Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
Mesterházi Lajost À százéves Budapest Tengeri halászat és part menti haltenyésztés az NDK-ban Rostock környékén tavasszal kezdődött a halak mesterséges megtermékenyítésének fő szezonja. A halászok hozzáfogtak az értékes étkezési halak — a pisztráng, csuka, fogas és a ponty — tenyésztésének, hizlalásának és „betakarításának” munkálataihoz. Mire a nyár beköszöntött — Darsser Bo- denkettében, a Kollicker Őrt tavaiban, Rügen szigetén, Stralsundban és más part menti vizekben, — sikerült a nagyüzemi pisztrángtenyésztéshez szükséges legkedvezőbb feltételeket is megteremteni. A Wismar kikötőváros és Poel szigete között fekvő úgynevezett Cethalszigeten 100 tonna pisztrángot „termeltek”. Az egyik halászszövetkezet foglalkozik a halivadékok kihelyezésével, a halgazdaság pedig a hizlalással. Kiderült, hogy a pisztrángoknak a hizlalási idő alatt kitűnően megfelel a Keleti-tenger enyhén sós vize, és jobban gyarapodnak itt, mint a hegyi patakokban. Az NDK halászflottillájának halászterületei a Keleti-tengertől Amerikáig, Afrikától az Északi Jeges-tengerig nyúlnak:/ korszerű halász- és feldolgozóhajói a hagyományos halfajták (hering, tőkehal és laposhal) mellett makrélát és kélc- sügért is fognak. A kiterjedt halászat ellenére a part menti haltenyésztés is nagy jelentőségű a népgazdaság szempontjából. Minthogy sok hagyományos „vadászterület” ma már kevesebb halat ad, mint azelőtt, új vizeket kerestek fel. új módszereket vezettek be. De mindez nem elegendő ahhoz, hogy a hal iránti nagy kereslet a következő évtizedekben kielégíthető legyen. A halászatot a jövőben a parti vizekben és a sekély tengeri öblökben folytatott - haltenyésztés egészíti ki, s így a parti és a mélytengeri halászat teljesen elkülönül. A mélytengeri halászok a zsákmányt a hajó fedélzetén dolgozzák fel, a parti halászat viszont egyre inkább a finom étkezési halak tenyésztésével foglalkozik majd. Az NDK part menti finom- hal-tenyésztésének tudományos vonatkozásaival a Darsser Bo- denkette-nél fekvő Bom-i halbiológiai kutatóközpont foglalkozik. HÁROM VÁROS — EGY VÁROS 1. A mágyar országgyűlés 1872. decemberében törvényt hozott Pest, Buda, Őbuda és a Margitsziget egyesítéséről, „Budapest” néven. Ez a név, tehát száz év óta szerepel az európai térképeken, a magyar főváros ilyen értelemben a legfiatalabb az európai fővárosok között. Ugyanakkor egyike a legöregebbeknek; mint lakott terület, sokak szerint, éppenséggel a legöregebb Európában. Föltártak itt 40—50 ezer éves neandervölgyi telepet. Valószí. nü, hogy a budai barlangok néhány, még meg nem állapított kori lelete a neandervölgyinél is sokkal régebbi emberi tartózkodásra utal. Föltárták egy bronzkori város nyomait, egy sor kelta település maradványait. Kétezer évvel ezelőtt Aquincum a Római Birodalom jelentős nagyvárosai közé számított. Az ember megtelepedésének és a város kialakulásának feltételeit a geológiai és a földrajzi adottságok kínálták: jó termőföld, bővizű források, vadban gazdag erdők, mészkő és agyag, mindenekelőtt pedig a Duna, amelyet a „város anyjának” nevezhetünk. A Duna két szempontból is: mint észak-déli irányú szállítási és közlekedési útvonal; s mint — e helyen több ágra szakadva, szigeteket képezve — ősidőktől fogva a legalkalmasabb kelet-nyugati átkelőhely. A történelmi időkben ez a sajátos pozíció szerencséje volt és szerencsétlensége is a helynek. Szerencsétlenség, mert a rév birtoklásáért megszámlálhatat- las sok harc folyt, a rómár időktől a népvándorlás korán és a török időkön" át 82*1944—- 45-ös ostromig. Ugyanakkor szerencse, mert ennek a helyzetének tulajdonítható, hogy sok-sok pusztulás után a város mindig újjáépült, s általában egyre gazdagabban, egyre szebben. Elmondhatjuk tehát, hogy Budapestet a közlekedés hozta létre, s ezt a természet szabta így meg. Jellemző, hogy a múlt* század derekán, amikor az Osztrák—Magyar Monarchia vasúthálózatát tervezni és alakítani kezdték, a Habsburg uralomnak egyáltalán nem állt szándékában, hogy itt csomópontot alakítson ki. Egyszerűen nem lehetett kikerülni Budapestet! S a modern kor érhálózata, a vasút, messzi területről óhatatlanul ide koncentrálódott. A városnak ez a kapcsolata a közlekedéssel, az ipar kialakulásában is nagy szerepet játszott. Az eredeti manufakturális iparágaktól eltekintve, a modern nagyipar első jelentkezése Budapesten a közlekedési gépgyártás volt. Magyarország első nemzetközi sikert aratott produktuma, mondhatnánk világcikke, a Ganz-féle kéregöntéses vasúti kerék volt. Mindmáig exportszempontból is jelentős a budapesti hajógyártás. És nemzetközi összefogással itt alakult ki Európa legnagyobb, világviszonylatban második autóbuszgyára. Természetes, hogy a közlekedés kapcsán mindig nagy szerepet játszott a város életében a kereskedelem. Kereskedőváros volt Aquincum, kereskedőváros volt Buda a középkorban, az egész európai kereskedelem egyik fontos gócpontja, ahol fiókot tartottak fenn a nagy nyugat-európai kereskedőcégek és bankházak. A termények és állatok vásárának ugyancsak európai fontosságú központja volt Pest. Ezt a jellegét még. a török megszállás százötven évében is megtartotta. Ma is: itt a pénzügyi élet központja, itt székelnek a magyar külkereskedelem intézményei, s az évente megtartott Budapesti Nemzetközi Vásár az összeurópai kereskedelemnek fontos eseménye. A három „alapító” város között a kapcsolat a magyar történelem ezer évében mindig szoros volt Korábbi századokban még arra is akadt példa, hogy Pest és Buda „közigazgatási egyesítését” bizonyos értelemben megvalósítsák, a pesti tanácsot a budai tanácsnak rendelvén alá. Mindennél lényegesebb volt azonban a magyar közfelfogás szerepe: aki vidékről feljött, az „Pest-Budára” jött, egyazon fogalomként kezelve a közigazgatásilag különálló két várost, a székvárost, Budát és a legnagyobb magyar várost, az egyre inkább főváros jellegű Pestet. A sorsközösség, az egymásra utaltság és a köztudatban már régen kialakult azonosság tehát csupán a hivatalos szentesítésre várt Erre az első kísérlet az 1848—49-es szabadságharcban történt. Az első felelős magyar minisztérium intézkedését az is ösztönözte, hogy befejezéséhez közeledett az állandó du- nahíd, a Széchenyi Lánchíd, amely immáron a jobb és bal part kapcsolatát az őszi es tavaszi jégzajlás heteiben is biztosíthatta. A szabadságharcot követő elnyomatás azonban ezt a városegyesítést nem ismerte el. A Habsburgoknak nem volt szándékuk, hogy egy méreteiben és jelentőségében Béccsel versengő ellenfővárost hozzanak létre a rebellis Magyarországon. A Kamarilla programját akkor legérzékletesebben a Citadella megépítése jelképezte: egy erőd a Gellérthegyen, mely ágyúival mindkét várost „sakkban tartja”. Az egyesítés kérdése újó25. ...minden megindul. Az Irgalmatlan ütést későn észlelem, de még hátra tudom vetni magam, kezembe akad a kötél vége. A bedőlt falrész mellől keresztbe reped a padlás, a tető félrerogy. A megcsavarodó padlásdeszkák szétrepülnek, alattunk a fal siketítő csattanással mállik a vízbe. A tűz fele a mélybe hull, hallom a sistergését. Az öreg vért buborékol ijedtében. De még megvagyunk. Első — a tűz. Ahogy nyúlok érte, megcsúszom, majdnem beleesem a vízbe. Kínomban a kabátujjal söprőm közelebb a parazsat, megperzse- lődik. Mivel tüzeljek? Ha mással nem, ráhányjuk a göncünket, de a tűznek égnie kell. A kémény tövében kukorica, morzsolom bolondmódra, hogy a csutkával fenntartsam a tüzet. Derekamra hurkolom a kötelet, valami felelőtlenség van rajtam, nem érdekel, mi lesz velem, de ennek meg kell maradnia! Ég az arcom, ég a testem, melegem van. Megijedtem. Lécet is találok. Néhány cserép maradt a fejünk fölött és odalenn locsog, nyelv ?1 a láthatatlan víz, mi meg itt tábortűznél ülünk. Vidám műsort kellene adni. Víz ellen tűz. Kis tűz. Fülemül); is kicsi ember. Az öreg nyöszörög. Fakó a szeme. — Iszik? lag már csak a kiegyezés után kerülhetett napirendre. Olyan időpontban, amikor az állandó híd és a kialakuló vasúti hálózat révén, a várost igazában várossá tevő első közművek elkészülésével az egyesítés számos vonatkozásban de facto már megtörtént. Ez nem azt jelenti, mintha a de jure egyesítés jelentőségét lebecsülném ! Sőt, azt kell mondanunk, fővárosunk egész léte szempontjából ez a törvényes és hivatalos egyesítés alapfeltétel volt. Az egyesítés idején a három városnak összesen sem volt háromszáz- ezer lakosa. Ahhoz, hogy a valóban korszerű közműhálózat létrejöhessen, hogy a hidak sora fölépüljön, hogy egységes városterv szerint egy modern metropolis úthálózata, belső közlekedése, városmagja, ipari és lakónegyedei megfelelően kialakulhassanak, mindenekelőtt el kellett hárítani a közigazgatási akadályokat. A három város külön-kü- lön a differenciálódás irányában fejlődött volna. A jobb parti részek bizonyosan visszafejlődtek volna. (Különösen Öbuda: jelentéktelen kis mezővárossá;) Az egyesüléssel viszont, a iszázad végére, szép és gazdág milliós nagyváros lett. A mai Budapest területe 535 négyzetkilométer. Kiterjedését tekintve a kontinens legnagyobb városa. (Hihetetlenül hangzik, de ötször akkora, mint Párizs.) Lakossága kétmillió. Az úgynevezett agglomerációban, tehát a ' város vonzásában élő, jórészt a városban dolgozó, gazdasági létével és kulturális igényével a városhoz kötött környező lakosságot is számítva: több, mint két és fél millió, Az ország lakosságának negyede. (Folytatjuk) Megitatom. Az lenne jó, ha berúgna, érzéketlenebb lenne a fájdalomra, el is aludna. Nekem is kellene innom, de akkor nem marad neki, s ki tudja, meddig ... Újabb lökés. Belezökkenünk. Hull a cserép a vízbe. Egy égő lécdarabbal kihajolok. Mint valami szürke bálna, most csúszik el a fal mellett egy jégtábla. Nagyobb, mint a mi szigetünk. — Takarodj! — és utánavágom a lécet. A hidegség, a víz látványa kijózanít. Ami ebből értelmes: ki a tüzet a tetőre! Hátha meglátják valahonnét ! Ahogy megint babrálok a tűzzel, elkap a köhögés. Kapar a torkom. Meg is szédülök. Beszívtam a füstöt. Vagy úgy egyébként szívtam be. Nem számit. Amíg a kéz mozog — jut eszembe valami könyveim. Fura, hogy ebben a házban én mindig beszívok. Csak éppen most már nincs kutyaói, ahová betegyenek. Szegény blöki, az is megfulladt. Hogy hallgatta á fütyülésemet. Csak akkor húzta az ínyét, ha lélegzetet vettem. Mikor volt ez? Évszázadokkal ezelőtt. Fáj, ha lélegzetet veszek. Lángrakap valami bútordarab, amit idehúztam, fellobog, hátra kell hőkölni tőle. Nem baj, ez most zászló. Kitűztük a vörös zászlót, J A Simontornyai Bőrgyár FÉRFI ÉS NŐI MUNKASOKAT FELVESZ. Jelentkezni lehet a gyűr munkaügyi osztályán. (43) mint a laktanyában az ünnepinapokon ! Hülye vagyok. Zavaros a fejem. Inni kellene. — Iszik, öreg? Nem válaszol. Nézem a palackot, lehet benne két-három deci. Jut még nekem! Kell, hogy igyák, különben végem. Fölmondom a szolgálatot. Haha, mit csinál most az öreg — Parázs elvtárs! Ahogy én ismerem, nem káromkodik a stikli miatt, türelemre inti Tönköly vörös fejét, „meg kell hailgatni a másik felet is”, mondja latinul, hallottam már tőle. . Lehet, hogy kitüntetést kapok. Lehet, hogy bevágnak a sittkóra, hogy öregember leszek, mire újra meglátom a napot Ahogy kinézek a sötét vízre, megint inog minden. Szédülök. De nem az ital, mert nagyon gyengének érzem magam, s ha én iszom, mindig teli vagyok erővel. Oüakütöm a2 öreget a kéményhez Ha le is dől á padlás, az megmarad. Magamat is odakötöm. Előbb azonban még rakok a tűzre. Az kell, hogy lássák: Föl nem gyújtok semmit, mert nincs mit. Pedig van az oltáshoz víz elég, nem? Köhögnöm kell. Ahogy erőltetem, fáj a mellem meg a torkom. A füst Biztosan a füst. Sebaj, ahol füst van, ott meleg is van. A büdösre szokták mondani, de erre is jó. Mert nem lehet minden cáupa jó, s a legrosszabban is van valami, más, am* nem rossz. No lám, milyen nagy igazság. Nagy tüzet. csinálunk, öreg. Aztán meghúzzuk a hurkot derékban. Ha el is alszunk, megtart A Halértékesítő Vállalat szekszárdi fióküzletébe erkölcsi bizonyítvánnyal, legalább bolt-, fiókvezetői képesítéssel, 5 éves kereskedelmi gyakorlattal rendel kező FIÓKVEZETŐ-HELYETTEST KERES. A pályázatokat Szekszárd, Széchenyi utca 21. címre kérjük beküldeni. (82) Epilógus Kürt szava szálL Laktanyaépületek amfiteátrumának közepén, mértani cso- portozatokban, katonai egység. Előttük, külön sorban, tisztek, tiszthelyettesek, honvédek. A parancsnok kíséretében egy főtiszt halad végig előttük, fogadja tisztelgésüket, bemutatkozásukat, aztán kitüntetést tűz a zubbonyokra. Egy kézfogás, egy-egy előírásos mondat: — A dolgozó népet szolgálom! Az utolsó — legalacsonyabb termetű — katona következik: széles vállú, keménykötésű fiú, bajuszt visel. Tiszteleg, jelent, megkapja a kitüntetést. A tábornok továbblép. A sor véget ért, s egy hang mégis jelent: — Füle Mihály honvéd! Keskeny asztalka áll a sor végén, rajta egy katona fotója. Vékonyka gyerekarc, hegyes orr, csucsori száj. A vonásokon a fényképezkedés zavart ünnepélyessége. A képkereten fekete szalag. — Az árvízvédelem során tanúsított hősies magatartása közben megbetegedett és elhunyt — hallik. A tábornok kis bársony tokban a fénykép elé, az asztalkára helyezi a kitüntetést és feszesen tiszteleg. — A dolgozó népet szolgálta — mondja a hang. Aztán vezényszavak harsan- nak. Megszólal a zenekar. Az egység díszmenetben vonul el a tisztek, a kitüntetettek és a halott baj társ képe előtt. Lassan kiürül a tér. Két katona közeleg. Egyikük elviszi az asztalkát, másikuk — a szőke bajuszú — felemeli a képet, s a kis bársonytokot. Egyedül van. Nézi a képet. — Nem ismertünk, Fülemüle — mondja. (VÉGE) Fülöp János: FÜLEMÜLE «
