Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

1

>

I

1

tyffláHtinterjá

a szakszervezeti könyvtárakról

Módosítások

a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak juttatható állami támogatások rendszerében és a tandíjaknál

A Művelődésügyi Minisztérium az elmúlt tanévben megvizsgálta az 1969-ben bevezetett új ösztöndíj-rendszer tapasztalatait. és azok ismeretében néhány korrekciót hajtott végre. Az idei oktatási év kezdetén életbe lépett módosításokat egyrészt az ár- és bérviszonyokban időközben bekövetkezett változások indokolták, másrészt az, hogy az adott lehetőségeken belül tovább kívánják növelni az ösztöndíj-rendszer hatékonyságát. Az említettekkel kapcsolatban most megjelent miniszteri utasításról tájékoztatták az MTI munkatársát a minisztériumban.

Elmondották, hogy módosultak a ' szociális támogatás alapjául szoilgáló jövedelem- kategóriák. A korábbiakhoz képest a jövedelemhatárok általában 100—300 forinttal emelkedtek. Ezenkívül a 2500 forintot meghaladó egy főre jutó családi jövedelemmel rendelkező hallgatók az újonnan rendszeresített VT-os kategóriába kerülnek. Az ide tartozók pénzbeli szociális támogatásban már nem részesülhetnek, és a természetbeni szolgáltatásokat (diákotthon, menza), csak az önköltség térítésével vehetik igénybe.

Ami az egyéb változásokat illeti: a szociális támogatások keretében havi 100 forinttal emelkedett az I-es jövedelem- kategóriába tartozó hallgatók támogatása, és hasonló mértékben növekszik a felsőoktatási intézmény székhelyén lakók pénzbeli szociális támogatása is. A diákotthoni ellátásban nem részesülő hallgatók közül a jövőben nemcsak az I., hanem a II. kategóriába tartozók is megkaphatják a havi 150 forintos kiegészítő szociális támogatást, az úgynevezett albérleti-segélyt. A nem helyben lakó hallgatók kedvezményesen részesülhetnek vacsorajuttatásban is.

A tanulmányi ösztöndíjak-; nál fokozódik a differenciálás lehetősége azáltal, nogy 3,51— 3,99 közötti tanulmányi átlageredmény esetén havi 50 forinttal emelkedik az adományózható ösztöndíj felső határa. A másik lényeges változás, hogy a népköztársasági tanulmányi ösztöndíjban részesülő hallgatók a jövőben a jövedelemkategóriájuk szerint járó pénzbeli szociális támogatást is megkapják. Ezzel a legkiválóbbak pénzbeli támogatása maximálisan havi 400 forinttal is emelkedne!.

A művelődésügyi miniszternek egy másik most megjelent utasítása a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak tandíjára vonatkozik és a benne foglaltak szintén az idei tanévtől érvényesek. Az új utasítás következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy aki tanulmányi ösztöndíjban részesül, az nem fizet tandíjat.

Az új rendelkezések jelentősen növelik a KlSZ-szerve- zetek hatáskörét és egyben felelősségét is. így például a tanulmányi ösztöndíjak juttatásának feltételeit a jövőben csak a KISZ-bizottságokkal egyetértésben állapíthatják meg. A miniszteri utasítás lehetővé teszi, hogy az év közben valamilyen okbói keletkező megtakarításokat is célszerűen felhasználhassák.

Ezekből az összegekből ugyanis egyrészt növelhető a rendkívüli segélyekre szolgáló keret, másrészt a megtakarításból tanulmányi prémiumalapot, valamint a hallgatói kollektívák jútalmazására felhasználható alapot képezhetnek. Az említett pénzügyi alapok létesítésére és felhasználására vonatkozó irányelveket a minisztérium később határozza meg. (MTI)

_ Több mint tíz év telt el azóta, hogy a szakszervezeti könyvtárhálózat első láncszemei. a megyei központi könyvtárak megalakultak. Az elmúlt évekről, az elért eredményekről, tervekről beszélgettünk Dán Mihálynéval, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa központi könyvtárának vezetőjével.

— Milyen fő célkitűzésekkel valósultak meg a szak- szervezeti könyvtárak?

— Legfőbb célunk volt, hogy a szakszervezeti könyvtárak a munkahelyi kulturális nevelőmunka bázisai legyenek. Ezt úgy érhettük el, hogy a szervezett dolgozókat mánél szélesebb körben igyekeztünk bevonni az olvasók táborába. Ezzel — lehetőségeinkhez mérten — hozzájárultunk a dolgozók eszmei, politikai, kulturális neveléséhez, valamint igényesebb művészeti ízlésük kialakításához.

— Hogyan alakult az utóbbi években a szakszervezeti könyvtárak száma?

— Központi könyvtárunkhoz összesen hetvenhat letéti könyvtár tartozik. A megye szervezett dolgozóinak száma 1970-ben több mint hatvankétezer volt. Szakszervezeti könyvtárak működnek e dolA Kapos legutóbbi áradásakor riportban emlékeztünk meg a vízügyi szakemberek áldozatos munkájáról, de néhány bíráló megjegyzésünk is volt. Kifogásoltuk, hogy a posta nem kötötte be a telefonhálózatba a gátőrházat. Riportunkban tett észrevételünkre a pécsi postaigazgatóság intézkedett. íme erről Nyikos Zsigmond gazdasági igazgatóhelyettes levele :

„A Tolna megyei Népújság 1972. augusztus 22-én megjelent ,A Kapos Kurdnál...’ cikkében szereplő távbeszélőállomás késedelmes bekapcsolását megvizsgáltam.

Az állomás bekapcsolását a

Vízügyi Igazgatóság május 20-án rendelte meg, a közületi belépési díj befizetése júr ' "• 24-én történt. Sajnálatos módon ezen időben megfelelő LB-típusú készülék nem állt rendelkezésre, mely, a Vízügyi Igazgatóság gátőrházának

A gázszolgáltatás fejlesztéséről

írtunk lapunk vasárnapi számában tudósítást, amelyhez információnkat a székesfehérvári sajtótájékoztatón kaptuk. A Tolna megyei szerviz- és gázszolgáltatás várható fejlesztéséről adott hírünk egyik fél mondata félreértésre adhat okot. Arról van szó, hogy a szekszárdi kirendeltséget

üzemegységgé szervezik át, hogy az egyre növekvő feladatoknak eleget tudjanak tenni. Ezzel kapcsolatban tervezik a OKGT-nél, hogy mérnököket, technikusokat állítanak munkába az újjászervezett üzem keretén belüL így értendő az új vezetők beállítása.

gozók hatvan százalékának munkahelyén. A mi feladatunk elsősorban az iparban foglalkoztatottak könyvtárigényeinek kielégítése. Nyilván több szakszervezeti könyvtárat, alakíthattak ki azokban a megyékben, ahol jóval erősebb volt az ipari jelleg, mint nálunk. Mindenesetre a nagyobb gyárakat. üzemeket, vállalatokat bevontuk könyvtári hálózatunkba. Elértük, hogy ahol ilyen könyvtár van, a dolgozók több mint húsz százaléka rendszeres olvasónk lett.

— Beszéljünk talán a könyvtárosi munkát végző szakszervezeti aktívákról. Hogyan értékeli munkájukat?

— Róluk csak a legnagyobb elismeréssel tudok szólni. Feladatukat kilencven százalékban társadalmi munkában, — tehát anyagi ellenszolgáltatás nélkül — végzik. Természetesen, ahol mód és lehetőség van, ott főállású, vágj' félműszakos munkában alkalmazunk könyvtárosokat. Hadd említsek meg egy nagyon idős pedagógust — túl van a nyolcvanon — aki a Paksi Konzervgyárban végzi könyvtárosi munkáját, fél műszakban. Az elmúlt évek során elérte, hogy a gyár dolgozóinak

Időn túli összeköttetését is szolgálta volna. Az állomás bekapcsolása szeptember 8-án történt meg. A távközlési üzem sajnálatos módon a készülékhiányról a Vízügj'I Igazgatóságot nem értesítette mely mulasztásért ezúton is sajnálkozásomat fejezem ki. A távközlési üzemet a helyes eljárásra utasítottam.”

Nemes György :

15.

Dávid felállt. Két kezével rázta le magáról a vizet. Úgy felelt.'

— Jól. Nincs semmi bajom.

— Tudnál ugrani? — kérdeztem.

— Miért ne tudnék? — felelte.

— Akkor előbb én ugrok — mondtam.

Máris nekirohantam a szakadéknak. Kinyújtott lábbal röpültem át fölötte. Az utolsó pillanatban behajlítottam a lábamat, hogy ne érjek át a másik partra. Ugyanúgy jártam, mint a múltkor Dávid. Az agyagos föld csúszni kezdett alattam. Hallottam Dávid ijedt kiáltását:

— Klót!

örültem, hogy megijedt. Csúsztam lefelé a szakadék nedves oldalán. Mindenem csupa sár lett. A ruhám a nyakamba húzódott. Sáros lett a lábam, a combom, a hasam, a mellem, persze a ruhám is, még az arcom is. Csak a szandálom maradt tiszta. Azt előbb ugyanis levetettem, és a kezembe fogtam.

Egyébként meg se ütöttem magam. A kiálló gyökereken már kúsztam is felfelé. Dávid nvújtotta lefelé a kezét. Úgy húzott fel. Ott álltam, mint

több mint harminc százaléka rendszeres olvasó lett. Aktíváink munkája természetesen csak akkor lehet igazán eredményes, ha munkahelyükön támogatják őket. Erre is megemlítek egy szén néldát. A Szekszárdi Vasipari Vállalat hét szocialista brigádja kötött a közelmúltban szocialista szerződést a vállalat szak- szervezeti könyvtárosával. Vállalták, hogy kulturális felajánlásaik során rendszeresen látogatják a könyvtárat, s minél több dolgozót igyekeznek bevonni az olvasók táborába.

— Hogyan képezik könyvtárosaikat?

— Aktíváink képzésére nagy gondot fordítunk. Minden évben szakmai továbbképzést szervezünk részükre. 5 az új aktívákat a könyvtárosi alap- ismeretek elsajátításában se- gítiük. Épp~n a héten vizsgázott húsz aktívánk eredményesen a könyvtárosi alapismeretekből.

— Jutalmazhatják-e leg'ob- ban dolgozó könyvtárosaikat?

— Saínos, a lehetőségek igen Bzukra szabottak. Ilyen célokra háromezer forint áll rendelkezésre. Ezt az összeget nehéz igazságosan és sértődések nélkül elosztani. Ezen túl természetesen a vállalati szakszerve-»»ti bizottságok jutalmazhatják jól dolgozó könyt't árosaikat.

— Végezetül arra kérem, ismer*“ase a központi könyvtár főbb terveit.

— A jövőben is azon leszünk, hogy nvnél több dolgozót szervezzünk be az olvasók táborába. Ezen kívül ped'g szeretnénk szolgáltatásaink körét szélesíteni előadások. író—olynaó találkozók megszervezésével. S véffiU egv szén eredményről hadd számollak be, most érkeznek be a pályázatok a Kell á jó könyv olvasónáiváz^i n. ösz- szes olvasóinknak több mint tíz százaléka vett részt ebben a megmozdulásban.

Klotild

egy szerecsen gyerek a Faust- balettben.

— Nincs semmi bajod? — kérdezte Dávid. Hangja ijedt volt.

— Semmi, semmi — mondtam.

— Biztos? — kérdezte.

— Biztos, hidd el. Csak szerecsen gyerek lettem. Most én is csutakolhatom magam. Mint a múltkor te.

Odamentem a csermelyhez. Ahol az előbb Dávid lopakodott. Beleálltam. Jóval bokám fölött ért a víz. Lemostam a lábamat térdig. Dávid ott állt. Nézett. Majd megszólalt:

— A ruhádat is le kell vetned. Csupa sár vagy. Majd elfordulok.

És már meg is indult. Vagy tíz métert ment a réten. Lefeküdt a pázsitra. Háttal nekem.

A nyakamon át lehúztam a ruhámat. Lemostam magamról a sarat. Még az arcomat is belemártottam a vízbe. A hajamat is. Csurgóit az arcomról meg a hajamról a víz. Megmostam a combomat. Akkor két karomat kinyújtottam a Nap felé. Hajamból a vállamra csurgóit a víz, A homlokom is nedves volt, s a szempillám * is. Forrón sütött a nap, de

megborzongtam, összehúztam a szememet, és úgy néztem a napba. Szempillámon a nedvesség, mintha kristály- szemüveg lett volna. Piros, zöld, sárga fények csillogtak a szemem előtt. Vagy inkább táncoltak.

Nem tudtam, vajon Dávid megfordult-e. De Dávid nem fordult meg. Feküdt a füvön, háttal nekem. Nem tudom, mire gondolhatott.

— Dávid — kiáltottam oda neki.

— Tessék — de nem fordult meg.

— Ki kell mosnom a ruhámat.

— Jó, mosd ki — mondta.

— Dávid — kiáltottam még egyszer.

— Tessék — mondta.

— Nézz rám — kiáltottam.

És még mindig a Nap felé

fordulva álltam. Oldalt Dávidnak.

Dávid talpra ugrott. Ügy állt ott, szétvetett lábbal. És nézett. ,

— Klót — mondta. De nagyon halkan mondhatta. Talán nem is mondta, csak én hallottam.

Akkor szembefordultam vele. Leengedtem a kezemet.

— Most már elfordulhatsz. Te is láttál engem, ahogy én láttalak téged. Most már fordulj el — montam.

Dávid nem válaszolt. Csak nézett Egyszerre éreztem, hogy a lábam reszketni kezd. Biztosan hideg a víz. De a karom is reszketni kezdett. Azt pedig sütötte a nap. Dávid végre megszólalt:

— Most már nem tudok elfordulni.

Lehajoltam, és magam elé kaptam a nedves ruhát.

— Fordulj el, kérlek — mondtam halkan. Meghallotta.

— Elfordulok. Pedig jó lenne estig nézni téged. Szép vagy, Klót.

Elpirultam. Éreztem, milyen forró lett a fejem.

— Tényleg? így 's szép vagyok? — kérdeztem.

— Gzép vagy, Klót — mondta még egyszer. Aztán elfordult, és leült a fűbe.

A csermely partján leültem én is a fűre. itt tele volt minden vadvirággal. Percek alatt egy ölre valót téptem.

Gyorsan összefűztem egy koszorút. Ilyenben mindig nagyon ügyes voltam. A ko- í szorút nedves hajamra tettem. Aztán egy vastagabbat is fűztem.

Dávid szótlanul ült, háttal nekem. Mintha megbántottam volna.

— Dávid, mi van veled? — szóltam oda neki.

— Semmi — mondta. — Mit csinálsz? — kérdezte.

— Szárítom a ruhámat — feleltem.

— Akkor még mindig nem fordulhatok meg. — mondta. Hangja szomorú volt.

— Dehogynem — mondtam. Az én hangom nevetős volt.

— Megfordulhatok? — kérdezte.

— Tessék, tessék. Hiszen

föl vagyok öltözve. — mondtam..

Dávid meglepődött, mikor meglátott. A virágkoszorúk legalább úgy eltakartak, mint a zöldpöttyös fürdőruhám.

(Folytatjuk)

Visszhang

Már y an telefon a kurdi gátőrházban

Dávid és