Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
t * à Sódé r ki köt ő Egy lapát sóder tizennégy kiló. Egy köbméter sóder tizenhét talicskában fér el. A FÖKA egy nap alatt háromezer köbméter folyami kavicsot „dob ki a partra”. * Egy köbméter sóder kirakási költsége kézierővel, lapáttal és talicskával legutóbb húsz forint volt. Hat éve gépekkel rakják ki a dereglyéket. * A dereglye nem olyan, mint az uszály, bár ez is víziedény, meg amaz is. De az uszály belső tere osztott, a dereglyéé meg olyan, mint a kismalacok vályúja — majdnem ék alakú. Tehát sóderszállításra csak dereglyét használnak, mert ebben könnyű a mozgás. A gép kanál-, vagy vedersora, a munkás lapátja, talicskája, köny- nyen-fordul benne. * Özvegy Kiszli Károlyné, az utolsó igazi paksi sóderos; fia az uszódiak telepvezetője. — Negyvenhétben vettünk az uram testvérével egy hajót, az volt a neve, hogy • Roncs. Ezzel hordtuk a sódert. Harminc köbméter fért bele. Hat ember, négy óra alatt kirakta. Aztán az uram megbetegedett, eladtuk a hajót. Egy bajai ember vette meg. Dolgozott vele, de aztán az is eladta. Úgy tudom, most átalakítják, valamiféle éjjeli mula-• tót csinálnak benne a Duna- parton. ♦ Juhász Károly községi tanácselnök: — Jó üzlet a sóder, aranyat ad. Jelenleg négy vállalkozás is dolgozik. Legalább másfél t kilométer hosszan ügyködnek. Egész hegyeket hordanak part- . ra, ' * . A vállalatok az elfoglalt területért havonta és négyzet- méterenként négy forintot fizetnek a községi' tanácsnak. Ezért csak a területet kapják. Villanyról, útról, ivóvízről maguknak kell gondoskodni. — A múltkor, amikor az eső esett, két napig bent állt a kocsim — mondja az egyik Volán-pilóta. — Még a lánctalpas sem tudott kihúzni. — Azért települtünk ide, távol a kihordott anyagtól, mert itt van a villany — mondja a FÓKA egyik embere. (A lakókocsit a konzerv gyári víz- kivételi mű oldalánál állították fel.) « Az aranysújtásos, zsinóros, kopott hajóssapka száraz, ráncos bőrű fejen ül. A silt alól fáradt szempár figyeli a vizet. — Nyugdíjas? — Az. — Meddig hajózott? — Időben ötven évet, kilométerben nem tudom menynyit, Passautól a tengerig. — Most csak nézi a et. . — Nézem. — Meg a kikötőt. — Ez is az lesz. Kikötő, só- derkiKötő. — Még tán révkalauz is kell majd ide. — Ezek mellé?! Kell!? A nép fele földi. Tegnap még traktoros volt, ma hajógépész, tegnap még üzemet, kátéeszt vezetett, ma hajót. — Maga is hordott sódert? — Nem, soha. Még egy lapáttal sem. Búzát, olajat, szenet, fát. Sódert nem. Első kormányos voltam a Lojdnál. Nem, még egy lapáttal sem. (Hetvenhárom éves, nem dohányzik, a sonkás rántottét szereti reggelire, ebédhez paksi rizlinget iszik.) • — Uram! Idehoztak engem a géppel együtt. Azt mondták, lesz majd itt munka, csak győzzem! Hát itt vagyok. Harminchat fillért kapnék egy köbí:- ■ ■ ■ v ■ -íL méter sóderyiféífákásáért. T)e alig százötven 'köbmétert visznek csak el. . Ha á jövő hét elején nem változik-a-helyzet,'io- gom a munkaköinyyemet, aztán megyekő Maga -aeménae' ncgy - ven forintért á munkahelyére? No ugye. ■ jSmserix,.Ra .nem 'keresem még' a napi, tnâ'àfebvxU forintot, elkci'ázönök.." , •' ■ * - - — Én nem tudom. . mennyit fizetnek -egy puttonyért. Az uszödf téészö-ek Vagyok á tagja, a nevem Kocsis István, ott túl, Úszódon lakom ideiglenesen, az állandó lakásom IÇa- locsán van. Téesz-tag vagyok, mint mondtam, nekem csak' év Végén van elszámolásom, de úgy tudom, négyezer körül lesz a havi pénz, Én a vízre rá nem mennék itt a parton még csak elvágyók. Jönnek a kocsik, lovas, nyerges vontató, sima vontató, teherkocsi. Azt mondja a. Sofőr: „szaki két köbméter”, à Sédulát is-’mutat- ja. Jó. Két köbméter, az négy puttony. Kész. .Isten vele, mehet. Jöhet a másik. „Maga apuskám, ezzgl a két rossz gebével ki tud innen menni?!” Na, -kap -te# •..jó*«BPUí^pyig]„ hadd izzadjanak a lovai. Hát így., megy ez , kérem, reggel, háttól, este hatig Jó, ha esős az idő.. Akkor' jönnek a sóderért. Napos id j .en ; Ai.g egy-két autó. * A 360-as dereglyén egy ember szivattyúval bajlódik. Vagy tíz percig tekeri a benzinmotor kurbliját, mire' pöfögni kezd á . masina. A vizet szívatja a rakományról. A dereglye közepén" biciiíli- kereket ragaszt a gépész. A’ parton a CB 47—74-es öreg , Moszkvicsot à gépkézelő javítja«.,'’. Még. a parton: ' —! Gépkocsik által, összenyomott tísZályfedŐ,’’ óriásmaéskák által összegubancolt drótkötél, halmaz. — Különféle gumiszalag, ötven, hetven, égy' méter szélességű. Egyik összetekerve, másik szétszaggatva, harmadikon a teherkocsik járnak, a negyedik? ... volt ez valamikor szalag? — Gumiékszíj, különféle méretű: Frakk-rakodóhoz, Dutrá- hoz, Zilhez, MTZ-nek való. — Hordók, gázolajos valahány. Némelyiken ügyes záró- szerkezet, másiknak :neg az oldalát nyomták szét. — Lemezek: vastagabb a hajófenékhez, vékonyabb az oldalhoz, még vékonyabb a szállítószalagok garatához. — Heggsztöapparát : a villanyhegesztő vastag vezetéke valahol a soderhegy alatt vész el, a dinamó szörnyű állapotban, az egyik, bokor alatt gázpalackok. I . * A forgalom. Egy óra alatt megfordult a kikötőben: — A VOLÁN 26 billenős ZIL tehergépkocsija. — A Paks—faddi Vízrendezési Társulat három IFA-ko- csija, meg két ZIL-fje. — Négy fuvaros, paksi maszekok. — Az egyesült téesz három spediter kocsija. — A Helvéciái Állami Gazdaság pótkocsis szerelvénye.* A FÓKA lakókocsijában, Dobrovics János telepvezető tájékoztat: V -: — A mi feladatunk elsődlegesen az, hogy a Vízügy által jelölt helyeken kotrást végezzünk, szabályozzuk a * Dunát. A sódert' az|án pántra dobjuk, és eladjuk. ötezer köbméter a minimális tétel. A telep készlete 1972. szeptember elsején pontosan 32 761,7 tonna. A sóder a szabad árkategóriába tartozik. Mi általában negyven forintért adjuk köbméterét, érre jön még tizenöt forint rakodási díj, és hét forint minőségi felár. A- kirakj teljesítményünk optimális kő" rülmények között, például két t hété 3675 köbméter per nap. Tizenhat dereglyével dolgozunk.' Ä' kirakóüzem szállító- ■ szalagja ötven méterre nyúlik , ki a partra. Én sódereladással i nem foglalkozhatom, fegyelmit ; kapnék érte. .* ? Kibédi Imre rakodó, a FÓKA FK—171-es gépét kezeli: — Vállalatunk fizeti a nagy pénzt a tanácsnak, de az utat senki nem csinálja. Miért adjuk akkor mi a pénzt? Törik, szakad, vásik minden. Az utat csinálják meg! * A parton és a vízen egy új cég is megjelent. A dereglyéken a rövidítés: TÉV. Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat. Azzal a céllal szerelnek '‘fel egy sóder-flottát, hogy a saját betonüzemüket, saját nyersanyággal lássák el. Másodlagos, de mennyiségben ez a több: készpénzért, kónyvjó- iváírással, utalványra adják mászeknek, kátéesznek, téész- nek, ’ tanácsi, vagy állami vállalatnak. Vigye, aki akarja, akinek szüksége van e fontos építőanyagra. Két uszályra kirakó berendezést szerelnek. Egy ilyen berendezés magában foglal : egy uszályt. Jandrassik-mótor hajtotta generátort, három szalagot, egy kanálsoros kotrót. , A vállalat a MAHART-lól, a Mahajosztúl vásárolt víziedé- n; eket. Legutóbb.ej-' vcpiatót veitek. Báta íióvr* keresztelték. Valamikor katonai vízi- ecény volt. * A Paks alatti Duna-parton a FÓKA, a hajózási szövetkezet, a TÉV és az uszódi téesz tart fenn sóderrakodót. Az évi forgalom több mint kétszázezer köbméter. Egy köbméter sóder ára átlagosan — abkikötő — hatvanöt forint. PÁLKOVÁCS JENŐ 1 A norma és a teljesítés feltételének biztosítása A Faanyagvédelmi és Fatelítő Vállalat dombóvári üzemében ezekben a napokban meglehetősen forró a légkör. A bizottságok yizggálatai egymást érik, a szakszervezetek fnegyei tanácsa a városi' pártbizottság képviselői gyakori vendégek. Az ok, amely a dolgozók elégedetlenségét kiváltotta, hétköznapi : a vagonok ki-, és berakásához nagy teljesítményű gépet állítottak munkába, és ennek normáját úgy állapították meg, mintha minden, a teljesítéshez szükséges feltételt biztosítottak volna. A nehéz fizikai munkát megszüntető gépesítés mindenütt tapasztalható, a dombóvári üzemben azonban csak az utóbbi egy-két évben Vált nagyobb méretűvé. Uj autódarut, vagonkirakót, rönkszállítót stb. állítottak munkába. Valahány nagy teljesítményű, a dolgozók munkáját könnyítb Érthető, hogy a gépektől várt teljesítmény magasabb, mintha a munkát kézi erővel végeznék. Az is érthető, hogy ennek nyomán — megváltoztatják a vagonok ki- és berakásának normáját, az egyéb famozgatási normákat. Baj akkor keletkezik, ha a jó normákhoz nincsenek jó feltételek. Az egyik rakodógéppel például Dombóvárott ezer darab fát kellene egy műszakban máglyázni, Püspökladányban, sokkal' jobb munkafeltételek mellett hasonló géppel csak ‘hatszázat. Egy másik gép normáját úgy állapították meg, mintha itt is betonúton, nem pedig sínek között közlekedne nagy terhével. A munkások panasszal fordultak az üzemi szakszervezeti bizottsághoz, jelentették a pártszervezet vezetőségének is: a normák teljesítéséhez az üzem vezetősége nem teremtette meg a feltételeket. A tömegszervezetek nem tudtak érdemben intézkedni, ezután a munkások a városi pártbizottsághoz fordultak. A már eddig lefolytatott vizsgálatok a munkásokat igazolják: az új gépek munkába állítása meglehetősen rutinszerűen történt. A szakszervezetek megyei tanácsa által kiküldött bizottság is egyértelműen azt állapította meg, hogy a dolgozók kérése jogos: vizsgálja felül a vállalat az üzemben érvényes normákat, légióként, mit tettek, és mit kellett volna tenni az üzem gazdasági vezetőinek. Mert végeredményben ott, helyben, a helyi gazdasági és tömegszervezeteknek kellett volna megelőzni a munkások elégedetlenségét. Nyilván a városi pártbizottság, a szakszervezet csak a hibák okait tárja fel, s bár a vizsgálati anyagban rámutatnak’ a kivezető útra is, a probléma megoldása az üzem vezetőségére vár. Még akkor is, ha most is, mint hónapokkal ezelőtt, elég rossz a viszony az üzemvezető, a termelési üzemvezető és a művezetők között. Ez utóbbi ügyek- beri már a Faanyagvédelmi és Fatelítő Vállalat igazgatójának kell rendet tenni.- PJ Ilyennek látja, mondja Mucsit a községi tanácstitkár — Mondjon valami jellemzőt a községről. — Mucsi. — És még? — Valamennyi munkaképes ember dolgozik, vagy itt, vagy a környéken, vagy valahol távol. A keresők hatvan- hetven százaléka eljár a községből. Sokan reggel mennek, este jönnek, mások kevesebben, hetenként járnak haza. — Jugoszláviában találkoztam egy emberrel. Mucsi a vezetékneve, Újvidéken él, és pontosan tudja, hogy Magyar- országon, Tolna megyében van egy Mucsi nevű község. — Van. És nyáron bármenynyire meglepő, forgalmas, akár egy üdülőhely. Az autó az autót éri. Olykor több a vendég, mint a község összlakossága. Ez talán kissé túlzás, de az nem, hogy Mucsit talán a vendégjárás jellemzi leginkább. Legalábbis én, mióta itt vagyok, ezt tapasztalom. Az egykor kitelepített emberek visszajárnak megnézni a rokonokat, az ismerősöket. Magukkal hozzák a gyerekeket, iön az egész család. Olyanok is „előfordulnak", akiknek itt már se rokon, se ez se az. — Ezek szerint egész nyáron lakodalom. — Gondolom, mindenki kitesz magáért. — Előfordul, hogy ide a tanácsházára is bejönnek? — Gyakran. Rendszerint születési. házassági anya- kö-'ii'i kivonatot, vagy valamiivén igázolást kérnek. —— Megkapják? — Nem. Ennek megvan a maga útja-módja, a külképviseletek közreműködésével. — Ha sok a vendég, bizonyára az italbolt forgalma megnő. — Egyformán'nagy ott a forgalom, télen-nyáron. Ez egy különös helyzet, sok gond forrása. Az eljáró dolgozók, szerencsére kis része a költekezésben nem ismer határt. Ezek az emberek keresetük nagy részét az italboltba hordják, aztán nélkülöznek. Éppen velük fordul elő, hogy nem fizetik a napközit hónapokig. Némelykor letiltást kell esz- Jcözölni. — Beszélget velük? — Hát hogyne. Munkám, feladatom. — Restelkednek? Mit mondanak? — Szórakozottságra, feledé- kenységre hivatkoznak, csürik- csavarják. Nem túl érdekes. A szokásos mellébeszélés. A család megérzi a mértéktelen italozást, és még csak alkoholistának sem kell lenni ahhoz, hogy a fizetés nagy része sörben, borban, pálinkában realizálódjon. Aki iszik, mindennap leereszti a torkán a maga adagját. Aki dolgozik, megérdemli, mondják. — Mit lehet tenni? — Nehéz ügy. Hiányzik a felelősség és hiányzik az önfegyelem. — Mucsit eldugott helynek érzi az ember. — Említettem, nyáron forgalmasabb, mint egy üdülőhely. Más szempontból se nevezhetjük isten háta mögötti községnek. Talán ma már nincs is ilyen község. Ne feledje, a tv korát éljük, minden házból van kilátás az országra, a világra. A külföldiek is hozzák a híreket, s elmondják az itteni dolgokról a véleményüket. Ez a vélemény pozitív. A régi értelemben vett bezárkózottság nem létezik. Eleve nem létezhet, hiszen az itteni keresők hetven százaléka mindennap kimozdul a községből. Sokan jártak az elmúlt években külföldön. Ebből a kis községből tavaly is, meg az idén is volt egy ember Amerikában. — Kik a legjobb módú emberek? — Ahogy én gondolom, pontosabban, ahogy én látom, a tsz-tagok. Szerintem a dolgos és jómódú emberek közé kell sorolni Müller Péter egyéni gazdát. — — Egyéni gazda? — Ö az egyetlen. De volt már tsz-elnök is. Aztán utána rátért az egyéni gazdálkodásra. — Családos ember? — Igen. Két fia állatorr'os. A jobbmódú emberek közé sorolom még Both Istvánt, az italbolt vezetőjét. Régebben lovakat tartott, most traktort vásárolt. Gazdálkodik is. — Mit mondana még a községről? — Azt, hogy törekvő. SZ. P.