Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

1 > I 1 tyffláHtinterjá a szakszervezeti könyvtárakról Módosítások a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak juttatható állami támogatások rendszerében és a tandíjaknál A Művelődésügyi Miniszté­rium az elmúlt tanévben meg­vizsgálta az 1969-ben beveze­tett új ösztöndíj-rendszer ta­pasztalatait. és azok ismereté­ben néhány korrekciót hajtott végre. Az idei oktatási év kezdetén életbe lépett módo­sításokat egyrészt az ár- és bér­viszonyokban időközben bekö­vetkezett változások indokol­ták, másrészt az, hogy az adott lehetőségeken belül tovább kívánják növelni az ösztön­díj-rendszer hatékonyságát. Az említettekkel kapcsolat­ban most megjelent miniszte­ri utasításról tájékoztatták az MTI munkatársát a minisz­tériumban. Elmondották, hogy módo­sultak a ' szociális támogatás alapjául szoilgáló jövedelem- kategóriák. A korábbiakhoz képest a jövedelemhatárok általában 100—300 forinttal emelkedtek. Ezenkívül a 2500 forintot meghaladó egy főre jutó családi jövedelemmel rendelkező hallgatók az újonnan rendszeresített VT-os kategóriába kerülnek. Az ide tartozók pénzbeli szociális tá­mogatásban már nem része­sülhetnek, és a természetbeni szolgáltatásokat (diákotthon, menza), csak az önköltség té­rítésével vehetik igénybe. Ami az egyéb változásokat illeti: a szociális támogatások keretében havi 100 forinttal emelkedett az I-es jövedelem- kategóriába tartozó hallgatók támogatása, és hasonló mér­tékben növekszik a felsőokta­tási intézmény székhelyén la­kók pénzbeli szociális támo­gatása is. A diákotthoni ellá­tásban nem részesülő hallga­tók közül a jövőben nemcsak az I., hanem a II. kategóriába tartozók is megkaphatják a havi 150 forintos kiegészítő szociá­lis támogatást, az úgynevezett albérleti-segélyt. A nem hely­ben lakó hallgatók kedvezmé­nyesen részesülhetnek vacso­rajuttatásban is. A tanulmányi ösztöndíjak-; nál fokozódik a differenciálás lehetősége azáltal, nogy 3,51— 3,99 közötti tanulmányi átlag­eredmény esetén havi 50 fo­rinttal emelkedik az adomá­nyózható ösztöndíj felső hatá­ra. A másik lényeges válto­zás, hogy a népköztársasági tanulmányi ösztöndíjban ré­szesülő hallgatók a jövőben a jövedelemkategóriájuk szerint járó pénzbeli szociális támo­gatást is megkapják. Ezzel a legkiválóbbak pénzbeli támo­gatása maximálisan havi 400 forinttal is emelkedne!. A művelődésügyi minisz­ternek egy másik most meg­jelent utasítása a felsőoktatá­si intézmények nappali tago­zatos hallgatóinak tandíjára vonatkozik és a benne foglal­tak szintén az idei tanévtől érvényesek. Az új utasítás következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy aki tanulmá­nyi ösztöndíjban részesül, az nem fizet tandíjat. Az új rendelkezések jelen­tősen növelik a KlSZ-szerve- zetek hatáskörét és egyben felelősségét is. így például a tanulmányi ösztöndíjak jutta­tásának feltételeit a jövőben csak a KISZ-bizottságokkal egyetértésben állapíthatják meg. A miniszteri utasítás le­hetővé teszi, hogy az év köz­ben valamilyen okbói kelet­kező megtakarításokat is cél­szerűen felhasználhassák. Ezekből az összegekből ugyanis egyrészt növelhető a rendkívüli segélyekre szolgáló keret, másrészt a megtakarí­tásból tanulmányi prémium­alapot, valamint a hallgatói kollektívák jútalmazására fel­használható alapot képezhet­nek. Az említett pénzügyi alapok létesítésére és felhasz­nálására vonatkozó irányelve­ket a minisztérium később ha­tározza meg. (MTI) _ Több mint tíz év telt el az­óta, hogy a szakszervezeti könyvtárhálózat első láncsze­mei. a megyei központi könyv­tárak megalakultak. Az elmúlt évekről, az elért eredmények­ről, tervekről beszélgettünk Dán Mihálynéval, a Szakszer­vezetek Tolna megyei Tanácsa központi könyvtárának veze­tőjével. — Milyen fő célkitűzések­kel valósultak meg a szak- szervezeti könyvtárak? — Legfőbb célunk volt, hogy a szakszervezeti könyv­tárak a munkahelyi kulturá­lis nevelőmunka bázisai le­gyenek. Ezt úgy érhettük el, hogy a szervezett dolgozókat mánél szélesebb körben igye­keztünk bevonni az olvasók táborába. Ezzel — lehetősége­inkhez mérten — hozzájárul­tunk a dolgozók eszmei, po­litikai, kulturális neveléséhez, valamint igényesebb művésze­ti ízlésük kialakításához. — Hogyan alakult az utób­bi években a szakszervezeti könyvtárak száma? — Központi könyvtárunk­hoz összesen hetvenhat letéti könyvtár tartozik. A megye szervezett dolgozóinak száma 1970-ben több mint hatvan­kétezer volt. Szakszervezeti könyvtárak működnek e dol­A Kapos legutóbbi áradása­kor riportban emlékeztünk meg a vízügyi szakemberek áldozatos munkájáról, de né­hány bíráló megjegyzésünk is volt. Kifogásoltuk, hogy a posta nem kötötte be a tele­fonhálózatba a gátőrházat. Ri­portunkban tett észrevéte­lünkre a pécsi postaigazgató­ság intézkedett. íme erről Nyikos Zsigmond gazdasági igazgatóhelyettes levele : „A Tolna megyei Nép­újság 1972. augusztus 22-én megjelent ,A Kapos Kurdnál...’ cikkében szereplő távbeszélő­állomás késedelmes bekapcso­lását megvizsgáltam. Az állomás bekapcsolását a Vízügyi Igazgatóság május 20-án rendelte meg, a közületi belépési díj befizetése júr ' "• 24-én történt. Sajnálatos mó­don ezen időben megfelelő LB-típusú készülék nem állt rendelkezésre, mely, a Vízügyi Igazgatóság gátőrházának A gázszolgáltatás fejlesztéséről írtunk lapunk vasárnapi szá­mában tudósítást, amelyhez információnkat a székesfehér­vári sajtótájékoztatón kaptuk. A Tolna megyei szerviz- és gázszolgáltatás várható fej­lesztéséről adott hírünk egyik fél mondata félreértésre adhat okot. Arról van szó, hogy a szekszárdi kirendeltséget üzemegységgé szervezik át, hogy az egyre növekvő felada­toknak eleget tudjanak tenni. Ezzel kapcsolatban tervezik a OKGT-nél, hogy mérnökö­ket, technikusokat állítanak munkába az újjászervezett üzem keretén belüL így ér­tendő az új vezetők beállítása. gozók hatvan százalékának munkahelyén. A mi felada­tunk elsősorban az iparban foglalkoztatottak könyvtárigé­nyeinek kielégítése. Nyilván több szakszervezeti könyvtá­rat, alakíthattak ki azokban a megyékben, ahol jóval erő­sebb volt az ipari jelleg, mint nálunk. Mindenesetre a na­gyobb gyárakat. üzemeket, vállalatokat bevontuk könyv­tári hálózatunkba. Elértük, hogy ahol ilyen könyvtár van, a dolgozók több mint húsz százaléka rendszeres ol­vasónk lett. — Beszéljünk talán a könyvtárosi munkát végző szakszervezeti aktívákról. Ho­gyan értékeli munkájukat? — Róluk csak a legnagyobb elismeréssel tudok szólni. Fel­adatukat kilencven százalék­ban társadalmi munkában, — tehát anyagi ellenszolgáltatás nélkül — végzik. Természete­sen, ahol mód és lehetőség van, ott főállású, vágj' fél­műszakos munkában alkal­mazunk könyvtárosokat. Hadd említsek meg egy nagyon idős pedagógust — túl van a nyolcvanon — aki a Paksi Konzervgyárban végzi könyv­tárosi munkáját, fél műszak­ban. Az elmúlt évek során el­érte, hogy a gyár dolgozóinak Időn túli összeköttetését is szolgálta volna. Az állomás bekapcsolása szeptember 8-án történt meg. A távközlési üzem sajnálatos módon a készülékhiányról a Vízügj'I Igazgatóságot nem értesítette mely mulasztásért ezúton is sajnálkozásomat fejezem ki. A távközlési üzemet a helyes el­járásra utasítottam.” Nemes György : 15. Dávid felállt. Két kezével rázta le magáról a vizet. Úgy felelt.' — Jól. Nincs semmi bajom. — Tudnál ugrani? — kér­deztem. — Miért ne tudnék? — fe­lelte. — Akkor előbb én ugrok — mondtam. Máris nekirohantam a sza­kadéknak. Kinyújtott lábbal röpültem át fölötte. Az utolsó pillanatban behajlítottam a lá­bamat, hogy ne érjek át a másik partra. Ugyanúgy jár­tam, mint a múltkor Dávid. Az agyagos föld csúszni kez­dett alattam. Hallottam Dávid ijedt kiáltását: — Klót! örültem, hogy megijedt. Csúsztam lefelé a szakadék nedves oldalán. Mindenem csu­pa sár lett. A ruhám a nya­kamba húzódott. Sáros lett a lábam, a combom, a hasam, a mellem, persze a ruhám is, még az arcom is. Csak a szan­dálom maradt tiszta. Azt előbb ugyanis levetettem, és a ke­zembe fogtam. Egyébként meg se ütöttem magam. A kiálló gyökereken már kúsztam is felfelé. Dávid nvújtotta lefelé a kezét. Úgy húzott fel. Ott álltam, mint több mint harminc százaléka rendszeres olvasó lett. Aktí­váink munkája természetesen csak akkor lehet igazán ered­ményes, ha munkahelyükön támogatják őket. Erre is meg­említek egy szén néldát. A Szekszárdi Vasipari Vállalat hét szocialista brigádja kötött a közelmúltban szocialista szerződést a vállalat szak- szervezeti könyvtárosával. Vállalták, hogy kulturális fel­ajánlásaik során rendszeresen látogatják a könyvtárat, s minél több dolgozót igyekez­nek bevonni az olvasók tábo­rába. — Hogyan képezik könyvtá­rosaikat? — Aktíváink képzésére nagy gondot fordítunk. Minden év­ben szakmai továbbképzést szervezünk részükre. 5 az új aktívákat a könyvtárosi alap- ismeretek elsajátításában se- gítiük. Épp~n a héten vizsgá­zott húsz aktívánk eredmé­nyesen a könyvtárosi alapis­meretekből. — Jutalmazhatják-e leg'ob- ban dolgozó könyvtárosaikat? — Saínos, a lehetőségek igen Bzukra szabottak. Ilyen célokra háromezer forint áll rendelkezésre. Ezt az összeget nehéz igazságosan és sértődé­sek nélkül elosztani. Ezen túl természetesen a vállalati szakszerve-»»ti bizottságok ju­talmazhatják jól dolgozó könyt't árosaikat. — Végezetül arra kérem, ismer*“ase a központi könyv­tár főbb terveit. — A jövőben is azon le­szünk, hogy nvnél több dol­gozót szervezzünk be az ol­vasók táborába. Ezen kívül ped'g szeretnénk szolgáltatá­saink körét szélesíteni elő­adások. író—olynaó találkozók megszervezésével. S véffiU egv szén eredményről hadd szá­mollak be, most érkeznek be a pályázatok a Kell á jó könyv olvasónáiváz^i n. ösz- szes olvasóinknak több mint tíz százaléka vett részt ebben a megmozdulásban. Klotild egy szerecsen gyerek a Faust- balettben. — Nincs semmi bajod? — kérdezte Dávid. Hangja ijedt volt. — Semmi, semmi — mond­tam. — Biztos? — kérdezte. — Biztos, hidd el. Csak sze­recsen gyerek lettem. Most én is csutakolhatom magam. Mint a múltkor te. Odamentem a csermelyhez. Ahol az előbb Dávid lopako­dott. Beleálltam. Jóval bokám fölött ért a víz. Lemostam a lábamat térdig. Dávid ott állt. Nézett. Majd megszólalt: — A ruhádat is le kell vet­ned. Csupa sár vagy. Majd el­fordulok. És már meg is indult. Vagy tíz métert ment a réten. Le­feküdt a pázsitra. Háttal ne­kem. A nyakamon át lehúztam a ruhámat. Lemostam ma­gamról a sarat. Még az ar­comat is belemártottam a vízbe. A hajamat is. Csur­góit az arcomról meg a ha­jamról a víz. Megmostam a combomat. Akkor két karo­mat kinyújtottam a Nap felé. Hajamból a vállamra csur­góit a víz, A homlokom is nedves volt, s a szempillám * is. Forrón sütött a nap, de megborzongtam, összehúztam a szememet, és úgy néztem a napba. Szempillámon a nedvesség, mintha kristály- szemüveg lett volna. Piros, zöld, sárga fények csillogtak a sze­mem előtt. Vagy inkább tán­coltak. Nem tudtam, vajon Dávid megfordult-e. De Dávid nem fordult meg. Feküdt a füvön, háttal nekem. Nem tudom, mire gondolhatott. — Dávid — kiáltottam oda neki. — Tessék — de nem for­dult meg. — Ki kell mosnom a ru­hámat. — Jó, mosd ki — mondta. — Dávid — kiáltottam még egyszer. — Tessék — mondta. — Nézz rám — kiáltottam. És még mindig a Nap felé fordulva álltam. Oldalt Dá­vidnak. Dávid talpra ugrott. Ügy állt ott, szétvetett lábbal. És nézett. , — Klót — mondta. De na­gyon halkan mondhatta. Ta­lán nem is mondta, csak én hallottam. Akkor szembefordultam ve­le. Leengedtem a kezemet. — Most már elfordulhatsz. Te is láttál engem, ahogy én láttalak téged. Most már for­dulj el — montam. Dávid nem válaszolt. Csak nézett Egyszerre éreztem, hogy a lábam reszketni kezd. Biztosan hideg a víz. De a karom is reszketni kezdett. Azt pedig sütötte a nap. Dá­vid végre megszólalt: — Most már nem tudok elfordulni. Lehajoltam, és magam elé kaptam a nedves ruhát. — Fordulj el, kérlek — mondtam halkan. Meghallotta. — Elfordulok. Pedig jó lenne estig nézni téged. Szép vagy, Klót. Elpirultam. Éreztem, mi­lyen forró lett a fejem. — Tényleg? így 's szép vagyok? — kérdeztem. — Gzép vagy, Klót — mondta még egyszer. Aztán elfordult, és leült a fűbe. A csermely partján leül­tem én is a fűre. itt tele volt minden vadvirággal. Per­cek alatt egy ölre valót tép­tem. Gyorsan összefűztem egy koszorút. Ilyenben mindig nagyon ügyes voltam. A ko- í szorút nedves hajamra tet­tem. Aztán egy vastagabbat is fűztem. Dávid szótlanul ült, háttal nekem. Mintha megbántottam volna. — Dávid, mi van veled? — szóltam oda neki. — Semmi — mondta. — Mit csinálsz? — kérdezte. — Szárítom a ruhámat — feleltem. — Akkor még mindig nem fordulhatok meg. — mondta. Hangja szomorú volt. — Dehogynem — mondtam. Az én hangom nevetős volt. — Megfordulhatok? — kér­dezte. — Tessék, tessék. Hiszen föl vagyok öltözve. — mond­tam.. Dávid meglepődött, mikor meglátott. A virágkoszorúk legalább úgy eltakartak, mint a zöldpöttyös fürdőruhám. (Folytatjuk) Visszhang Már y an telefon a kurdi gátőrházban Dávid és

Next

/
Thumbnails
Contents