár ősszel induló új szolgáltatása a megye általános iskoláiban tanító pedagógusok munkáiá- ban segít. Bibliográfiákat juttatnak el a megye eml ített pedagógusaihoz, melyekben a kötelező olvasmányokon kívül szerepelnek azok a legújabb alkotások is. melvek a tananyagban hasznosíthatók. Bokán,’ — a borúlátók — a Gutenberg-korszak alkonyáról hészélnek. és szerintük a rádió, televízió, a mozi rohamos terjedésével leáldozóban van az írott szó kora. E’ha- iparkodott lenne ilven jóslásokba boesátkozni. Ennek ellenkezőiét bizonyítandó örömmel közöljük az alábbi számadatokat: a megvei könwtár, olvasóinak száma 1969-ben 37flQ, tavalv 4497 volt. s az idén szeptember I-gvel már elérték ezt a számot. Ebből egyértelműen adódik a válasz — a könyvszerető emhen°k azá- ma örvendetesen növekszik. ■ *"*L ■— vj — .ó *V-' e r ■ ................................................................................... ...................»_________ K ét hét a bonyhádi kórház sebészetén Augusztus 8-án présház feletti nagy csűrünk.tetején dolgoztam. Munkám jól végezve visszaindultam. Határozottan, megfontoltan léptem a létrára, s máris azon vettem észrp magam, hogy a létra csúszik, én meg repülök, olyan szeren-: csétlenül, hogy a létra alatti rossz varrógép, amelyre estem, betörte három bordámat. Onnan à Jöldre zuhantam, hol jobb csuklóm megrepedt és az arcomat is jócskán ösz- szezúztam. Szerencsére a hangom megmaradt, így jajgatni elég hangosan tudtam. Nagyobbik lányom futott a mentőket értesíteni és mire engem becipeltek a szobába, a mentőkocsi már megérkezett. A bonyhádi kórház sebészetén a fájó testrészeket érzéstelenítették, majd ágyba fektettek. Nem akarom külön felsorolni, hogy mi minden történik a kórházban a súlyos betegek körül. A főorvos és a kezelő orvos fáradtságot néni ismerő munkáját csodáltam. Az ápolónők türelme, odaadó szeretete, a betegekkel szembeni magaviseleté bámulatba ejtett. Betegtársaimmal sokat beszélgettünk erről. Tízen voltunk a kórteremben, de egyöntetű véleménnyel' hajoljunk meg a kórház orvosai, ápolói és többi dolgozói előtt. Munkájuk nyomán megérdemlik. Sebestyén Ádám néprajzos. , Kakasd — Azért nem fizettünk há- dolgozni. Aztán egyszer káderom év óta nyereségrészese- rült, hogy mégis kell a ken- dést, mert a kender három- der. : Van olyan terület, ahol éves növény. Először magot nem- helyettesíti,: a műanyag, kell termelni, aztán kiadni a Nem volt jó tulajdonságú fia- gazdaságnak, hogy vesse el, zai mag. Vásároltak külföld- hozzánk lényegében, a harma- ről. Ez robbantotta ki az ol- dik évben kerüL A költségek vasóink által is ismert ken- úgy összejönnek, hogy.... szó- deriigyét. Térdig érőre nőtt az val hatvannyolc óta nem fi- idegen magból a kender, még zettünk részesedést., kócot' sem tudtak belőle kéAz egyik-kendergyári üzem- szíteni, a vállalat több, mint vezető így summázza a ken- tízmilliót ráfizetett :.. derproblémát. Nagyító alá A termelőknek ismét elment tenni a rostnövényt, a gyára- a kedve. ,■ kát, és vizsgálni, véleményt Közben a gyárak többségéalkotni, nem könnyű dolog. ben évszázados termelőberen- Nem lehet az elején kezdeni, dezéseken dolgoztak. A mun- és nem is lehet a mánál befe- kások gyötrődve a porral, zaj- jezni. Valahogy a közepébe jal, a maguk keverte légkör- kell vágni. így például: , ben egyre, fásultabban figyel— Uram, kint áll a telepen tek a vállalati ügyekre. Néha legalább tizennyolcezer mázsa rázta fel a kenderipart egy- kender. Mondtuk a- dolgozók- egy esemény. Legutóbb, hogy a nak: százszázalékos túlóráért furkópusztai gyárat leállítot- vasárnap is kötözzenek, hord- ták, s a dolgozók állásügye ják kazalba. Azt hiszi van hosszú ideig bizonytalan volt. vállalkozó? Nincs. Azt mond- Azután az a hír sem hatott ják a férfiak, ftekik elég á jól a kedélyekre, hogy a vál- három és félezer, a nők meg- lalat, vezetőit leváltották. A állnak a két és fél,ezernél. vezérigazgatót, a főkönyvelőt, A kendert vagy fél évtizede a főmérnököt más vállalathoz már eltemették:■ • jön a mű- helyezték... Az új-igazgatót anyag! Nem kell többé ken- már egyszer látták a gyárak- derrel bajlódni. Visszafogták a ban, a régit igen ritkán ... termeltetést, nem gondoskod-. És. ’ha nem volt elég. a kítak jó vetőmagról. A gyárak a vülről jövő. hatás, az emberek tartalékanyagpt- -kezdték fel- csinálták ügyet saját'„gyárukban KI A gépesítés is „ügy” volt. Amikor az áztatásnál először akartak gépeket munkába állítani, mindenki tiltakozott ellene — féltették a meglehetősen magas keresetet, amelyet tizennégy-tizenhat órai munkával értek el. Most, ha például Dunaföldvárott egy traktor elromlik, az emberek leülnek, várják míg a szerelők megjavítják — azelőtt nem volt ritka, hogy maguk húzták a kenderrel rakott lórét.. 1 Ha letelik a nyolc óra, az atyaúristen sem tudja őket túlórára fogni... Ne húzzák a lőrét, ott a gép. Dunaföldvárott tizenkét traktor, Tolnanémediben hat. Ne rakják kézzel az ázott kórót, ott a daru. Olyan, amely arra képes, hogy akár a vízből emelje ki a több mázsás kévét. És ne dobálják villával öthat méter magasba a kenderkévét, mert a villás traktor húsz mázsát emel egyszerre és oda teszi, ahova a kazalrakó az ujjával mutatja ... A gépesítés. Tizenöt éve egyedüli „gép” volt a transz- misszió hajtotta lapátkerekes tiloló és a vashengeres törő, A tilolóálláson tizenhat lapát püfölte a dolgozó által kézzel tartott kendermarkot. Az öreg tiloiósok mind remegő kezűek,
