Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
f s 1 i 1 î ♦ Lakodalom van a mi utcánkban... fi TESZKERV és a választék A TESZKERV fantázianév. A Termelőszövetkezeti Termékek Áruháza rövidítésé. Ez az áruház jó egy hete, augusztus 23-án nyílt meg Szekszárdon, a piac-csarrtok területén és néhány dolog felelevenítésére feltétlenül alkalmas. Aki figyelemmel kíséri Szekszárdon az élelmiszerellátást, a választékbővülést, jóleső érzéssel nyugtázhatja, hogy az utóbbi öt-hat évben a megyeszékhelynek semmi restellnivalója nincs. A hatvanas évek első felében Ceglédre, Kecskemétre, Bajára, és legkiváltképpen Pécsre hivatkozva, gyakran marasztalta el a megyei lap is, a dolgozók véleményét tolmácsolva, a szegényes kínálatot, de méginkább a korszerűtlenséget, a szatócsfantáziát. Irigykedve, vagy éppen bosszankodva néztük más városok kirakataiban az élelmiszerválasztékot, s arra a végkövetkeztetésre jutottunk, húsz esztendővel vagyunk lemaradva. Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy mikor következett be a fordulat, mindenesetre a Termelőszövetkezeti Termékek Áruháza megnyitásával valami beteljesedett, pontosabban kiteljesedett. Az árakkal lehet bajunk, a minőséggel, a mennyiséggel lehet osztozkodnivalónk, de azt ma már nem mondhatja senki, hogy színvonal olott vagyunk, s jóvol más városok mögött kullogunk. Sok próbálkozás, kudarc, fáradozás előzte meg a mostani „beállást". S ma már ott tartunk: töltelékáruból vagy ötféle íz, minőség között válogathatunk. Vagy a kenyér. Sokan a Bartina áruház kenyerére esküsznek. Mások a Sütőipari Vállalat házicipóit tartják a legjobbnak. Megint mások úgy vélik: újabban finom és kifogástalan a kétkilós vekni. Illendő és kötelező észrevenni a változást. Néhány esztendeje még nemigen lehetett válogatni az üzletekben, a pavilonokban. Azt a néhányat kellett szeretni, ami volt. 1972-ben egészen más a helyzet. Hogy csak a leglényegesebbeket említsük: van csemegebolt a százhatvan lakásos bérház földszintjén, van a Tartsay-lakótelepen az ÁBC-áruház, a Béla- téren a Bartina áruház és a mezőgazdasági mintabolt, továbbá a TESZKER. Régebben egyik se volt. S ha nem tetszik a kiszolgálás az egyik üzletben, mehet az eréber a másik üzletbe. Elfogulatlanság nélkül állíthatjuk, a város ellátása élelmiszerből, húsból, zöldségfélékből, gyümölcsből jobb, mint a hatvanas években volt. A hentesüzletekben egészen ritka kivételtől eltekintve, mindig van hús, de nemcsak drága karaj, hanem olcsó fej, láb, füstölt áru is, sőt, olykor még máj is. Minden a legnagyobb pndben? Azt nem állítja senki, hí- szén nincs olyan fizetés, am%ly ne lehetne több, és nincs olyan áruellátás, amely ne lehetne jobb. „Lakodalom: házasság, meny- nyegző alkalmából szokásos ünnepélyes és szertartásos vendégség, azaz bőség és lakoma, melyet az ország különböző vidékein kulön-külön sajátságos szertartások, tréfák, táncok, játékok fűszereznek.” A kötelesség A lexikon megállapításából ennyi maradt: „Bőség és lakoma...” A szertartásokat szétzilálta a huszadik század. A bőség és lakoma azonban egyre fokozódik, már-már képtelen méreteket ölt. Mennyibe került a lakodalom: harmincezer forintba? Vagy ötvenezerbe? Minél magasabb az összeg, annál inkább érzik a szülők, hogy nem maradtak szégyenben. A falu előtt, maguk előtt. Megtették a kötelességüket. Nem bocsátották el útravaíó nélkül a fiatalokat. A fiatal párnak reggelre karikás a szeme. Támolyognak egyik asztaltól a másikig. Búcsúztatják az útrakelőket. — Fáj a lábam — panaszkodik az asszonyka. — Nagyon fáj! Két órán keresztül tartott a menyasszonytánc. Egyetlen forduló mindenkivel. A kék zo- máncú dézsába gyűltek-gyűl- tek a százasok. Érdemes lakodalmat rendezni ? — Ha százezer forintot ide tennének az asztal szélére és azt mondanák, hogy rendezzek még egyet, azt válaszolnám: „vigye a pénzét, drága uram!” Pedig elhiheti, hogy ezek után nem vagyunk túl gazdagok. Ezek után: Ozsonnáig Egy hete tart a készülődés. Sütnek, főznek az asszonyok. A rokonság tagjai, tizennégyen. Szerdán leöltek két hízót. Csütörtökre elkészült tízféle sütemény. Kezdődhetett a tortagyártás. Százhúsz torta kellett. — Kétszázötven vendéget hívtunk — mondta az örömanya. — Tehát háromszázötven szájra terítünk. Lakodalmat rendezünk, nem vacsorát. Itt jut mindenkinek enni- innivaló. Amennyi belefér. A bort — szokás szerint — a vőlegény fizette. — Harmincezer forintba került csak az ital — mondja. — Elképzelheted, mennyibe van minden együttesen. Bor, sör, pálinka. — Üdítő ital? — Bambi? Lakodalomban? A vendégsereg kedvéért néhány aprószárnyas is kés alá került. Hatvan csirke, húsz pulyka. Elfogyott egy hordó káposzta — a tpitöttkáposztá- hoz. Savanyúságot a boltban vették: huszonöt kilót Pénteken felverték az udvaron a sátrat. Hatalmas, faágakból rótt építményt, ponyvákkal leterítve. Körülbelül harminc méter hosszú, tíz méter széles. Honnan szereztek annyi asztalt, széket, terítéket? Ahonnan ilyenkor szokásos. A művelődési otthonból, a községi tanácstól. Kölcsönkérték. Evőeszközöket a megyeszékhely kölcsönzőboltja adta. öt kondérban fő a húsleves. Háromkor kezdődik az ozson- na. De az első vendégek reggeltől lakodalmaznak. Idegenbe szakadt hazánkfia, Amerikából, délután háromra csaprészeg. Három lánynak ígért házasságot, s elvesztette a kocsiját egy árokban, a pénztartóját ki tudja, hol, valamint lehányta nagykockás, világos öltönyét. Ozsonnakor idegenbe szakadt hazánkfia arról magyaráz egy csizmás bácsinak, hogy Amerikában már elfelejtettek az emberek enni, inni. Ott azt sem tudják, mi a lakodalom. Amerika messze van, a lakodalom helyben. Délután háromkor a vendégsereg eléri a kettőszázat. De jönnek a meghívottak szüntelenül. Autóval, szekérrel, gyalogosan. „Ez mégiscsak falu" Hatalmas tálakban hordják az ételeket. Kiki választhat. Friss töltésű kolbásztól a sült oldalasig. Utána bor jön, szent- györgyhegyi rizling. Korlátlan mennyiségben. Az „üres” tálakon több kiló a húsmaradék. Holnap reggelire majd még egyszer megmelegítik. Következnek a vegyes sütemények. A torták egyelőre nem. Azokkal estig várnak. Sietni kell, a templomi szertartás fél ötkor kezdődik. így hirdette a pap, szabály szerint három vasárnapon egymás után. A násznép között rengeteg a gyerek. Hogy ők mit isznak, ha megszórta jaznak? — Vizezett bort! Az nem árthat. — mondja egy asszony. Négy-öt éves gyerekek alszanak a szertartás alatt az anyukák karján. — Ne írd meg — mondja a vőlegény —, hogy templomi esküvőm is volt. Nekem nem hiányzott volna. De a lány szülei erőltették, meg igaz, az enyémek is. ‘ Ez mégiscsak falu. A fiú gépésztechnikus, a lány adminisztrátor. Mindketten városban dolgoznak, bejárnak naponta. Már befizettek egy OTP öröklakásra. Az volt a lány hozománya. Ozsonna után a násznép felkerekedik. Tíz koszorúslány, mellettük a vőfények sora. A férfiak néhány borosüveget is magukkal visznek az útra. A templom négy kilométerre van. A falu irdatlan hosszú. Legtöbb helyen a régi, nádfödeles mellé már felépült az új téglaház. De az apák otthona is megmaradt — mint baromfiistálló. Az ajtókból több tucat tyúk nézi a lakodalmas menetet. — Azért a polgári esküvő soha nem lesz ilyen szép és ünnepélyes — mondja egy kendős néne szemét törölget- ve a templomból jőve kifelé. — Az csak öt percig tart. Esküvő után illik köszönteni az ifjú párt. Csókok, ölelések, kézfogások. A századik után a fiatalok már biztosan nem ismerik meg a gratulálókat. Közben a templom elé újabb menet kanyarodik. Ezen a napon még egy esküvőt tartanak. A falu túlsó végén. — Az alvégi lakodalom sokkal kisebb lesz — mondja valaki. — Nyomába sem ér majd ennek. Ott száz vendégnél sincs több. Kocsmai közjáték A kocsmában senki sem kérdezi meg, hogy honnan jöttél, hívott-e valaki. Leülsz egy szabad székre, és már vedelheted a bort, pálinkát, rumot. — Szervusz — mondják mindenünnen. A kocsmában most mindenki testvér, jóbarát. Hivatalos akár az egész falu. A következő két óra nem tartozik szorosan a lakodalomhoz Ameddig a vacsora elkészül, valahol el kell ütni az időt. öttagú beat-zenekar húzza a talpalávalót. Húzza-vonja. Példaszerű haknibrigád, személyenként háromszáz forintért. Plusz, amit megesznek, megisznak. Hajnaltájban fátyolos szemekkel ötvenszer játsszák el majd egymás után: „Sneider Fáni de azt mondta...” — Nem telik többre. Most ordítósra állítják a hangerősítőket. Az ifjú pár lerogy az asztal mellé. — Két napja nem aludtunk. Szaladgáltunk a nyomdába. Úgy látszott, nem készülnek el a meghívók. Aztán sikerült mindet szétküldeni. Ellenőriztük a lakodalmi előkészületeket, izgultunk a ruháért. Jó lett volna nekünk esküvői öltözet a kölcsönzőből is. A család ragaszkodott az újhoz. Mennyibe került? Ne kérdezd, jól keresett a szabó. így az ifjú férj. — Csak egy hét múlva indulunk nászúira — panaszkodik a feleség. — Az a legnagyobb baj. Fehér vászonruhás, babos- kendős menyecske penderül a terem közepére. Kezében fazék és fakanál. — Figyelem! — mondja, és kongat szüntelenül. — Kész a vacsora! Tessék elindulni. A vendégsereg hangulata virágos. Kinn szemerkél az eső. Mi kell hozzá, hogy ne vegyék észre visszafelé az úton? Természetesen ital. Nosza, útra kelnek a hosszúnyakúak. Reggel majd gyűjteni lehet a kiürült üvegeket a bokrok alján. Nótázástól hangos a környék. Éjszakai pillanatok Dínomdánom a falu közepén, A szomszédok? Ö, hangtávolságban minden szomszéd meghívót kapott. Még a kutyák is. Nincs, akit zavarjon a zaj. Az utcán latyakot taposnak az ünneplők. Mennyibe kerülne egy új járda? Néhány lakodalom árába talán. A sátorban szünet nélkül hordják-viszik a gőzölgő tálakat. Az ételek túl zsírosak. Csúszónak a borhoz. Akik kidőlnek a sorból, azok a ház három szobájában kapnak helyet. Egyetlen szék, vagy ágy sincs, melyen ne aludna valaki. Gyerekek, mellettük galambszürke kosztümben egy asszony, fején felejtett, barkóra csúszott kalapban, fekete- ruhásán egy férfi. — Megittad a borom? Megittad a borom, mi!? Megöllek! Mindenki odatóduL A Jani megöli ! Persze, nem öl meg senkit. Csupáh ő duhaj, ha részeg. Csitítják, határozatlanul ellenkezik, majd egy csoport közepén elvonul, — Régebben —' mondja valaki — mindig volt bicskázás a lakodalomban. Manapság ilyen már nincsen. Idősebb parasztember áll fel a sátor közepén. Egy papírlapról régi-régi rigmust olvas fel skandálva. Szavait elnyomja a pohárcsengés, a zsivaj. De 6 nem hagyja magát Elmondja utolsó sorig intelmeit az ifjú férjnek. Ne engedje, hogy a felesége éjjel-nappal piperész- kedjen és örökké a sétakocsikázáson járjon az eszei Utána a menyasszony házihasználatára kellene felolvasni hasonlót. Például arról, hogy ne hagyja a férjnek elkártyázni a birtokot, s ne engedje négy napig mulatozni a kompániával. De a második rigmus elmarad. Annak már nincs tudója a társaságban. Jani beveti magát a borraktárba, ahol idegenbe szakadt hazánkfia énekel félmeztelenre vetközötten. Együtt isznak reggelig, mindenkitől elfelejtve. Az utcasoron egyetlen lámpa sem ég. Diszkrét feketeség kezdődik a sátortól három méternyire. Párok tünedeznek el, sétálnak fel-alá a sárban. Elveszít kulcscsomót keres néhány asszony gyufavilágnál. Az egyik zenész szakadt húrú beat-gitárján összevissza rángat egy hegedűvonót. „Hem megyünk mi innen el.. Hajnalra az arcok szürkék. A világosság sápadtra festi a sátor belsejét Egy távozó vendég süteményt söpör a táskájába, sietve. Otthon nagyobb keletje lesz holnap, mint itt. A verandán még kornyikál a zenekar. Néhányan táncolnak a fiatalabbak közül. Körbe- körbe, csoportosan, mindegy, ki merre lép. Ha leállnak, vége a lakodalomnak. Kitartanak, tartják a frontot. Egy férfi lánnyal dulakodik az előtérben. Táncolni cibálná, de a lány hajthatatlan. Kitépi magát, s elszalad az asztalsor mögé. A férfi a rövidebb utat választja, hogy utolérje. Felugrik az asztalra, és végigrobog a terítékeken, borosüvegeken, poharakon. Recseg az üvegszilánk, tortakrém barna masszája gyüremlik széjjel. Péppé keveredik az étel az üvegből egyhangúan bugyogó itallal. Az örömapa szűkülő szemmel nézi a jelenetet. Elfordul, sóhajt. Asszonyok gyülekeznek â belső szobában. Kezdődik a takarítás, s a haditanács; hogyan szabaduljanak meg a legmakacsabbaktóL Délelőtt tizenegyre a maradék vendég a tornácra szoruL — Amíg ezt a néhány láda sört meg nem isszuk, nem mozdulunk innen — kiabál egyikük. Az ifjú férj bátyja lép hozzájuk. — Takarodjatok! — mondja. — Takarodjatok kifelé! Elég volt. Felszikrázik a levegő. De a fiú nem jött egyedül. Mögötte többen állnak. Egy óra múlva csontvázként mered a sátor tartóváza. Esik az eső. Esik, vigasztalanul. KADAR PÉTER Válassolatlan levelek A fiatal műszaki két évig távol lévén régi munkahelyétől, visszatérve meglepődve tapasztalta: a fizikai dolgozók száma változatlan, az adminisztratív dolgozók megnégyszereződtek. Nincs okunk ezen túlságosan csodálkozni, a fejlő-- dés velejárója, természetes folyamat. Az ügyintézők, a szervezők, a programozók, az adminisztrátorok — illetőleg az ilyen beosztások — a fejlődő országokban világszerte szaporodnak. S az ügyintézés? Hát,, hát. Elég gyakran előfordul, hogy az ügyintézés lassú, körülményes, bosszantóan: maradi. Ebben az esetben most csak azt tesszük szóvá, hogy a községi tanácsok felvilágosítást, útbaigazítást kérő leveleikre olykor egyáltalán nem kapnak választ. A tanácsi munka lebecsü-. lése ez? Vagy valami más? Nem tudni. Mindenesetre Hő- gyész nagyközségi Tanács július 6 óta várja reménykedve, egy fontos levelére a választ az Építési és Városfejlesztési Minisztériumtól, a nagyszokolyi Községi Tanács a Közúti Igazgatóságtól, I
