Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

» t « Támadás — zivatarban Megnyílt Erdos János kiállítása  feltételezés szerint na­gyobb létszámú diverziós cso­port szivárgott be az országba, és lépett akcióba a Dunántú­lon. A bandát a karhatalmi egységek részben felszámolták, egy része viszont kisebb, hat­nyolc fős csoportokban mene­kül, megkísérli elhagyni az ország területét. Ilyen csopor­tok bujkálnak a megye déli részében, Dombóvár, Bonyhád, Bátaszék környékén. A szek­szárdi városi-járási egység azt a feladatot kapja, hogy számolja fel a Bátaszék kör­nyéki csoportot. Vasárnap hajnalban riadóz- tatják a munkásőröket. Amíg az alegységek beér­keznek Szekszárdra, a pa­rancsnokság elkészíti az akció tervét. A jelzések szerint a di­verziós csoport az alsónyéki határon keresztül igyekszik el­jutni a Duna menti erdőségek­be. A fegyverek kiosztása per­ceken belül megtörténik, köz­ben az alegvségparancsnokok- kal ismertetik a harcparancsot. Hat órakor az egység gépkocsi­oszlopa elindul a városból. Kint az úton úgy fejlődnek fel hogy a leponyvázott gépkocsik ne keltsenek gyanút, egyszerű, áruszállító járműveknek látsszanak, hiszen a sík, sár­közi terepen messzire ellátni. A reitést szolgálja az is, hogy kerülőúton, Bátaszék felől kö­zelítik meg a kijelölt megin­dulási körletet, az alsónyéki faluvég alatti kiserdőt. A diverzáns csoport egy üresen álló tanya épületeibe fészkelte be magát. A megalakult harcrendi ele­mek parancsnokai ismertetik a harcfeladatot, egy-egy raj mozgásirányát, tennivalóit. A terep sík, dé árkokkal, mélyedésekkel szabdalt, így jó lehetőséget ad arra, hogy a munkásőrök rejtve, fedezve kerítsék be a tanyát. Ezt a lehetőséget ki is használják. Kúsznak, szökellnek, és a tanya körül csakhamar bezá­rul a gyűrű. Közben a harcálláspontra rádión érkeznek a rejtjeles értesítések, mennek kifelé a parancsok. — A szétbontakozási terep- szakaszt elfoglaltam... — A biztosító csoport elhe­lyezését befejeztem... — A bekerítés terepszaka­szát elfoglaltam... Bent a tanyában a diverzán- sok kétségbeesetten szemlélik, hogyan szorul körülöttük a hurok. Vaktában leadnak né­hány sorozatot, de csak né­hány, egy-egy pillanatra fel­bukkanó rohamsisakot látnak. A munkásőrök viszont — őket segíti az anyaföld — természe­tes fedezékük mögül határo­zott tűzzel válaszolnak. Köz­ben. mintha csak nyár lenne, egyik pillanatról a másikra lezúdul a zápor. Ezt akarja kihasználni két diverzáns, és békés honpolgár­ként, a tanyában talált szer­számokkal igyekszik kijutni a gyűrűből. A munkásőrök vi­szont ismét előnyben vannak, hiszen mindenkit ismernek a környéken. Hasztalan minden „ügyeskedés”, fennakadnak, mint a legyek a pókhálón. A fegyverek gyűrűjében nincs más választásuk, mint hogy ke­züket feltartva, megadják ma­gukat. A többi viszont ész nélkül tüzel. Majd néhányan, a köze­li szalmakazal védelmét ki­használva, megpróbálnak ki­törni a gyűrűből. Az akció parancsnoksága er­re beveti a tartalékban levő nehézfegyver-szakasz egyik fe­lét. Géppuskáik tüze vissza­fordulásra kényszeríti a diver- zánsokat. Ekkor a másik olda­lon, a Duna felé kísérlik meg a kitörést, de a kiszáradt ha­lastó medréből is tűz fogadja őket. Északról viszont a felszá­moló csoport egyre jobban. megközelíti a tanyát, és a rá­dió a harcálláspontra röpíti a parancsnok jelentését: — A rohamra felkészültem... Erre a parancs: — A rohamot hajtsa végre... Amíg a bekerítő csoportok három oldalról tűz alatt tart­ják a tanyát, a felszámoló csoport az árkok, mélyedések, a zápor- és ködgyertyák fede­zete alatt, rejtve megközelíti az épületeket, és közvetlen kö­zelről tüzet nyit. A diverzán- sokat szinte megbénítja a vá­ratlan rajtaütés. A felszámoló csoport pa­rancsnoka hangszórón szólítja fel őket : — Adják meg magukat! A további ellenállásnak semmi értelme nincs! A nagyobb nyomaték ked­véért még golyószóró- és gép­pisztolysorozatok pásztázzák végig az épület ablakait, föld­re kényszerítve az oda beszo­rult ellenséget. Amint a tüze­lés megszűnik, az ajtóban fel­emelt kézzel megjelenik az el­ső diverzáns, majd a második, és sorra a többi. Mintha csak a földből bújtak volna elő a munkásőrök, fogják körül őket, de közben még mindig biztosítják egymást; hátha ma­radt valaki az éoületben, és továbbra is ellenáll. Hiába bizonygatják a diver- zánsok. valamennyien kijöttek, megadták magukat. A munkás­őrök átkutatják az épületek minden zegét-zugát, felmász­nak a rogyadozó padlásra, át­rakják az egvik épületben fel­halmozott műtrágya-zsákokat. — A parancs szerint nyol­cán vannak. Hol van még ket­tő? A felszámoló csoport nem tudja, hogy ketten már koráb­ban megpróbáltak meglépni. Ilyenkor őszidőn a termelő- szövetkezetek irodáin sűrűb­ben kopogtatnak az öregek, mint bármikor más évszakok­ban. Nyugdíjasok és járadéko­sok jönnek, hogy sorsuk felől érdeklődjenek, már ami a kö­zelgő telet illeti. Megkérdezik, van-e mód arra, hogy háztáji termésüket a tsz fogata, vagy vontatója hazaszállítsa?. És a gabonafejadag meglesz-e? El- végzi-e a szántást a traktor náluk is, a jövő évi háztájin, mint tavaly, vagy azelőtt. Kér­déseik, kéréseik a gazda jogán hangzanak el, s annyira vál­tozatosak, hogy néha szinte meglepő. Türelem kell a válaszokhoz az irodabeliek részéről, sőt több is olykor: tisztelet, meg­értés. Hiszen itt élnek közöt­tünk több mint 100 ezren csak a minimális járadékból élők, s évről évre növekszik a jobban ellátott, de nem gondok nél­kül élő nyugdíjasok száma. Földiük a közösben. java munkaerejük is beépült idők folyamán a közös vagyonba. A nemzedékváltás gvors ütemű változásaiból számukra — ért­hetően — az a legfontosabb, magáénak tekinti-e őket to­vábbra is a közösség, futja-e annvira az emberségből, hogv az öregekről nem felejtkeznek el. Néhány 'évvé! ezelőtt &2 ilyen és hasonló kérdéseket a Ipcr+abb szövetkezetben megle­hetősen drámaian kellett fel­tenni. A közös gazdaságok megszilárdulásának időszaká- hrm sTn/'î•VTnnfíttkát Ï«; rn^rt troTl/a+t pl -dV,T-) r>lr»r»07.r»i, ­kívül az öregeknek is akadt így a harcállásponttal csak azt közük, hány foglyot ejtet­tek. A feszült várakozást csak a harcálláspontról érkező pa­rancs oldja fel: — Az operáció befejeződött, a bevonulást kezdje meg. Libasorban, feltartott kezek­kel, vonulnak be a száraz ru­hás diverzánsok, a sáros, agyonázott munkásőrök gyűrű­jében a harcálláspontra. A parancsnok átadja a foglyokat, a zsákmányolt fegyvereket — amelyeket azok nyomban visz- sza is kapnak. Hiszen a „di­verzánsok” szerepét is mun­kásőrök töltötték be. Mire a gyakorlat befejeződik, az eső is eláll, mintegy kife­jezve: az időjárás a maga módján hozzájárult, hogy a munkásőrök a gyakorlatot a legnehezebb körülmények kö­zött hajtsák végre. A felsorakozott egység előtt Simon József, a gyakorlat pa­rancsnoka értékeli a tapaszta­latokat, maid Tatár Lajos, a járási pártbizottság első titká­ra — aki dr. Péter Szigfrid­del, a megvei pártbizottság PTO osztályvezető-helyettesé­vel együtt megtekintette a gyakorlatot — köszönti a munkásőröket. A bevonuló egységet az al­sónyéki kultúrházban kitűnő birkapörkölt várja — a hajnali riadó óta alaposan megjött az étvágy, ezt bizonyítja a sok re­peta is. Aztán indulás vissza Szek- szárdra, ahol fegyver- és anyagkarbantartás következik. Mire hazaérnek, szinte már vége is a vasárnannak, pihen­ni kell, mert következik a hétfő, a mindennapi munka. némi tartalékuk. Napjainkban, a megerősödött közösségektől azonban már okkal és jogosan kéri számon a társadalom az intézményesített támogatást, annál is inkább, mivel túl az állam havonta érkező segítsé­gén, a család támogatásán, csalc a tsz-től várhatják gond­jaik további enyhítését az öre­gek. Ma már elmondhatjuk: a termelőszövetkezeti közösségek legtöbbjét nem érheti szemre­hányás amiatt, hogy elfeled­kezik öregjeiről. Polgárjogot nyert a rendszeres támogatás, amelyet a vezetők így fogal­maznak: erőnk szerint igyek­szünk könnyebbé tenni a já­radékosok és nyugdíjasok éle­tét. Itt elsősorban a járadéko­sokról van szó. Bár a tavaly hozott minisztertanácsi ren­delkezés óta voltaképpen nincs olyan ember hazánkban, aki az állami támogatás vala­milyen formáját nem élvezné. A folyósított járadékok, al­kalomszerű segélvek összege azonban, mint tudjuk ma még mélyen a létminimum alatt van. Ezért különösen örven­detes, hogv növekszik azoknak a tsz-eknek a száma, amelyek gazdasági eredményeik követ­keztében havonta rendszeresen juttatnak 100—150 forint jö­vedelem-kiegészítést a járadé­kosoknak. Másutt évente két- szer-háromszor nagyobb ösz- szegeel segítenek. Hangsú­lyozzák ugyanakkor, hogy nem ajándékozásról van sző, ha­nem olyan járandóságról,' nmeivel a törvény nem ír ugyan elő. a lelkiismeret an­Vasárnap délelőtt a Babits Mihály megyei művelődési központban megnyílt a pécsi Erdős János festőművész ki­állítása. A debreceni születé­sű művész gyermek és ifjú éveit Pécsett töltötte, itt köte­lezte el magát egyrészt a mo­dern képzőművészetnek, más­részt a nagy múltú városnak, mely évek óta kedves, egyben reményteljes fiaként emlegeti őt. Alkotó — aki emberként fiatal — a magával hozott te­hetségen túl aligha vallhat magáénak ennél nagyobb ér­tékű útravalót. Erdős János az első bemu­tatkozáskor 1957-ben — ti­zenkilenc éves volt. Ma. egy sornyi — számszerint 34 — közös tárlaton, és kilenc egyé- ni kiállításon való megjele­néssel a háta mögött, 34 éves. Akik a szekszárdi kiállítás gazdag anyagát látták és nem találkozhattak a művésszel, idősebbnek vélhetik. Általá­nos tévhitünk, hogy az érett­ség az életkor függvénye. S az a képesség is az, amivel a művész a maga igénye szerint rendezi át a vilánot az egyér­telmű Szén belső törvényei szerint. miközben ésszerűen hasznosítja a hagyományokat és modern korunk vívmánya­it. Mint ezt a kortárs és ha~-H Bükösdi László — a kiállítás megnyitóia vallja — kortár­saihoz hasonlóan Erdős is Az új szervezeti formák az eddigieknél kedvezőbb feltétele­ket teremtettek a tanintézeti KISZ-munka továbbfejlesztéséhez, erősödött a KISZ-szervezetek po­litikai jellege, s á középfokú ok­tatási intézményekben a tanulók sokoldalú érdeklődését * jól ki­elégítő mozgalmi tevékenység bontakozott ki. így összegezte a KISZ KB középiskolai és szak­munkástanuló tanácsa annak a tél nál inkább. S a szándék: nem maradhat mindennapi kenyér nélkül senki ott, ahol a dol­gozó tagság egyre-másra új házakat épít, a legújabb divat szerint öltözködik, s rég el­múlt az az idő, amikor az em­bereknek még filléres gond­jaik voltak. Kialakultak a segítés más formái is. Az egyik alföldi nagyközségben tavaly a fiata­lok társadalmi munkában vág­ták fel az egyedül élő öregek tüzelőjét. Más vidékeken a kö­zösség gondoskodik arról, hogy a betegség miatt ágyhoz kö­tött idős embereknek tejet, friss húst vigyenek. Egyre több helyen létesítenek nap­közi otthont az öregek számá­ra, amelyekben a naponként biztosított meleg étellel egyen­értékű az a körülmény, hogy ott közösségben élhetnek, új­ból társadalmi lényekké vál­hatnak azok is, akiknek egyet­len társuk a magánv. Az utób­bi időben hírek érkeznek ar­ról is. hogy egyik-másik köz­ségben elvégeznek bizonyos apróbb javításokat, amelyekre igen nagy szükség van a magányos öregek többnyire el­hanyagolt portáján. Az időjárás okozta viszon­tagságok miatt több száz ter­melőszövetkezet házatáián sű­rűsödik a gond ezekben a hetekben. De nem lehet olyan nagy a hétköznapok: terhe, hogv mellette el felejtkezzenek az öregekről. Meg kell hall­gatni őket. segíteni kell raj­tuk kinek-kinek ereje, tehet­sége szerint Ne érezzék egye­dül magukat a világban. \ - ja* K. L csapódott a divatáramlatok­hoz, irányzatokhoz, de belső igénye, jó ízlése megakadá­lyozta abban, hogy fölszívód­jék ezekben. Formajegyek szolgai átvétele helyett min­dig konkrét vizuális élménye­ket transzponált képpé, s e képek mögött mindig ott volt sajátos ellentmondásokkal át­szőtt lényege. A már említetteken túl mi­lyennek láttatják Erdős Já­nost, a kortárs festőművészet gazdag áramlásában is rangos alkotót grafikái és festmé­nyei? Határozottnak, férfias­nak, aki nem tud más lenni, csak a racionalizmus prófétá­ja és szikáron szigorú szá- monkérője. Furcsa —, mi több, megejtő — módon mégis érző­dik munkáin a rácsodálkozás gyönyörűsége, az a fajta ne­mes játékosság, ami a mű él­vezőjét is játékra csábítja és arra, hogy hódoljon a szépség előtt. Az idei ősznek talán egyik legtartalmasabb eseménve ez a most megnyílt kiállítás, amit érdemes megnézni és felfedezni, hogy Erdős János fehér képeinek vonalaiban a valóság törvényeivel szerkesz­tett élményeink, értelmünk és érzéseink világa, ez a forrongó és emberi világ tükröződik. Fel kell, hogy fogivk. birtok­ba kell, hogy vegyük! — óa — szervezeti kísérletnek a tapaszta­latait, amelynek során 53 közép­fokú tanintézet ifjúkommunistái a hagyományos alapszervezeti struktúrától eltérő módon élték mozgalmi életüket. A KISZ Központi Bizottsága még 1970. elején megbízta az intéző bizottságot, hogy dolgoz­za ki a közép- és szakmunkás­képző iskolai KISZ-tevékenység továbbfejlesztésének módszereit. Az MSZMP Központi Bizottsága ifjúságpolitikai határozatának szellemében még annak az év­nek az őszén 53 középfokú tan­intézetben a gyakorlatban is ki­próbálták az időközben elkészült terveket: a KISZ-atapszervezetek nem egy-egy évfolyam, hanem az iskola különböző életkorú diákjaiból szerveződtek, osztály­diákbizottságok alakultak, érdek­lődési köröket hívtak életre, s a kísérleti tanintézetekben az ed- diai csúcsvezetőség — illetve KISZ-bizottsáq és véarehajtó bi­zottság — helyett iskolai KISZ- vezetőséget választottak. Az azóta eltelt két esztendő tapasztalatait most összegezte a középiskolai és szakmunkás­tanuló tanács. Megállapította, hogy erősödött a KlöZ-szerveze- tek politikai jellege, tartalma­sabbá vált az iskola mozgalmi élete, fejlődtek az iskolai kö­zösségek, s a hagyományosan működő KISZ-szervezetekhez mér­ten háromszorosára nőtt a konk­rét megbízással rendelkező KISZ- tagok száma. Hatékonyabbá vált az iskolai pártszervezetek • irá­nyító tevékenysége, bővült a KISZ-munkát segítő pedagógusok köre. A szakmunkásképző inté­zetekben viszont nem hozta meg a kívánt eredményt a kísérlet — jobbára az elméleti és gyakorlati oktatás sajátos rendje miatt. Különböző életkorú fiatalokból álló alapszervezetek kialakítása lehetővé tette az önállóbb moz­galmi élet megteremtését, jól szolgálta a közösségek folyama­tos erősítését. Az alapszerveze­tek élete politikusabbá vált, emelkedett a taggyűlések szín­vonala, növekedtek a KlSZ-tagok- kal szemben támasztott követel­mények. A különböző életkorú fiatalok közös mozgalmi tevé­kenysége megkönnyítette az első osztályosok beilleszkedését az is- kolaközösséqbe, bekapcsolódását a mozgalmi munkába. A harcgyakorlat — amelyet hasonló körülmények, feltételek között hajtott végre a bonyhádi, a dombóvári munkósőregység is ezen a vasárnapon — része volt az évi kiképzésnek, tulajdon­képpeni vizsgája annak, hogy a törzsek, az alegységek, a szemé­lyi állomány hogyan sajátította el a kiképzés sokoldalú anyagát. A látottakat, tapasztaltakat rövidem össze lehet foglalni: a harcgyakorlat kitűnően sikerült, mindenki tudása legjavát adta. Az igazi ellenség ellen még nagyobb elszántsággal veszik fel a harcot. Bi, Az öregek és a Új mozgalmi, szervezeti formák a középiskolákban Kedvezőbb feltételek e tanintézeti KISZ-munka továbbfejlesztéséhez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents