Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

Pártsxervexés — pártirányítás A vezetők politikai alkalmassága Az új oktatási ps ev nem­csak az iskolákban és az egyetemen kezdődött el, hanem a párt, a tömegszervezetek által szerve­zett politikai iskolákon és tan­folyamokon is. Állandóan nö­vekszik azoknak a száma, akik a szakmai képzés mellett a po­litikai képzés jelentőségét is felismerik. A politikai okta­tásban való részvétel önkéntes, mindenki saját elhatározása alapján vesz részt a tanfolya­mon. Van azonban egy olyan réteg, amely számára a rend­szeres és folyamatos politikai képzés követelmény: ezek, a vezető funkcióban dolgozók. E követelmény velük szemben összefügg azzal, hogy szocia­lizmust építő társadalmunk­ban minden vezető funkció egyben politikai funkciót is jelent. Ezért a párt —a káder- * politikai elvek érvényesítése folyamán — a vezetők kivá­lasztásának követelményét a következőképpen határozta meg: „A feladatokra való al­kalmasság társadalmunkban minden vezető tisztségben a szocializmus iránti odaadást, a szakmai felkészültséget és ve­zetőkészséget egyaránt, meg­követeli”. Ez a meghatározás azt Je­lenti, hogy vezető munkakört csak olyan emberek tölthetnek be, akik rendelkeznek az adott funkcióhoz szükséges politikai, szakmai felkészültséggel és vezetési készséggel. A káder­kiválasztás e hármas követel­ménye egységet alkot, egyen­rangúak, egyiket a másik ro­vására nem lehet előtérbe ál­lítani. Ha valamelyik hiány­zik, a javasoltat nem szabad vezető munkakörbe állítani. 'A hármas követelmény rend­szerét differenciáltan, a veze­tés szintjének megfelelően kell megszabni és alkalmazni min­den területen. Aki magasabb beosztásba kerül, attól magá­tól értetődően magasabb poli­tikai, szakmai képzettséget, Jobb Irányító- és szervező­készséget kell megkövetelni, mint az alsóbb szinten dolgo­zóktól. A szintkülönbség azon­ban nem változtat az alap­álláson: minden vezető beosz­tásnál mindhárom követel­ményt érvényesíteni kelt Ä helyes értelmezés egyik alapkérdése, hogy mit értünk a politikai alkalmasság fogal­ma alatt. A vezetőkkel szem­ben támasztott politikai köve­telmények meglehetősen ösz- szetettek és sokrétűek. Fel­ölelik az illető személyek vi­lágnézetét, politikai képzettsé­gét, a szocializmushoz, rend­szerünkhöz való hűségét, a munkahelyen és a társadalmi életben kifejtett tevékenysé­gét. magatartását és cseleke­detét. A nnlihLuí alkalmasság A pUilIlkdl ajatt minde­nekelőtt a szocializmus ügye iránti hűséget értjük. A mi társadalmi rendszerünkben minden vezetővel szemben ele­mi követelmény, hogy a szo­cialista világnézet talaján áll­jon, teljes mértékben egyet­értsen a párt és az állam poli­tikai irányvonalával, a szocia- . lizmus építésének célkitűzései­vel, és szívvel-lélekkel dolgoz­zon azok megvalósításáért. Mindennek kifejezésre kell jutnia a vezetők részéről a párt politikája melletti egy­értelmű és h*átározóit "■ állás­foglalásban, annak képvisele­tében és szükség. esetén meg­védésében. A mi rendszerünk­ben minden vezető beosztás, legyen az gazdasági, kulturá­lis vagy: államigazgatási jelle­gű, egyben politikai tisztség is. Ez azt jelenti,'; hogy a vezetők­nek, akik a szocialista társa­dalom képviselőjeként tevé­kenykednek, közössegük' leg­jobb tudásuk szerint. ' érvénye­síteni a ! munkásosztály törek­véseit,' politikáját; s biztosíta­ni az ezt\ kifejező rendeletek végrehajtását ’ ; Vezető beosztásban tehát nem elegendő a szocialista rendszerrel való szimpatizálás. Ennél többre van szükség tu­datos meggyőződésre.;^ Hiszen a vezető politikai magatartása, szemlélete orientálja, befolyá­solja az irányítása alá tartozó dolgozókat: gvakran a párt, a kormány politikáját, intézke­déseit is az 5 magatartásán és megnyilvánulásain keresztül értékelik. Nem. mindegy tehát, hogy müven magatartást tanú­sít a különböző helyzetekben, hogvan ítéli meg az esemé­nyeket. Lényeges összetevője a poli­tikai alkalmasságnak az adott vezetői munkakörnek megfele­lő marxista—leninista elméleti és politikai felkészültség. Erre több szempontból is szükség van. Az irányító munkában a párt politikáját kell érvényesí­teni, ami elméleti megalapo­zottságot, politikái tisztánlá­tást, a politikai helyzet figye­lemmel kísérését követeli meg. Meghatározott politikai műveltség, a hazai és nemzet­közi események ismerete és helyes megítélése nélkül nem lehet képes az irányítása alá tartozók gondolkodásmódjának formálására sem. , A vezető 'beosztásban dolgó- zóknak tehát olyan marxista—? leninista végzettséggel, elméle­ti ' és politikai tudással kell rendelkezniük, amelyeknek birtokában bonyolult helyze­tekben is képesek eligazodni és cselekedni. A T pïfn pipi ! politikai fel­Az eimeieu,* készültség színvonalát általában kifejezik az általuk elvégzett tanfolya­mok. Nemcsak a kifejezetten politikai iskolák — hiszen az egyetemek és főiskolák Is je­lentős szintű politikai képzett­séget nyújtanak. Egyre gyako­ribb — és ezt nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni —, hogy a vezetők egy része egyéni ta­nulás, önszorgalom útján gya­rapítja ideológiai és politikai ismereteit. Ez nagyon fontos dolog, mert természetesen nincs minden évben és min­den alkalommal lehetőség a szervezett pólitikai tovább­képzésbe való bevonásukra. Politikai tartalmú követel­mény a szocializmus erkölcsi normáinak megfelelő életmód és magatartás is! A vezetők, akik emberek százait, ezreit irányítják, milliós értékekkel gazdálkodnak, olyan jellembe­li tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzenek, amelyek meg­óvják őket a hatalommal való visszaéléstől, az anyagi elő­nyök hajhászásától, a durva­ságtól, a szubjektivizmustól, a baráti és családi érdekeknek a társadalom rovására történő előtérbe állításától. Alapvető követelmény tehát velük szemben, hogy a szocializmus erkölcsi normáinak megfelelő­en éljenek és cselekedjenek, a munkahelyen és magánéletben • •. ;„ -f : «• V ­Népújság egyaránt. Hiszen nagy fontos­ságú politikai érdek, hogy csak oiyan emberek kerülhes­senek vezető beosztásba, akik egyéni érdekeiket alá tudják rendelni a közösség érdekei­nek, .a lehetőségen belül mesz- szemenően gondoskodnak az emberekről, segítik azok gond­jainak megoldását, s intézke­déseikkel hozzájárulnak a kö­zösség ügyét előrevivő kezde­ményezések kibontakozásához. Követelmény \^eknkel hogy tervszerűen, rendszere­sen, türelemmel foglalkozza­nak az alsóbb szinten dolgozó vezetők nevelésével, fejlődé­sük megítélésével. Ehhez hoz­zátartozik olyan légkör kiala­kítása, amelyben az emberek őszintén és bátran elmondhat­ják véleményüket a vezetők és az általuk irányított üzem, vagy intézmény munkájáról. A szocialista erkölcs normái­hoz tartozik a közélet tisztasá­ga feletti őrködés. A párt a szocialista erkölcsi normák betartását politikai követelménynek tekinti, mert azok megsértése súlyos politi­kai kihatással jár. Ezért e kö­vetelmények betartására nagy figyelmet szükséges fordítani, figyelmeztetve és felelősségre vonva azok megsértőit. Igen sokrétűek tehát a ve­zetőkkel szemben támasztott követelmények. Ez a sokrétű­ség társadalmunk fejlődésének jelenlegi szintjét fejezi ki, s azokat az objektív igényeket, amelyeket a további fejlődés támaszt a vezetőkkel szemben. SZEGEDI JÓZSEF az MSZMP KB alosztály- vezetője (Folytatás az L oldalról.) A párt Központi Bizottsá­gának júniusi határozata rész­letesén foglalkozik a magyar közoktatás helyzetével, A ke­reskedelmi továbbképzéssel kapcsolatban megállapítja, hogy az alapvető célkitűzések jók, azokon nem kell változ­tatni. Ez azonban nem jelen­ti azt. mintha a vendéglátó, — és kereskedelmi oktatás területén minden rózsaszínű volna. Talán nincs még egy olyan iparág, ahol a képzet­lenség oly gyorsan visszaütne a társadalomra, mint a ke­reskedelem és a vendéglátás. Hányszor és hányszor szá­molja el magát „véletlenül” a fizetőpincér néhány forinttal, mennyi udvariatlan szót vi­seltek már el az üzlethelyi­ségek falai! Nem is beszélve arról, mikor a vevő hiába ér­deklődik egy-egy áruról, az eladó sem ismeri, csak az árat tudja közölni, elolvasva a termékre ragasztott cédu­lát A jövő szakmunkásaiért — Egy - bolt dolgozóinak munkája olyan, amilyen az üzletvezető — mondta Tar- dos Béláné. — Ha valaki húsz éve végzett boltvezetői tanfolyamot, s azóta nem ké­pezte magát, ma szinte hasz­nálhatatlan. Rendkívül fontos ezért, a legalább ötévenkénti tovább­képzés. öt esztendő alatt számtalan új árucikk jelenik meg a piacon és sok mód­szertani újítás is lát napvilá­got. Csak a legszükségesebb Szerviz Különösért a szarvasmarhaprogram megjelenése után kerül egyre többször szóba a nagyüzemi szarvasmarha- és sertéstele­pekkel bíró termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói, vezetői körében: megoldatlan az állattartó telepeken lévő spe­ciális gépek javítása, karbantartása. Tudjuk: a korszerű telepeken eltérőek az istállótípusok, na­gyon nehéz országosan, vagy megyénként egységes technológiai rendszert kialakítani. Évente új elvek, új módszerek születnek az állatállomány elhelyezésére, tartására, s ezek a korábbi gya­korlat megváltoztatását teszik szükségessé. Még inkább specia­lizáltak lesznek az állattartó telepek. Kialakulnak a szakosított, t’szta profilú, nagyméretű, korszerű szarvasmarha- és sertés­telepek, melyekben lehetővé válik a gazdaságos, íparszerű termelés. Mi kell ehhez? Fokozni kell a munkötermelékenységet. Biz­tosítani kell az egész évi egyenletes termelést, optimálisan ki kell használni a termelőeszközöket, biztosítani keli az azonos összetételű takarmányt. Kell, kell, kell! A zavarmentes termeléshez a korszerű telepeken szinte nél­külözhetetlen egy állandó készenlétben álló karbantartó csoport. Feladatuk a gyors üzemzavar-elhárítás lenne, hisz jelentős kár keletkezhet abból, ha leáll a keverőüzem, meghibásodnak a vil­lamos berendezések, elromlik a trágyaeltávolító, a fejőgép, a vízvezeték. A termelőszövetkezeteknek a különböző szakemberek­ből álló karbantartási munkákhoz értő brigád alkalmazása nem kifizetődő. Méghozzá azért nem, mert állandó jelleggel nem tudják őket foglalkoztatni. A nagyüzemi telepeknek ez a gondja eddig még nem járta meg a szokásos hivatalos utat. Az ügy egyelőre még csak ott tart, hogy kellene ugyan, de hogyan? Ez év elején foglalkozott vele egy népi ellenőrzési vizsgálat, foglalkoztak vele az Agrár- tudományi Egyesület ülésein, a Szekszárdi Tsz Szövetség egyik elnökségi ülésén is. Itt döntötték el, hogy kéréssel fordulnak a MÉM-hez: a karbantartás megszervezésére jelölje ki a Mezőgép Vállalatot. Néhány esztendeje a Hőgyészi Állami Gazdaságban alakult egy szervizbrigád. Az állami gazdaság több termelő- szövetkezettel szerződést kötött és elvégezte a szükséges javí­tásokat. Az igényekhez képest ez a szervizállomás kicsinek bi­zonyult. Az állami gazdaságokban ez a probléma többé- kevésbé megoldott, néhány állami gazdaság a kecskeméti Mezőgéppel kötött szerződést. A meqoldósnak több útja lehetséges. Az egyik: több ter­melőszövetkezet alkalmazzon közösen egy karbantartó brigádot. A másik: a tsz-szövetség a revizori irodához hasonlóan szerviz­szolgáltatást Is nyúitana a területéhez tartozó tsz-eknek. A leg­jobbnak mégis az látszik, ha az állattenyésztési telepeken adódó iavításokat a Mezőqéo Vállalat venné kézbe, méghozzá úgy, hogy körzeti szervizhálózatot ém'tene ki, s éves szerződést kötne az alkalmankénti és a nagyobb javításokra. Ezzel véaérvénvesen megoldódna az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkeze­teknek ez a nem kis qondja, méqhozzá űgv, hoqy a GELKA szol­gáltatásaihoz hasonlóan eqy telefonhívással szakszerűen, s főleg gyorsan elvéqeznék a javításokat, a kizárólag erre a célra ren­deltetett szakemberek. ismeretek elsajátítása elke­rülhetetlenné teszi egy tan­folyamon való részvételt. Azokban a kereskedelmi egységekben, ahol a vezető képzettsége kívánnivalót hagy maga után, szinte természe­tes, hogy az ott tanulók, a jövő szakmunkásai is elma­radnak. Ha a boltban udva­riatlanok. rossz a munkamo­rál, sőt a vevők tervszerű becsapása sem fehér holló, akkor a fiatalok óhatatlanul a rossz módszereket veszik át. Márpedig a kereskedelmi dolgozók összlétszámának a fele harminc éven aluli. Félmillió kutatómunkára A megnyitó után Kárs La­jos, a KTMK igazgatója tar­tott vitaindító előadást a to­vábbképzés helyzetéről és a soron következő feladatok­ról. — A módszertani központ mintegy harmincféle tanfo­lyamot indít idén — mon­dotta. — Nagy szám, még­sem lehetünk elégedettek, ha arra gondolunk, hogy mintegy húszezer alsószintű vezető, s csaknem százezer kereskedelmi dolgozó rendsze­res továbbképzéséről kellene gondoskodni. Ma ennek csu­pán töredéke jár a különbö­ző tanfolyamokra. A szakmai képzések nagy része még csak kísérleti stádiumban van. A módszertani központ mintegy félmillió fonritotköl- tött eddig kutatómunkára, hogy feltárják az eredménye­sebb oktatás módszereit. Ma már nehezen képzelhető el, hogy egy tanfolyamon az el­adók órák hosszat beszélje­nek. A cél: a hallgatók be­vonása a tanításba — az ak­tív oktatás megvalósítása. Nyelvtanfolyamok a kereskedelemben A kereskedelmi és vendég­látóipari dolgozóknak csak­nem a fele betanított mun­kás. Közülük az utóbbi évben mintegy háromezren vettek részt szervezett oktatásban. A beiskolázásoknál különös tekintettel voltak a szabad- kasszás egységek alkalmazot­taira. Beváltak az áruismertető előadássorozatok. Eddig mint­egy harminc iparvállalat szakemberei ismertettek meg a kereskedelmi dolgozókat újabb termékeikkel. Az el­múlt évben mintegy tizen­nyolcezer dolgozó hallgatott előadást azokról az árukról, melyekkel dolgozik. Nem egyszer láttunk olyan jelenetet, nogy a külföldi ven­dég csak kézzel-lábbal, az üzlet minden dolgozójának összefogásával tudta „elma­gyarázni”, mire lenne szük­sége. Kínos jelenetek ezek. A nyelvoktatás azonban a ke­reskedelemben ma már a szakmai képzéshez tartozik. Egyes helyeken kötelezővé tették az alapfokú nyelvvizs­gát. A dolgozóknak mintegy ezer szókapcsolat ismerete kötelező. Az a célunk — mond­ta Hárs Lajos befejezésül —, hogy a tanfolyamokat a ta­nácsokkal közösen szervez­zük meg. És nemcsak egy ré­teg, hanem minden kereske­delmi dolgozó részére. A módszertani központ a maga részéről minden segítséget megad ehhez. Az előadást vita követte. Háromnapos tanácskozás Szekszárdon

Next

/
Thumbnails
Contents