Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

f \ T f 1 s Tizenöt éy az atomenergia szolgálatában Straub F. Brúnó nyilatkozata a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség feladatairól E»écs középpontjában, a ® Ringen, egy régi négy­emeletes épületben az ENSZ zászlaja alatt dolgozik a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­sége, (NAÜ) amely ebben az évben ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Több száz al­kalmazottja és a NAÜ munká­jában részt vevő több, mint száz ország delegátusa most dolgozik a következő — szep­tember 26-án Mexikóban meg­rendezendő — évi közgyűlés előkészítésén. Miért hozta lét­re az ENSZ ezt a szervezetet és mi a jelentősége? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Straub F. Brúnó akadémikust, a Ma­gyar Tudományos Akadémia alelnökét, aki tagja a NAÜ vezető testületének. MI A NAÜ FELADATA? A NAÜ az atomenergia bé­kés felhasználásával foglalko­zik, feladata a tagállamok ren­delkezésére bocsátani mindazt az információt és segítséget, ami ezt előmozdítja. Az atom­energia békés felhasználása nemcsak az energiagazdálko­dás, az atomerőmű létesítését jelenti. Az atomreaktorokban előállíthatok a legkülönbözőbb elemek izotópjai. Ezek felhasz­nálása hatalmas mértékben viszi előre a fizikai, kémiai és biológiai kutatást. A mezőgaz­daság területén, a növényne­mesítésben, a kártevők pusztí­tásában egészen új lehetősége­ket ad a radioaktív izotópok felhasználása. Ugyanakkor izo­tópok felhasználásával ipari folyamatokat (pl. öntés, he­gesztés, műanyaggyártás, fó­liagyártás) lehetett megjavíta­ni. Nem utolsósorban izotópok alkalmazásával új módszere­ket vezettek be a betegségek diagnózisában és kiterjedten alkalmazzák ezeket az izotó­pokat a daganatok gyógyításá­ban. Mindezeken a területeken a NAÜ sokféleképpen gondos­kodik az információk értéke­léséről és annak elterjesztésé­ről. Korszerű nemzetközi nuk­leáris információszolgálata a megjelent adatok összegyűjté­sét és gyors megkeresését te­szi lehetővé. Ösztöndíjakat ad, amelyek .felhasználásával fia­tal kutatók megismerhetik az újabb módszereket külföldön. Szimpóziumokat rendez, ame­lyeken az új eredmények ér­tékét a legjobb szakértők meg­vitatják. Tanulmányokat ké­szít, pl. az atomerőművek egyes típusainak technológiai és gazdasági problémáiról. Szabványokat dolgoz ki és ajánl a nukleáris anyagok ke­zelésére, szállítására, valamint a hulladékok biztonságos tá­rolására, illetve megsemmisí­tésére. A NAÜ-ben folyó szakmai, szervező munka vezetője a NAÜ vezérigazgatója, 1961. óta dr. Sigvard Eklund, a Svéd Tudományos Akadémia tagja. A NAÜ tevékenységének elveit az évente tartott közgyűlés ha­tározza meg, a közgyűlés vá­lasztja meg a 24 tagú kor­mányzótanácsot a tagállamok képviselői közül. Magyaror­szág képviselője (az Országos Atomenergia- Bizottság egy- egy tagja), az elmúlt 15 év alatt kétszer is két-két évig volt a kormányzótanács tagja, egy évig annak alelnöke. Mint minden nemzetközi szervezet­ben, itt is sokszor éles viták zajlanak: a NAÜ tevékenysé­gének politikai vetülete épp­olyan fontos, mint annak szak­mai tartalma. A szocialista or­szágok szerepe és jelentősége a szervezeten belül egyre fo­kozódik, s ez is hozzájárul ah­hoz, hogy munkája egyre eredményesebbé váljék. A HASADÓANYAGOK < ELLENŐRZÉSE Az elmúlt két év alatt a NAÜ tevékenységében való­sággá kezd válni, amire már alapításakor is gondoltak: a világon egyre szaporodó nem­zetközi egyezményben az alá­író (eddig atomfegyverrel nem rendelkező) államok lemonda­nak az atomfegyver gyártásá­ról. Ez szükségessé teszi a ha­sadóanyagok nemzetközi for­galmának ellenőrzését és az energiatermelésre szolgáló atomreaktorok működése köz­ben keletkező, egyre nagyobb mennyiségű és atomfegyver gyártására is alkalmas hasadó­anyagok további sorsának el­lenőrzését Az atomsorompó- egyezmény értelmében ennek az ellenőrzésnek a kialakítása és gyakorlása a NAÜ feladata Mindkettő rendkívül kényes nemzetközi politikai probléma. A NAÜ a feladat első ré­szét 1970—71-ben teljesítette, e munkában a magyar szak­értők különösen aktív szerepet játszottak. Az ellenőrzés meg­valósítása most indul meg. Magyarország is megkötötte a maga szerződését a NAÜ-vel, a nálunk fellelhető hasadó­anyagok ellenőrzésére. Az el­lenőrzés lényege egy megfele­lően felépített hazai ellenőr­zési rendszer, amelyet nálunk a Magyar Tudományos Aka­démia Izotóp Intézete vezet. Az ellenőrzési rendszert a NAÜ időnként ellenőreivel fe­lülvizsgálja és hitelesíti. Figyelembe véve, hogy az Hétfő van, és ilyenkor ren­geteg a munkám. Telefonálok egész délelőtt, de alig tudok elkapni valakit, mert az embe­rek hétfő délelőtt rendszerint értekeznek. És akkor szólnak, hogy vár egy idős bácsi. Sejtettem. A papa. Mindig akkor állít be, mikor nyakig ülök a melóban. Rohanok a büfébe, hozok négyötvenért cseresznyét, nehogy azt higgye, nem fogadtam szívesen. Nem kellett volna — mondja, de ezt is csak azért, hogy mond­jon valamit. Délutánra az egyik kartár­samnak sikerül előkaparnia az ismerős orvost. Mehetünk per­sze, soron kívül. A váróban leülünk, végre ülhetek nyugodtan, nem zak­lat senki. Előveszem az angol szótárt, mert szeretek minden percet kihasználni. Droing = hatás. Expose = kitenni vala­minek. Cut back = vissza­vágni. Made = tenni, csinálni. Oldalra nézek a papára, és hirtelen valami iszonyatos gyöngédség fog el. Szegény papa, milyen messze is vagy te ettől az egésztől — gondo­lom, és megsimogatom a nya­kát. A papa olyan, mint egy foszlott kérgű öreg fa. A fel­sőteste sovány, a húsa a cson­tok közé aszott, lefelé, a lába felé pedig egyre szélesedik. A papa fordított ember. Alulról felfelé keskenyedik. A feje alá csúszik a kezem, két ujjam a koponyacsontja alá talál. Csontváz. Szerteszét egész Európában ilyen csontvázakat őriz a föld. Épp most olvas­tam egy könyvet arról, hogy Albániában nylonzsákokba gyűjtik a hősi halottak csont­vázait és két tábornok össze­atomerömuvek a Kísérleti stá­diumból ma már a gyakorlat eszközévé váltak, ez az ellen­őrzési rendszer — egyáltalá­ban az a tény, hogy ilyent a szerződő felek elfogadtak — a politikai enyhülés jele és egy­úttal tényezője is. Körülbelül most érkezett el oda a techni­kafejlesztés, hogy az atomerő­művek gazdaságosabbak let­tek, mint a korszerű hőerőmű­vek. így az energiaszükséglet fedezésére a jövőben — ná­lunk is — egyre inkább atom­erőművek és nem hőerőművek épülnek. Az ellenőrzési rend­szer lehetővé teszi, hogy meg­akadályozzák az atomerőmű­vekben termelődő plutóniu­moknak felhasználását atom­fegyverek gyártására. Igaz, még marad probléma. Az atomfegyverrel rendelkező országok közül Kína és Fran­ciaország, továbbá néhány más ország, közöttük India, Dél- Afrika, Izrael még nem csat­veszett egy 182 centiméteres csontvázon. A papa is járt a fronton és egy a katonák közül, aki élve megúszta. De a háború rég véget ért, és engem különö­sebben nem érdekel, mert nem éltem belőle semmit. A papa meg itt hordja va­lahol a lábában. A háborús meséi, agyonol­vasott részletek, filmkockák, ahol az egyik hős, mondjuk nem Jonh Barett közlegény, hanem Molnár István közle­gény, az ötödik magyar had­testből. A papa a második vi­lágháborúnak ehhez az adatá­hoz tartozik: 1941. június 27.: Horthy hadserege megtámadja a Szovjetuniót. Volt persze más is; Anschluss, volgai csa­ta, teheráni meg jaltai konfe­rencia, meg vonalák; Manner- heim, Maginot. A papa-féle háborút iskolában jegyzetel­tem, valahogy így: A II. vil. háb. (1939—45). H-y hdsg-e megt-ja a Szut. Szu győz. A háború? „Űjabb áldozatot követelt a második világháború. A má­sodik világháborúból vissza­maradt lövedéket találtak a gy erekak ...” A háború? Red a Meztelenek és holtak­ból, Prewitt, a Most és mind- örökké-ből, Szokolov az Em­beri sors-ból. Akik benne él­tek, azt mondják, mélyen az idegeikben őrzik. És rettegnek a mennydörgéstől, mert állító­lag valami hasonló csattogás hallatszott Szeged szőnyeg- bombázásakor. Azt veszem észre, nem is nagyon beszél­nek róla. Nem szeretnek róla beszélni. Bedeszkázott ablak, melasz, lepeiő-pelenka, tetű, só, mar­harépa, Baja—Bácska légiria­dó, töltényhüvely, gyalogsági ásó, bárisnya, orosz csokoládé. Nekem ennyi. Az egészen öregek még mondják az első háborút: ... és akkor jött a ruszki, fog­tam a puskámat és azt mond­tam magamban: az anyátok is­tenit, megöltétek a barátomat, majd adok én nektek. És fej­bevágtam a puskatussal. A papa ledobja a papucsot, lehúzza a zoknit és felreszketi magát a vizsgálóasztalra. A hosszú nadrág, meg a hosszú gatya szárát térdig felhúzat- ják vele és mi körbeálljuk vagy öten a papa járóvégtag­jait. Fehér és piros és dagadt, néhol gennyes, sárga foltok­kal. Erek egyáltalán nincse­nek benne. Néhol varak, fekete pörsenések, ez nem piszok, mert a papa kínosan tiszta ember. Legjobban a piros szín dominál. Ha belenyomom az ujjam, visszaugrik a hús. Te­hát nem vizek. Az egyik lába egy számmal nagyobb, mint a másik, a nagyujj miatt, amin már nincs köröm se. Ezekkel a lábakkal jár a papa. Magával viszi a háborút a sertésólba, a tanácsra, a lakozott az egyezményhez.  nemzetközi politikai helyzet további javulásával várható, hogy ezek az országok is fel­ismerik, hogy az atomenergia békés felhasználását csak nemzetközi együttműködésben lehet biztosítani és ugyanak­kor meg lehet akadályozni az atomfegyverek további elter­jedését. Érthető a világ népei­nek az a követelése, hogy az atomfegyverrel rendelkező ál­lamok ebben a megjavult lég­körben atomfegyvereiket sem­misítsék meg. Ez azonban már túlmegy a NAÜ hatáskörén, ez a nemzetek feladata az ENSZ- ben. A Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség 15 éves tevé­kenysége mindenesetre arra utal, hogy az atomenergia bé­kés felhasználása előtérbe ke­rül a háborús fenyegetésre használt atom- és hidrogén­bombák felhasználásával szem­ben. i Sz. E. boltba, az unokájához, vele ül a buszon, és egyszer már üdül- tette Visegrádon. Járatja, altatja, mossa és havonta egyszer levágja a kör­möket róla. Zokniba teszi és papucsot húz rá. Dugja. Este minden áldott lefekvéskor a háború megszólal. Bizsereg, ég és a papa emiatt kénytelen minden este újra végigideges­kedni a háborút. Tovább már nem bírta és szólt: menne az SZTK-ba, hogy adjanak rá or­vosságot. Mindegy mit, injek­ciót, tablettákat, porokat, vagy kenőcsöket, valamit, mert fáj. Az orvos valami kis műszer­rel mér. Dupla csatot szíjaz a papa talpára, bokájára és a térde alá. Az orvos művelt ember, és neki amúgyis mindig kegyet­lenül szembe kell nézni a té­nyekkel. — Fagyott — mondja a pa­pa. —■ Voronyezs? — mondja az orvos. — Osztrovec — mondja a papa. — Ötödik magyar had­test. — A pécsi? — mondja az orVos. — A székesfehérvári. \ pé­csi a hatodik volt — mondja a papa. — Idejében lefagyott — mondja az orvos. — Ott pusztultam volna — mondja a papa. — A Szovjetunió semmi mást nem kért, csak feltétel nélküli semlegességet — mondja az orvos. A papa ehhez nem tud hoz­zászólni. — Puskával mentek a tan­kok ellen — mondja az orvos. Most egymásra találtak. A papa ennek örül, és nevetni kezd. — Ügy, ahogy mondja, sok­szor még anélkül. — Marhaság volt — mondja az orvos. A kis dobozban a mutató 0,1-et, 0,7-et mutat. A papa lábában alig van élet. Amné- zis — állapítja meg az or­vos. A fagyással ez nincs oki összefüggésben. Huszonnyolc esztendős eset. Nem vállalják. , A papa örüljön, hogy bír járni, dobja el a cigarettát és lelki- ismeretesen szedje a tablettá­kat, a kenőccsel esténként ken­je, és sárga porral hintse be. Tulajdonképpen azért jöt­tünk, hogy gyógyítsák. Hát most gyógyítják. Kértem egy negyedikes tör­ténelemkönyvet, hogy elolvas­sam újra, mi is volt akkor. A második világháború harminc oldal és Osztrovecet nem emlí­ti. A könyv elején találtam egy grafitceruzás írást. „Nem hagy kérés, azt te is jól tudod. Ha megcsókolsz, oly boldog vagyok. Várom, hogy jöjj hát felém.” Azt hiszem, valami sláger. Méghozzá elég régi. D. VARGA MÁRI4 Megjártam a háborút GottvalU Károly felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents