Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

Megalakult a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Tolna megyei szervezete A programban a szakemberek továbbképzése, az új szervezési tapasztalatok terjesztése I FORINT, FORINT, FORINT Alig féléves előkészítő mun­ka után tegnap délelőtt alaku­ló ülést tarthatott a szervezés és vezetés tudományos társa­sága Tolna megyében is. Ko­rábban két hírt adtunk a szer­vező munkáról, egyszer az elő­készítő bizottság nevében Da- nóczy Balázs a nyomda fő­mérnöke nyilatkozott, majd Frank Tibor a Szervezési és Vezetési Tudományos Társa­ság országos titkára mondta el a társaság célját, feladatát. A tegnapi alakuló ülésre az után kerülhetett sor, hogy Tolna megyében az SZVTT- nek már 157 tagja van. Az alakuló ülésen Vári György, a MTESZ Tolna megyei elnöke mondott megnyitót, majd Frank Tibor tartott előadást a szervezés és vezetés időszerű kérdéseiről. Ezt az előadást Drecin József az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tar­totta volna, azonban fontos ál­Augusztus 20-án adta át el­ső ízben a dombóvári tanács elnöke a „Dombóvárért” em­lékplakettet. A plakettet azok­nak az üzemeknek, intézmé­nyeknek adományozhatja a végrehajtó bizottság, amelyek dolgozókollektívájukkal az átlagosnál többet tettek a Vá­ros érdekében, s azoknak a személyeknek, akik a város politikai, társadalmi, gazdasági kulturális fejlesztésében fárad­ságot nem kímélve tevékeny­kedtek. , A dombóvári emlékplakett, emlékérem adományozás nem egyedülálló gyakorlat. A fővá­rosi tanácsnak több ilyen ér­me is van, de a Székesfehér­várért legtöbbet tevők is ré­szesülnek hasonló, erkölcsi el­ismerésben. C.iászár Józsefet, a szekszár-j di tanács elnökét kérdeztük meg arról, lesz-e „Szekszár- dért” emlékérem? A tanács el­nöke válaszában elmondta, hogy személy szerint támogat­ja az elgondolást, és esetleg sor kerülhet emlékérem alapí­tására. Az előkészítés termé­szetesen időt vesz igénybe. A tanács tanulmányozza más városok hasonló kitüntetéseit, és ezek alapján fogja megha­tározni az adományozás felté­teleit. Emeli az érem erkölcsi ér­tékét, ha csak nagyon kevesen kapják meg, évente legfeljebb két-három ember. Székesfe­hérváron például a város cí­merével ellátott aranygyűrű is jár az acéltokban elhelyezett oklevél és az érem mellé. A tok két végét a város körpe­csétjével díszítették. Ha el­hunytnak adományozzák az érmet, úgy gyűrű helyett érté­kes porcelántárgyat ajándékoz Székesfehérvár az örökösnek. Ilyen módon az érem majd­nem felér a díszpolgári rang­gal, mert a kitüntetett, illetve jogutódai, többek között meg­hívott vendégei a tanácsülések­nél. Császár József tanácselnök a kérdés kapcsán beszélt a dísz­polgári címről is. Elmondta, hogy Szekszárd város ilyen címet a felszabadulás óta nem adományozott. A belső sza­bályzat elkészítésekor, ezt megelőzően adományozott cí­meket is felülvizsgálták, és több személyt megfosztottak a kitüntetéstől. lami elfoglaltság miatt az OT elnökhelyettese nem ’ tudott Szekszárdra utazni; Frank Tibor elmondotta, hogy a párt múlt évi decem­beri, majd a Minisztertanács idén márciusban hozott hatá­rozata után a szervezés és ve­zetés korszerűsítése felé nem­csak a figyelem, hanem a cse­lekvés is irányült. Például szá­mos tárca megkezdte a szerve­zés korszerűsítését, kötelező iránymutatásokkal látták eí a vállalatokat. A vállalati szer­vezés hazánkban nem folyik kiemelkedő módón —1 állapí­tották meg a határozatok,, és a gyakorlati' szakemberek ezt csak megerősíteni tudják. Van tenniValőv minden területen. Intenzív módon kell a népgaz­daságot fejleszteni, s ennek fontos része a gazdaságtalan termelés .felszámolása, a gaz­daságtalan termék gyártásának Máig is érvényben van a vá­rosi tanács kiemelkedő társa­dalmi munkáért adományoz­ható jelvéftye;'Nem meghatá­rozott időközökben adják ki, csak amikor a ' végrehajtó bi- ’ zottság erre külön döntést hoz. Jövő évben a Tiszta, vi­rágos Tolna megyéért féjlés'z-fi tési verseny értékelése után, ' ha születik kiemelkedő ered­mény, sor kerül a jelvény át-' adására is. Aratás után újabb megpró­báltatás előtt állnak termelő- szövetkezeteink, állami gazda­ságaink. Nehéz volt a nyár, de az ősz sem jelent kevesebb munkát, hisz az őszi érésű növények, köztük a kukorica betakarítása vaá soron. ’’ A keserves aratás idején a kukoricával vigasztaltuk ma­gunkat. S most úgy hírlik, hogy körülbelül három hetet késik a nyári- esőzések miatt a kukorica érése. Márpedig, ha késik, akkor a helyébe ke­rülő őszi kalászosok magja is három héttel később kerül a földbe. Ezt pedig a jövő évi kalászostermés sínyli meg. Az idei kukoricatermésről Nicso- vics Györggyel, a Szekszárdi Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettesével beszélget­tünk. Köztudott, hogy a Szek­szárdi Állami Gazdaság a Ku­koricatermesztési Szocialista Együttműködés központja. — Valóban olyan szép a ku­korica, mint amilyennek lát­szik? Milyen meglepetésekkel szolgálhat az idei betakarítás? — A kukoricatáblák ebben az esztendőben valóban na­gyon szépek. Múlt évben hol­danként 32,5 mázsát takarítot­tunk be, ebben az esztendőben 40 mázsa holdanként! átlagter­més várható. Sőt, ha a kukori­ca érésének kedvező lesz az időjárás, rekordtermés is le­hetséges. A gazdaság 5700 hol­don termeli a kukoricát, s úgy számolunk, hogy hétszáz— nyoicszáz vagonnal több ter­mést takarítunk be ebben az évben, mint 1971-ben. A ter­més szépen érik, ez különösen megszüntetése, korszerű szer­vező munkával. A szervezet a vezetés szín­vonalának javítására országos programot dolgozott ki, amely a párt és a kormány határo­zatain alapszik. Eszerint se­gítik az országos vezetőképző intézetet, a tárcák sajátos mun­káját, valamint a közép- és alsó szintű vezetők rendszeres továbbképzését. Elterjesztik a vezetés hasznos és eredmé­nyes tapasztalatait és megis- . mertetik a társaság tagjait azokkal a rossz módszerekkel is, melyek révén egyes vállalko­zások kudarcba fulladtak. A ta­pasztalatcsere, a gazdasági munka hatékonyságának elem­zése is a társaság módszerei közé tartozik. Az SZVTT az első olyan társaság, amely nem egyfajta diplomával rendelkező szak­emberek csoportosulása. Itt feladatot, kutatásra érdemes, vitára serkentő témát talál or­vos, mérnök, közgazdász, pe­dagógus és pszichológus. Sőt legújabban már a filozófusok is ,,munkát találnak" a társa­ság keretén belül, miután a jövőkutatás problémaköre is az SZVTT munkatervében sze­repel. Az országos titkár előadását több mint száz Tolna megyei érdeklődő, szakember, társa­ságbeli tag — tanácsi és párt­vezető — köztük Bucsi Elek, az .MSZMP megyei bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője — nagy figyelemmel hallgatta. A programnyilatko­zatnak Is megfelelő előadás után megválasztották a társa­ság Tolna megyei szervezeté­nek tizenegytagú vezetőségét. a korai fajtákra vonatkozik. Ezer katasztrális holdon a ko­rai fajta már sárgára érett, a víztartalma 40—42 százalék kö­rül mozog. A betakarítás 40 százalék víztartalomnál kez­dődhet. Ahhoz, hogy a termés megfeleljen a terveknek, mini­mum 10—15 napfényes nap szükséges, körülbelül szeptem­ber 25-ig. Ha eddig az ideig 0 fok alá süllyed a hőmérséklet, vagy erősebb dér kapja el a növényeket, a késői fajtákban kényszerérés következik be. A legkésőbben érő kukoricákat vetettük legkorábban, ezek java része október második fe­lére érik. A késői fajták érett­ségi szintje időarányos. Dér vagy fagy esetén a levelek vi­szont lefagynak, kényszerérés következik be, ami jelentős termésveszteséggel jár. — A betakarítás küszöbén mik a legfontosabb tenniva­lók? — Gazdaságunkban teljes iramban folyik a felkészülés. A gépszemléket szeptember 10. és 14. között tartjuk. A meg­levő 5 John-deer betakarító­gépen kevés volt a javítani­való. Idén egy újabb John- deer géppel gyarapodott a gépparkunk. Ezen kívül a be­takarításban három Zmáj uni­verzális jugoszláv kombájn, két NDK-kombájn és egy SZK—4-es kombájn vesz részt. A 12 kombájn napi 70—80 va­gon kukoricát jelent, s azt, hogy maximum 45 nap alart végzünk a kukoricával. A szá­rítókat rendbe tettük, ez ideig a gabonafelvásárló vállalat ré­szére szárítottuk a búzát. A Végignézve a Hőgyész köz­ség jelentős eseményeit meg­örökítő képanyagot, nyomban arra gondol az ember, ezzel bátran megalapozhatnák az állandó helytörténeti kiállítást, amely elmélyíti a szűkebb ha­za szeretetét. Társadalmi mun­ka, tanácsválasztás, óvoda- avatás, felvonulás. A sok be­cses fénykép a lépcsőfeljáró és a tanácsháza folyosófalán emlékeket idéz és gondolato­kat ébreszt. Szép gyűjtés, még egy lépés és a gazdag anyag­ból még gazdagabb anyag le­hetne. A forinton múlik, semmi máson, csak a forinton, mond­ja a községi tanács elnöke, végig se gondolva, hoev tulaj­donképpen saját magát cáfol­ja, hiszen a már meglévő alapanyag azt bizonyítja, hogy itt elsősorban épp nem a fo­rintra. hanem a lelkesedésre, a szűkebb haza szeretetére, eredményeinek megbecsülésére volt szükség. Egyfajta rossz szokásról, be- idegzettségről van szó. Ott is a forintot emlegetjük, ahol ha jobban végiggondoljuk a dol­gokat, nem pénz kell, hanem egészen más. Nevezetesen tö­rődés, vigyázás, felelősség, lel­kiismeretesség, a munka, a munkahely, a lakóhely szerete­ti és hiába, nincs rá jobb szó — lelkesedés. Hogy mit tud a lelkesedés? Sokan elnézően megmosolyogják a kérdést. Ugyan, ugyan a lelkesedés ki­ment a divatból. Elmúlt. 'Alig­hanem: tévedés, a lelkesedés nem múlt el, csak az utóbbi időben mintha háttérbe szo­rultak volna azok az önzetlen emberek, akik nem kizárólag pénzért dolgoznak, s nem csak forintban gondolkodnak. Ezzel szemben kicsit talán a gazda­sági mechanizmus torzójaként túlságosan előretolják magu­kat a „pénzemberek” — egyik- másik öltözködésben is utá­nozza a menedzsert, az ameri­kai farmert — szóval, a pénz­emberek, akik csak forintban, szárítókapacitásunk napi 45— 50 vagon. A többi kukoricát propionsavas kezelésben ré­szesítjük. — Tervezik-e a kukorica- termesztési program szélesíté­sét? — Ebben az évben gazdasá­gunk 14 ezer katasztrális hol­don koordinálj? a kukorica­termesztést. A programhoz na­gyon sokan kívánnak csatla­kozni, a jövő esztendőre 22 ezer katasztrális holddal je­lentkeztek már termelőgazda­ságok. Az együttműködés lé­nyegé: a részt vevő mezőgaz­dasági üzemek számára a gaz­daság gondoskodik vetőmag­ról, gépekről, ötszáz katasztrá­lis holdra szükséges egy komp­lett gépsor, aminek 30 száza­lékát a részt vevő gazdaság fizeti forintban, a többit há­rom év alatt terményben „dol­gozza le”. Az együttműködés­ben termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok vannak, me­gyénkén kívül Baranya, So­mogy, Szolnok, Bács és Fejér megyéből. — Az elkövetkező években a kukoricatermesztési techno­lógiában lesz-e valamilyen változás? — Igen. A gazdaságok ré­szére a mostaninál jobb vető­magot igyekszünk biztosítani a Bólyi Állami Gazdaság hibrid- üzeméből. Azoknak a gazda­sagoknak, akik a programban részt vesznek, vagy az elkövet­kezendő időben kívánnak hoz­zá csatlakozni, részletes ter­mesztés-technológiai leírást adunk a vetéstől a betakarí­tásig. — v. m. — ösztönzőkben, szabályozófcBanJ anyagi érdekeltségben tudnak, képesek gondolkodni, számí­táson kívül hagyva az emberíj az érzelmi mozgató rugókat. Igaz persze, hogy sokszor Sí lelkesedés kevés. Ha nincs pénz, megáll a tudomány. De az is igaz, hogy pénz nélkül is születhetnek helvi nagy dol­gok, ha van áldozatkészség,' tehetség és lelkesedés táplálta hajtóerő. S van, sokszor van.' Többször, mint gondolnánk. Több községben a hosszan tar­tó nyári esőzés, a sok csapadék megrongálta az utakat. Aztán mi történt? Nagyszokolyban és még több helyen megszervez­ték a társadalmi munkát, és elvégezték a megrongálódott utak helyreállítását, karban­tartását. Pénz nélkül. Ha úgy tetszik, helyi patriotizmusból. Az önzetlenségről, a lelkese^ désről mindig eszembe jut a szekszárdi 3-as számú Babits Mihály Általános Iskola,' amelynek Scherer Sándor az igazgatója. Eljött az ideje an­nak, hogv a sportpályát fel­újítsák. Igen ám, de miből,' hogyan ? Legalább kétszázezer forintra lett volna szükség! Ennyi nénz nincs. Ilyenkor az „ügyes” intézménvvezető el­indul házalni, kilincselni és az összeget kikönyörögni, ki­sírni. Ez az egyik megoldás! A másik meg még egyszerűbb: nem csinálnak semmit. Ebben az esetben más tör­tént. A tantestület mozgósítot­ta a szülőket, kiadván a jel­szót: egy szabad szombatot az iskoláért. A tanárok maguk is példát mutattak, betonoztak, dolgoztak. Ilyenformán a jel­szónak lett foganatja. A Ter­vező Vállalat KISZ-szervezete társadalmi munkában készítet­te el a sportpálya felújitásá- 'rfák, korszerűsítésének tervét, és azt maradéktalanul elvégezték társadalmi munkában, a tan­testülettel együttműködve a szülők. Ebben az iskolában az alag­sorban a raktárhelyiségből út­törőklubot és barkácsműhelyt csinált a lelkesedés. Itt érdemes felemlíteni vál­lalatok, intézmények, hivata­lok vezetői sokszor panaszkod­nak: erre sincs pénz, arra sincs pénz. Ugyanakkor a be­rendezésre, a felszerelésre nem vigyáznak, nagy a rendetlen­ség, a pocsékolás, a pazarlás. Megóvni a javakat, meghosz- szabbítani az ajtók, az abla­kok, a bútorok „életét”, meg­őrizni az épületek állagát, eh­hez nem pénz kell, csuoán fe­lelősségteljes odafigyelés. Még­is gyakori: a ha törik, hát tör­jön, ha sz.akad, hát szakadjon felfogás, hiszen majd lesz he­lyette más, majd kérünk rá keretet. Érdemes volt vasárnap oda­figyelni a- tévében Tabi László egyik megjegyzésére. Moszk­vában, mondja nem építik a játszótereket, hanem meghagy­ják. Nálunk örökké, s állandó­an pénzkérdés ez is. Más meg­közelítést lassan elképzelni sem tudunk. S ha már a bevezetőben em­lített helytörténeti kiállítás szóba került, érdemes megje­gyezni, több községben fillér nélkül összehozták, megcsi­nálták. Hogy miből? Lelkese­désből. Síp. Népújság 3 1972. szeptember S. Hétfői kérdésünk » Lesz-e „Szekszárdért^ emlékérem ? ­- pj. ­Késik a kukorica Legnagyobb ellenség a fagy és a dér

Next

/
Thumbnails
Contents