Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

f

r

*

4

è

I AI SSZ O Bl y “ í

so Fsok

Tiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiii iimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiïi

Hirdetés.

68 éves, 175 magas férfi, kertes házzal, jó anyagiakkal rendelkező, korban hozzáillő házastársat keres. — „Vidékiek előnyben ?2”.

Vidékiek? Azaz falusiak. Azaz parasztasszonyok. Munkabírók. Reggeltől estig’ szénát gyűjtők, fejőszéken üldöí- gélők, kukoricakapálók, szőlőt kötözők, zsákot emelők, kacsát tömők, nem kényes orrúak. Azok. akik nem cigarettáznak, idejében ágyba parancsolják lerészegedett férjüket, nem 'röstellnek piacon árulni és háromszor meggondolják, hogy mire adják a forintot. Nincsenek nagy igényeik és a családi béke megőrzése érdekében lehetőleg nem szólnak bele a férfiak dolgába.

*

A menyecske huszonöt esztendős, a férje harminc és egy faluba valók. Az esküvőt három esztendővel elhalasztották; ennyi idő alatt került tető alá a családi fészek. Közös erővel persze, a fiú és a lány születi fele-fele arányban járulták hozzá az éfiít- kezéshez. Az asszony kórházi segédápoló, a férj TMK-laka- tos. Bejárók. Naponta' “fegjr órát buszoznak a munkahelyükre, meg vissza. A ház; parasztház, úgy épült, hogy a további gyarapodásukat szolgálja. ólakkal, baromfiudvarral. Idén tavasszal hat süldőt vettek, az udvarban tvúkok és csirkék kapireálnak. Reggel is, este is az első dolguk: ellátni az állatokat

— Érdemes ezt a kétlaki életmódot folytatni?

Az asszony megsértődik.

— Mi nem a mának élünk Egyébként, ha a fizetésből meg lehetne élni, gondja, túrnám a ganét, kotornám a földet

— Mire nem elég a fizetés?

— Kizárólag arra elég, hogy ruházkodjunk, megvegyük a szükséges élelmiszereket, beszerezzük a takarmányt, fizessük az adót, a községfejlesztést, a villanyt. Ahhoz kevés, hogy félretehessünk. Pedig az embernek gondolni kell a gyerekeire is.

— Hisz még meg se születtek.

— örülök, hogy eddig nem vettem családot, meg gyerekeket a nyakamba. Egészen más készre szülni, mint semmire. Ha szülési szabadságra megyek, legalább nem ülök itthon ölbe tett kézzel, hanem a hatszáz forint mellé megkeresem a mellékest

— Vállalná-e az édesanyja

sorsát?

— A tsz-ben? Boldog vagyok, hogy egyszer kikecmeregtem a paraszti sorból.

*

Kovács Lajosné, Medina.

— Hatvanhét esztendős vagyok, a hajam teljesen ősz, a fogam hiányos, a lábam nyáron is fázik, így kénytelen vagyok két harisnyát húzni. Aiz uram kehes, hol lefekszik, hol felkel, napközben is bontva az ágya. Arra se képes, hogy egy kanna vizet behozzon. Most abból a keserves nyugdíjból élünk. Az uram háromszázhatvaa forintéi k»S

én meg negyvenet. Pedig három hold földdel mentünk a tsz-be, s dolgoztunk, ameddig bírtunk. Kilenc élő családom van, de úgy vagyok vele, hogy amíg nem muszáj, nem kérek tőlük. Ök is családosok, az egyiknek hét, a másiknak hat, a többieknek három-négy családja van. Majd ha kell, segítenek. Én egészen tavalyig besegítő voltam a tsz-ben, de ebben az évben már nem bírtam menni. Majdcsak megleszünk valahogy. Az ■ uram kap egy hold- földet, kukoricát termelünk rajta, hogy legyen takarmány a hízónak, meg a baromfinak. A jószágot most adtuk el, az ősszel meg veszünk egy nagyobbacskát, hogy legyen télire mit ölni. Sokba kerül az élet. Ma adtam harminchat forintot a kéményseprőnek, aztán ott van még a kútpénz, az adó, meg a villany. Ilyesmire talán két-háromezer forint is elmegy évente.. Tartok csibét és ■ van tíz kacsám. Most is tömöm őket. Reggel, hatkor keltem, etettem, aztán belekaptam körbe meszelni a házat. Levágtam ■ egy csibét, mondta az uram, hogy enne, gondoltam, levágom, ú^vis médiaiunk egyszer. Pörköltet főzök nokedlival. Ha kifő az ebéd, kitakarítok, hogy rendbe legyek kívül, belül. Aztán nem csinálok semmit. Az este hét óra engem már ágyban talál. Én a fodrászhoz nem járok, azon a Pénzen veszek inkább két kiló kenyeret. Három- négy napig is elég. Tavaly, mikór még dolgoztam, vettem egv öltözet fekete ruhát, kombinát. meg egy fejre való keszkenőt.

így az Idén nem veszek semmit.

0

Oláh Jőzsefné tanácstitkár; Medina.

Á legutóbbi népszámlálás alánján a faluban a nőnemű lakosság létszáma hétszázhat- van. ennek eavharmada tizennyolc éven aluli. Az asszonyok túlnyomó többsége a termed lőszövetkezetben dolgozik, tsz- taffok és besegítenek. Más ré-’ szűk vidékre, Szekszárdraj Tolnára jár dolgozni, kisebb- nagyobb vállalatokhoz, ktsz- ekhez. Évente tíz-tizenöt házasságot kötünk, s mindössze emukét válás van. Ez utóbb! főleg a fiataloknál fordul elő, az idősebbek, középkorúak nem válnak. A' válások a falu közvéleményét eléggé megbolygatták. ' Hiábal faluhelyen vagyunk. Ki egyik fél. ki pedig a másik fél' pártján van, s az asszonyok jobban tudták a válás okát, mint maga a bíró-' ság.

' Veszekedés; kocsma! vere3 kedés ritkán fordul elő. Persze volt már nyolc naoon belül. nyolc narton túl gvőgvuló sérülés, sőt súlvos testi sértés is. Az asszonyok a kocsmába nem járnak, legfel több a fér^ jükkel, egv-egy málnaszörpre.’ À veszekedés a cigányok között gyakoribb. Mindennapos vendégeink. Legutóbb az egyik asszony tett panaszt, hogy a férle nem dolgozik, a kocsmába jár és macángi hordta az asszony fizetését. Az embert behívattam,' beismert mindent és azt mondja, hogy az asszon; nem tudja fogni a

pénzt. Elköltené, elosztaná a gyerekek között. Ki tud köztük igazságot tenni.

A faluban az idős, munka- képtelen embereket családjuk gondozza. Mindössze két öreg, elhagyatott . asszonyt tartunk nyilván. A nyolcvanéves özvegy Udvarhelyi Béláné gondja megoldódott, Pestre megy a keresztgyerekeihez, eltartási szerződéssel. özvegy Mácsik Istvánná hetvenhat esztendős, ő a fiával havi háromszáz forintban egyezett meg. ÉPP most volt itt s panaszolta, hogy négy hónapja nem kapta a tartásdíjat. Az ügyében az intézkedést megtettem. Talán elfeledkeztek róla.

•

À falak ritkán látnak meszelőt, a kő felmosórongvot, a lámpa légypettyes, az udvaron szemét; csokoládépapír, cigarettacsikkek, kukoricacsutka, újságfoszlány. A nyári konyhában villanvdaráló zümmög. Az asszony látja, hogy tekintetem végigfut a lakáson, az udvaron.

Szabadkozik.

— Nem értem rá nyáron a házzal foglalkozni. Maid búcsúra rendbe hozok mindent.

Nem fontos. Ahol ennyi munka van, ott érthető.

— Nincs. is a házimunkában semmi köszönet. Megcsinálta az ember az egyik nap, aztán másnap, kezdheti élőiről. Ráadásul nem hoz egy fillér hasznot se. Nyáron azt kell csinálni, ami a pénzt hozza.

Az psszopv negyvenöt-öt- ven körüli, láthatóan jól bírja magát. Dolgos parasztemberek, ,.ra_gvgazrink”. Mindkét gyerekük önálló háztulajdonos. van egy Tr^hnntjuk és Harkányban- üdülőink, ahová hétvégén ágyneműt mosni járnak. A-falu leggazdagabb- jai közé tartoznak.

— Maguknál most már minden megvan. Ne haragudjon,' de érdemes még ennyit dolgozni? * 'a 4

— __ Nem haragszom.' Érdemes; Addig dolgozzon az ember, amíg bírja. Ez az ember sorsa. Egyszer úgyis felfordulunk. és akkor ne mondják a pverekek. hogy még egy szöget sem hagytunk rájuk.

Nekem akkor eszembe jutott égy mese. Körülbelül így szól; A telhetetlen öregasszonynak volt egv tvúkía, a ni oly mindennap tóit egy tojást. Mivel azt gondolta, ha több árpát dob neki, akkor maid naponta kétszer toUk, ezt is cselekedte. Â tvúk azonban megbízott és pnnonta még egy tojást sem adott.- ÍWT - -0 "•’»WBjSWi -,

Administra torn ft; ffuszoh- Eat esztendős, áoolt. jól öltözött. férje az eevik _közséeben frissen szerzett dlni orrával vezető beosztásban dolgozik.

5= Én a falusiakat’ kizárólag a piacról ismerem. Sikerült envhén szólva megutálni őket. Némelvik még a saját sz ; ; ,-t Is megenné. Dugták a kötény, alá a sok pénzt, de egy fillérrel __ sem engednék le semminek az árát. Megkopaszt iák a városi nénet. Képesek egv kilő krumltval, két szem sült tökkot órákig várni, bog; elkeljen, Kttaréto»

rekről meg tudom mondani, hogy ki a paraszt. Olyan rikító pirosat, meg zöldet a városi ember még véletlenül sem vesz magára, mint ők. Közelebbről nem ismerem őket, de ahogy látom, meg hallom nincs más istenük, csak a pénz, meg a pénz. önző tjpj- ség. Van egy régi közmondás: ravasz a paraszt. És ez szerintem így is van.

*

Szabó Jőzsefné negyvenöt esztendős tsz-tag, Medina.

— Én rendszeresen fél ötkor kelek. Keltem a fiam, aki az ötös busszal megy Szek- szárdra, Ipari tanuló. Utána kezdődik a reggeli munka. Felöltözök, adok a baromfinak darát, a két hízónak ösz- szekeverem a kukoricadarát búzadarával, az anyadisznónak külön vöröslisztet adok hozzá, hogy több teje legyen. Van egy tehenünk, egy üszőnk, egy kisborjunk, őket a férjem tisztítja, ő is fej. Mire minden megvan, fél hét. Bejövök, megcsinálom a tejeskávét, csomagolok magunknak ebédet, ha én is megyek dolgozni, magamnak is. Most két hónapig izületi gyulladással itthon voltam, dolgoztam négy napot, de most megint nem tudok a tsz-be menni. Kiújult. Délelőtt rendbe tettem a házat, aztán átugrottam a tanácsra ügyes-bajos dolgomat intézni és hozzáláttam főzni. Krumplileves lesz, meg töltött káposzta, kínai húskonzervből. Délben megetetem a baromfit, a kacsát, az anyadisznót. Felmosogatok. Aztán kimegyek a szőlőbe kapálni, meg leszedem az érett fűszer- paprikát. ötre sietek haza, mert megjönnek az állatok a gulyával. Kezdődik az osti etetés ugyanúgy, mint reggel. Mire végzünk, este hét óra. Ha a tsz-ben dolgozom, az esti munka torlódik, az esti etetés" közben főzök, mert főtt ételt muszáj enni annak, aki dolgozik. Utána vagy befőzök, vagy fűzöm a paprikát. Mire ágyba kerülök, este ki- lenc-tíz óra.

«

Szépségápolás.

Tanács az újsában a magyar asszonyoknak.

Este, lefekvés előtt a legtöbb nő gondosan becsavarja a haját, bekrémezi az arcát, a nyakát, a kezét, hogy másnap a munkahelyén kifogástalan ^legyen a frizurája, üde a bőre. Vajon gondol-e arra, hogy hajcsavarói riasztóan, szúrásra készen meredeznek? Eszébe jut-e, hogy a holnapi szépséget védő arckrém ma illúziót romboló? És egyáltalán ügyel-e arra, hogy otthon mindig, minden körülmények között csinos legyen? i _

Csizmadia János medinai férfi- és női fodrász.

Először tíz éve gondoltunk arra, hogy itthagyjuk ezt a falut Nem üzlet ez kérem, falun fodrásznak lenni. Épphogy megél az ember. Szerencse, hogy együtt viszem a férfit, meg a nőit, na meg szeretek kertészkedni, nyúllal, disznóval baromfival foglalkozni. Akkor van forgalmam, ha van valami rendezvény, vagy lakodalom. A rendszeres vendégem kevés. Főleg tanítónők, tanácsi dolgozók, tsz- irodisták. Ma például átlágos hétköznap délelőtt öt vendégem volt, az is mind férfi. Mit lehet ezen keresni? Az én órabérem kérem segédmunkásórabér. Az emberek legtöbbször annyi pénzt hoznak magukkal, amennyibe a frizura kerül. Borravaló néha a vidékiektől csurran, csöppen. A falusi asszony nemigen jár fodrászhoz. Megmossa otthon, aztán beköti. Azt mondja, kapálás közben úgyis beizznd, beporosodik. minek csináltassa. Leefeliebb évente egyszer dajernltat. Nehéz itt kérem megélni. Ezt a községet meg kellene menteni. A fekvés« szén, földművelésre al*

kalmas. Hirdetni kéne aí OTP-s házhelyeket, vagy az eladó olcsó házakat. Valamit ennek a községnek az érdekében tenni kéne. Fogyunk, fo- gyünk, akár a gyertyaszál.

*

— Kérdés; Mi könnyíti aZ asszonyok munkáját?

Felelet; Az asszonyok munkáját könnyíti: a hűtőgép, a porszívó, a mosógép, az üveges félkész ételek, konzervek,' levesporok. Néhol a férjek besegítenek a házimunkába^ ezenkívül könnyíti a munkájukat a mezőgazdaság gépesítése, nem kell a kukorica sorát kapálni, és nem kell markot szedni. Itt Medinán az iskolások részére van napközi otthon, az óvodásoknak fo-’ rintos óvoda. Bölcsőde nincs; Ahol kisebb gyerekek vannak,' ott az asszony rá van kényszerülve, hogy otthon marad-? jón.

•

Az otthoni ruhatár számára néhány ötlet: Pihenéshez alkalmas frottírkabát, elütő színű paszpóllal és megkötős övvel. Ez ha némi házimunkától piszkos lesz, az sera baj, hiszen a frottír mosóanyag és gondosan szárítva vasalást nem igényel. A rövid pongyolát bármikor fel lehet kapni. Formájában két divatújdonság is van: az asszi- metrikus oldaltkötés és a vállat szélesítő ferdeszálból szabott paszpólozott szélű húzott fodor.

Ha lenne patyolat, tisztító tatná az ágyneműjét?

Tiszti ttatnám.

Ha lehetne főtt ételt horJ dani, hordaná?

Hordanám.

Ha lehetne bölcsődébe vinni a gyereket, vinné?

Vinném.

Ha nem szólnák meg, viJ selné a lánynevét?

Viselném.

Részlet Kádár Jánosnak a X. kongresszuson elhangzott beszédéből;

„Vannak azonban olyan kérdések, amelyeket még központi bizottsági vagy kormányhatározattal, sőt még kongresszusi határozattal sem lehet megoldani. Nem lehet például határozattal előírni azt, hogy az emberek kit és hogyan tiszteljenek. De (amikor mindenütt itt a kongresz- szusi vitában is megállapítják a felszólalók, hogy a termelésben részt vevő aktív munkaerő 41 százaléka nő — s azonkívül minden ember tudja, hogy a munkaidő után még mi vár az aktív keresőknek erre a 41 százalékára a háztartásban, a nevelésben — akkor azt kell mondanunk, hogy bár határozatot hozni nem tudunk, de aki kommunistának, vagy egyáltalán felvilágosult embernek tartja magát, az tisztelje a dolgozó nőt!“

Hetvenöt esztendős, egyedülálló parasztasszony, özvegy. A fején tekercs, a tekercsen vesszőkosár. Billeg, de a feje nem remeg. Sok pénze van, és ezért azzal, akiről tudja, hogy nincs neki, vagy kevés van, némi leereszkedéssel beszél. Esténként altatót szed.' Időnként elvárja, hogy pátyol- gassák, messzire szakadt lánya szerint „igényli, hogy beszélgessenek vele”. A lába ki van, a karja ki van, a vérnyomása magas, csak hajnalban és estefelé veszi a kapát a kezébe. De kézbeveszi. És azt mondja, soha. soha a büdös életben nem kezdené elölről.

*

Hirdetés.

27/180 barna fiatalember megismerkedne házasság céljából 19—26 éves falusi, házias lánnyal. Lakás van. Csak fényképes levelekre válaszolok. Jelige: Szép falusi élet 72.

£>. VARGA MÁRTA