Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám

Anya-és csecsemővédelemünk Szekszárdi korkérdés Hadviselés az életért iskolaköpeny-ügy ben Ez a hadakozás dennapos ütközetekkel teljes. Ritkán beszélünk róla, pedig nagyon fontos dolog számunk­ra, hogy az egészségügynek ezen a sajátos és kemény ki­tartást igénylő területén — az anya- és csecsemővédelem- ben — milyen győzelmek vív- hatóak. Milyen eredmények szilárdulnak a további ered­mények fundamentumába. Magyarországon a század- forduló éveiben a csecsemő- halandóság 25, a második vi­lágháborút megelőző években pedig 13 százalékos volt. Ha­zánk társadalmi haladásával és a gyermekegészségügy meg­teremtésével összefüggésben 1945* után fokozatosan csök­kent nálunk a csecsemő- halandóság és 1969-re orszá­gosan 37 ezrelékre csök­kent. Az országos kihangsú­lyozása azért fontos itt, mert megyénkben két és fél évvel ezelőtt ez a szám még 38 volt. Ez év első félévében pedig 31,6 ezrelék. Laikus alig ké­pes teljes valóságában fölfog­ni, milyen heroikus munka eredménye ez, mi mindenre volt szükség, hogy ez a csök­kenés bekövetkezzék és mi­lyen temérdek munka vár még a-területen dolgozókra és a társadalomra egyaránt, amíg a csecsemőhalandóság ezrelé­kekre visszaszorított csanása bár fokozatosan, de végérvé­nyesen megszűnik. Mert meg fog szűnni, s erre az a leg­főbb biztosíték az anya- és csecsemővédelem terén mun­kálkodók erőfeszítései mellett, hogy a csecsemőhalandóság alakulása egy-egy ország vagy terület társadalmi és gazdasá­gi fejlettségének jellegzetes mutatója is. Föntebb utaltunk arra, hogy rengeteg tennivaló vár ránk, akik a társadalmat alkotjuk, mert az anya- és csecsemő­védelem, a csecsemőhalandó­ság visszaszorítása, a kora­szülések számának csökkenté­se nem csak állami feladat. Mint bárhol másutt a vilá­gon, nálunk is felelősséggel tartozik minden család a leg­fiatalabb nemzedékért, s en­nek a felelősségnek már ak­kor meg kell nyilvánulnia, amikor a fiatal házasok meg­tervezik a családot, igénybe véve az orvos, a nővédelmi ta­nácsadó, majd az anya- és csecsemővédelem területén dolgozó szakemberek tanácsa­it, segítségét. A m a mi» anya és csecsemő­im^ y C védehni helyzeté­ről utoljára 1969-ben készült értékelhető jelentés. Az ab­ban felsorolt eredményeknél biztatóbbak a jelenlegiek, de azért távoztassuk el magunk­tól az önelégültség kísértését, mert az életért folytatott sze­líd háború [rész- győzelmeivel bűn lenne megelégednünk.^ A csecsemőhalottak zömét a koraszülöttek teszik. Az utób­bi években — sajnálatos mó­don — országosan emelkedett a koraszülések száma, jólle­het az anya- és csecsemővé­delem gondozási hálózata, ha szabad így fogalmazni, erejé­ben országszerte, itt is meg­duplázódott. 1970. januárjától azokon a helveken. ahol a tár­gyi és személyi feltételek adot­tak voltak és a legmagasabb volt a koraszülések és ebből adódóan a csecsemőhalottak száma, kísérletképpen beve­zettük a centrális terhesgon­dozást. Kezdődött, ez a mun­ka a szekszárdi járás, Szek- szárd város, továbbá a bony­hádi járás területén, maid a tamási járás, a dombóvári já­rás és Dombóvár következett. Ä gyermeket várókat, az őket gondozó védőnő kíséri a kiala­kított centrális gondozóba, terhességük^. időtartama alatt három alkalommal, hogy itt a komplex ellátásban részesül­jenek. A szülészeti, nőgyó­gyászati, belgyógyászati, la­boratóriumi, urológiai, cardio- lógiai, fogászati, szemészeti vizsgálatokat tartalmazó centrális gondozás mellett be­segít a mozgó szakorvosi szolgálat is, ami azt. jelenti, hogy havonta egyszer a szak­orvosok helyszínen tartanak vizsgálatokat. Gondozónői há­lózatunk munkája természe­tesen így sem kevesebb, leg­följebb bonyolultabb, nehe­zebb. De az anya- és csecse­mővédelem eredményessége a felsorolt intézkedések révén növekedett — és ez a fontos, s nagyon figyelemreméltó. A családi m ezes,3 hesellátás, a terhesgondozás minőségének javítása érdeké­ben szervezték meg ez évben a megyei kórház és rendelő- intézet keretében működő nő­védelmi tanácsadást, aminek napi forgalma eléri az ötven főt. Mindezek a : tények biz­tatóak, és egyben alkalmasak arra is, hogy az anya- és cse­csemővédelem tevékenységé­nek hatékonyságától a maiak­nál nagyobb növekedést vár­junk. És itt kell ismételni, nemcsak az orvosoktól, védő- és gondozónőktől, az egész­ségügynek ezen a területén dolgozóktól van várnivalónk. Nem lehet eléggé kihang­súlyozni, mit jelent az állam meganyi anya- és csecsemő­védelmünk érdekében tett in­tézkedése, a szakterület töké­letes összmunkára törekvő hadrendje mellett azoknak a közreműködése, akikre irá-» nyúl a gondozás, gondosko­dás. Ahhoz viszont, hogy a gyermeket várók teljes ér­tékű közreműködői és ne csak tárgyai legyenek az anya- és csecsemő védelem tár- . sadalmi érdeket megtestesítő munkájának, ahhoz a jelenle­ginél feltétlenül több kell az egészségügyi kultúrából, ha tetszik egészségügyi felvilágo- sultságból. Á centrális gondo­zás, a mozgó szakorvosi szol­gálat, a gondozónői hálózat, az egészségnevelés szolgála­tába állított megyei egészség- nevelési csoport, a különféle gyermekintézmények az anya- és csecsemővédelem haté­konyságának fokozása érde­kében hozott kormányintéz­kedések együttesen mindad­dig csak részeredményeket te­remthetnek, míg az egészség- ügyi kultúra birtokában föl nem ismérjük általánosan, hogy a nő- és anyavédelmet, a pubertáskorban kell el­kezdeni, mert a fiatalkori felvilágosítás — és napjaink­ban még annak hiánya — determinálja a gondozás, vé­delem minden későbbi mo­mentumának eredményessé­gét. Egy példát... A szakorvo­sok már évekkel ezelőtt fel­fedték a koraszülések okainak kutatása közben az összefüg­gést az egészséget károsító művi vetélés és a koraszülé­sek között, s ugyanakkor kezdték el a legkülönfélébb fogamzásgátló szerek haszná­latára fölhívni a figyelmet. Az eredmény igen csekély, pedig de sok helyen és de sok alkalommal hangzik el a föl- világosító szó a téherbe esés elleni védelem rendelkezésre álló módozatairól. így termé­szetesen arról is. hogy az éle­tet adó család felelőssége mennyi a belőle sarjadt új élettel szemben. Nincs anya, aki nem egészséges, életképes gyermeket akar világra hozni. De sok anya van, aki nem tesz meg ezért mindent. Az anyák életének meg­könnyítésére szánt intézkedé­sek, rendelkezések tekinté­lyes tömegében a gyermek- gondozási segély bevezetése volt kétségkívül a legkiemel­kedőbb, hiszen a bevezetést követő években 150—160-nal emelkedett megyénkben is az élve születések száma, mely az az elmúlt 5 év során 1968-ban volt a legmagasabb, amikor is 3844 gyermek született. Csökkent viszont 161-gyel ez a szám az elmúlt évben. A terüli'ti * csecsemőgon- /V ICI UHUI dozás munkája kielégítő. A védőnők egy­éves korukig havonta kétszer látogatják meg a csecsemő­ket míg tanácsadáson a gyermekszakorvos havi egy alkalommal látja el a csecse­mőket. Az összes tanácsadás­nak közel ötven százalékát adja egyébként a szaktanács- adás, amit gyermekszakorvo­sok végeznek. Nem beszéltünk itt minden­ről, beszámolónkhoz nem is a teljesség igényével kezdtünk, de gondolatébresztő tájékozó­dásul talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy kezdjünk el töb­bet beszélni az anya- és cse­csemővédelemről, mindenkori fontosságának megfelelően. Kezdjük el, mert a szelídsé­gében is olyan hősies, kemény küzdelem végkimenetele nem közömbös számunkra! Társadalmi ügy lett az is­kolaköpeny. A legtöbb szülő és pedagógus egyetért abban, hogy az oktatási intézmények­ben a tanulók (főleg a lányok) körében elharapózott divatbe­mutató jellegű öltözködésnek, hatásosan csak úgy lehet vé­get vetni, ha kötelezővé te­szik az iskolaköpeny viselését. Erre — legalábbis egyelőre — nincs miniszteri rendelet. Mi a helyzet köpeny-ügy­ben? — tettük fel a kérdést a városi tanácson, az egyik általános iskolában és a Kor­zó Áruházban. íme a vála­szok: Szabó Ferencné, Szekszárd város Tanácsa művelődésügyi osztályának tanulmányi fel­ügyelője: — .Már az általános iskolá­ban, különösen a felső tago­zatban olyan nagy eltérés mu­tatkozott a tanulók öltözkö­désében, amely sok szülőt anyagilag, a gyerekeket pe­dig pszichikailag kellemetle­nül érintett. Az augusztusi tanévnyitó értekezleten java­soltuk az igazgatóknak, hogy beszéljék meg a szülőkkel, és az iskolákban fokozatosan te­gyék általánossá az iskolakö­peny viselését. Pető Gyula, a Garay téri általános iskola igazgatója: — Először a szülői munka- közösség előtt, utána pedig a szülői értekezleten vetettünk fel a kérdést. Mindenütt egyetértéssel találkoztunk, leg­alábbis ellenvetés nem hang­zott el. Mi nem határoztuk meg sem a köpeny színét, sem anyagát. Egyetlen feltételünk, hogy a kereskedelem által for­Idegenforgalmi gyorsmérleg Elkészült a Központi Statisztikai Hi­vatal idegenforgalmi gyorsmérlege, — a januártól augusztus végéig feldol­gozott adatok csúcsforgalmat jelez­nek. Határainkon idén szeptember 1-ig 5 millió külföldi lépett az országba, 300 C00-reI több, mint az 'elmúlt év hasonló nyolc hónapjában. A legtöbb vendég Csehszlovákiából érkezett, kétmillió csehszlovák címeres útlevelet kezeltek vámőreink a határ­átkelőkön. Az adatok szerint a baráti Lengyelországból augusztusban keresték fel hazánkat a legtöbben, ebben a hónapbán 220 000 lengyel töltött hosz­szabb-rövidebb időt a Balaton mellett, vagy Budapesten. Csaknem százezerrel többen, mint júliusban. A kapitalista országokból idén meg­közelítően százezerrel többen utaztak Magyarországra, mint az elmúlt év szeptember végéig. Az idegenből érkezők mellett idén a külföldi utazáson részt vevő magyarok száma is növekedett. Csaknem 200 000- rel több, összesen 955 000 magyar turista utazott Európa és más föld­részek államaiba. Az adatok részleteinek kidolgozása még tart. galomba hozott, ne pedig a varrónőnél varratott drága köpenyekben járjanak a ta­nulók. Eire a megkötésre azért van szükség, hogy el­kerüljük az öltözködési ver­seny újraéledését. Határidőt nem szabtunk, gondoltunk a kereskedelem nehézségeire, meg arra, hogy ilyenkor tan­év elején úgyis sokba kerül­nek a gyerekek. . Aradi János, a Korzó Áru­ház áruforgalmi vezetője: — Már februárban megren­deltük a lánykaköpenyeket. Most, a tanévkezdéskor elő­fordult, hogy egy nap alatt háromszáz darabot is elad­tunk, mégsem volt fennakadás. Jelenleg 5—6 fazont tudunk ajánlani. Ugyanakkor az idei minőség sokkal jobb, mint a tavalyi. Az árak véleményem szerint elfogadhatók, hiszen az iskolaköpenyek is a dotált gyermekruhák közé tartoznak. Sajnos fiúköpenyeknél hi­ányzik néhány méret — hi­szen eddig alig vették. Mi is csak a tv, meg a rádió egyes, az utóbbi hónapokban el­hangzott műsoraiból következ­tettünk arra, hogy ezen a té­ren megnő a kereslet. így aztán beletelik két-három hó­nap, míg be tudjuk szerezni a fiúköpenyeket. Eddig a válaszok. 1 Igaz ugyan, hogy az iskolaköpeny viselése nem szünteti meg azokat az anyagi különbsége­ket, amelyek a sokgyerekes, kis jövedelmű és a tehetősebb családok között megvannak, de nem is ez a cél. Elég, ha a vékonyabb pénztárcájú szü­lőnek nem kell szégyenkeznie amiatt, hogy nem bírja a ver­senyt a tehetősebbekkel, a gyereknek pedig nem lesz ki­sebbségi érzése. Akivel csak beszéltünk, egyetértett azzal, hogy célszerű a köpenyviselés általánossá tétele. Remélhető­leg ezután is így vélekednek majd a szülők, pedagógusok, kereskedelmi szakemberek — no meg a gyerekek. S idő­vel megszületik a Művelődés­ügyi Minisztérium intézkedése is, ami kötelezővé teszi az ország minden alsó és kö­zépfokú oktatási intézményé­ben a köpenyviseletet. — gy — SZÍNHÁZ ÉS IFJÚSÁG Egy fiatal az ifjúsági bérletről, az előadásokról — A művész a fiatalokról Szerdán este, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának vendégjátékával kezdődött el az őszi-téli színházi évad. Az előadás az ifjúsági bérlet első bemutatója volt, s a nagy számú közönség Verdi Rigoletto című, há- romfelvonásos operáját láthatta. Este fél hatkor már igazán csak elegáns jelzővel illethető fiúk és lányok társalogtak a megyei művelődési központ emeleti elő­csarnokában, s várták az előadás kezdetét. E várakozás jó alkalom volt arra, hogy be- szélgessünk a sok száz fiatal közül eggyel, arról, milyennek látja az ifjúsági bérletrend­szert, s a látott darabok, az általános művelt­ség fokozásán túl, miben segítik még a fia­talokat? Kovács Margit, a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola harmadik osz­tályos tanulója így válaszolt kérdéseinkre: — Mindig azt halljuk, hogy nekünk, diá­koknak, kevés a pénzünk. Ez persze igaz! Ép­pen ezért szólnak az anyagiak is e mellett a bérletrendszer mellett, mert hat előadást néz­hetünk meg ötven forintért. Nagyon megéri. A pénz értéke ugyanis elenyésző a mellett az erkölcsi, szellemi érték mellett, amit szín­házi előadások jelentenek számomra: Szere­tek színházba járni. Kezdetben féltem, ki­sebbségi érzések gyötörtek. Most már nyu­godtan jövök-megyek ebben az igazáni pom­pás művelődési központban. Mi a kedvenc műfajom? Az operett. De a legszívesebben azért a Bánk Bán előadására emlékezem. Csodálatos volt. S mert a Bánk Bán kötelező olvasmány is, nagy segítség Ka­tona József drámaírói művészetének mélyebb megértéséhez. Az illem úgy diktálná, hogy először a mű­vészt szólaltassuk meg, de az illemszabá­lyoknak, kizárólag az idő miatt nem tehet­tünk eleget, ugyanis Littay Gyulával, a Rigo­letto alakítójával már csak a felvonások kö­zötti szünetben volt alkalmunk beszélgetni. — önt bizonyára meglepi a közönség élet­kora. — Meglep, de roppant kellemesen érint. Hiszen, ahogy mondta is, a mai telt ház nézői­nek átlagéletkora talán nem is éri el a ti­zenhét évet. Jó dolog ez. Szeretem a fiatalo­kat, nekik nagyon szeretek játszani. A sze­repem? Egyik legkedvesebb szerepem a Ri- golettó és itt, Szekszárdon jubilálok — bár ezt magam sem tudom biztosan —, azt hi­szem, most játszom századszor. E száz eset­ből közel harminc alkalommal Budapesten, az Operaházban léptem fel a púpos udvari bolond szerepében. Kérdésére visszatérve, ne­kem csak jó véleményem van a fiatalokról, mert nyitott lelkűek és fejlett igénnyel fogad­ják a művészetet. Sok szép darabot látnak televízióban, hallanak a rádióban, olvasnak különféle könyvekben. Természetes, hogy alakuló ízlésviláguk is kifinomultabb a ke­vésbé tanult emberek ízlésvilágánál. Igen, örülök, hogy felvetette a vidék, kö­zönség, játékszínvonal kérdését. Nos, én erre azt felelem, hogy egyformán játszom min­denkinek, s meggyőződésem, hogy csak így szabad. Egyébként ne nevezze nehéz műfaj­nak az operát! Nézze meg kint a nézőteret. Zsúfolt és nem az érdeklődés hiánya miatt. Valóban művészi játékkal be lehet vezetni bárkit az opera világába. A közhittel ellen­tétben, nincs az operában semmi nehéz, leg­feljebb jobban oda kell figyelni rá. Emberi érzésekről, emberekről beszél — zenében, ze­nével. Ennyi az egész. — Vj —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents