Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-20 / 222. szám

1*

f

Szocialista integráció jegyeben

Magyar sikerek a brnói vásáron

Kiküldött tudósítónk jelenti:

Vasárnap befejeződött az idei brnói -gépipari vásár. A látogató szamára szembeötlő volt, hogy a kiállítást valóban a techniKai forradalom jegyében rendezték. A kiállított tárgyak a legkorszerűbb igényekkel számoltak, a lézer- technikától a nukleáris anyagok békés felhasználásán keresztül a legmodernebb számítógépekig. Erről beszélgettünk a magyar kiállítás igazgatójával, Kuti Horváth Jánossal.

— A vásár valóban Európa egyik legjelentősebb szakosított gépipari seregszemléje volt — állapította meg —, s éppen ezért érdekelt vállalataink igyekeztek ennek megfelelően felkészülni. Legjobb termékeiket állították ki, jelentős üzletkötések jöttek létre és elért eredményeink is kiemelkedőek.

— Konkrétan milyen eredményekről beszélhetünk?

— Mindenekelőtt a leglátványosabb a két aranyérem, amely a magyar gépipar, s általában a magyar ipar nemzetközi elismerését jelzi. Vegyipari gépgyártásunk fejlettségéről az 1000 literes au- toklávnak juttatott aranyérem tanúskodik. A gyártmány tulajdonképpen a ZIM Lampart és a Brno melletti Tos Ku- rim gépgyár közös terméke. Az üvegzománcozott autoklá- vokhoz a motorállványt és az elektromotort a magyar fél, a hajtóművet pedig a csehszlovák fél gyártotta.

— Ugyancsak megtisztelő az az elismerés, amit a MOM KO—B 1 típusú geodéziai műszerének juttatott aranyérem jelent.

— A kitüntetések nagy se-; gítséget jelentenek az árupropagandának, hiszen termékeink értékét nagybaj növeli, ha feltüntetjük, hogy azo8.

Nem tudott a tréfán nevetni, olyan váratlanul érte a mozdulat. Csak a szeme nevetett, a szeme sarka körül ösz- szefutott a sok kis ránc.

— Ezt csináld még egyszer! — mondta, és már nyújtotta a száját az új kísérletre. Talán arra gondolt, hogy megelőz engem nyelvöltögetésem- ben. Be akarta kapni a felkínált málnaszemet, és utána összecsukni a száját.

De én fürgébb voltam. Egy pillanattal előztem meg Klót mozdulatát.

Dermedten így maradtunk. Nem akart elengedni. És nem bántam, hogy nem enged el.

Néztem a szemét, láttam, ahogy fátyolos lett. Néztem, néztem, de nem sokáig állta a tekintetemet. Lehunyta a szemét. Két karjával átölelte a vállamat. Úgy éreztem: min- tüig így kellene maradni.

A szomszéd kukoricásban megzörrent valami. Szétrebbentünk. Ereztem, milyen piros lehet az arcom. Klotra néztem. Az övé lángolt. Gyorsan szedegetni kezdtük a bokrokról a málnát.

A tábla sarkán feltűnt Károly bácsi.

Károly bácsi éppúgy gumicsizmában járt, mint a felesége. Az örökös sár ellen. Azért is nem hallottuk a jöttét, mert mintha puha macskatalpon érkezett volna. Csak a kukoricalevelek suhogása árulta el.

— Láttalak benneteket, gyerekek, csókolózni — mindjárt ezzel kezdte, ahogy közel ért.

Klotra néztem — kiszökött arcából a pirosság. Sápadt lett, de a szeme alatt lassan terjengem kezdett két vörös folt.

kát a brnói vásár aranyérmével tüntették ki.

— A magyar kiállítók fontosnak tartották, hogy valóban a legújabb, legkorszerűbb termékeikkel vegyenek részt a vásáron. A TECHNOIMPEX például csupán két olyan terméket hozott, amely már szerepelt Brnóban. Ugyanígy a műszeripar is, amelynek Hydra—III. előrejelző berendezése. a nagy teljesítményű 100 mhz-es oszcilloszkópja, valamint a telex-hibajavító készülék osztatlan sikert aratott a szakemberek körében.

— Milyenek voltak az üzleti

eredmények*?

— Ezekről még nem tudunk teljes képet alkotni. Egyik legjelentősebb szerződés a MOGÜRT és a csehszlovák MOTOKOV között jött létre: másfél millió rubel értékben, két komnlett gépjármű-szervizállomást adtunk el. Az Irodagéninari és Finommechanikai Vállalat 152 ezer rubel értékben adott el 200 db. BC— 202 típusú elektromos szedő- írógéoet, a KOVO külkereskedelmi vállalatnak. A TECH- NOIMPFX eddig 200 ezer rubel értékben adott el különböző szerszámgépeket (radiíl- fúrókat., harántfalukat, stb.l a ZTM Lamnart a bratislconi Technoexnortnak adott el különböző üvegzománcozott felszereléseket.

— A tárgyalások a vájárt követő időszakban is tovább folvnak és reméljük, bopv a részletkérdések tisztázódása után még további ielentős szerződések jönnek létre — feiezte be tájékoztatóiét a brnói vásár magyar kiállításának igazgatója.

A szemtanú ebhez még csak annyit fűzhet, hogv a vásár jelmondata: a szocialista integráció jegyében — a mes- valósnlás útién egy lúnú«sel ismét előbbre jutott. G. I.

Én meg most zöld lehettem az

idedtségtől.

De hát miért ijedtünk meg? Eddig nem is gondoltunk rá, de nyilván valami nem illőt tettünk. Dadogva próbáltam válaszolni :

— Károly bácsi, én ... mi ... azért szedtük ...

Nem engedte befejezni. Mindkettőnket kedélyesen hátba vágott.

— Málnát is szedtetek, tudom. Nem vagytok ti kicsit fiatalkák? — mondta. — Ámbár ... — tette hozzá, de hirtelen elhallgatott.

Ránéztünk ijedten mind a ketten. Nagy, széles karimájú szalmakalap volt rajta. Nyilván a tűző nap ellen. A kalap alól göndörödtek elő elhanyagolt fürtjei. Arca borostásan ezüstlött. Szeme furcsán csillogott, öreges gonoszsággal... Karján kosarat cipelt, benne sok-sok rózsa. Büszke volt arra, hogy nagy rózsatermelő.

Megkért bennünket, ülnénk le vele egy kÿsit az árnyékban hűsölni.

— De akkor nem lesz meg, amit mára vállaltunk — mondtam.

— Nekem hűsöltök — felelte.

Leültünk a kukoricás szélén. Klót meg én törökülésben. Károly bácsi mtg egy összecsukható, három iáou ■zekét húzott ki a kosarából, s arra ült.

Akkor mesélni kezdett. Arról beszélt, hogy valaha ő is ilyen fiatalon ízlelte meg először a szerelmet. Volt egy lány, Annamáriának hívták... Aztán, mikor fiatalember lett, ő bizony minden lánnyal csókol ózott ...

Klót lesütötte a szemét, lábujjait kezdte mozgatni, azokat

Művészfilmek

Nem' ritka jelenség, hogy a napilapokban ismertetés, kritika jelenik meg valamelyik új filmről'és ez a kritika elismerő, sőt magasztaló. Ezután az olvasó elmegy, megnézi a filmet, unatkozik, esetleg unatkozás közben a pokolba kívánja az újságírót. A második előadáson már kong a filmszínház az ürességtől, sőt netán az elsőn is, hiszen vannak a közönség által jó ideje több-kevesebb következetességgel elfogadott sablonok, sémák és ezekhez hűséges is. Egyes rendezők, alkotók filmjeit már eleve meg se nézi. Néhány hónap múlva pedig átsiklik tekintete a következő újsághír felett: — az unt, vagy meg se nézett film valamelyik előkelő külföldi fesztiválon díjat nyert és most ott hozsannáznak róla ß lapok. (Hogy ugyanilyen eredménnyel-e mint itthon, azt nem tudjuk.)

Nyilvánvaló az ellentmondás. de nem megmagyarázhatatlan. Úgy véliük, hogy a mozilátogató közönség tetemes része elsősorban mozgóképi formába öltöztetett ol- yasrrány-élménvt vár. Folyamatos. az első nillnnattól az utolsóig jól érthető cselekményre számít a filmvásznon megszokottra és nem szokatlanra. Ez csak leszögezendő és nem kárhoztatandó. Utalni kelt azonban arra, hogv az olvasás piménve sem mindenki számára ugyanaz. Két általános iskolai végzettséggel esetleg Benedek F'ek de nem Bulgakov: nvolenal C'^donvi fíéza (ak'nek Egri csillagok- lából e"vébkínt lak de rossz filmet sikerült csinálnunk!! és nem Thomas Mann: de még érettségivel is valószínűbb Németh László semmint Unnmuno. vn<ry Proust.

Thomas Mann Halál Velen- eé-jében attól még nem lesz

nézte. És nem válaszolt. Én se válaszoltam, csak bámultam Károly bácsi furcsán izgatott szemébe. Szeme fehérje sárgás volt, akárcsak két ujja a sok cigarettázástól.

Most is cigarettára gyújtott. A füstöt arcunkba fújta.

— Mit nevetsz? — kérdezte Klottói. — Ez nem nevetség. A szerelem nem nevetség. Mikor Lilian nénétek, akkor még csak Lilian, hozzám jött feleségül, nagyon szép nő volt Lilian, nagyon szép fehér volt a teste, meg kellett tőle téboly odni.

Láttam, Klót lehajtja' a fejét, s alig tudja visszatartani a nevetését. Károly bácsi azonban most sem figyelt rá. Mintha engem se látott volna. A cigaretta már majdnem a körmére égett. Úgy beszélt, szinte magának:

— ötvenhat éves voltam, mikor feleségül vettem, ö akkor tizennyolc. Harmincnyolc év különbség volt köztünk. Sok, mi? Hetvenkét éves vagyok, ugye senki nem gondolná rólam?

Felállt, összecsukta a székét.

Klót hirtelen felpattant. Szaladni kezdett, ki az útra, onnan fel a hegytetőre. Én utána. Az erdőben értem utol.

Vállamra hajtotta a fejét. Szeme könnyes lehetett, mert karomon nedvességet éreztem.

— Klót — mondtam, s néztem a száját, amint finoman meg-megrándult.

•

Úgy határoztunk, hogy többe nem csókolózunk. A málnásban nem. Ott bármikor meglephetnek. De délelőtt ? Felkapaszkodtunk túl a második tisztáson. A tetőre. Meg- fürödtünk a csermelyben. Átrepültünk a szakadék felett. A szakadék túloldalán a pázsit. Ott ölelkeztünk össze Dáviddal először. Erre mindig jó volt visszagondolni.

Ma az történt, hogy Dávidnak nem sikerült az ugrás.

irodalmi selejt, hogy olvasásához nem csekély elóképp- zettség kell. Ez nem- is egy filmmel kapcsolatban. éppígy érvényes. Csakhogy amíg az iskolai oktatás éveken át fejt ki erőfeszítéseket abban az irányban, amihez közben és később a könyvtárak hálózata szintén csatlakozik, vagyis hogy növekedjen az olvasási kedv és teremtődjenek meg alapjai: — a filmbéli műveltséggel kapcsolatban az ilyen erőfeszítéseknek egyelőre még jó ha csak csírái mutatkoznak. örvendetesnek tartjuk, hogy a jó célért erőiködők sorába most a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat is belépett, aligha üzleti érdekből. Szeretnénk rossz jósoknak bizonyulni, de nem valószínű, hogy hétfőtől több héten át, mindig ezen a napon és mindig este nyolckor zsúfolásig megteljen a hatalmas szekszárdi Panoráma filmszínház nézőtere. Eleve érdeklődők azonban bizonnyal lesznek és remélhetőleg sokan olyanolf is, akikben majd most ébred fel

Szerencsére nem esett a szakadékba. De mikor átért, jobb lába a peremnél megcsúszott. Na ezért az ugrásért nem dicsérné meg Paula néni, jutott eszembe. Dávid majdnem a szakadék aljáig csúszott. Lába, hasa, melle, még az álla is csupa sár lett. Ügyesen, gyökértől gyökérig kapaszkodva, kimászott. Olyan volt, mint egy manó. Vagy egy korhadt fa „A fából faragott”-ból. Először nevetnem kellett. De aztán megijedtem. Hátha megütötte magát.

— Dávid! — kiáltottam. Odarohantam és átöleltem.

— Nincs semmi bajom — mondta. És csapkodni kezdte magáról a sarat.

— Nem ütötted meg magad? — kérdeztem.

Dávid felugrott a magasba. Aztán minden tagját mókásan mozgatni kezdte.

— Ez is ép, ez is ép, ez is ép, ez is ép — mondta, miután lábait és karjait kipróbálta.

— Csak épp nincs emberi formád \— mondtam.

— Hát milyen formám van? — kérdezte.

— Mint egy sárban meg- hemperedett disznónak — mondtam.

— Majd mindjárt nem leszek disznó — mondta, és belegázolt a csermelybe. Ott mosni, dörzsölni kezdte magát.

— A nadrágodból csurog az agyagos sár! — kiáltottam oda neki.

— Majd nem csurog, ha kimosom — kiáltotta vissza.

Bogozni kezdte fürdőnadrágja madzagját a csípőjén. Közben odaszólt nekem:

— Fordulj el, Klót, amíg megfürdöm.

— Jó mondtam. Hátat fordítottam neki, és leültem a fűre. De nem sokáig volt türelmem így ülni. Előre dőltem, és a karomat letettem a földre. Lehajtottam a fejemet. A karom mellett, a hónom alatt pedig Dávidra kukucskáltam.

‘ii (Folytatjuk)

a kedv müvészfilmek meg-’ tekintése iránt.

Az első pergetendő film angol. Peter Brook rendezte Peter Weiss már világhírűvé vált hosszú1 című drámájából: „Jean Paul MARAT üldöztetése és meggyilkoltatása,' ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják DE SADE úr betanításában.” Képünk részletet áb-’ rázol a filmből, mely persze nem elmehábörodottak rímtörténete, hanem egy igencsak elmeháborodott politikát folytató társadalomról szóló dráma. Sorra kerül majd a megyénkben születésű Gvöh- gvössy Imre „Meztelen vagy” című cigánytárgyú filmjei majd az egy szemétváros álomvilágát megörökítő japán „Dodeskaden”; végül Visconti vakmerő vállalkozása, a „Halál Velencében”.

Művészfilm valamennyi, bár igazság szerint ez a köztudatba már átment kifejezés nem a legszerehesésebb. A film maga művészet, termékei műalkotások, csak éppen — mint Pz irodalomban — különböző fokon. A szekszárdi sorozatban a legsúlyosabb alkotások lesznek láthatók, remélhetőleg sikeresen előkészítse a talajt a már énülő művész- mozi majdani közönsége, kialakítandó törzsközönsége ré-1

eyprp

ORDAS IVÁN

Műsoros

számhúzással

ismét megrendezésre kerül szeptember 24-én a képernyő előtt a tv-lottó. Nyernek azok is, akiknek a számait kihúzzák, nyernek azok is, akik csak nézői lesznek a húzásnak. 90 olyan műsorszámból sorsolják ki a nyerő ötöt, amely közkedvelt műsorszámokat takar. Többek közt, aki az 1-est tippeli, a Parasztbecsület rész- w letét is nyeri — velünk nyeret- ' lenekkel együtt. De szerepelnek a könnyű műfaj, a költészet, a paródia, a bohózat legkiválóbb képviselői is.

S ha még valakinek nyertes szelvényei is akadnak, 1000 értékes tárgynyeremény közül lepheti meg valamivel a szerencse.

HIRDESSEN

A

TOLNA

MEGYEI

NÉPÚJSÁGBAN!

Népújság 4

1978. szeptember 20.

Nemes György :

Dávid és Klotild