Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

f f Ezt hozta a hét a külpolitikában Az újságolvasó jó néhányszor tapasztalhatta már, hogy időn­ként valósággal tótágast áll a világpolitika. Így történt ez a hét péntekjén, a bonni Bun­destag „fordított napján” is. Brandt kancellár azért vetette fel a bizalmi kérdést, hogy bi­zalmatlanságot kapjon, s a nyugatnémet alkotmány bo­nyolult útvesztői ellenére meg­nyíljon a kapu a rendkívüli választások lehetősége előtt A nyugatnémet kormányfő kétségkívül kényszerhelyzetben cselekedett — ellentétben ka­nadai kollégájával, Trudeau- val, aki azért szólítja a vá­lasztópolgárokat ugyancsak idő előtt, novemberben az urnák­hoz, mert most remél kényel­mes és biztos többséget. A Bundestag a teljes patthelyzet miatt munkaképtelenné vált, ígv Brandtéknak vállalniuk kellett egy nyílt, minden vo­natkozásban kétesélyes válasz­tás kockázatát is. Az NSZK-ban tehát olyan belpolitikái események pereg­nek. amelyeknek jelentős ha­tása lesz a nemzetközi és euró­pai színtérre. Elegendő utal­nunk arra, hogy három nap­pal a nyugatnémet választá­sok után, november 22-én kez­dődik meg Helsinkiben a ter­vezett kontinentális biztonsági konferencia sokoldalú előkészí­tése. Érthetően nem lesz kö­zömbös, milyen bonni kormány képviselteti majd ott magát. A hét távirati jelentéseiben természetesen alaposan meg­szaporodtak a New York-i kel­tezések. A hagyományoknak megfelelően, az idén is szep­tember harmadik keddjén kez­dődött meg az ENSZ-közgyűlés ülésszakának tanácskozása. A napirend-tervezeteken több, mint száz kérdés szerepel. Ami a legfontosabb kérdéseket il­leti: a szocialista országok a nemzetközi biztonság és a le­szerelés problémáit helyezik előtérbe — mindez lehetőséget nvújt arra is, hogy kifejtsék véleményüket a vietnami ag­resszióról, s a közel-keleti krí­zisről. Az ENSZ-feladat (még ha kétséges is, hogy e felada­tának idén megfelel) egyete­mességének további kiterjesz­tése is: megértek a feltételek a két német állam felvételére, Magyar felszólalás az ENSZ-közgyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) Szilárd meggyőződésünk, hogy az ENSZ-nek végre po­zitív szerepet kellene játsza­nia a koreai kérdés hosszú történetében és semmilyen manővernek nem engedve a 27. ülésszaknak napirendjére kell tűznie az általunk java­solt napirendi portot. Nagy szolgálatot tehetünk ezzel el­sősorban a béke és a nem­zetközi enyhü és ügyének a világ más térségeiben is. De magának az ENSZ-nek is, amelynek korrigálnia kell az alapokmánnyal ellentétes ed­digi szerepét is — mondotta a közgyűlés plenáris ülésén ha­zánk küldöttségének vezetője, Hollai Imre külügyminiszter­helyettes. Pénteken került sor a köz­gyűlési bizottságok megalakí­tására és ennek során a 2. számú, a gazdasági és pénz­ügyi bizottság, Pataki János nagykövetet, a magyar küldött, ség tagját a bizottság alelnö- kévé választotta. (MTI) Vízkulalás kútfúrás NAGY ÁTMÉRŐJŰ KUTAK, ÖNTÖZŐKUTAK KÜTJAVÍTAS, KARBANTARTÁS, KÜTVIZSGÂLAT fiévízkuíok fúrása, karbantartása, kútszerviz Építőipari — Mérnökgeológiai fúrások Geofizika —- Vízkémia — Geodézia Tervezés — Szakvéleményezés— Kivitelezés Szaktanácsadás VÍZKUTATÓ ÉS FÉRŐ VÁLLALAT Budapest V., Zrínyi u. 1. T.: 380—54?. Üzemvezetőségek: Cegléd, Rákóczi u. 72. T.: 83—14, Debrecen,. Monostorpályi u. 33. T. : 117—81 Győrszemere. T.: 11. Kaposvár, Vörös Hadsereg u. 2. T. : 11—531 Lajosmizse, T.: 66/180 mellék. (449) s nehezen lehet indokot talál­ni a pekingi vétóval kívül re­kesztett Bangla Desh bebocsá­tása ellen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt szomorú jelentésdoku­mentum fekszik: Libanon ösz- szegezte ebben a huszonhét órás izraeli agresszió okozta veszteségeket. Tel Aviv alig titkolta, hogy a palesztin ge­rillák merényleteit ismét ürügyként használja az arab országok megfélemlítésére. A fő cél. hogy Libanon, lényegé­ben nyugatbarát katonai és po­litikai vezetését rábírja a ge­rillákkal való leszámolásra. Jobban, mint valaha szük­ség lenne az arab országok kö­vetkezetes antiimperialista egy­ségére, de az Arab Liga ta­nácskozássorozata sovány ered­ménnyel zárult. Elhangzott né­hány különös kiislentés is, a moszkvai Novoje Vremja kény­telen volt például felhívni a figyelmet Kadhafi líbiai ál­lamfő szovjetellenes kirohaná­saira. Ezek éooen akkor hang­zottak el. amikor a héten a Li­banont ért agresszió kapcsán kiadott határozott szovjet kor­mánynyilatkozat, valamint az iraki elnök moszkvai tárgya­lásai mindennél jobban bizo­nyíthatták. ki támogatja való­ban az arabok igazságos ügyét. Hadijelentések érkeznek a sokáig csendes Kelet-Afriká- ból: a helyzet változatlanul ne­hezen áttekinthető. Uganda „invázióval” vádolja Tanzá­niát, az viszont arra hivatko­zik, hogy az ugandai válság polgárháborús jellegű.. Amin tábornok ellen saját hadsere­gének egységei lázadtak fel. Cáfolatokban, zűrzavarban nincsen hiány. A bevezetőben említett tótágasokban sem. Lí­bia katonákkal és fegyverekkel mégrakott öt repülőgépet irá­nyított — nem a megtámadott Libanon, — hanem Uganda se­gítségére, lévén Kadhafitól a pánafrikai politikai tervek sem idegenek. A gépek azonban csak naook múltával jutottak el rendeltetési helyükre, mivel Szudán felett először leszállás­ra kényszerítették őket. Rakétatűz a Da Nang-i légitámaszpontra A dél-vietnami felszabadító erők egységei rakétatűzzel árasztották el szombatra vir­radóra a Da Nang-i amerikai légitámaszpontot, s megron­gálták annak kifutópályáit. A tüzérségi támadásban egy amerikai repülőgép megsem­misült, s a támaszpont sze­mélyzete közül sokan megse­besültek, A hírügynökségi jelentések szerint szombaton hajnalra sem csillapultak a heves har­cok Quang Tri tartományi székhely körül, ahol a haza­fias erők a város határában szilárdan tartják állásaikat. A tartományi székhelyet meg­szállva tartó saigoni ejtőer­nyős alakulatok minden erő­feszítése hiábavalónak bizo­nyult, hogy lőtávolon kívülre szorítsák vissza a hazafiak nehéztüzérségét, amely állan­dóan tűz alatt tartja az ellen­ség állásait. A B—52-es nehézbombázók a déli frontokonvégrehajtott szőnyegbombázások mellett folytatták a demokratikus Vi­etnam terrorbombázását. Gyilkos terhüket ezúttal Dong Hói északi kikötőváros sűrűn lakott részein szórták le. Az amerikai UPI hírügy­nökség dél-vietnami haditudó­sítójának jelentése szerint a hazafias alakulatok több he­lyen elvágták a Saigonba tor­kolló 1. számú észak—déli fő­utat, s a fővárostól mintegy 480 kilométerre északra, Duc Pho járási székhely szom­szédságában az ellenség négy támaszpontját foglalták el. „A város körül a helyzet súlyos — jelentette a tudósító. Még mindig folynak a harcok Ugandában Idi Amin ugandai elnök pénteken este nyilatkozatban közölte, hogy az ugandai csa­patok még mindig harcban állnak az ország déli részén a „tanzániai megszállókkal”. A tanzániai haderő — Amin be­jelentése szerint — továbbra is megszállva tartja a dél- ugandai Mutukula városát. Politikai körökben meglepe­téssel fogadták az elnök vá­ratlan bejelentését, hiszen kedden ugandai részről még arról számoltak be, hogy szét­verték a behatolókat. Amin elnök felszólította a sorkatonaságot, hogy működ­jék együtt a polgári lakosság­gal. Megkezdődnek a szovjet—japán tárgyalások Tokiói külügyminisztériumi források szerint Japán és a Szovjetunió megállapodott, hogy még az idén megkez­dődnek a két ország közti bé­keszerződés megkötésére irá­nyuló tárgyalások. Japán vélemények szerint az előkészítő tárgyalásokra no­vember elején kerül sor. Ja­pán moszkvai nagykövete ok­tóberben találkozik Gromiko szovjet külügyminiszterrel, s ez alkalommal állapodnak meg, hogy a két országot kik képviseljék a tárgyalásokon. Mi jut eszébe elnök elvtárs ? Azt ajánlottam Jándi Jó­zsef elnöknek, hogy nézzünk körül a községben, Tevelen. Pálinkával kínált, és cso­dálkozott. — Hol? — A községben, az utcán, Fejét rázta. — Akármi legyek ha ér­tem. Egy tsz-elnököt szemlére szokás hívni a határba, nem pedig falusi sétára. Mi akar ebből kisülni? Megnyugtatom. — Rossz semmi esetre sem. Elindulunk az irodából, te­szünk egy nagy kört, és visz- szajövünk. Közben beszélge­tünk arról, ami eszébe jut: az emberekről, a házakról, az utcákról, a sarkokról, esetleg a villanyoszlopokról. Mehetünk? Mehetünk. Ér­dekes? Hát, majd kiderül. Kilépve az utcára Jándi József a kapuban megáll. Máris van valami ? Szemben, kicsit oldalt tűzoltószertár, mellette a főagronómus háza. Fgy autót látok a járda szélén és beleszaglászva a levegő­be. érzem a közelben valahol főzik a lekvárt. Kellemes őszi délután, kocaköltők álma. sárguló levelek. éreft fürtök, mifene. De ami igazán lénye ges: kisbabáiban Indulhatunk erre a sétára. — Itt egyszer — mondja Jándi József. — Seitettem, Mutatja. — Ott szemköznt Istálló volt valamikor, A mi egyik istállónk. A legelején, az át­szervezés után huszonkét he­lyen tartottuk a tehénállo­mányt. Soha nem jut eszem­be, csak most, hogy szóba hoztuk. Barátom, csakugyan... — elgondolkodik. — Lett belőle tűzoltószer­tár. — A másik fele napközi ott­hon. Varazsdról is bejárnak az öregek. Az öregek napközije. Gyerünk tovább. Be­fordulunk az Alkot­mány utcába. Még mindössze három-négy háznyira vagyunk a termelőszövetkezet irodáitól. Megyegetünk szépen. Nem túl régi a járda, s mellette, fölöt­tünk téglából kerítésfal. A község e részét a helybeliek birkahegynek hívják. A hely- történész nyomban megmon­daná a név eredetét, a terme­lőszövetkezet elnöke azonban ehhez nem ért. Ezt nem tudja. Hát persze: a munkamegosz­tás az munkamegosztás. Köszön a szembe jövőnek. — Jó napot Miklós bácsi. Amaz vissza. — Jó napot elnök elvtárs. Mi le, ő föl. — Nyugdíjasunk. Nagyon jó dolgos ember volt. — Ennyi az egész? Elnök elvtárs. másban egyerí;;nk meg. Ml jut eszébe a Miklós bácsiról? Mosolyog. — Ha így áll a dóin» eszem­be jut, hogv a járadékosaink és a nyugdíjasaink száma ki­lencven. Egy pillanat. Pontos leszek: kilencvennégyen van­nak, és ez úgy mond valamit, ha tudjuk, hogy a tagság össz- létszáma kettőszáznyolcvan fő. Tovább. — Időzzünk csak — szól az elnök. — Állj. — ha parancs. — A Dőry-kastély helyét látjuk. Elpusztult a háború­ban. Sokáig nem volt itt sem­mi. Hát jöttünk mi és három esztendeje ide a végébe fel­építettük a szerelőműhelyt. Vele szemben még ma is áll az öreg bognárműhely, egy­kor nagv-nagy ’viták színhe­lye. Nyolc esztendeje, tíz esz­tendeje itt történt mindig a munkaelosztás. Ismét egy ház, újból egy ház, aztán lejjebb vakolatlan utcafrontos ház. Lassítunk. Sejtem, hogy emlékek csomó­pontjához érkezünk. Ebben, a vakolatlan házban székelt a hőskorban a tsz-központ. „Szo­ba-konyhából állt az iroda”. Ideiglenesen Marsai János traktoros lakja. Átmeneti megoldás. A traktoros a száz- esztendős házat lebontotta, mi már csak a diiledező kutat látjuk, s újat épít. Hát addig a régi iroda számára az át­meneti szükséglakás. Tovább. Le a völgybe, ahol tégla­járda fut a bokrok között. Ez a járda vezet a „központba”. — Abban a szép új házban lakik a téglagyáros. — mutat­ja a tsz-elnök a magas tégla­kő épületet. — A téglagyáros?

Next

/
Thumbnails
Contents