Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
T I t A % MvTC-290, SC—2360, SÁRVÁRI SC-648, SZEGEDI DC—264, OSSK—485, MvSC-530 É5 MvSC—270 Úgy tűnik, nem sikerült a kukoricát a tengeri elnevezéssel magyarrá tenni, magyar lett kukoricaként is. Senki nem mondja, hogy: „Szerezz nekem Bécéeskáötperas hibridkukorica-vetőmagot !”' Hib- rib kukorica, kukoricacsuma, kukoricaszár, kukoricacsutkaliszt, kukorica-betakarító gépsor. Kukoricaprogram. Hazánkban ezerkilencszáz- hatvannyolcban kezdődött a kukoricaprogram. Azóta beszédtéma a mezőgazdasági üzemek vezetői körében, a gabonaiparban, és a húsiparban. Azért beszédtéma, mert az ezerkilencszázhatvannyolcas országos program úgy valósul meg, amint a szakembereknek nem tetszik: lassan, körülményesen, és főleg sok vélemény között őrlődve. Úgy tűnik Dalmandon a a sok de, és ha ellenére is a kukoricaprogram csaknem teljes egészében kész. Ez évben tűzték napirendre a kukorica zárt, iparszerű termelésének megvalósítását. Ezzel kapcsolatban már a korábbi években történtek intézkedések: a termeléshez kiválasztották a fajtát, kialakították a technológiát. Szóval felkészültek a program végrehajtására. Ebbe tartozott többek között még a géprendszer kiválasztása, ösz- «zeállítása,. a betakarító- és szárítókapacitás megteremtése, a termény tárolásának megoldása. A- múlt hét eleién munkára készen állt tizenhét ZMAJ—2 jugoszláv csőtörő- és fosztógép, tíz BRAUD adapter az SZK- kombájnokhoz, és hat IFA- autószerelvény. Néhány nap múlva elkészül az újabb nagy teljesítményű szárító. A DSZP- 32/OT—2 típusú gép segítségével minden kukoricát szárítani tudnak. És ha elkészül október közepére a dunaújvárosi elemekből a magtároló, az összes terményt olyan fedett raktárban tudják tárolni, ahol áz anyagmozgatás teljes gépesítését már a most rendelkezésre álló gépekkel megoldják. Érdemes a dunaújvárosi, ezer vagon terményt befogadó raktárról többet szólni. A gazdaság vezetői jó partnerei az acélszerkezetet gyártó cégnek. Ennek eredménye, hogy a most épülő raktárnál az egyéb igényeket is kielégítették — a hagyományos gyártási technológiától eltértek. Ezáltal a tizenkilenc méteres fesztávot úgy érték el, hogy a szerelvényen kívül helyezték el a raktár falát — és így kétoldalt ötven-ötven centimétert nyertek. A raktár falát pedig szintén előregyártott betonelemekből építik — ezt is Dalmandon „találták ld”. Végeredményben a 164 méter hosszú és 19 méter széles raktárban tehergépkocsik tudnak közlekedni. a szárítóról szalagcsiga- kombi náció hozza a terményt, és a raktárgép hattopnás órateljesítménye lehetővé teszi a vagonok, a tehergépkocsik gyors megtöltését, esetenként a termény forgatását. A dalmandi gazdaságban is a kukorica a sláger, végeredményben minden ennél a növénynél kezdődik, innen indul, és ide érkezik. Ez évben 14 500 tonna saját termésű kukoricát kell betakarítanjok, ugyanakkor a döbröközi, ko- csolai, szakcsl, naki és ‘dombóvári tsz-ek Is szerződéses alapon hibrid kukoricát termesztenek, amiből a gazdaság üzemében vetőmagot állítanak elő. Végeredményben 1438 hektáron termesztenek vetőmagot 1337 hektáron árukukoricát, és a tsz-ek vetésterülete a 937 hektárt teszi ki. A kukoricaszezon most ősszel ötven- hatvan napig tart. Már most három hét késésben vannak a korai érésű növények. Ez azt jelenti, hogy a meglévő technikát, embereket úgy kell mozgósítani, hogy a legkisebb veszteséggel, a legrövidebb idő platt betakarítsák a terménvt. Ha a termés már a hibridüzem területén van. akkor a feldolgozással, szárítással várni lehet. Jellemző az alapos dalmandi kukoricaorogramra, hoev ezer tonna csöves kukoricát tüdnak tárolni, levegő- áramlásos szárítókban, tehát lénvegében — ami nagyon fontos — szárfr^s nélkül nem tárolnak terményt. A kukorica betakarítása tehát már olyan szervezetten, felkészülten történik a gazdaságban, hogy jószerint oda sem kell nézni. Tudja a munkáját mindenki, hisz a program részletesen intézkedik a növénytermesztők, kémikusok, gépészek, számviteliek szezon alatti teendőjéről. Amíg a jól szervezett apparátus tevékenykedik, jut idő arra, hogy a kukoricaprogram gondjairól is vitatkozzanak, keressék a nehézségekből a kivezető utat. Mert mondani sem kell, hogy a kukorica rengeteg gonddal jár. Nem jövőjét illetően. Éppen a napokban tartottak Martonvásáron egy értekezletet a kukorica jövőjéről. Kovács István, a nemesítő intézet vezetője már így foglalhatta össze a jövő programját; Kukorica már van, csak most jobb növényt keli teremteni, amelynek magasabb az olajtartalma, fehérjetartalma a mostani fajtákénál legalább száz százalékkal magasabb, ellenálló a növény kártevőivel, betegségeivel szemben. Kezdjük mindjárt a betegségeknél. Pillanatnyilag a fu- zárium, a rostos üszög, és a golyvás üszög a legnagyobb kártevő. És egyik ellen sincs hatásos védekező eszköz, szer. Egyedüli védekezési mód; a betegségek ellen állóképesebbé tenni a növényeket. A má- ’sik kukoricaprobléma a fajta- • kérdés. Szinte ahány gazdaság, annyi fajtára esküszik. Mert mondani sem kell, van bőven kukorica. Dalmandon a következőket kisparcallákon fajtakísérleteken termesztik: MvTC—200, SC—2360, KDC— 364, SC—5303, SC—1380, SC— 1405, MvDC—460, MvSC—530, SC—2513, MvTC—596, MvSC— 620, Szegedi DC—624, Szarvasi SC—648, GKTC—399, TC— 3277, NSSK—70, BcTK—4951, BcSK—5/A, OSSK—295, OSSK—485, OSSK—407. De a program szerinti szántóföldi összes termény így oszlik meg : rövid tenyészidejű fajták: MvSC—370, MvSC—380, Geor- gikon—250, BEKE—270 — az összes vetésterület 24 százalékán. Középérésű növények az összes vetésterület 55 százalékán vannak, ezek: MvSC—530- as és az MvSC—570-es, a közép-kései érésű fajták a vetésterület 21 százalékát foglalják el, éspedig az MvTC—596 és az MvSC—620-as. Érdekessége ennek a növényösszetételnek, hogy kettő kivételével mind hazai, éspedig marton- vásári hibrid. A BEKE—270 egy NDK-beli és a keszthelyi intézet kísérlete alapján jött létre, úgyszintén a Georgikon— 250-es is a keszthelyi kutatók növénye. Egyébként ma már sehol a világon nem esküsznek a kizárólagos amerikai fajtákra. A francia, a magvar, és talán a szovjet hibrideket is a világ- rangsorban már az első helyre lehet állítani. Más kérdés, hogy a hazai jó. vagy egyes helyeken kevésbé jónak mondott fajták mellett minden évben több ezer hold idegen hibridet is termesztenek. Az összehasonlítás nem sok eltérést rputat. Csupán a kukorica béltartalmának változása figyelmeztet, hogy értékesebb növényt kell a kutatóknak a gazdaságok részére biztosítani. Olyant — már a kísérletek elég kedvezően utalnak erre —, hogy azonos vetésterületen legalább húsz százalékkal értékesebb beltartalmú kukoricát lehessen termelni... És ha már a béltartalomban értékesebb kukorica a termelőkhöz körül, valószínű még mindig gond lesz, a mostani gond: a gépesítés. A gépek, a gépsorok is legalább olyan tarka képet mutatnak, mint a növények egyes gazdaságok viszonylatában. Van aki a bajai rendszerre, mások a bábolnaira esküdnek. És van aki a dalmandit tartja jól sikerültnek: mert ez tűnik a legolcsóbbnak, és a gépek megvásárolhatók, az alkatrészek is, úgy-ahogy nem okoznak gondot. (Egyedül talán az IFA-autószerelvények.) A John Deere (Dzson- dire)-program nagyon drága. Az olyan kukoricaprogramhoz fogó gazdaság, amelynek vezetői a pénztárcába, s az egyszámlára is néznek, nem kapcsolódnak ehhez a rendszerhez. (Már azért is meggondolandó, mert az egyszeri belépésért másfél millió forintot kell fizetni — tagsági íjat —, és ekkor még semmi ohn Deere-rendszerhez- nem jutnak..) összehasonlításul: az SZK-kombájn átbocsátóképességénél a John Deere csak Ítélés félszer nagyobb, de ára hétszer több, a kitűnő román SPC—6-os vetőgép alig kisebb teljesítményű, mint az amerikai, de negyed részébe kerül — és forintban! És a gépesítésben arra is szükgég volna, hogy a MÉM kimondja az egyértelmű igent! Úgy mint a gabonánál. A kukorica fontossága az ország életében hasonló, mint a kenyérgabonáé. Ezt mégsem kiemelten kezelik, a rendszerek, a fajták sokasága, a megkülönböztetett hitelrendszerek nemhogy kedvet adnának a kukoricaprog- ramhoz csatlakozni, inkább távol tartják a gazdaságokat Pedig a kukoricaprogram nemcsak a termesztésig tart. Hanem tovább : bőrben kell eladni a terményt. A dalmandi esetben: hízóként adják el a kukoricát. Ezt is új módon szervezték: a növénytermesztő és állattenyésztő kerületek éppen úgy elszámolási kapcsolatban vannak egymással, mint a növénytermesztők, a hibridüzemmel. A kukorica korszerű gondolkodást, bátorságot, vállalkozói kedvet kíván. És jó idegzetű, egészséges vezetőket. Azonkívül • kell egy olyan gazdasági belső mechanizmusnak lenni, amelyet a mérnökök, traktorosok, állattenyésztők, technikusok, könyvelők magukénak éreznek, a program vizsgáját saját vizsgájuknak tekintik. A tíz-tizenöt éve ismert kukoricafajtákat, a Fleismannt, az Aranyözönt és a filléreseket már egyetlen termelő- szövetkezetben, állami gazdaságban sem találhatjuk. Ezeket csak a kutatók tartják életben, részben összehasonlítás, fajtanemesítés érdekében. Még a háztáji gazdaságokban is nagyhozamú kukoricát termesztenek. Hogyan? Erről a következőket mondja Vas István, a Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója. „Nagykónyi térségében voltunk két évvel ezelőtt munkásőrgyakorlaton, feltűnt, hogy a házikertekben milyen szép kukoricát termesztenek, amikor közelebbről megvizsgáltam a növényt, tapasztalnom kellett, hogy a nálunk kísérletben lévő fajta az, és ez valahogy a dolgozók zsebéhen jutott ki az üzemből. Szóval így is szerették a kukoricát.” Egyébként ma is szeretik e fontos növényt. Illetményku- koricaként ötszázhatvan hold termését osztják ki. egv-egv dolgozóra körülbelül 55—60 mázsa csöves kukorica jut. És még a kukoricaprogramhoz tartozó adat: a Dalmandi Állami Gazdaság munkanaponként egymillió forint értékű árut ad el. Az embereknek meg kell szeretni a kukoricaprogramot is. Csak akkor lesz sikeres. PALKOVACSJENŐ Cipő mindenkinek kell A Botond-modell sikere — Legnagyobb vásárló a Szovjetunió — Don a „surranó" — Á jó minőség titka A bonyhádi cipők híresek tartósságukról. Nem is ismerik a gyárban az értékesítési gondokat. Ha többet tudnának készíteni, az is elkelne a piacon. Az idei terv teljesítése biztosnak látszik. A gyárban nem is arról, har.crn a -iövő évről beszélnek. Az 1973-ban gyártandó mennyiség szocialista országokba szánt részét már teljesen eladták. S ez nem elhanyagolandó tétel: az össz, termelési értéknek 56 százaléka. Legnagyobb vásárló a Szovjetunió. A több, mint másfél millió pár cipő közül jövőre mintegy 700 ezer pár kerül a Szovjetunióba. Lényegesen kisebb mennyiséget exportálnak a gyárból a kapitalista országokba. Legjobb vásárló a Német Szövetségi Köztársaság. A Bonyhádi Cipőgyár Botond-modellje a német áruházakban megbecsült,’ kipróbált márka. A cipők úgynevezett „copf rámás” kivitelben készülnek. A gyár e termékéért kétszeres árat is kap az egyéb varrott technológiával készült cipőkkel össze-' hasonlítva. Érdekesség, hogy a Botond- modell fazonja, — ismerve a magyar vásárlók igényét, ízlését — aligha lenné belföldön kelendő. Különösen ha hozzászámítjuk az elnyűhetetlennek látszó lábbelik viszonylag magas fogyasztói árát A gyárban természetesen nagy gondpt fordítanak a külföldi megrendelők igényének a maradéktalan kielégítésére. Ugyanakkor az is igaz, hogy a népgazdasági szempontból rendkívül fontos exporttevékenység mellett nem hanyagolják el, hogy a belföldi szakboltokba évről évre új típusú, de változatlan minőségű cipők kerüljenek. A jövő év közepéig már a BELKER is lekötötte a vá- sárlandő mennyiséget, kiválasztották a kollekcióból a megfelelő modelleket. Legnagyobb vevő a Cipő Nagykereskedelmi Vállalat és a CENTRUM. Hogy mennyire megbecsült a bonyhádi ' cipő, azt egyetlen érdekesség is bizonyítja: a rendelők a szokásostól eltérően nem végeznek a gyárban minőségi vizsgálatot, megbíznak a gyári meo-, ban. A vizsgáját csupán a szállítás utáni szúrópróbaszerű ellenőrzésre korlátozódik. A modellőrök a gyárban évente mintegy 800—1000 féle modellt terveznek. Egy-egy kollekció körülbelül 120 modellből áll. A széles választékból jelölik ki azután a bel- és külföldi megrendelők a szerintük ..legtetszetősebbeket.. Egy-egy modellből . aránylag kevés készül: legkisebb széria 5000 pár, Igaz a legnagyobb százhúszezer, de az átlag huszonötezer körül mozog. Az olvasókat azonban mindenekelőtt érdekli, hogy a közeljövőben milyen bonyhádi cipők közül választhatnak a szakboltokban. Talán legfontosabb, hogy az utolsó negyedévben kiszállításra kerülő modelleknek csaknem a fele standard cikk: olyan cipő, melynek fogyasztói ára négy éve nem változott. Az árak mellé általában a szolid jelző illik. A belföldi forgalomba többnyire gyermek-, férfi-, női száras cipők kerülnek. ösz- szel 17 féle gyermekcipőből szállítanak 31-es lábnagyságtól. A tizenévesek körében bizonyára nagy sikere lesz a fiú száras, bőrrojtos, dohányszínű „surranónak”, melyek mast- velur bőrből készülnek, s rendkívül olcsók. A jó minőség titka? Részben az, hogy kétségtelen: a varrott talpú cipők tartósab- bak a csak ragasztottaknál. Másrészt a gyárban felhasznált .anyag 9(j százaléka természetes bőr.' Végezetül, a eipőgyári gondokról. A cipőipari szakmák szinte teljesen elnőiesedtek. A cipőipari szakmák iránt lényegesen csökkent a fiatalok érdeklődése. Idén három osztály cipőipari szakmunkás végzett, ősszel azonban csupán egyetlen osztály kezdte az első évfolyamot. KADAR PÉTER
