Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
Magyar tudós új elmélete Gőzpárna-tektonika — A hajdani Afrika a mai Dél-Európa alatt Egyre szélesebb körben válik. ismertté világszerte Szá- deczky-Kardoss Elemér akadémikus új elmélete, a góz- párna-tektonika teóriája. Annak idején erős ellenkezést váltott ki a szakkörökben Alfred Wegener híres kontinensvándorlási hipotézise, amely szerint a jelenlegi kontinensek valamikor egyetlen szárazulatot alkottak és csak később szakadtak szét és vándoroltak mind távolabb egymástól. Ezt a feltételezést jelenkori mozgásokra vonatkozó közvetlen adatokkal sokáig nem lehetett bizonyítani. Pedig a legújabb mérések szerint ilyen vándorlás valóban bizonyítható. De nem csupán a kontinentális réteg, hanem a Föld felső, körülbelül 100 kilométer vastag, merev rétege, a „litoszféra”, illetve az ezt alkotó hat nagy és több kisebb „lemez” mozog, csúszik egymás mellett a Föld mélyebb gömbfelületén. Széles körű vizsgálatok különféle módszerekkel . kapott eredményei adatszerűén mutatnak arra, hogy amikor — többnyire az óceánok középvonalában — „szétszakad” a litoszféra, onnan távolodóan az azonos réteget képviselő kőzetek mind nagyobb mélységekben találhatók. Mi ennek a magyarázata? Erre a kérdésre ad választ az új elmélet a következőképpen: A szakadás két oldalán megindult és távolodni kezdő lemezek elkerülhetetlenül szembetalálják magukat egy szomszéd lemezzel, s ilyenkor a közvetlenül érintkező peremek feltorlódnak, részben összetöredeznek, s végül egyik lemez a másik alá hatol, miközben kőzetei — mind mélyebbre jutva — a növekvő hőmérséklet és nyomás miatt átalakulnak. Amikor a mélybe csúszó litoszféra-lemezek felületét borító agyagos üledékek körülbelül 40 kilométeres mélységbe jutnak, egyre nagyobb mennyiségben felszabadul kémiailag kötött víztartalmuk, természetesen gőz formájában. Ez a gőz felfelé törekszik, de útját állja a hatalmas ^fedőréteg. így végül is a gőz egy része a betolódó lemezzel együtt a felül fekvő lemez alá jut. Csak egy kisebb töredéke tud tűzhányókitörés alakjában áttörni a litoszféralemezen, keveredve a^ részlegesen megolvadt kőzetanyagokkal. Miközben a lemez ___ egyre mélyebbre jut, mind jobban növekszik a gőz tömege, s végül összefüggő gőzpárna keletkezik belőle, amelyen mint valami hatalmas görgőrendszeren csúszik nemcsak az egyik lemez a másik alá, egészen a 700 kilométeres mélységig, de az egész litoszférarendszer is a Föld belsőbb övezetein. E folyamatok egyes döntő részeit a magyar tudós vezetésével a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Laboratóriumában szimulálni _ és számszerűen meghatározni is sikerült. Ezek a folyamatok Földünk számos területén zajlottak le a földtörténeti múltban, illetve zajlanak ma is. Az Ural- begység helyén például valamikor széles óceán volt, amely azonban már rég összezáródott. A Csendes-óceán összezáródóban, szűkülőben van, viszont az Atlanti-óceán még csak fejlődő, növekvő, -serdülő korát éli. Az óceáni fejlődés gyermekéveit képviseli a Vörös-tenger, míg az embrionális óceáni kéreg jelei a keletafrikai nagy törésrendszerben fedezhetők fel, amelynek vonalában alakultak ki a tavak, köztük a Rudol-*- Viktória-, a Tanganyika- és Nyassza-tó. A Földközi-tenger' is alakulóban lévő, de bonyolultabb szerkezet. Itt az európai és az afrikai kontinentális lemez ütközik össze egymással. Peremeik részben már hegységekké torlódtak. Ilyen képződmény az Alpok, a Kárpátok, a Dinaridák és a Balkán hegység által alkotott, a Himaláján keresztül folytatódó dél-európai—dél-ázsiai hegységvonulat. A Kárpátok ívében ez a mozgás körülbelül 20 millió éve ért véget. Ma már csak gyen19. S Itt volna a háziasszony, akire azonban gyanakszom. Mikor ideérkeztünk, ebbe a községbe, az öreget azonnal ebbe a házba irányították, hogy ez a főutcán van, meg ez jó nagy, sok szoba van benne, az udvarra be lehet állni akár öt autónak is, a „Tera” meg tud gondoskodni a parancsnok elvtársról. . . Ott voltam az elnök irodájában, amikor elhadarta, nagydarab, bajuszos, de afféle puha, pipogya ember, megfigyeltem, hogy mindig mindenkit máshová küldött, ő soha semmit nem intézett. Mentünk a címre, ott állt egy kövér asszony, a szájában aranyfogak, „gyűjjenek csak, tyűjjenek”, mondta kedélyesen, nem sandított a sáros csizmánkra, nem törődött azzal se, hogy végignézzük férfiszemmel, amint hajolgat és kilátszanak a vastag lábikrái, meg a térde alatt hurkába tekert harisnyaszár. Nem öreg, szerintem nincs több harmic- harmincötnél, csak a képé olyan furcsa, tele van futva kis ráncokkal. Azt hallottam, özvegyasszony, a férjéé volt a nagy ház, meg a kert, a földek, de szerencséje volt, nem ütötte meg a kuláklistát. A „Tera” ! Furcsa, ahogy emlegetik. Nekem persze eleve nem tetszik, az, hogy sokat trafikál a pilótával. Röhögnék, ha a pilóta megalkudna az aranyfogaira! Váltottunk egy-két szót, velem nem törődött, ha lehetett volna, ölbe vette volna Parázs elvtársat, de az persze nem hagyta magát sajnáltatni, a pilótával meg hosszú tárgyalásokban volt — ilyen volt a viszonyunk. Most, az Imént bejött a '">nvhába. Ott ültem az asztalnál, a vizespohár a jobb ke- o'-en, csöpögtettem a vizet a bál tenyerembe, amikor Tera ’Ahágott- a csizmáiban, s^n megittam a vizet. — ;iem kér inkább kis pálinkát? ge utóvulkáni jelenségek vallanak róla a Szlovák Érchegység, a Börzsöny, a Mátra, a Tokaj-Eperjesi hegység, a Vi- horlát-Gutin és a Kelemen- Hargita vulkáni vonalában. De ezek is elegendők annak igazolására, hogy a mai' Földközitengeri környezet alatt tulajdonképpen a hajdani Afrika földje rejtőzik, amelynek különféle töredékei e hegységvonulatig csúsztak be az európai lemez alá. — kérdezte, én meg azt válaszoltam rá finoman, hogy köszönöm, nem élek vele. — Hát kivel él? — kérdezte ő és röhögött, én meg elmosolyodtam egy kicsit, az ember nem lehet udvariatlan. Láttam, hogy főzni kezd, fölkeltem, hogy kimegyek, rámszólt, hogy maradjak csak, az aranyfogait megmutatta: ne féljek, nem főz bele a levesbe ! Morogtam valamit, s csak-csak kimentem, de olyan bitang szél fújt, nem akarózott leballagni a folyóhoz, visszafordultam, bementem a szobába, ledőltem a sezlonra, gondolkodni... ... arra ébredek (mert persze engem is el-elnyom az álom), hogy Tera zörög a kannával, meg a fával, begyújt a kályhába. Kis vaskályha, öt perc alatt meleget csinál, cseresznyepirosra izzik az oldala, ha Tera megrakja — s most is megrakja istenesen, tiszta pazarlás, tudom, hogy hamarosan szellőztetni kell. .. Ahogy megfordul, észrevesz. Néz. El is mosolyodik. Hülyén bámulok rá, az jár az eszemben, hogy biztos ösz- szekócolódtam az alvásban, olyan lehetek, mint valami paprikajancsi. S végigszántom ujjaimmal az üstökömet. Odajön, elkap a nagy karjával, s a melléhez szorít. Alig kapok levegőt, szúr a posztórékli, de az arcom alatt puhán enged a húsa, s hallom: — Tetszelegsz itt nekem, te babakatona?! Mórikálod magad énelőttem?! Tiltakozni kellene, érkezés hangját hallani, kiszabadulni a fogságából, de nem tudok, s már nem is akarok, megérzem a teste szagát, rámdől, valósággal betakar, s folyton beszél, súgdos a fülembe, „pubi- kájának” szólít. Sötét van, hangos pattogással jajgat a kályhában a fa, s engem körülvesz a ruhasusogás, a ziháló suttogás, a csókok, ameJelzés a sarkkörön Az északi sarkvidék keleti részén, a Csukcs-félsziget legszélén új geodéziai jelzés jelent meg. Ott, ahol a sarkkört egy meridián metszi, ötméteres oszlopra bükkfából készült táblát erősítettek. Ezen feltüntették a hely koordinátáit, a dátumot és néhány szóban idézték a Szovjet Földrajzi Társaság helyi részlegének határozatát e jelzőoszlop felállításáról. Az egyezményes földrajzi helyeket eddig csak a Szovjetunió nyugati részein jelezték ilyen módon. Ezek most már a keleti területeken is láthatók lesznek. A sarkköri jelzőoszlop felállítására külön expedíció indult. Hidrogeográfusok és rádiónavigátorok mellett részt vett benne a népszerű csukcs író, Albert Miftahutdinov is, aki a Távol-Kelet sarkvidéki területeinek nagy ismerője. A sarkvidéki kutyafogatok hajtói már tíz évvel ezelőtt különleges elismerésükben részesítették: átnyújtották neki a sarkkör jelképes kulcsát, egy csaknem ember nagyságú népművészeti fafaragványt, amelyet rozmáragyarból készült berakások díszítenek. Fülöp János: FÜLEMÜLE Rendkívüli régészeti felfedezés Közép-Lengyelországban A közép-lengyelországi Mazó- viö lakosai már kétezer évvel ezelőtt vasat olvasztottak! Ezt igazolják a vasolvasztásra szolgáló, primitív kemencék, amelyeket nem régen fedeztek fel Pruszków környékén, Kanie település területén. Eddig 24 kemencét tártak fel, a régészek azonban körülbelül százra számítanak. A felfedezés megdönti az eddigi nézeteket a mai Lengyelország egykor erdőkkel borított központi és északi síkságain élő ősszlávok kultúrájának és fejlődésének fokáról. Kiderült, hogy ezeknek a területeknek lakói nemcsak erdei gyümölcsök gyűjtésével és vadászattal foglalkoztak, hanem a délebbre élő földművelő népekhez hasonlóan képesek voltak a vasolvasztás bonyolult műveletére is. A kanie-i kemencék az időszámításunk szerinti I—II. századból származnak, azaz abból az időből, amikor Lengyelföldön a Szent Kereszt-hegység és Krakkó környékén is olvasztottak vasat. Az itteni kemencékben azonban a vasat a dús hematit- ércből nyerték, míg az újonnan felfedezettekben az alacsony vastartalmú barna- illetve pátvas- ércből.. Mi több, ez a . síkságok lakóinak magasabb fejlettség? fokát bizonyítja, hiszen az utóbbi ércekből történő olvasztás sokkal bonyolultabb. A rendkívüli felfedezést véletlen tette lehetővé. A „felfedező" Kanie település lakosa, a 18 éves Hanna Síruszewska, a pruszkówi általános líceum tanulója. Felkeltette érdeklődését, hogy a környékbeli földeken sok Salak hever, s egy használaton kívül álló telken, közvetlenül a föld színe alatt vastömbökre bukkant. Felfedezéséről azonnal értesítette a varsói régészeti múzeum „archeológiái mentő- szolgálatát”. Időszámításunk kezdetén a vasolvasztás feltehetőleg több stádiumban történt. A közelben kitermelt barna- és pátvasércet előbb megfelelően előkészítették, majd a dúsított nyersanyagot kiolvasztották a kemencékben. Az olvasztás hőfoka nem lépte túl a 700—800 fokot, s így igen rossz minőségű, faszénnel szeny- nyezett vastömböket nyertek. Ezekből törtek le kisebb darabokat, amelyekből hosszas formázás után alakították ki a nyíl. vesszők és dárdák hegyét, amelyek ebben az időben igazi kincsnek számítottak. lyek az arcomat érik, az izgalom forró hulláma, meg a szégyené, hogy kiszolgáltatódom ennek az asszonynak, hogy hozzámnyúl, nevet az ügyetlenségemen, amikor megérzi tétova kezemet, fölémtérdel, rámnehezedik... Ismeretied, sokszor elképzelt, kamaszmódra próbált gyönyörérzés villámig végig ■ a gerincemén, amelynek nem bírok parancsolni, pedig tudom, hogy megalázó helyzetbe hozom magam, a nyöszörgésem azonban belefúl a testébe, ujjai a hajamat tépik és belerántanak a szeretkezés örvényébe. Az nem tudható, hogy menynyi idő telik el felettünk, mire meghallani az érkező gépkocsi zúgását, a motor utolsó hördülését — én még alig ocsúdok. Tera már az ajtónál, s mire kapkodni kezdek magam körül, ő már a tornácon, hallom, ahogy odaszól érdesen, szokásos hangján Parázs elvtársnak: — Jól átfáztak, mi? Be van gyújtva! Kérnek teát? Jobb híján alvást mímelek, amikor belépnek, a parancsnok elvtárs le sem ül: — Baj van, Füle, megyünk tovább. Egyben a holmija? — Igenis — mondom fás szájjal. — Pakoljanak. Jól nézzenek körül, itt ne hagyjunk valamit. Én addig elköszönök a háziasszonytól. Az első érzésemre hallgatok és valósággal kimenekülök a házból. Törődöm is vele, hogy ml marad, mit viszünk! Az udvaron ott a gépkocsink, de benne ül a pilóta, látom a cigarettát világítani. No, legalább lesz, aki ugrik, ha az öreg poggyászait ki kell hozni, —* mert, hogy én be nem megyek, az szentség. Szégyellem a pofámat.. . ... de miért? Megtorpanok a sötétben, úgy megüt ez a belső kérdés. Mi rosszat csináltam? Semmit. Szeretkeztem egy nővel, férfi vagyok. Legényember, aki senkinek nem tartozik számadással.’ Ö meg özvegyasszony, úgy él. ahogy neki jó. Nem vettem el tőle semmit, sőt!... Miért vannak akkor rossz érzéseim? Jóval később, útközben jövök rá. Megint az történt, ami már annyiszor ■— ami mindig. Ismét eszköze vagyok a körülményeimnek. mint egy vizen úszó fadarab a folyónak.’ Most jobbról ütödtem neki valaminek, tehát balra vágódom; legközelebb amarra szív egy örvény, arra forgok, Hagyom magam sodorni, még örülök is neki, hogy ingyen az utazás. Ha visszagondolok az életemre, — akármennyire fiatal is vagyok, van mire ■— azt kell mondanom, soha nem tudtam önmagámtól elhatározni valamit. Jó, jó, meglógtam Szomolnokról, — de sose lógok meg. ha nincs a hideg, a komiszság, a kutyák. Végigcsöveztem a fél országot, de csak azért, mert féltem, högy meglógnak, jól elvernek, visszavisznek. Az autó elé nem én ugrattam, a kórházból nem én irányultam á tanműhelybe, magamtól soha nem tanultam volna szakmát. Egy dolog van, ami valóban belőlem, egyesegyedül belőlem jött ki: ez a rohadt fiittymű- vészkedés, ami mindenki bohócát csinálta belőlem...Most jut eszembe valami. Amióta árvíz van, egyszer se produkáltam magam. S észre se vettem, hogy hiányozna. Furcsa. * Valóban véletleneken múlná az ember sorsa? Igen, ha az véletlen, hogy Parázs elvtárs küldönce pontosan én lettem, s a mérnök nekem mondta el a hírt.. Ha az véletlen, hogy összebarátkoztam Miskával, jártam Mohács-szigeten, megismerkedtem Margittal, e felütöm a fejem, ha ezt a szót meghallom. Ha véletlenül hívtak te katonának, s éppen ehhez az alegységhez vezényeltek. Ha véletlenül születtem. Ha minden csak véletlen ebben “ a zavaros világban. Most például miért rohanok végig a városon, le a partra? „Véletlenül”? (Folytatjuk.)
