Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

f

T

f

V

Családi ház fából ?

Düh

Hőcsillapítás és hőszigetelés

3.

Horváth József, a Dombóvári Univerzál Szövetkezet műszaki vezetője bőséges tapasztalatokkal rendelkezik a hétvégi házakról. Ö volt az, aki a MÁV Pécsi Igazgatóságánál

— akkor még ott dolgozott — vállalkozott fából munkásszállások építésére. Azóta már diákszállást is építettek, a dombóvári ERDÉRT-féle panelokból. A kaposvári mezőgazda- sági főiskolán egy új tanszék alakult, de ennek megalakítását attól tették függővé, hogy tudnak-e száz diáknak szállást biztosítani. A főiskola vezetői dombóvári panelokat kértek diákszállás építéséhez. A TOP nem járult hozzá először a barakk ilyen célú hasznosításához, Végül is, amikor szemrevételezték, hozzájárultak a működtetéshez annál is inkább, mert négy évvel ezelőtt a műegyetemen 180 diáknak készítettek szállást ugyancsak panelokból, s ezekbe a szállásokba a villanyt, a vizet is bevezették. A fűtést olajkályhákkal, illetve melegvízzel oldották meg, a főzéshez gázt használnak.

Ha a műegyetem vállalkozott még arra, hogy újabb száz személyes diákszállást készíttessen a dombóváriakkal, nyílván a kedvező tapasztalatok indíttatták erre.

A hétvégi faházak emberi tartózkodás céljára alkalmasak. A most gyártás alatt lévő típusok hőszigetelése 77 centiméteres téglafaléval azonos. Tehát jobb a téglaépületnél. Az eddig gyártott faházak hőcsillapítása azonban nem a legjobb. Miután a falnak nincs tömege,

— általában a falpanel 8—12 cm vastag — nem tudja „raktározni” a meleget, emiatt például az a kívánalom, hogy téli időszakban állandóan fűtsék a diákszállókat, munkásszállásokat. Ez lenne a lakások esetében is a követelmény. Miután azonban a családi házakban általában csak délután öttől reggel nyolcig tartózkodnak, lényeges költségtöbblet nem jelentkezne, mert a házakat — szobákat — sokkal kevesebb tüzelőanyaggal fel lehet fűteni, melegen tartani, mint a téglaépületek szobáit. Van arra mód és lehetőség, hogy a faházak hőcsillapítását kedvezőbbé tegyük. Csupán néhány kísérleti épület elkészítése válna szükségessé. (Dombóvá- rott olyan szendvics gyártását tudnák rövidesen elkezdeni, amely szinte forradalmasítaná a lakásépítést, ha a sok rendelet nem akadályozná.)

A lakásépítők körében természetesen szóba került az is, hogy lehet-e ezekből az elemekből egy család szükségleteinek megfelelő házat építeni. Tehát elkülönített szobákat, vizesblokkot, konyhát, teraszt, dolgozószobát stb. Lehet. PTlanatnyilag 160 cm széles és 240 cm magas paneltáblákat gyártanak, ezek variálása lehetséges. A lakásépítési szabályok szerint 265 centiméternél alacsonyabb szobákat nem szabad építeni. Tehát a 160x240-es panelen módosítani kellene. Ez sem probléma. Balatonlellén a műegyetem KISZ-táborának épületeit 295 cm belmagassággal készítették. Ilyen magasságú munkás- szállást építettek, nem ideiglenes célra, a 43-as számú budapesti építőipari vállalatnak.

Népújság 4

Í972. szeptember 26.

Tehát ha az ember bonckés alá veszi a fából történő családi ház építést, mindig egy akadályba ütközik, de példák vannak arra is, hogy az akadályokat többé-kevésbé köny- nyűszerrel el lehet távolítani.

Vajon mennyibe kerül egy fából épített családi ház? Sajnos az árról nem tudunk egyértelműen kedvező véleményt mondani. A hétvégi házak ára 20 ezertől 70 ezer forintig terjed. Ez az árfekvés hétvégi ház esetében megfelelő. A családi házak ára négyzetméterre vetítve majdnem megközelíti a téglából építettekét. És ez az egyetlen akadály tulajdonképpen, ami miatt nem lehetne tömegessé tenni a családi házak építését fából, bár ezen is lehetne változtatni. Az anyagok felhasználására gondolunk, fenyőfa helyett például nyárfa-féleségek, több műanyag

Szinte a semmiből nőtte ki magát a Bonyhádi Cipőgyár KST-szervezete. Amikor útjára indult a cipőgyárban a takarékossági mozgalom — ezelőtt 16 évvel — sokan voltak, akik azt állították, hogy ennek a tevékenységnek nincs jelene, sőt jövőt sem jósoltak neki: a dolgozók fizetésüket felélik, beruháznak, vásárolnak, tehát nem marad felesleg, amit elhelyezzenek a KST-bea.

A betét és a tagok száma pedig évrpl évre emelkedett. Népszerűvé vált az üzemi takarékosság, Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évben közel 1 millió 400 ezer forintot helyeztek el az üzem dolgozói és ebből az összegből 550 ezer forintot vettek kölcsön. Mire kellett a pénz? A legtöbben a kétheti szabadság költségeinek fedezésére veszik igénybe a betétet, míg mások a téli ser13.

— No, figyelj csak ide, kislányom — mondta. — Tényleg nem vagy szerelmes Dávidba?

Odaborultam anyuci vállára. Sírva kiabáltam:

— Nem, nem, nem! Nem vagyok szerelmes Dávidba. Én szeretem őt. ö a legszebb fiú, akit életemben láttam. Szebb, mint Karel. Karelbe minden lány szerelmes. Én is szerelmes voltam Karelbe, tudod. De mióta Dávidot megismertem, már nem vagyok szerelmes Karelbe. Senkibe. Én Dávidba se akarok szerelmes lenni. Nem vagyok szerelmes Dávidba se. Szeretem, anyuci. Ez több, tudod. Ez az igazi.

Anyuci megcsókolta az arcomat. Aztán simogatni kezdte a fejemet. Aztán csöndben mondta. Inkább csak magának:

— Igen, kislányom. Ez az

igazi.

— Májusban voltam tizenhárom éves, tudod — mondtam anyucinak.

— Tudom, persze, hogy tudom — felelte anyuci. Csak ~~ ’ütött eszembe, hogy Gert- " '1 sose volt ilyen. Aoád se.

— Apuci se? — kérdeztem.

beépítése, stb. válna szükségessé.

Viszont az a határtalan előnye megvolna a faháznak a tégláéval szemben, hogy szakiparos nélkül, az építtető maga állíthatná össze. Egy szakember által kitűzött betonalapra a csomagban vásárolt családi ház felépítése úgy hisz- szük nem okozna különösebb problémát egy általános műveltségű embernek.

*

Cikksorozatunkban szerettük volna olvasóinkat tájékoztatni a teljesség igénye nélkül erről az új lakásépítési lehetőségről és gondokról. A témával kapcsolatos minden véleményt, észrevételt szívesen közlünk. Abban bízunk, hogy ez a módszer is hozzásegítene a lakásgondok enyhítéséhez.

PÄLKOVÄCS JENŐ

tésvágások és a karácsonyi ajándékok megvásárlására. Nem mellékes megemlíteni, hogy a beadott pénzek után 3 százalékot fizet az üzemi bank.

A legtöbb betétes közvetlen fizikai dolgozó. Van köztük olyan is, aki havonta ezer forintot helyez el, míg mások szerényebb összeget; de szívesen teszik ezt, mert takarékosságukkal sok mindent megoldhatnak.

Ma már nem ked népszerűsíteni az üzemi bankot, ahogy a cipőgyári dolgozik nevezik a KST-t. Népszerűsíti az önmagát; a másfél millió betét, a kölcsönvett 550 ezer forint ékes bizonyítéka annak, hogy kellett ez a hasznos intézkedés, mert ez is a dolgozók érdekeit hivatott szolgálni.

Horváth József

— Ö se. ök ketten teljesen egyformák. Józanok, okosak. Nem úgy, mint én.

— Miért? Te nem vagy józan, anyuci? — kérdeztem.

— De, de. Csak másképp, mint apád meg Gertrud. Én mindig' civil voltam, apád pedig művész. Én rajongtam, szüntelen, ö meg a színpadon is úgy játszott, hogy éreztem, nincs ott a szíve. Talán egyáltalán nem is volt...

Anyuci abbahagyta. Lehet, hogy apuci nemcsak a sikerért ment ki külföldre? Tényleg: mi keresnivalója van egy színésznek külföldön ? Gertrud más. Tánccal mindent el lehet mondani. Mindent és mindenkinek. A tánc minden nyelvnél jobb. A táncot mindenki megérti. Úgy látszik, apucinak valóban nem sikerült a dolog. De erről sose ír. Anyuci se beszél róla. Gertru- dot menedzseli. így kettészakadt a család. Apuci meg Gertrud külföldön, anyuci meg én. itthon. Talán sose látjuk többé egymást.

Újra sírni kezdtem. S észrevettem: anypei is könnyezik.

— Neked van szíved, kislányom. — mondta anyuci, mikor újra megszólalt.

A düh indulat — ezt mindenki tudja, Azt, hogy időnként valamiféle státus-szimbólum is, már kevesebben, pedig erről érdemes néhány szót ejteni.

Bárkinek bármikor fejébe szállhat a vér, lehet ideges, elfuthatja a pulykaméreg, elfoghatja hirtelen harag, vagy

— újkeletűbb kifejezéssel élve

— „megzabosodhat”. Érthető. Életünk nem a legnyugadal- masabb, a mindennapok sok olyan buktatót kínálnak, melyeken az ember bukik is. Bukik olyan formában, hogy zokszavakban nem szűkölködő nyelvünk kincseit válogatott szitkokká formázza, az asztalra csap, fejjel megy a falnak, vagy leissza magát. Egyik sem dicsőség, de felettébb emberi és (ezt anélkül mondjuk, hogy az ilyen irányú dühkitörések amúgy sem gyér számát szaporítani óhajtanánk) még egészséges is. Ideggyógyászok a megmondhatói annak, hogy a hosszú időn át elfojtott indulatok károsak. Rongálják a szervezetet, azokat az idegeket amelyek mindenkinek a testében vannak, olyannyira, hogy már közhellyé vált az a nyilvánvaló tény, miszerint valaki „ideges". Azt viszont már az ideggyógyászok sem állítják, hogy a bennünk felgyülemlett feszültséget valaki másnak feje beverésével, becsülete megsértésével, vagy egy köcsög falhoz csapásával vezessük le. Lehet más módon is, részben ezért cigarettázunk, iszunk feketét, rágjuk a körmünket és a többi.

A bevezető sorokban azonban arról volt szó, hogy a düh időnként (a szót azért tesszük idézőjelbe, mert eleve kajánnak szánjuk) „státus- szimbólum" is. Nagyjából olyasformán, mint egyeseknél az autó, hévízi üdülő, a kínai selyempincsi. Az mer nyíltan, leplezetlenül, olykor egy porosz gránátos őrmestert

— Biztosan van — válaszoltam.

— Ez jő, de veszélyes is — mondta anyuci.

— Miért? — És csodálkozva néztem rá.

— Nem akarlak eltiltani Dávidtól — mondta.

Megrémültem. Éreztem, hogy a nyakamon megmerednek az izmok.

— Mit mondasz, anyuci? — Ezt dadogva kérdeztem.

— De be kell látnod, hogy fiatal gyerekeknek még nem való a szerelem — folytatta.

Zokogva kiabáltam:

— De hát értsd meg, anyuci, nem vagyok szerelmes Dávidba. Én Karelbe voltam szerelmes. Ez más.

— Ez az — mondta anyuci. — Én csak azt javaslom, hogy kevesebbet találkozzatok.

— De hát keveset találkozunk — kiabáltam.

— Egész nap együtt vagytok — mondta anyuci.

— De éjszaka nem vagyunk együtt — kiabáltam tovább is.

Mintha anyuci abbahagyta volna a könnyezést. Mintha mosolygott volna.

— Még csak az kéne — mondta. — Legyetek kevesebbet együtt. És amikor nem vagytok együtt, akkor gondolj rá — mondta anyuci.

Nem válaszoltam. Ismertem anyucit. Tudtam, hogy a tilalmat nem veszi komclvan. És különben sem ér rá, hogy ellenőrizzen.

*

Váratlanul beállított anyu. A délelőtti vonattal érkezett.

is pirulásra késztető módon dühönge ni, akinek hivatali beosztása ezt lehetővé teszi. Nem mindenki csinálja, de sokan. Általában nem szeretjük a név nélküli hivatkozásokat, de mivel a példa nem egyedi, most mégis „gyűjtő fogalmakkal" élünk. Nem egy példával találkoztunk.

Munkával valóban túlterhelt igazgatóval, aki idegfeszültségét fiatal dolgozóin vezette le, ordítva és olyan hangon, amiért „szolgálaton kívül” bárki joggal legalább kétszer képen törülhette volna. Szolgálaton kívül. De ki meri felpofozni az igazgatóját, ami azonkívül, hogy nem lenne helyes, nem is a dolgok elintézésének kultúremberhez méltó módja. Épp oly kevéssé, mint az üvöltés. Találkoztunk három beosztottú csoportvezetővel is. akit — némi túlzással — alárendeltjei jobban rettegtek, mint eoy büntetőakcióra indult SS-különít- ménpt. Navonta büntetett, a jelenlétével, és azzal, hogy gépírónőjének sürgetésként mást nem is tudott mondani, mint hogy „nyomás Bözsike, ez nem otthoni krumplipuco- lás!"

Nem találkoztunk azonban seaédirattárossal, aki a benne valószínűleg hasonló módon felgyűlt idegfeszültséget, dühöt, a főkönyvelőjével szemben merte volna ordítás formájában érvényre juttatni, levezetni. Gépkocsivezetőt sem, aki lehordta volna a vezérigazgatót, viszonzásul mert az így járt el vele szemben.

Dühöngjenek, szitkozódjanak, trágárkodjanak tehát a gépkocsivezetők?

Dehogy! Csak azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy az (idézőjelben. mert másra is vonatkozik) „vezérigazgatók” se.

Ugyanis valamennyien emberek vagyunk.

(ordas)

Azt mondta, főként pihenni jött. Meg a két koncertművet akarja gyakorolni, de lehetőleg nem zongorán. Majd kifekszik az erkélyre, nyugágyban, és úgy biflázza fejből a zongoraszólamot.

■— Közben ideköltözött egy fecskepár. Nem fog zavarni? — kérdeztem anyutól.

— Miért zavarnának? Mit csinálnak? — kérdezte.

— Csivitelnek eszeveszetten. Már hajnalban felköltik az embert — válaszoltam.

— Hajnalban csivitelnek. Hajnalban már ébren vagyok. Újabban ugyanis nem tudok aludni — mondta anyu.

Nagyon szeretem anyut, de most úgy éreztem, ha itt marad, akkor kevesebbet lehetek együtt Klottal. És gyakorolni se tudok majd. Hiszen ha a két koncertet tanulja, nem tülkölhetem tele a házat. Pedig most volna időm. mert a málnaszedés befeieződött.

Elrohantam Klothoz, nehogy ő lepjen meg. A klarinétot beraktam a tokba, s úgy csaptam a hónom alá. Az erdőrészen, a turistaháztól vagy száz méterre megálltam. A klarinéton elfújtam a mi kis dallamunkat. Az Éji zenét, vagy másképp a málnadalt, délelőtt tizenegykor. Ez a házig hallik, biztos. Klót meghallja, és akkor jön.

(Folytatjuk)

Takarékos cipőgyári dolgozók

Nemes György :

Dávid és Klotild