Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

£ •' V } i \ í I­Országos állat- çs korakodé--' vásár Tamásiban. . Tessék fiam; harminc- nyolc, a szélesebb negyven- nyolc. Igazi indiánövj elsza^ • kíthatatlan bivalybőn Négy-* vennyolc a katonaszíj. -dísz- ; csattal. ; — Mennyiért adja. ezt. a ki­csi tehehet? —Tizenhárom és fél, a gyö­nyörű borjúval együtt. A bor­jú is. megér háromezret.., , —• Sokat szopik, ez, ipígány- nyit megér. ' — Itt . a kezem, tizenhárom, és fél. . 1' ■ . Ezután átlag minden -har­madik . szónál egymás^ tenye­rébe csápriák. — Tizenhárom. — Az első borjú után adott 14 litert, most a tizenhatot is.-- Még ki sem . fejtem. Beteg az asszony. Sohasem adnánk el, ha nem lenne baj otth’ofi. Ilyen tehenünk nem lesz 'többé.. • — Nézze, én - komoly, vevője vagyok... Tizenhárommal- meg­adom az árát.- . ' "í •—; Tizenhárom és fél, aztán már viheti is. Minden felelős­séget állok érte. Garanciális«, vétel. — Kicsi,"— Végigtápogatja. f— Öreg) V ' V,-' —- 'Na, neh1 b'ánom,; felezzük tpegazt az ötszázat. Én is ■éresztek.-magá 'is.„;. , A.,.y;ésárd^ók korán kelnek, még ' szürkületben nyikorogni kezdenek, a.' szek^rkerekek Ozo- rán, . Magyark.észki, Szaká.ly- ban,...s még messzebb, a Sió melletti kis falukban. , • De jönnek autók is.. ' Magán furgonok,,;' riágyojjb ' rakterű cdm,bik, Volán ; teherkocsik. Budápestről; Szegedről, az or­szág) minden • részéből.. -Kötö- désék, bizsűsok,' .bőrdíszműve­sek, , rövidáru • kîskergskeçiôk. Ok. ÿan%k a iégtöbben.) Szá­muk' az országos vásárokon egyre nő. A vásár tulajdonképpen már előző este megkezdő,dik) Meg­érkeznek alegfrissebbek, .bog­rácsban* fő?ák a vacsorát,';.el- Tqgleljále alJSzépintük' legjobb helyet, -és-, >élőkészüjp,e^, FJé- defibé burkolózva alszanak ké- ‘••Sőttbeá"fd.5felt4'letüTetbé "állt ^épkocs.jkbÂn-, szekereken. Aki ’késik', 'm'ár'.p'sájfc a -Vásár térü- ,Hetérlek félreeső“’Pontján Pak- ;i hatja? kiVportékájáf.'.A rezsi ■nagy. Alti' Weffi bírja pénzzel, Óriás konténer A konténeres szállítási .rendszer rp ha ni 6,4. fejlődésnek in­dult, és szinte forradalmasította a szállítást. Legnagyobb ha­tékonyságot akkor éri el, ha az áru a konténerben folyama­tosan teszi meg útját a fcladptól a címzettig. . -, A konténeres szállítás csak előre kiépített rendszerben képzelhető el, amikor "á megfelelő rakodóberendezések épp­úgy rendelkezésre álltiak, mint a ' Kívánatos módon kialakí-, tett hajók, vasúti és közúti Szállító járművelç; A kezdeti be­fektetés meglehetősen nagy, ' de viszonylag')rövid 'idő, alatt megtérül, hiszen többszörösére fokozható az^rújSzálIítás ter­melékenysége, miután elmaradnak íi' kényszerű áruátrakásők, s a szállítandó portéka sókkal kíméletesebben ér él rendel-, tetési helyére. Természetesen a konténer befogadóképessége is befolyásolja a szállítási költségéi alakulásit:-minél na­gyobb a konténer, annál gyorsabb és olcsóbb a szállítás (egy-; , szeri beemelés). ■••• :< '., f*’ \ r''/ Képünk egy különleges, ipéretű, 12 "méter hosszú kbniét nert mutat be, éppen-„vizsgáztatás” közbeni’ Homlokajtajait 10 tonna feletti terheléssel:: yélték igénybe,^úgy,, hop a kon­ténert Uomlőkóldalára ániiyí, csak R'é^safóKŐutvéúyénél 'tá­masztották' alá. ilyen terhelést is dcftfrmáció-mentesen ki ' kell-állnia á.kórszerű konténernek.' > .... y.-. ;. . .. . Sv»*:;:- /.w • ' ' , aki kényelmes, tönkremegy. El­tűntek már a .vásárokból olyan iparosok iá, akik gyemrekko- ruktól árusítottak. Így élték le az életükét, vásárról vásárra vándorolva. Végül mégis más foglalkozás után ' kellett ' néz-" niük. A vásárolók között sok' aztidős ember."Nincs nyugdíj. Csak a testőrlő munka van, halálig, rokkanásig. A legnagyobb forgalom, a legtöbb, vevő-reggel nyolc őrá körül van. Tamásiban 40—50 kirakodó kért helyet, s körül­belül .200 tehén, nővéndékbor- -jú, malac vár vásárlójára. Raj­tuk kívül egy szamár is — a vásár különlegessége, ötezerért kínálják, s a gazdája azt bi­zonygatja róla, hogy elnyűhe- tetlen és szőfogadó. Ami a szó- fogadást. illeti, szamárról lé­vén szó, rendkívüli tulajdon­ság. ■ A kirakodók nyugtalanul né­zik az eget. Borús, nyúlós fel­hők borítják az'egész boltoza­tot.' Szemernyi reményt’ sem tűz- át rajtuk a nap. Ha eső esik’'— tragédia. Fi­zethetik á: Volánnak a bért, a helypénzt, az utazási költséget, s pénz nélkül férhetnek haza. Nyolc órára' megered az eső. Kimérted, tartósan. Hétszázezer ifjúságpolitikai célokra Bátaszéken Bátaszék nagyközség Tanácsa az 1971/72-es években 700 000 forintot fordított ifjúságpolitikai célok megvalósítá­sára. Ebből az összegből vásárolta meg az MHSZ székhá­zát, építtette meg az MHSZ-lőteret, támogatta a KISZ-t és ugyancsak ebből az összegből járult hozzá a balaton- szepezdi úttörőtábor létesítéséhez és fenntartásához. A bátaszéki szövetkezetek és vállalatok is jelentős ősz- szeggel járulnak hozzá az ifjúság sport- és kulturális lehe­tőségeinek megteremtéséhez. Az ifjúsági sportot minden vállalat és szövetkezet évente 5—5 ezer forinttal támogat­ja, a kultürház kiadásaihoz pedig 6—6 ezer forinttal já­rulnak hozzá. Ezek az összegek a helyi tanács útján jut­nak el a rendeltetési helyükre. A tanács havonta 45 eltartásra nem kötelezett sze-1 mélynek 300—350 forint segélyt ad. Rajtuk kívül még 25 férfi és nő részesül havonta 510 forint segélyben. Ez utóbbi összeget tanácsi és orvosi javaslatra a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság utalja ki. ~‘A vásároknak" történelmi mújtja van. Tolna megyében némelyik település vására év­századok hosszán végigtekint­ve is, mindig- ugyanazon a na­pon volt, mint ma. Az orszá­gos. kiírás még mindig feltün­teti az .ilyen, neveket: Gyö'rgy- napi, .húshagyókeddi, , Simon Júdási yásár. Tamásiban négy országos ál­lat- és; kirakodóvásárt tarta­nak egy;, esztendőben. A ha- ázerínt: valáVn’éhhyit Keddi) .bâçpkon.) A tamást' vá- éár’íáfenfeáft'" a&* ufóBjji időbéh téÙHlW» ffKh'vhttnhc. 'í OSOH’SVO. flSHyátlariar — Á pincehelyit. kell meg­nézni — ifíondják a vásározók. —■ Ott egy gombostűt sem le­het, .leejteni. jobban választ­ják meg az időpontot is, azok­ban a napokban sehol sincs másutt” vásár. Így mindenki Pincehelyre megy. Előfordult, hogy a.későnjövők' hélyet sem kaptalc'-— fordulhattak vissza. — Az tette be nekünk a kaput, — mondja egy kolbász- sütő —, hogy elhelyezték a vá­sárt. Régebben benn volt a fa­lu közepén. Persze, hogy óriási volt a forgalom. De ide, a nagyközségen kívülre ki jön? Inkább azok, akik eladni akar­nak. Később majd azok sem. — Fele annyit nem adtam el, mint a régebbi időkben. Pedig esik az eső, ilyenkor már unalmukban is esznek az emberek. — Jó lenne, ha buszokat ál­lítanának be, és azok horda­nák ide az embereket — véli a feleség. De a férfi csak le­gyint., — Akkor se lenne sokkal jobb. A buszra kell szállni, fi­zetni kell, hol vannak a for­golódó, nézelődő emberek. Akik először nézelődők, aztán, ha valami megtetszik, vásár­lók lesznek. Hiszen azért vá­sár a vásár. — Igaz — mondja a tanácson Pruch József járási kereske­delmi felügyelő — a vásárt messze a nagyközségen kívül tartjuk, s abból sok kár szár­mazik. De mit lehet tenni, a régi vásártér kell épületeknek. ' Most az lenne a legfontosabb, hpgy az új területet jól felsze­reljük. Ma még korántsem fe­lel meg az igényeknek. Kellene egy központi járlat- kezelő épület, úgynevezett cé­dulaház. Most az átírást égy gépkocsi végén lévő „irodá­ban” végzik. A helyjegyeket vásározótól vásározóig járva szedik be. Szükség lenne a vásártér előírás szerinti bekerítésére. Csak részben történt meg ed­dig. A területet jól ki lehetne használni. Minden csütörtökön disznóvásár van Tamásiban. A divatárusojc és kötődések mellett legtöbben a zsibárusok vannak. Minden kapható a ponyván. Lyukas talpú csiz­mától („De nézze meg a szá­rát, ilyen bőrt ma már nem kap sehol!”) a pizsamáig. Iparengedélyt szinte min­denkinek adnak, ha kér. Aztán már csak egy ló kell, egy akár. milyen szekér, vagy legalább egy nagy batyu a háton, és erős torok. Járják a házakat, szedik a limlomot, s a , vásár­ban minden újra a kereske­delmi körforgalomba kerül. Azt hinné az ember, hogy ai bizományi hálózat kiépítése után a magán használtáru- kereskedés lefelé zuhan. Tamásiban azt mondják; hogy az utóbbi időben emel­kedett a zsibárusok száma. El­lentmondás, mert ugyanakkor az új holmikat árusítók is szüntelenül többen lesznek, A kötődések legtöbbször Buda­pestről jönnek. Nagy a kon-: kurrencia, vidéken még talán meg lehet szerezni azt a hasz­not, ami a fővárosban aligha sikerülne. Délben eláll az eső. De dél-: re már csaknem üres a tér. El­vonulták á szekerek, elhúzták: az autók. Keserű szájízzel ér­nek haza sokan: többet vártak ettői a naptól. Egy asszony a kocsi tetején ül és szipog. Kendője arcára csúszik. — Jól van, na, jól — mond­ja mellette a férfi — megma­radt, hát megmaradt. Majd el­adjuk máshol. Várj, hozok ne­ked valami meleget! A kolbászsütő már takarít,’ a feketére égett oldalú tepsit súrolja éppen. Egy tálon nagy. halom eladatlan sült kolbász. — Adjon egy darabot —: mondja a férfi — amelyik még meleg. — Nem sikerült eladni azt a lovat? — Nem, hogy verje meg aj Na, dobjon rá még égy dara­bot abból a kolbászból. Most már mindegy. • K.

Next

/
Thumbnails
Contents