Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

* Beszélgetés a „Kísértetjárásról Petőfi-elővménrek a világirodalomban Nem is egészen pontos a cím: nemcsak a világiroda­lomban, hanem a filozófiában, esztétikában, történettudo­mányban, s általában a tudo­mányos gondolkodásban. Pán- di Pál azt a feladatot tűzte ki célul, hogy megmutassa: mi­ként hatottak a XVIII. század végi, XIX. század eleji haladó és forradalmi gondolkodók eredményei a reformkor írói­nak, elsősorban Petőfinek az életművére ; miként formál­ták a költő világnézetét, tágí­tották látóhatárát, érlelték költészetét. — Munkám egyike azoknak a próbálkozásoknak, amelyek a Petőfi-év alkalmából jelen­nek meg. A magyar irodalom- tudomány ebből az alkalom­ból valóságos eseregszemlét rendezett: igyekezett összegez­ni a Petőfi-kutatás eddigi eredményeit. Az Eötvös Lö- ránd Tudományegyetem Fel­világosodás és Reformkori ma­gyar irodalmi tanszéke — együttműködve más tudomá­nyos intézetekkel, budapesti és vidéki egyetemek munka­társaival, irodalomtörténé­szekkel — külön kötetben je­lenteti meg a napjainkban fo­lyó Petőfi-kutatás legfonto­sabb eredményeit. Egyéb ki­adványok is megjelentek — vagy megjelennek a közeljö­vőben — az évforduló ünnepi alkalmából. Ezek sorába tar­tozik a „Kísértetjárás” Ma­gyarországon. Ebben a kétkö­tetes munkában azt kívántam bemutatni, miként jelentkez­tek az utópista szocialista esz­mék és a kommunista tanok Magyarországon a reform­korban már az 18.30- as évek legelején, tehát szin­te egyidőben a „párducos Ár­pád” költészetével. Szellemi erejük milyen ötsztönzést adott a kor felelős gondolkodóinak: íróknak, költőknek, politiku­soknak- Elsősorban, természe­tesen, „hősömnek”, Petőfinek, akinek munkássága, költészeT te, s annak a magyar közgon­dolkodásra gyakorolt hatása hosszú évek óta foglalkoztat — Tehát a korábbi Petőfi­tnonográfiájának folytatása — bár az előzmények feltárása, időrendben tehát mintegy »formabontva” — ez a könyv T — Igen is,' nem is.' Úgy gondolom — s ezt fejtem ki a könyvben, —, hogy a XIX. századi utópista szocialista eszmék hazai elterjedtsége és a korban rájuk irányuló fi­gyelem sokkal szélesebb és mélyebb, mint ahogy eddig hittük-gondoltuk. Éppen ezért, a korszak szellemi arculatát figyelve nem lehetett pusztán az irodalom, a publicisztika, a közgazdaság, a filozófiai törek­vések vizsgálatára szorítkozni. Az új-szociális eszmék jelent­kezése a szellemi tevékenység különböző területein zajlott le, s magától értetődően nem va­lamiféle mechanikus egyenle­tességgel, hanem differenciál­tan, az új eszmeáramlatok lét­rejöttének törvényszerűségei szerint. Nem vállalhattam töb­bet e roppant bonyolult és szerteágazó folyamat megraga­dásából, mint annak magyar- országi mebutatását, azzal a céllal, hogy az olvasó mélyeb­ben értse, alaposabban lássa: milyen szellemi előzményekből sarjadtak ki a magyar reform­gondolatok, és jött létre a Pe- tőfi-életmű. Persze, ez a munka a forrásvidéknek csak egyetlen területét igyekszik feltárni. — Kimutathatő-e közvetle­nül Petőfi költészetében az utópista szocialista eszme- áramlatok képviselőinek ha­tása? — A költő nem tételeket énekel meg. Nem tanokat han­gol át rímre. Mint tudjuk, Pe­tőfi kedvenc stúdiuma a vi­lágtörténelem volt, abból is — fejlődése bizonyos korsza­kában — a francia forradalom története. Ennek eszméivel és az ezt követő kor eszméivel tehát már a korai szocialista nézetekkel is, igen sűrűn fog­lalkoztak a reformkori újsá­gok, könyvek- Petőfi szervesen „feldolgozta” költészetének gondolati anyagában ezeket az új gondolatokat, pontosabban : Petőfi végiggondolva a kor nagy kérdéseit, számos ponton a korai szocialistákhoz hasonló eszmékhez jutott el. — Az értékes utópiák törté­netét tanulmányozva egyéb­ként azt látjuk — folytatja Pándi Pál —, hogy számos je­lentős utópikus rendszer, sőt a XVIII. század végéig e rend­szerek többsége szépirodalmi formában érvényesíti az elmé­leti lényeget. Teória és irodal­mi szándék egyszerre vannak jelen ezekben az utópikus művekben. Az utópista szocia­lista és a kommunista eszmék reformkori „kísértetjárásának” bemutatásakor figyelemmel kellett lenni a korábbi jelent­kezésekre is. — S Petőfi működése je­lentette ezen eszmék befogadá­sának és költői kifejezésének betetőzését? — FeltétlenüL Az új-szociá­lis gondolatok legmagasabb rendű jelentkezése a magyar irodalomban: Petőfi költői mű­ve- Verseiben eggyé olvadnak a plebejus-demokratizmus, a forradalmi radikalizmus és a korai szocialisztikus-kommu- nísztikus ; eszmék a francia forradalom gondolati sugalla­taival, mint sok ágból nőtt fo­lyóban a különböző források vize. Sok magyar kortársától eltérően Petőfi nemcsak rezo- nált az új-szociális gondola­tokra, hanem a saját világké­péhez, a korabeli magyar va­lósághoz igazította azokat Te­hát „gondolatfordítói”, adap­táló munkát végzett. Hazai ta­pasztalatai, plebejus követke­zetessége dolgozták sajátjává ezeket a hatásokat s az új eszmék hozzájárultak világké­pé kialakulásához. Petőfi a maximális nemzeti öntudattal dinamikus világismeretet egyesített E gondolati ered­ménynek lírai kifejeződése az 184&—47-es esztendők számos nagy verse, s ennek a távlat­tudatnak a birtokában for­málta meg a maga forradalmi álláspontját 1848—49-ben. Életművének vonulatát fi­gyelve, megbizonyosodhatunk róla — sa könyv jelentős ré­szében éppen ezt szándékozom kifejezni —, hogy a magyar forradalom és szabadságharc politikusi és költői feladatai Petőfi számára a világtudattal gazdagodott — plebejus nem-: zeti öntudat próbái voltak. A „Kísértetjárás" olvasói nyomon követhetik a tudós eljárását. Pándi végigkíséri Petőfi gondolati fejlődését a legkorábbi megnyilatkozások­tól kezdve forradalmi költé­szetének teljes kibontakozásá­ig. A monográfia ezen fejeze­teinek akár a „Petőfi szellemi életrajza” összefoglaló címet is adhatnánk. Nyomon követi Petőfi élményvilágának ala­kulását, olvasmányait, olvas­mányainak költői művekben való jelentkezését — s ehhez természetesen fel kellett ele­venítenie életének külső ese­ményeit is: utazásait, nyilvá­nos szerepléseit, gondolatvilá­gának alakulása szempontjá­ból fontos kortársakkal való találkozásait. Pályaszakaszok szerint elemzi az élménykörö­ket, azoknak gyűrűzését-moz- gását; kimutatva egy-egy vers­ről, milyen gondolati előzmé­nyei voltak, milyen szellemi hatások érvényesülnek benne, hogyan vált az európai gon­dolat a költeményben Petőfi- művé, s e mű révén hazai kortársak, olvasók felfogásá­nak formálójává E filológiai kalandozásban — amely a Petőfi-pálya kiteljese­dése és formálódása iránt ér­deklődő olvasók számára rop­pant izgalmas utazás — nem követhetjük a szerzőt Ehe­lyett, mint egy vázlatos össze­foglalását kérve műve létre­jöttének indítékaira, ismét át­adjuk neki a szót: — Az utópikus szocialista és kommunista eszmék (hogy csak a fontosabbakat említsük meg, futólagosán: Saint Simon, Owen, Fourier, Cabet) megér­tése befogadása, a korabeli hazai viszonyokra való átfor­málása révén távolodott el Pe­tőfi a hagyományos nemesi haza- és nemzet-fogalomtól — s vált költészete a hazát fel­ölelő világméretű szabadság­program kifejezésévé. Ha Pe­tőfi klasszikus összhangot tu­dott teremteni életművében a nemzeti törekvés és a szo­eialisztikus-kommunisztikus emberi igény között, akkor ez a költői összhang megsemmi- síthetetlen érv amellett, hogy a plebejus módon értelmezett nemzeti perspektíva, s a szo­cialisztikus-kommunisztikus tervezés és felfogás nem zárja ki egymást A művészetnek megvan a maga sajátos, hite­lesítő ereje, s jó tudni, hogy az új szociális igényt már reformkori irodalmunk, első­sorban Petőfi költészete hitele­sítette. — Munkámmal tehát — mondja befejezésül Pándi Pál —, amely egyike a korunkbeli Petőfi-értelmezéseknek és -kommentároknak, s a költő születésének közelgő 150. év­fordulója alkalmából megjele­nő könyveknek, azt a folya­matosságot kívántam szemlél­tetni, amely a költőt a világ jobbítására „szövetkezett" ha­ladó gondolkodókkal összefűz­te, s amely még közelebb hoz­za alakját mai társadalmunk­hoz. X. L VESZPRÉM Gottvald Károly felvétele. ERDÉLYI JÓZSEF: E P E R E S Ő Szőlő, gyümölcsös nem járt a cselédnek, hanem a hosszú cselédház előtt fehér- és feketeeperfa állt hosszú sorban: csak az illette őt. Mikor megért az eper, innen-onnan a ládákból ágylepedő került, durva kendervászon és itt is, ott is, az áldott, terhes fák alá terült: felmászott egy-egy béres vagy kocsisné. megrázta a roskadó ágakat, s a lepedőre zöld levélfelhőből fekete-fehér mézeső szakadt. Megosztoztak az epren a cselédnők, eper s kenyér lett aznap az ebéd; így élt minálunk, Ökrösi-Bátorban, abban a szent magyar királyi korban; kedvére dúskált, egyszer minden évben, az uraság ingyen fái eprében, feketében-fehérben a cseléd... Hány éjszaka volt az 1001 ? Korompaí Tódor tudományos kutató elhatározta, hogy megfejti az Ezeregy­éjszaka meséinek tit­kát. Azzal a szent meggyőződéssel kezd­te el a kutatást — egy ember, még ha szultán is az illető, nem bírja szusszal 1001 éjszakán ke­resztül végighallgatni Seherezadé meséit. Életéből húsz évet áldozott e téma ku­tatására. Bejárta a mese színhelyét, át­böngészte az összes Seherázádéval fog­lalkozó irodalmat, szebbnél szebb nők duruzsolták éjszakán­ként fülébe azokat a meséket, amelyeket Seherezádé mondott el annakidején, ezer­egy éjszakán keresz­tül a szultánnak. Még váltott nőkkel sem bírta tovább, mint hatszázig. Akkor végképp megerősödött benne a gondolat: az 1001 éjszaka nem lehet igaz. Ennek bizonyí­téka: váltott nőkkel hatszázig bírta, a fe­leségével pedig csak a 283. meséig jutott el. Ebből levonta a következtetést: — az 1001 éjszaka meséit nem ezeregy éjszakán keresztül mondták el, hanem lényegesen rövidebb idő alatt. Annyi idő alatt, ahány éjszakát egy­folytában kibír az ember egy mesélő ne társaságé, ban. De meci.yi i: az idői Ezt kellene meg­magyarázni Magyar ember lé­vén, Korompai Tó­dor vállalkozott en­nek megmagyarázá­sára. Arra gondolt, ha a magyar ember meg tudja magyarázni, hogy miért csak húsz évig tart az a ház, aminek száz évig kel­lene állnia, ha a magyar ember meg tudja magyarázni, hogy ... Szóval, ha mindent meg tud magyarázni, akkor miért ne tudná azt is, hogy az 1001 éj­szaka ezeregy éjszaka volt ugyan, de nem úgy, mint ahogy azt az átlagember elkép­zeli, hanem egészen másként. De hogyan más­ként? Ezen gondolkozott tíz évig, míg végre egyszer egészen vé­letlenül megtalálta a magyarázatot. Kide­rítette, hogy az 1001 éjszaka mindössze ki­lenc éjszaka volt. Hogy valóban eny- nyi volt, azt a kö­vetkező számsorokkal bizonyította: Első éjszaka: 0000. Második éjszaka: 0001. Harmadik éjszaka: 0010. Negyedik éjszaka: 0011. Ötödik éjszaka. 0100. Hatodik éjszaka : 0110. Hetedik éjszaka: ÓUL Nyolcadik éjszaka: 1000. Kilencedik éjszaka: 1001. Kijött az 1001. Igaz, hogy nem az­zal a számrendszer­rel, amit az átlag­emberek használnak, hanem a kettes szám­rendszerrel, amit a számítógépeken al­kalmaznak. Korompai ■ Tódor így fejtette meg azt a nagy rejtvényt, amely hosszú időn keresztül ámulatba ejtette az emberisé­get. így adott ma­gyarázatot egy ma­gyar tudós olyan kérdésre, amire előt­te soha senki nem talált magyarázatot. Ez nem csoda. Ko­rompai Tódor ma­gyar — és származá­sához híven jól tud magyarázni. Olyan jól, hogy akár gyár­igazgató is lehetne. Szalai János

Next

/
Thumbnails
Contents