Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám

\ I í Csalód! ház fából? Siker a szekszárdi kiállításon í. Akik olcsón akarnak lakás­hoz jutni, még most is be­szélnek a szekszárdi kiállítás faházairól. Valahogy közelebb került a faházak ügye a la­kossághoz, mint a Budapesti Nemzetközi Vásáron, vagy a prospektusok útján. Kézzel­foghatóvá vált a lakásépítés­fahasznosítás új lehetősége. Még mindig áll a vásár te­rületén egy hétvégi üdülésre készített faház. Azért nem szedték szét, mert ez a pro­totípus még nem vizsgázott az ÉMI és az ÉTI előtt. A szisztéma változott, de nem új : kevesebb fát használnak, több műanyagot. Eddig az arány fordított volt. Ezt a házat még most is sokan fel­keresik, vizsgálják, kopogtat­ják a falakat, a mennyezetet és a padlózatot. 1 A Dombóvári Univerzál Szö­vetkezet és a Pécs—Szekszárdi TÜZÉP által kiállított hétvégi faházak megnyerték» a láto­gatók tetszését. A 1 vendég­könyvek bejegyzése? tanús­kodnak róla, hogy sokan vá­sárlóként is ajánlkoztak. De csak hétvégi házra. Volt je­lentkező arra is, hogy családi házhoz szükséges elemeket vásárolnának a dombóváriak­tól, vagy a TÜZÉP-től. A ventíégkönyvi bejegyzések ál­talában arra utalnak, módo­sítsák a hétvégi házakat, nogy lakásnak is lehessen használ­ni. Mind a TÜZÉP-, mind a dombóvári vendégkönyv azo­nos véleményeket tartalmaz, azon túl, hogy elismerően szólnak a látott házakról, kér­dezik: mikor lehet családi há­zat építeni fából? Az érdek­lődők, leendő vásárlók el tudják képzelni a hétvégi fa­házak egy módosított, erősített típusát családi házként. Egyik érdeklődő a TÜZÉP igazgató­jától személyesen kérdezte, miért nem árulnak családi há­zat — fából? A válasz egy­értelmű volt: ilyent az ipar még nem gyárt. A hétvégi há­zakból a választék meglehető­sen nagy. Ismerjük a hazai ipar által gyártottakat, tud­juk, hogy azokat az igényeket kielégítik, amelyre készülnek, így például a munkásszállá­sok, diákszállások, irodák megfelelnek a célnak. Azon­kívül, hogy praktikusan le­het benne szállást, irodát el­helyezni, az az előnye is meg­van, hogy gyorsan lehet szét­szedni és újból összerakni. A munkásszállások céljára A megtakarítás: több mint 30 ragon 20 tonnára emelkedett, a vál­lalatnál a megtakarítás több mint harminc vagon. Júliusban helyezték üzembe a Dél-dunántúli MÉH Válla­latnál az 1 millió 700 ezer fo­rintért vásárolt svéd papírbá­lázó gépet. A berendezésnek az a feladata, hogy az átvevő­telepekre bevitt papírhulladé­kot tömörítse, megkönnyeb­bítve ezzel a nem kis gondot okozó szállítást. Az új gép beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket. Az eltelt két hó­nap alatt 452 tonna papírt tö­mörített az ömlesztettnél jó­val kisebb térfogatra. Tekint­ve, hogy korábban egy vagon­ban 5—10 tonna papírhulladé­kot tudtak elszállítani, a gép üzembe helyezése óta ez 15— épített faházak, barakkok elő­ször a MÁV építkezésein je­lentek meg. Köztudott, hogy a vasúton milyen szigorú rend, fegyelem és évtizedek során kipróbált munkarend, szabály­zat van életben, Mégis itt tudott első, s kirobbanó si­kert elérni a fából készített munkásszállás. A MÁ*V Pécsi Igazgatósága területén pilla­natnyilag ezer személy elhe­lyezésére elegendő fából készí­tett munkásszállás van. Né­melyiket már hatszor-hétszer áttelepítették, ahogyan a munkarend megkívánta. Az épületek kiválóan bírták a szétszedés-összerakás kíméle­tesnek nem mondható gyakor­lati végrehajtását. A MÁV- nál azért is kedvelik a fából készített barakkokat, mert ren­geteg pénzt takarítanak meg, a felvonulási költségek jelen­tős hányadát költik öltözők, mosdók, étkezdék építésére. És ha egy étkezdét öt-hat munkahelyen is alkalmazni tudnak, akkor a megtakarítás már százezer forintban mér­hető. A szekszárdi kiállításon azt is bemutatták fényképeken, tablókon, hogy a hétvégi fa­házak különféle variációját a Balaton környékén, vagy a hegyvidéken hogyan építik fel, milyen környezetbe ajánlatos felállítani. A siker egyértelmű — de a válasz a vásárolni szándéko­zók kérdésére nem könnyű. Legközelebb majd a gondok­ról írunk. (folytatjuk) PÁLKOVACS JENŐ Lakásépítőket segítő vállalat Ülésezett a Bonyhádi járási NEB Igen sok embert érintő, más járásban is követésre méltó vizsgálatot végzett a Bonyhá­di járási Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Megállapításait a na­pokban értékelte a NEB, s azt követően tette meg javaslata­it. A népi ellenőrök Bonyhá- don, a Tolna megyei Áruter­melő Cipész Ktsz-nél, a Ru­házati Ktsz-nél, a Vasipari Szövetkezetnél, a Pécs—Szek­szárdi TÜZÉP telepén, továb­bá a hőgyészi és a zombai ÁFÉSZ-TÜZÉP-telepen jártak, s tucatnyi kislakásépíttetőt hallgattak meg. A magánerős lakásépítés tá­mogatásának módozatait a 26/1971. PM—ÉVM—MüM szá­mú rendelet szabályozza. Rosz- szallóan állapította meg a né­pi ellenőrzés, hogy számos szö­vetkezeti vezető nem ismeri ezt a fontos jogszabályt. A legeredményesebben a Ci­pész Ktsz-ben segítik az épí­tőket. 1970-ben három, tavaly már öt dolgozó kapott kamat­mentes építési kölcsönt. Vala- mennyen szerződésben vállal­ták, hogy még legalább tíz évig dolgoznak a szövetkezet­ben. A lakáshoz segített sze­mélyek kétharmada termelő­munkát végez a ktsz-ben. A Vasipari Szövetkezet és a Ruházati Ktsz fejlesztési alapja erősen leterhelt, része­sedési alapja kicsiny. A két szövetkezet 1969 óta egész fejlesztési alapját kénytelen hiteltörlesztésre fordítani; sőt Az indulat ára Csak a kis élősködőket ? Az elmúlt napokban lángszórós ember járta a szekszárdi utcákat, utakat. Tűzokádó szerszámával — látszatra találomra — oda­odapörkölt az út mentén „diszlő” gyomok közé. A cselekményt kíváncsian szemlélő városi honpol­gár nem állhatta meg kér­dés nélkül: — Mit csinál jóember? — Irtom az arankát. — Miért? — Mert törvény van rá... — Melyik a sok gaz közt az aranka? — Ez ni, ami itt kúszik, ez az aranysárga indájú. Élősködő... — A többi gyom nem az? Például ez ni, ami ilyen magasra nőtt? — De az is az, élősködő az is... — Azt miért nem irtja? — Nekem csak az aran­kát kell... A kíváncsiskodó honpol­gár méltatlankodva csó­válja a fejét. — Micsoda igazságtalan­ság. Azt a kis nyamvadt élősködőt tűzzel-vassal irt­ják. A nagy gazt meg hagyják élősködni, egész bokrokká nőni. Annak szabad? B. T. A Mezőgép Vállalat gyönki gyáregységében a szocialista verseny félévi értékelése so­rán kizárták a Május 1. bri­gádot — pedig a versenyző nyolc brigád között esélyes lett volna az első helyre. Ritka az ilyen kizárás, de egyúttal azt igazolja, hogy na> gyón komolyan veszik a szo­cialista versenyt, nem tesznek semmiféle engedményt még az egyébként legjobbaknak sem. A Május 1. brigád a gyár­egység szállítóbrigádja, tagjai­nak többsége tehergépkocsi­vezető. Munkájukból adódik, hogy sokat dolgoznak, állan­dóan úton vannak, nagyon sokszor megtörténik, hogy munkaidejük jóval túlhaladja a napi nyolc órát. Ennek el­lenére is gyakran vállalnak társadalmi munkát; a brigád vezetője. Bodor Márton pél­dául a munkásőrség alapító tagja, szakaszparancsnok. Miért jutott mégis ez az el­ismert brigád a kizárás sor­sára? Néhány tagjának ren­dezetlen szakszervezeti tagsá­ga miatt... Az év elején el­készített új, vállalati verseny- szabályzat ugyanis kimondja: a szocialista brigádok tagjai­nak szakszervezeti tagoknak is kell lenni, és ha valaki három hónapon keresztül nem fizeti a tagsági díjat, az a brigád­értékelésből — tehát a ver­senyből kizárását vonja ma­ga után. (A korábbi verseny- szabályzat nem támasztott ilyen feltételt.) Ezt a kikötést azzal indokolták; egy szocia­lista brigád tagjától elvárható, hogy szervezett munkás le­gyen. Közben még az év elején bérvitát indított a brigád, és néhány tagja kijelentette: ad­dig nem fizet szakszervezeti tagsági díjat, amíg követelé­süket nem teljesíti a gyár­egység vezetése. Miből eredt a vita? Az alkalmazotti állományba tartozó tehergépkocsi-vezetők alapbérét még annak ideién, a vállalat négy év előtti átszer­vezésekor havi 190 órára ál­lapították meg. Viszont elő- , fordul, hogy valamelyikük munkában töltött ideje eléri a 250 ,órát> á.s, amelyért egyszerű túlóradíjat kapnak. Ezenkívül a munkaidőtől függetlenül ha­vi kétszáz forint rakodási pót­lékot. Prémiumot mindig ugyanazon, meghatározott ösz- szegben kap a brigád, azt a brigádvezető és a szakszerve­zeti bizalmi osztja el, aszerint, ki, mennyit dolgozott a hónap során. Az volt a vitatott kérdés, hogy ezekből az összegekből — az alapbérből, a pótlékból, a prémiumból mi számít az átlagkeresetbe, szabadság ide­jén. Néhányan azt hangoztat­ták; nem érdemes szabadság­ra menni, olyan alacsony a szabadságon eltöltött időre ki­fizetett átlagkereset, sőt, job­ban járnak, ha táppénzre írat­ják ki magukat, valamilyen betegség ürügyén. A gyáregység vezetése arra hivatkozott, hogy az átlagbért már évek óta alkalmazott el­vek, rendelkezések szerint fi­zetik, úgy, nogy elejét vegyék esetleges, kettős kifizetésnek. . A brigád tagjai panaszukkal a munkaügyi döntőbizottság­hoz fordultak, és eközben kö­tötték meg magukat néhányan: amíg nem születik megfelelő döntés, addig nem fizetik a szakszervezeti díjat. A munkaügyi döntőbizottság részben helyt adott a brigád követelésének — ezt a döntést a vállalat megfellebbezte. A megyei munkaügyi döntő- bizottság viszont formai hibák miatt új eljárásra kötelezte a gyáregység döntőbizottságát. A döntőbizottság elnöke új mun­kabeosztást kapott a vállalat központi ában, a bizottságot új tagokkal kellett kiegészíteni, azoknak esküt tenni — ígv alaposan elhúzódott az érdemi döntés. Az még jelenleg sincs véglegesen lezárva, bár az új összetételű döntőbizottság is­mét részben helvt adott a tehergépkocsi-vezetők követe­lésének. Ez a huzavona eredményez­te végül a brigád kizárását. Néhánvan időközben megvál­toztatták korábbi véleményü­ket — hajlandók több hónap­ra visszamenően is rendezni ' tagdíjtartozásukat. Belátták, hogy erkölcsileg, és anyagilag is káros volt a bérvitát át­vinni más területre. Ez ^ véleménye Bozsó Já­nos igazgatónak, Genszler András szb.-titkárnak is. — Természetesen előfordul­hat munkaügyi, vagy bérvita a vezetés és a munkások kö­zött. Ez esetben például a ren­delkezés nem teljesen egyértel­mű, úgy is lehet értelmezni, hogy a munkások javára szól­jon. Azért is számítunk arra, hogy a Területi Munkaügyi Döntőbizottság mondja ki a végső szót. Viszont kár volt a szakszervezeti tagság kérdését ahhoz a feltételhez kötni, hogy a javukra születik-e dön­tés, vagy sem. Ezért kellett a brigádot a versenyszabályzat értelmében kizárni az értéke­lésből... ...amellyel a brigád felesle­gesen és indokolatlanul bün­tette meg saját magát. Esélye­sek voltak az első helyre, és esélyesek lehettek volna arra az év végi értékelés során is. Ez pedig az erkölcsi elismeré­sen kívül azt is jelentette vol­na, hogy — a kollektív szer­ződés értelmében — szemé­lyenként hétszáz forint jutal­mat kapnak. A brigád higgadtabb tagjai már úgy vélekednek, hogy ki­zárják azt a két-három tagot, aki még vonakodik a szakszer­vezeti díj rendezésétől. Pedig ‘ kár lenne elsietni a kizárást, célszerűbb lenne jobb belátás­ra téríteni őket, hiszen vég­eredményben jó munkásokról van szó. Ez a jobb belátásra térés azt hozná magával, hogy a Május 1. brigád vissza­térhetne a többiek sorába, he­lyet kapna az év végi értéke­lésben, ha nem is az első he­lyen, de a legjobbak között. A pénzjutalom — akárcsak az első helvezettnek — azok­nak is megjár. A gvönkiek esetéből a többi szocialista brigád is okulhat: máshol is. máskor is előfordul­hatnak bérügyi viták, de a vi­ta hevében az indulat rossz tanácsadó. BL a Vasipari Szövetkezet a réJ szesedési alapjából költött fél­millió forintot megkezdett be­ruházásának befejezésére. Ez magyarázza, hogy ennél a két szövetkezetnél nem adhattak kölcsönt az igénylőknek. Az Építőipari Ktsz dolgozói­nak a legelőnyösebb a lakás- helyzete a vizsgált szövetkeze­teké között. Legtöbbjüknek már megvan a családi háza. Aki még épít, azt sem csupán olcsó fuvarral, hanem munka­gépek kölcsönzésével is segíti a kollektíva. Nem fukarkodik a kedvez-; ményes fuvarral a Ruházati Ktsz sem, — mégis megbírál­ták a népi ellenőrök. Megbírál­ták azért, mivel az idei első félévben igénybe vett 22 fu­var közül ugvan kilenc csök­kentette családi ház építési költségeit, — de nyolc balato­ni hétvégi házét... A negyedik ötéves tervben Zombán 120 kislakás felépíté­se várható. A tanács a telek- igénveket ki tudja elégíteni, az OTP sem lesz kénytelen visszautasítani senkit. Hason­lók a kilátások Hőgyészen; ott ellenben p tervezett 80 ezer forinttal szemben egy-egv la­kásra csak 60—70 ezer forint építési kölcsön juthat majd. Bonyhádan sorházak, több szintes lakóházak építéséhez elegendő a telek, de családi házak részére a tanács évente ötvennél több telket nem tud biztosítani. Ismert és orvoslásra váró baj, hogy időnként nem kap­hatók fontos építőanyagok. Mészért. parkettáért, bányaka­vicsért és több más cikkért fö­löslegesen utazgatnak az építtetők; és elég gyakran messziről, ezért drágán szállít­tatnak. Országos méretekben pedig: aligha csökkenti a szál­lítás költségeit, hogy a hidasi téglagyár Kecskemétre és Bu­dapestre szállít, — a görcsönyi és a mohácsi téglagyár pedig a bonyhádi járásba... A felkeresett magánépíttetők közül a leghálásabban a Hő­gyészi Állami Gazdaság három dolgozója emlékezett meg munkáltatójáról. Fejenként 100 ezer forint kölcsönt kap­tak 25 évre. A járási ügyészség vizsgála­tában foglalt megállapításra támaszkodva említi saját vizs­gálati összefoglalójában a NEB, hogy a tanácsok helyes mértékkel bírálják el az építé­si engedélyeket. A szakigazga­tási szervek az engedélytől el­térő kivitelezés miatt öt al­kalommal kezdeményeztek el­járást. Javaslatai között elsőnek ajánlja a járási NEB, hogy a szövetkezetek kollektív szerző­désűben és részesedési sza­bályzatukban rögzítsék a köl­csönnyújtás feltételeit és a tá­mogatás egyéb módjait. He­lyesnek találná a NEB, ha a Ruházati Ktsz a fuvarkedvez­ményt — akár egyes eddigi kedvezmények rovására ' — a lakásépítőknek (esetleg tata­rozta toknak is) biztosítaná, de nem részesítené abban a ga­rázst, a nyaralót építtetőkot. Az ÁFÉSZ-ektől azt kérte a népi ellenőrzés: találjanak módot arra, hogy a korláto­zott mennyiségben kapható építőanyagokat sorrendben a kislakásépítőknek juttassák először. B. Z. Népújság 3 1972. szeptember 22. t

Next

/
Thumbnails
Contents