Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám

/ î 1 t Bemutatkozik t Állami Fejlesztési Bank I A nagydorogi nagyközségi tanács költségvetési üzeme két, egyenként négy-négy lakásos társasház építését végzi az OTP megbízásából. Képünkön az egyik ház. A helyi költségvetési üzem kilencvenkét személyt foglalkoztat, akik az említett munkahelyeken kívül egyebek közt Pálfán is dolgoznak, ahol az egészségügyi gyermekotthon részére egy ikerház épül, és Bikácson, ahol az erdőgazdaság műhelyét hozzák tető alá. Sk'. Foto: G. K. az Ebben az évben kezdte meg működését a magyar bank- rendszer legfiatalabb intéz­ménye, az Állami Fejlesztési Bank. Az új pénzintézet meg­alapítása szorosan összefügg a bankrendszer elmúlt évi korszerűsítésével. A mai gaz­daságirányítási rendszerijén ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a folyó termelés és a beruházások hitelezésének szervezeti szétválasztása — az előbbi a Magyar Nemzeti Bank, az utóbbi a Magyar Beruházási Bank feladata volt *— idejét múlta. E felismerés konzekvenciái tükröződtek a bankrendszer reformjában: a vállalatok álló- és forgóesz­köz-hitelezésének feladata a Magyar Nemzeti Bank hatás­körébe került, a Magyar Be­ruházási Bank 1972 január elsejével megszüntette műkö­dését s helyét a pénzintézetek sorában az Állami Fejlesztési Bank foglalta el. E változtatások lényegében a bank- és a beruházási rend­szer összhangját teremtették meg. Beruházásaink ugyanis pénzforrások és döntési körök szerint két csoportba sorolha­tók: állami és vállalati beru­házások. Ezek aránya meg­közelítően azonos. Ebben az esztendőben például az állami beruházások pénzügyi elő­irányzata mintegy 50 milliárd forint.^ míg a vállalati beruhá­zásoké ennél csak valamivel magasabb. A bankrendszeren belüli út munkamegosztás a gyakorlatban azt ielenti, hogy a vállalati beruházásokat a Magyar Nemzeti Bank, az ál­lami beruházásokat — az egvedi nagyberuházásokat.' a célcsonortos és egyéb állami beruházásokat —; valamint a ko7Dontí döntések alapján fejlesztési kölcsönnel megva- iősuló beruházásokat most már az Állami Fejlesztési Bank finanszírozza. Az Állami Fejlesztési Bank egv további pénzintézeti, banki teendőie a részben vagy egészbén költ­ségvetési forrásból képződő központosított feilesztési ala­pok — pl. az idegenforgalmi alap, a Balaton-fejlesztési és a Velencei-tavi fejlesztési alap — kezelése. Az új pénzintézet szerepe a beruházások pénzügyi lebo­nyolításában az előd-intéz­ményéhez, a Magyar Beruhá­zási Bankéhoz képest tehát csökkent, ugyanakkor más vonatkozásban jelentősen bő­vült. Az Állami Fejlesztési Bank ugyanis nemcsak banki pénzintézeti funkciókat végez —_ azaz beruházásokat finan­szíroz, alapokat kezel —, emellett olyan feladatokat is meg kell oldania, amelyek a fejlesztések-beruházások köz- gazdasági megalapozottságát szolgálják. illetve a gazda­ságirányítás központi felada­taihoz kapcsolódnak. Az Állami Feilesztési Bank létrehozását elrendelő kor­mányrendelet szerint a bank feladata a központi döntésű beruházásoknál — már az előkészítés szakaszában — az előirányzatok, az alapvető szá­mítások részletes vizsgálata. A központi fejlesztési programok műszaki-gazdasági konceoció- it, beruházási terveit általá­ban az ágazatiránvító minisz­tériumok s az új létesítmé­nyek beruházói dolgozzák ki. Az Állami Fejlesztési Banktól a kormányszervek koránt sem azt váriák, hogy a költségelő­irányzatok számszaki helyes­ségét ellenőrizzék, hanem mindenekelőtt azt, hogy a tervezett beruházások közgaz­dasági megalanozottságát vizs­gába, akadályozza meg az alátervezést, a felesleges köl­tekezést. hatékonysági számí­tásokkal tárja fel a gazdasá­gosabb megoldásokat, kezde­ményezze a gazdaságtalan be­ruházásokra tett javaslatok visszautasítását Nyilvánvaló, hogy az állami beruházások döntéselőkészíté­sének e fokozott követelmé­nyei nem elégíthetők ki egyik napról a másikra. Minden­esetre bíztató, ' hogy az új pénzintézet döntéselőkészítés­sel összefüggő adottságai ked­vezőbbek az elődintézménvé- nál. Az Állami Fejlesztési Banknak ugyanis nem kell megosztani figyelmét az álla­mi beruházások és a nagy­számú — bankhitelt is igénylő — vállalati beruházások kö­zött; munkamódszerei is kor­szerűbbek, az előkészítésbe külső szakértőket is bevonhat, az alapadatokat többoldalúan — a kivitelezőkkel, szállítók­kal. külkereskedelmi vállala­tokkal — ellenőrizteti, a gaz­daságossági számításokat pe­dig elektronikus számítógép­pel végzi és ellenőrzi. Minden­nek az a lényege: a fejlesztési bank tevőlegesen részt vesz a finanszírozási hatáskörébe tartozó beruházások előkészí­tésében, költségelőirányzatai­nak, gazdaságosságának ellen­őrzésében. Az Állami Fejlesztési Bank ;— a kormányhatározat értel­mében — a beruházási tevé­kenység pénzügyi információs rendszerének a köznontja. Ez­zel összefüggő feladata: olyan átfogó információs rendszer kiépítése és működtetése,' amely döntési hatáskörtől és pénzügyi forrásból függetlenül lehetővé teszi a telies beruhá­zási tevékenység pénzügvi ér­tékelését és elemzését. A be­ruházások teljes körét fel­ölelő elektronikus adatfeldol­gozásra épül az Állami Fej­lesztési Bank közgazdasági­élemző tevékenysége. Ennek közvetlen célja a beruházá­sok kivitelezésének — a be­ruházási teljesítésnek —szám­bavétele, a teljesítést befolyá­soló tényezők vizsgálata, rend­szeres információ-szolgáltatás a gazdaságirányítás központi szerveinek, beruházási-prog­nózisok készítése. Az Állami Fejlesztési Bank­nak másmilyen közgazdasági feladatai is vannak. Beruhá­zási rendszerünk, mechaniz­musunk része az érvényben lévő közgazdasági szabályozó rendszernek; jogi és intéz­ményi keretei is ahhoz al­kalmazkodnak. Az új pénzin­tézet feladata a beruházási mechanizmus működésének, az előkészítés, a finanszírozás konkrét tapasztalatainak, a különböző szabályozók beru­házási tevékenységgel össze­függő jogi szabályozás koor­dinálása, kezdeményezése, szükség- esetén javaslatok ki­dolgozása a közgazdasági sza­bályozás egyes elemeinek mó­dosítására. összegezésképpen az álla­pítható meg, hogy az Állami Fejlesztési Bank egyrészt pénzintézeti funkciókat tölt be, másrészt olyan közgazda­sági-elemző munkát végez, amely a gazdaságirányítás fel­adataihoz kapcsolódnak és azokkal összefüggő állami döntéseket készítenek elő. GARAMVÖLGYI ISTVÁN zös dallamunkat Mozartból. Dávid fütyülte, valószínűleg odakint. Már hosszú ideje hallgattam, félálomban. De nem akarózott felkelnem. Tudtam, hogy Dávid fütyül. Csak azt nem tudtam: ál­momban hallom-e, vagy éb­ren. Nem akartam kibújni az ágyból. Hiszen azt álmodtam, hogy Dávid tart a karjában. És most idejön és felébreszt. Mégis muszáj volt kinyit­nom a szememet. Anyuci, per­sze, már nincs itt. Ilyen ko­rán még nem takaríthat. Biz­tosan a konyhában tesz-vesz. Kicsit haragudtam Dávidra: mért költ fel ilyen korán. Éppen a karjára hajtottam a fejem, és a fülemet a vállá­hoz dörzsöltem. Az^ ablak nyitva volt, de a függöny nem volt széthúzva. Kikukucskáltam: hol bújhat Dávid? Mert látni nem lát­tam senkit. Csak a hang jött valahonnan az egyik fa mö­gül. Kinéztem a függönyön át, hogy engem ne lehessen látni. Hát az egyik fa mögött mit vettem észre? Egy hosszú ha­jú kobakot. Ott bújt ez a tökfej Darkó. Dávidnak ál­cázta magát. Most vettem ész­re, hogy hamisan fütyül. És én hülye, elsőre nem vettem észre! így nem fütyül egy zenész. Dávid meg éppenség­gel nem. Visszafeküdtem az ágyba. Egy ilyen csalóra én fütyülök. De honnan ismeri ez a mál­na-dalt? Ez szíven ütött. Kiugrottam az ágyból. Oda­rohantam az ablakhoz. Szét­rántottam a függönyt1 és le­kiabáltam: — Te csaló, hallod? Hagyd abba! Hajnalban felvered az embert. A legszebb álmából. Előbújt a fa mögül ez a Darkó. Vigyorogva felszólt: — Mi volt az a legszebb álom? Csak nem egy szeren­csétlen flótásról álmodtál ? Elöntött a méreg. Lehajol­tam a padlóra. Felkaptam a szandálomat. Egymás után miad a kettőt lehajtottam, De nem találtam el. A fa mö­gé ugrott a szemtelen. Magamra kaptam a szok­nyámat meg a blúzt. Mezítláb lerohantam a kertbe. — Add vissza a szandálo­mat — mondtam. Ez a Darkó ott lóbálta előttem a szandá­lokat a kezében. — Tessék — nyújtotta, és végignézett. Felrántottam a szandált. — Köszönöm — mondtam! Mit mondhattam volna? — Szívesen — mondta. ÉS még mindig vigyorgott. — Mit költöd fel ilyen ko­rán az embert? És hamisan fütyülsz, tudod-e? — mond-, tam. — Tudom. Én nem vagyok muzsikus. Szép tőlem, hogy így is tudom utánozni a ba­rátodat. — Kilestél, mi? — mondtam neki. — Nem kellett leselkedni.1 Láttam, mikor a biciklin hur- colászott. Odabújtál hozzá. Nem tudtam, mit mondjak, hogy nagyon megsértsem. Sír­va fakadtam dühömben. Odalépett hozzám. A zsebé­ből kivett egy kis selyem­papírba burkolt valamit — Ne sírj. Tessék. Ezt hoz­tam neked, mert helyes lány vagy. Kibontottam a papirost. Egy ezüstszínű nyaklánc volt, raj­ta egy nagy érem. Azt az egyiptomi királylányt ábrázol­ta. A nevét nem tudom. Olyan, amilyet az Aidá-ban láttam, mikor egyszer mór gyerek vol­tam. Szép volt a lánc és az érem. Hirtelen mozdulattal ledobtam a fűre. — Nem kell! — mondtam és elfordultam. De nem sza­ladtam el. — Kár. Pedig jól állt volna neked — mondta, és lehajolt érte. — Nem érdekel! — mond­tam így hátulról. — Persze, ha Dávid hozna neked ilyet, azt elfogadnád, ugye? (Folytatjuk) Nemes György : Dávid és Klotild »0. Ti haza tudtok menni egy kerékpáron is, nem? — mond­ta. Megpaskoíta Klót arcát, és utunkra bocsátott. Meg sem várta a választ. Mi, persze, valóban haza tudtunk jönni. Klót hátra ült a csomagtartó­ra. Oda, ahol jövet a ládák puposodtak. Átölelte a dere­kamat, és a hátamhoz szorí­totta a fejét. Ö nehezebb volt, mint a málnával teli ládák. Alaposan nyomnom kellett a pedált. Meg is izzadtam hamarosan. — Vedd le az inged, Dávid. — mondta Klót. — Akkor is melegem lesz — válaszoltam. — A meztelen bőrödet hű­síti majd a szél. Levétettem az ingemet. Klót megint mögém ült. Átkarolta a derekamat, s arcát a hátam­hoz fektette. — A te bőröd is sós! — Komolyan? — És hűvös — folytatta. — És örülök, hogy hozzád érhe­tek. Vadul beletapostam a pedál­ba. Rettenetes erőt éreztem magamban. — Jó, hogy ilyeneket mon­dasz nekem, Klót. De zavarba is hozol. — Ugyan — felelte. — In­kább tudod, mit? Előreülnék a rúdra. Uey biztosan könnyebb vagyok. És akkor a két karod át is ölel közben. Jó? Bólintottam. Ekkor helyet cserélt. Ugv ült ott. oldalt a kerékpár rúdján, mintha az ölemben tartottam volna. Fe- íét a nyakgödrömhöz hajtot­ta, és kissé oldalt tartotta, hogy iól lássam az utat. — Én most behunyom a szemem — mondta. — J4, — De te ne hunyd be, mert az árokba fordulunk. — Eszem ágában sincs. — Behunyom a szemem, és azt gondolom, hogy az öledben tartasz. — Ott Is tartalak. — Hát nem egészen — és fészkelődni kezdett —; Nyom a rúd. — Mit csináljak? — Semmit. Csak mondom. — Nemsokára otthon le­szünk. — Kár. — Dehát kényelmetlenül ülsz. — Nem számít Csókold meg a nyakamat. Megcsókoltam, de csak egy futó pillanatra. Egy teherautó előzött meg bennünket. Hirte­len megingott kezemben a kormány. Majdnem az árokba estünk. De gyorsan újra egye­nesbe vittem a biciklit. — Ne félj. Vigyázok. — mondtam. — Nem félek — felelte. — Tudod, ki ült abban a dög kocsiban? — Nem tudom. Nem néztem oda. — Darkó Pista. így hívják. Kati bátyja. Ez a teherautó hozza a kenyeret a turista­házba minden délután. Meg a főzeléket, meg a húst. Ez a Darkó ezzel ruccan át időn- kint, hogv halálra szekírozza a húgát. Utálatos alak. Kiegyenesedtem az ülésen. Karomat is megfeszítettem, úgv. hogy most nem ért Klót testéhez. — Honnan láttad, ki ült a teherautó utasfülkéiében? Hi­szen be volt hunvva a szemed. — Láttam — felelte Klót. — Az ember mindent lát. Ha be van hunvva a szeme, akkor is. Ilyen korán megszólalt a málna-daL így hívom a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents