Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
Tizenöt év után Decs fejlődéséről Tizenöt esztendő csak a kurta életű ember számára nagy idő. A fejlődés, ami történelem egyben, más mértékkel mér. Maradjunk azért az emberinél. A Sárköz központjának, Decsnek azok az ifjú lakói, akik ma tizenöt évesek, érzelem- és értelemvilágukat — érthető okokból — a szülőhely mai képe tölti ki. Pedig amikor megszülettek, közelítően sem olyan volt Decs, mint amilyen ma és nem kétséges, hogy a mai tizenöt-tizenhat évesek majdani gyerekei is más arcú településsel találkoznak. A tanácsok megalakulá- sának 20. évfordulója alkalmából készült utoljára pontos számvetés arról, hogy az 1949-ben még 5300 lelket számláló Dees mit költött az ötvenes évek elejétől község- feljesztésre. Az összeg akkor több, mint 50 millióra rúgott, bár a mai nagyközségi és közös rangú tanács anno évente egymillió két-három- százezer forintból gazdálkodhatott csupán. Ebből lakossági befizetés 200-200 ezer forint volt. Mit jelentett ez a ma rendelkezésre álló 9—10 millióhoz viszonyítva? Azt hihet- né a kívülálló, hogy semmit. Pedig nagyon sokat jelentett! Decsen, körülbelül 1954-ben kezdett kialakulni, megszerveződni a szülőfalu szeretetének az a fajtája, mely egyedül alkalmas a tettekre való összefogásra. Huszonnégy évvel ezelőtt — 1948-ban — egyetlen ház sem állott a község nyugati részén, ahol most 260, zömmel villa lakásokra emlékeztető családi ház áll. Csoda-e, ha ennek a területnek a közművesítése volt talán az egyik legnagyobb fejlesztési feladat 1958 után? Ekkor még csak 120—130 házhely volt itt beépítve, volt 1 kilométer hosszúságú járda. A nyugati újtelep villamosítása 1957-re készült el. A szülőhely gyarapításának az a készsége, ami a decsiek legrokonszenvesebb vonásává lett, 1957. után bontakozott ki igazán. Ennek okait szükségtelen talán bővebben fejtegetni. Elég, ha arra gondolunk, hogy a munkások és parasztok hatalmát veszélyeztető 56- o« ellenforradalom leverését követő konszolidáció milyen tömérdek, a szocializmus Ügyéhez hű energiát szabadított föl a közös hasznú alkotásokra. Nem kétséges, hogy Decs fejlődésének útja megközelítően sem olyan lenne, mint amilyen, ha a tanács mindenkori tisztségviselői a fejlesztési igényeket csak leltárba veszik és nem válnak gazdaként szervezőivé ennek a nem mellékes közös ügynek. De mindig volt Gazda és most is van olyan Gazda, aki nemcsak a jelenre függeszti a szemét, figyelme a jövőnek legalább annyira szól, mint a mának. 1957—58-ban még virágkorukat élték a decsi szállások, Bobra, Cserencs, Szőlőhegy, Alföldszállás és Gyöngyösoldal. Az itt élő emberek százai — volt cselédemberek, cigányok, együttesen: a szegénység — csak pár kilométerre voltak Decstől. Kultúrában, la- liús- és életkörülményekben azonban valahol a múltban inkább, mint történelmünk akkori jelenében. Mi volt az első, ami ide kelleti? Boltok, hogy legyen hétköznapi forrása a testi tápláléknak és iskolák, kultúrtermek, a szellem táplálására. Nincs igazi fölemelkedés, amíg az öröklött analfabétizmus lakóhelye lehet a sorsának alakítására fölszabadított ember otthona — ismerték föl a bolttelepítők és iskolaépítők, kultúrteremkialakítók. Nem volt hiábavaló az áldozatosságuk, mert a hatvanas évek elejére felszámolódott az analfabétizmus. A hetvenes évek küszöbére pedig megkezdődött az a folyamat, amit urbanizáció néven emlegetünk. Ma már olyan kevés ember él a szállásokon, hogy számuk alig haladja meg a félezret. Be kellett zárni már régen az iskolákat és sorra értékesíteni őket. Amelyikre pedig nincs vevő, azt lebontják, új községfejlesztö építésekhez használva fel az innen kikerülő építési anyagokat. Többen arra esküdtek nekem, ami eskü nélkül is valószínűsíthető, mert törvényszerű. Arra tudniillik, hogy Decs igaz fejlődésében a legdinamikusabb szakaszt a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelőszövetkezeti gazdálkodás politikai, gazdasági megszilárdulása nyitotta meg. Ha úgy tetszik, a szocialista tulajdonostudat térhódítása. Mi más tehette volna?! J^iecs lakossága nem is- merte az ötvenes évek elején a társadalmi munkát úgy, mint ma ismeri. Egy-egy lakosra mindössze 50 forint volt az évi községfejlesztési adó, az esetenkénti társadalmi munka sem képviselt ennél nagyobb összeget. A hatvanas évek végén viszont már 160—200 forint volt az egy főre eső társadalmi munka értékének az átlaga. Ekkorra dátumozható a nyugati telep kialakításának befejezése, s alakult ki a 200 házhelyes északi lakótelep. Ekkor már van víz és villany. A vízmű három lépcsős építését I960- ban kezdték a decs’ek. A költség hat és fél millió. Először a hálózat készült el, majd a víztorony. Most a vas- talanító imn soron, A község 280 lakóházába megtörtént a viz bekötése és az utcai közkifolyókra mind kevesebb családnak van már szüksége, pedig egykor de nagy harcok dúltak, amikor ezek elhelyezését kellett eldönteni. Akkor az volt az 1200 érdekeltségi félnek az óhaja, hogy a közkifolyó 300 méteren belül legyen. Most a bekötések szorgalmazása van soron. Jellegzetes ellentmondása a község nagy iramú fejlődésének, hogy míg Decs oly any - nyira alkalmassá vált az itt honosak korszerűen emberi lakhelyének szerepére, a lakosság lélekszáma nem növekedett, hanem csökkent. Ma, a Sárköz centrumának lélekszáma alig haladja meg valamivel a négy és fél ezret. A magyarázat szerfölött egyszerű. Aki tehette, lépett egyet előre. A szállásiak beköltöztek egyrészt Decsre, a Sárköz más községeibe és Bajára, aminek a vonzása legalább olyan élénk, mint az ipari fejlődésnek helyet adó, kö- zelisége révén, munkaalkalmakat biztosító Szekszárd ... A falu régi magjához kapcsolódó telepek, víz, villany, járda, út, boltok, tüzelöolaj- és gázcseretelepek, a korszerűség követelményeinek megfelelő ravatalozó, egészégügyi centrum — aminek nincs pária a megyében — járdák ... Kevés olyan településünk van, amelyik a fejlesztési eredmények dolgában olyan gazdag lenne, mint Decs, ahol megkezdődött már a jövő faluképének a kialakítása, ameny- nyiben hozzáláttak a két szintes társasházak építéséhez. A községben emberemlékezet óta, illetve a kilencszázas évek eleje óta egyetlen emeletes építmény volt, a régi község-, a mai tanácsha*.a. Ezen kívül is van ma már — leelőzve a társasház-tulajdonosokat — két emeletes lakóház. Képzeletben bármely város utcájába lehet telepíteni őket. Gyönyörűek és láttukon felbuzdulva egyre többen gondolnak a függőlegesen építők példájának ha- mari, vagy valamikori követelésére. Az öregek mit szólnak a bölcsőhely újuló — változó, városokra emlékeztető arcához? Jó szívvel veszik a korszerű térhódítását. És a fiatalok, a hagyományokat még hivatásszerűen őrzőkön kívül nekik köszönhetik, hogy a Legmodernebbül berendezett otthonokban is kialakulnak azok a szobasarkok, amelyekben a sárközi szőtteseket, a Sárköz népéletének tárgyi emlékeit vigyázzák féltve. Sár... Sárköz.. . Kinek mit mond vajon, hogy Decsen 37 kilométer hosszúságú járda épült közel négymilliós költséggel? Vagy az, hogy a közigazgatásilag felnőtt Decs nagyközség, jóval e státuszának kiérdemlése előtt a legtöbbet a közművelődés tárgyi feltételeinek megteremtésére költötte? Mert igaz ugyan, hogy a szabad nép csuda dolgok megtételére képes, de mit sem ér a szabadság az alapvető szellemi útravaló nélkül? A szabadsággal való okos gazdálkodás kultúrán alapuló készsége a további gyarapítás, gyarapodás készsége nélkül?! Félmilliós költséggel megépült a vasútiként ismert új általános iskola. További kétmillióval készült el a körzetesítés munkája által megkívánt 100 fős hétköznapi diákotthon, amelyben először csak a szállásokról bekörzete- sített felsötagozatosok kaptak otthont. További feljesztés árán harminccal nőtt a létesítmény befogadóképessége. Újabb négytantermes iskola. Ez 67—68-ban épült fel. A vasúti korábban. Decs megoldotta a körzetesítést és nem kis mértékben méltányolható fájdalma, hogy míg a Báta- székhez tartozó községek kisiskoláiból is ide irányul az elhelyezési igény, az ily módon mentesülő községek Decs fejlesztési gondjaiból nem vállalnak köteles részt. A fejlődés szivet-leíket gyönyöködtető leltárából bizonyára hiányolnak majd a decsiek igen sok dolgot. Nem beszéltem a községi hozzájárulással korszeiúsüetl váróteremről, az új vágóhíd- ról és hatósági hússzékről, az új postár .l, arról, hogy közel öt kilométer szilárd burkolatú út is épült 10 milliós értékben, a vasúti átjáróról sem beszéltem. Azt mondanám, inkább ami valamikor úri hóbort volt, s mint ilyen kisajátítható, de ami legfrappánsabban bizonyítja egyfelől a célszerűen okos községfejlesztést, másfelől az embert szolgáló szép, meghonosításának igényét. Tizenöt évvel ezelőtt a házi kiskerteken kívül nem volt a híres-neves, egyben gazdagnak ismert Decsnek tenyérnyi parkterülete sem. Ma, 24 000 négyzetméteren parkterületben gyönyörködhet a látogató és üdülhetnek a decsiek. Dicséretükre mondom, és nagy tisztelettel, hogy nagyon megérdemlik. LÁSZLÓ IBOLYA jó ütemben halad a vetés, betakarítás Kölesden A kölesdi Egyetértés Tsz-ben az ősziek betakarításával párhuzamosan végzik a talaj előkészítést és a vetést. Lesilóz- tak 216 vagonra való silókukoricát, majd végeztek a maglucerna betakarításával. Két kombájn és 30 tsz-tag a napraforgó betakarításán dolgozik. A kukoricát 700 holdról kell betakarítani, ha eléri a megfelelő érettségi fokot. A vetőszántással 1100 holdon, a műtrágyázással 600 hol- hon végeztek, őszi búzából a tervek szerint 1200 holdat vet a tsz. A vetést ICO holdon az őszi káposzta-repce vezette be. Ezután a pannon-bükköny, majd 100 holdon az ősziárpa és a takarmánykeverék került a földbe. A vetés az őszi búzával folytatódik, amelyből a hét végéig 160 holdat vetettek el. Október 6— 7 s A Babits Mihály dunántúli versmondö verse ny 9 középdöntője Szekszárdon október 6-án és 7-én rendezik meg a „Babits Mihály” dunántúli ifjúsági versmondóverseny 5. évfolyama 2. fordulójának középdöntőjét, a megyei művelődési központban. A forduló témája Dózsa György a költészetben (kötelező), és Petőfi Sándor költészete (szabadon választott). A versmondóversenyt megelőzően, október 6-án és 7-én rendezik meg a főhivatású népművelők 1972—73. évi első továbbképzését, amelynek első napján a résztvevők meglátogatják a teveli művelődési házat, s megtekintik annak programját. A versmondóverseny ünnepélyes megnyitóján — október 6-án délelőtt — dr. Vadas Ferenc, a megyei művelődési központ igazgatója megemlékezik Dózsa Györgyről és Petőfi Sándorról. A borpincészet készen áll az idei termés fogadására Az átvétel már megkezdődött — de as igasi szezont október elejétől várják Az állami borpincészet szekszárdi, Keselyűsi úti telepén naponta rengetegszer cseng a telefon. Érdeklődnek a termelők, mikor kezdi a pincészet a szőlőátvételt, tanácsot kérnek, mikor szüreteljenek. Az érdeklődők közé „feliratkozunk” mi is, hasonlóképpen kérdezzük Tornai Józsefet, a pincészet vezetőjét. — A szőlőátvétel a napokban már megindult, a Szekszárdi Állami Gazdaság és az őcsényi termelőszövetkezet kezdte meg a szállítást, kívülük már egy egyéni termelő is hozott be szőlőt. A jövő hét elejétől már megnövekszik a forgalom, de a nagyobb tömeget csak október elejétől várjuk. Szekszárd környékén ekkor kezdődik meg igazán a szüreti szezon. — Hogyan készült fel a pincészet az átvételre? — Az elmúlt években tekintélyes összegeket költöttünk az átvétel, a feldolgozás gépesítésére, megfelelő tárolóterek építésére, így naponta 1500 mázsa szőlőt tudunk átvenni és feldolgozni. A mostani, még viszonylag kismértékű átvétel arra jó, hogy bejáród- jon az egész gépezet, amikor megkezdődik a nagy tömegű szállítás, lehetőleg fennakadás nélkül menjen minden. Negyven, negyvenöt napos átvételi idővel számolunk. Amikor a felhozatal megfelelően alakul, reggel hat órakor megkezdjük az átvételt, sőt a csúcsidőszakban vasárnaponként is. A telep már annyira gépesített, hogy a termelőknek lényegesen kevesebbet kell várakozni, mint a korábbi években. Azt szeretnénk elérni, hogy a termelők csak addig várakozzanak, amíg a mintavétel a cukorfokmérés megtörténik. — A telep gépesítésén túl hogyan segíti a pincészet a szállítás meggyorsítását? — A nagyüzemekkel már korábban megállapodást kötöttünk, ennek megfelelő ütemterv szerint szállítják a termést. Ezenkívül az üzemeknek tarcali edényeket adtunk ki, amelyekből a fogadó garatba döntik a szőlőt. Egy pótkocsis járműről így 15 perc alatt 50 mázsa termést rakhatnak le. A következő években már a kistermelőknek is tudunk tarcali edényeket adni a szállításhoz, bár ezeket csak gépkocsira, pótkocsira, illetve speditőrkocsira lehet szerelni. Jelenleg éppen az lassítja az átvételt, hogy a kistermelők különféle méretű, félfenekü hordókban, kádakban hozzák a szőlőt, amelyekből azt úgy kell kivilláz- ni. Tehát valamilyen megoldással ezt a viliázást, ere- getést kellene kiküszöbölni? — Igen. Nagyon szívesen vennénk olyan ötleteket, amelyek megoldást javasolnának. — Tehát valamiféle emelő, billentő szerkezetet kellene konstruálni, építeni az átvevő garatok mellé, amelynek segítségével a hordókból ki lehetne borítani a termést? — Igen, ilyesféle szerkezetre gondolunk mi is. Ismétlem, szívesen fogadjuk, ha valaki ilyet ajánlana, elkészítene. ötlet, megoldás kerestetik. ., — Hogyan alakulnak az átvételi árak? — A termelőkkel kötött megegyezésen alapulnak, figyelembe véve az időjárás idei alakulását, illetve a minőséget. Sajnos, az idei termés minősége elmarad a tavalyitól — ettől függetlenül olyan árakat fizetünk, hogy azok fenntartsák a termelési biztonságot. — Milyenek a jelenlegi terméskilátások? — Az idei bortermés mennyiségben, de minőségben is gyengébb lesz a tavalyinál. Pedig úgy indult a tavasz, hogy rekordtermést ígért... Végül a sok eső, a kevés napsütés miatt kevesebb a szín-, az illat-, a zamatapyag. és elsősorban a kistermelőknél csökkent a mennyiség is. — Augusztusban voltak olyan tapasztalatok, hogy rothadásnak indult a szőlő. — Ez csakugyan jelentkezett néhány fajtánál, elsősorban a koraiaknál. És, ismétlem, elsősorban a kistermelőknél. A nagyüzemek termése viszonylag szép, miután azok eredményesebben tudtak védekezni. A nagyüzemek előnye, hogy jobbán oda tudtak figyelni —• a kistermelő nem tudott mindig ott lenni a szőlő között—, szakmailag felkészültebben, szakszerűbben védekezhettek. — Végezetül két dologra szeretnénk felhívni a termelők figyelmét; így a bortörvény betartására, és arra, hogy többször érdeklődjenek az átvétel iránt. Közös érdekünk, hogy elkerüljük az esetleges torlódást, a felesleges várakozást. A termés elhelyezése biztosított, a fehér- és a kék szőlőkhöz egyaránt. A kék szőlők erjesztéséhez 8200 hetkoliternyi tartállyal rendelkezünk, a pincébe beépített tartályok 17 000 hektolitert tesznek ki, összesen 33 000 hektó bort tudunk tárolni. Tavaly ez mind megtelteit. ., • . ______......... B. i,
