Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-20 / 222. szám

I I ftoszágzé! as olvasó \ A munkára nevelés és más ide tartozó dolgok A Népújság hasábjainak szokásos olvasása közben bukkantam a fenti című írás­ra. Elolvastam, s aztán haj­tottam egy lapot tovább. An­nak rendje-módja szerint ki­olvastam az újságot. Egy is­mételt lapozáskor megakadt a szemem a címen. Még egyszer elolvastam. Akkor kezdett mo­toszkálni bennem valami. Egy hét alatt meg is érett a gon­dolat. Most leírom. „Renge­teg az emberek mondani­valója a munkafegyelemről” — írja Sz. P. Az is baj lehet, ha csak beszélünk róla. Azt szeretném elmondani, amit teszünk azért, hogy ne legyen beszédtéma. Pedagógus vagyok, s mint ilyennek fokozott figyelmet kell fordítani a gyermekek munkára nevelésére. A kom­munista ember nevelésének egyik alapelve az oktatás és a termelőmunka összekapcsolá­sa. A fenti elv megvalósítására minden iskolai tantárgyban lehetőségek vannak. A ter­melőmunka megismerésében a gvakorlati foglalkozás bizto- sítia a legnagyobb teret. Oly­annyira. hogy a gyermekek ál­tal készített munkadarabok sok esetben munkaeszközzé, használati tárggyá , válnak. fPi, keretes fűrész, ninsnor«- ütő, pákatartó, különböző tál­cák. .. stb.l A gyakorlati fog­lalkozás óráin tehát a tanu­lók azt tanasztaliák, hogv csak a lelkiismeretesen végzett munka vezet eredményre. a felületessé» sohasem biztosftia a megfelelő sikert. A lelkiis­meretesség. a nontosság a munka végzésében elvan vo­nások, amelvek nélkülözhetet­lenek a társadalomban. Hatá­suk azonban nemcsak abban nyilvánul meg. hncv a mun­kadarab tökéletesebb lesz. ha­nem érvényesül a tanuló egész magatartásában. Az erkölcsi tulaldonságok frialakfiására irányuló nedagó- giai erőfeszítések emrüttvéve a munka megszerefését eredmé­nyezik, a munkához való szo­cialista viszonyt feiiosztik. Meetanuliák gyermekeink,’ hoc! y az ismeretek a gve kor­latba; az emberi tevékeny- sá»he torkollnak, s nem ön­célúak. A munkára neveléssel nár- , huzamosan feltétlenül szólni kell a közösen végzett, a kö­zösség és a nevelő által ér­tékelt munka világnézeti és politikai nevelő hatásáról is. Áz önértékelésről, a bírálati szellem szerenéről itt nem kell külön érvelni. Mindenna­pi munkánk során kollégáim­mal azon fáradozunk, hogv a fenti gondolatoknak megfele­lő tulajdonságokkal, ismere­tekkel vértezzük fel tanulóin­kat. A nevelés azonban komp­lex terület. Nem lehet az is­kola falai közé szorítani. A nevelési behatások a maguk társadalmi összességében je­lentkeznek, válnak hasznos­sá. vagv haszontalanná. A gyakorlati munkák — főleg az üzem! gyakorlatok — jó eligazítást adnak tanuló­ink számára arról, mit jelent ha­zánkban a munkásosztály.' a munka. Az üzemekben tanu­lóink az élet valóságába ke-' rülnek, ahol — még az , üzem helyes megválasztása esetén is — kendőzetlenül látiák a jót és a rosszat. E kettő együttes _ szemléletében ala­kulhat ki bennük helyes kén arról, mit jelent a a j,jó® és '..becsületes*1 munkás; mit j» lent _ a munkásöntudat; a munkafegyelem,' s számtalan olyan tulajdonságot sajátít­hatnak el, amelyek későbbi életük szempontjából is eliga­zítsak lehetnek. - ■ > Tudják és látják.’ hogy az bmbert munkát mindíg jel­lemzi a tervezés, a kivitelezés ; g a kivitelezés so­rán rendszerint variációk kö­zött kell választani. A variá­ció lehet teljes, de hibapontos is. És a hibapontnál kezd la­zulni a munkafegyelem. Ott kerül elő a kártya is. Látták például néhány évvel ezelőtt, hogy egyik helybeli iskolánk­nál folyó építkezésen, a félig felhúzott fal árnyékában iz­galmas kártyacsata alakult ki. De nem látták az eset követ­kezményét. Nem is láthatták, mert nem volt következmé­nye. Tudni nem tudom, miért kerülhetett sor a kártyaparti­ra. De érzem, hogy a kivite­lezés hibapontos variációval készült;. A megoldás kézen­fekvő. Készítsünk teljes va­riációt! Tanulóink szívesen segíte­nek a termelőszövetkezetek­nek, az állami gazdaságoknak az őszi munkálatokban. Sző­lőt kell szüretelni vagy sze­menként válogatni vagy ku­koricát tömi vagy fát ültetni, mindegy. Munkájuk jelentősé­gét érzik, s az ifjúságra jel­lemző lendülettel állnak azok végrehajtásához. Azaz csak állnának. 32 fős csoport öt ásót, három lapátot és egy öntözőkannát kapott az egyik faültetési akció során. A má­sik csoportot a beígért idő­pont helvett két órával ké­sőbb szállították ki a munka- területre. Egy harmadik cso­port a munkához szükséges minden feltétel megléte mel­lett ötórai aktív munka után fejenként 9,— Ft-os keresetet mondhatott magáénak. A má­sik véglet szerint megesett, hogy a nvári szünetben vég­zett — kimondottan pénzke­reső — munka tízórai- éshír- laovásárlásban, valamint bé- Ivegnválazásban realizálódott. Ennek a munkának egvhavi értéke 300— Ft-ot tett ki. A kontrasztok tehát nagyon éle sen jelentkeznék. A ■ ttmulő: ezt is látta és tudja, hiszen tapasztalataikat kicserélik. A megoldás itt is kézen­fekvőnek tűnik: határozzuk meg pontosabban a több és kevesebb, a jól és kevésbé jól végzett munka értékét. Nem vitás, ez a „hadművelet” óriá­si bátorságot követel ! Rendkívül nehéz a pedagó­gus helyzete a munkára ne­velés területén. Ö maga nem végez termelőmunkát, így te­vékenysége méterben, kilo­grammban, forintban nem mérhető. Személyes példamu­tatása, a munkához való vi­szonya fejleszti ugyan a ta­nulók munkaerkölcsét, erősíti munkafegyelmüket, magatar­tását azonban a mindennapi termelőmunkába nem tudja átmenteni. Arról csak szóbeli instrukciókat tud adni. A gyermek emellett lát, tapasz­tal. élményeket gyűjt, feldol­gozza. s elraktározza azokat. És két tény közül vajon me­lyiknek nagyobb a személyi­ségformáló hatása? Annak, amely egyszerű közlés útján jut el tudatáig, vagy annak, amely konkrét cselekvés for­májában nyilvánul meg? Ugv hiszem, a válasz egyértelmű. Mi hát a megoldás? Idézet az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvényből: ÏT. fete-mf R. Ç: ..A nevelés{. ok­tatási intézmények mellett az ifjúsán szocialista nevetése a mvnkah elvek, a kulturális, az enészséavavi és a snorttntézmé- T'vek. a feavvpres erők és tes­tületek. valamint a társadalmi és tömegszervezetek feladata is”. Valahol i+t kell kerecni. a megoldást. Ugv. hogy közösen, személyes példamutatással, egvmás iránti felolősséaérzét- íej neveliük ifiűságunkat. Ne­veljük arra a fiatalokat, hogv becsüljék a munkát és a dol­gozó embert, fölismerték a ’ mimka örömét és alkotó szép­ségét. tudatában lenverek tár­sadalmi hasznosságának. Ha így tosaünk. magunkat megbecsüljük; 'hálán az is eszükbe iut; a munkának kö­szönheti ük, hogy emberek vagyunk. Bodrogi Istvánná ált. isk. tanár. Alttó éti felső tagosaiban egyaránt t módosították az általános iskolai tanulók félévi osztályozását Szőke Sándor, az MTI mun­katársa jelenti: Több százezer diákot, peda­gógust és szülőt érintő utasítást adott ki a művelődésügyi miniszter az általános iskolai tanulók félévi osztályozásáról. Az utasítás értelmében meg­szüntetik az általános iskolai tanulók félévi osztályozását az ötödik osztályban magatartás­ból, szorgalomból és vala­mennyi tantárgyból, továbbá a második osztályban nyelv­tan-helyesírás, és a rajz, a harmadik osztályban a fogal­mazás, a hatodik osztályban a fizika, a hetedik osztályban a kémia tantárgyból. Az utasí­tás hatályba lépett, és ennek megfelelően már az idén mó­dosulnak a rendtartás félévi osztályozásra vonatkozó elő­írásai. Az illetékesek az utasítás végrehajtásától azt várják, hogy a szakrendszerű oktatás, illetve az úgynevezett „belé­pő” tantárgyak — vagyis azok, amelyek a diákok tanul­mányai során teljesen újak — sajátos feladatainak, követel­ményeinek, rendszerének, logi­kájának, nyelvének, tanulási módszereinek megismerésére, illetve elsajátítására összpon­tosuljon a tanulók figyelme. Sok tanuló számára egyéb­ként az ötödik osztály egyben új iskolát is jelent — vidéken ugyanis gyakori, hogy a tagis­kolákból a körzeti iskolákba lépnek a kisdiákok —, s így a szaktanári rendszer megje­lenéséből eredő kezdeti nehéz­ségek összefonódnak az új kö­zösségbe való beilleszkedés problémáival is. Ezekben az iskolákban különösen fontos, hogy a tanulók nyugodt körül­mények között ismerhessék meg az új tantárgyakat és ta­nulási módszereiket. Az utasítás végrehajtásának tehát a tanulók számára azt kell eredményeznie, hogy fel­szabadult légkörben bontakoz­Áz autóbuszt még egyszer kell javítani Annyi joga van az autóbusz-vezetőnek, hogy amikor elkészül, nagyjavított járműve, elutazhat érte Szombathelyre. A rutinvizsgálat fél óráig sem tart: fékellenőrzés, világítás, dinamótöltés. Máris mehet a busz, haza, ahonnan küldték. A 11-es Volán kifizet a szombathelyi javítóműhely­nek pofom kétszázezer forintot a 311-es típusú busz felújításáért. A többi már a szervizesek, a buszjavítók dolga, Gyönkön sok gondot, sok munkát adnak a felújított autóbuszok. A 09—93-as autóbuszt is visszahozták Gyönk- re. Nem kevesebb, mint 24 olyan hibát jegyez­tek fel, melyek az úton keletkeztek és ezeket mind a szervizesek javították ki, a felújító szom­bathelyiek helyett. Tehát a felújított autóbuszo­kat’ újból a szerelőaknára kell állítani. Pöcz Gyula gépkocsivezető mondja: ,,A kocsi­mat felújították, de ugyanazzal a hibával jött vissza: még mindig folyik a hűtő. Hatszor kér­tem, jöjjenek ki a központból, javítsák meg a hűtőt, amelyel állítólag Szombathelyen felújítot­tak. Nem jött a hűtőjavító. Hiába írom fel min­den kötelező szervizkor, nem tudják megcsinálni, mert nincs hűtő. Ha az ember termelési érte­kezleten szóváteszi, hogy a legelemibb javításo­kat végezzék el, sokáig éreztetik velünk szó­kimondásunkat.” Zf És sajnos ezt bizonyítják a gyönki javítóüzem munkásai is. Borlói József, Rátkai József és Mol­nár Sándor szerelők szintén a rossz anyagellá­tásra panaszkodnak. Azt sérelmezik, hogy fel­vetéseiket rosszindulatú áskálódásnak fogják fel a vállalat központjában. Akkor például, ha ja­vítóanyagot kémek, pótalkatrészt igényelnek, a kirendeltség vezetőjét is nem egy esetben iga­zolójelentés-tételre szólítja fel a központ: „miért kérnek alkatrészt a felújított autóbuszokhoz, ami­kor azokat úgy vették át, hogy kifogástalanok.” Közben a vállalat műszaki igazgatója éppen úgy elismeri, hogy a buszokat rosszul javítják, mint a gépkocsivezetők. A teljes felújítás utáni pótmunkák elvégzése már a gyönki kirendeltség rovására történik, növekszik a kocsik állásideje, itt lesz magas a felhasznált javítóanyag mennyi­sége és értéke, a norma fölé emelkedik a szer­vizidő, mert a gépkocsivezetők — teljesen jogo­san — minden észlelt hibát kijavíttatnak. A Votáa, üftrigt o Tamási ** ségében közlekedő autóbuszokat is Gyönkön ja­vítják. A norma szerinti kilométerközökben szük­ség volna, hogy az apró javításokat egy-egy forduló közben Tamásiban elvégezzék, ne kelljen 35 kilométert utazni. Néha egy-egy műszeres beállítás elég volna a hiba elhárítására. Azon­ban ezért is Gyönkre kell utazni az autóbusszal, mert a Tamásiban működő tehergépkocsi-javító­részleg — bár számos autóbusz-alkatrész és -berendezés azonos a Csepel tehergépkocsikéval .— nem fogadhat buszokat. Ezért aztán szívessé­get kérnek a tamási vállalatok szerelőműhelyei­től a Volán autóbusz-vezetői: állítsák be a dina­mót, a szelephézagot stb. Az ilyen szívesség egyszer-kétszer kérhe.tő, de ha a ktsz vagy az erdőgazdaság valamelyik vezetőjének tudomásá­ra jut, megtiltja a buszok javítását. Teljesen jog­gal, mert rendszert nem lehet csinálni amiatt, hogy a Volán Vállalatnál így szakosították a járművek javítását. A Volán kirendeltségei nem kilométer-távolság­ban vannak messze a központtól, hanem egyéb­ként: például úgy, hogy javaslatuk, kérelmük ké­sőn érkezik a szekszárdi központba. Persze a gondok nem olyanok, hogy csak a Volán Tröszt tudná Budapesten enyhíteni. A szekszárdi köz­pontban, a sok továbbgyűrűző problémát meg lehetne állítani. Elsősorban azt szeretnék Gyön­kön, ha a vállalat vezetői tudnának hatni a szombathelyi jávítóvállalatra : gondosabban, új anyagok felhasználásával javítsák a kocsikat és az átvétel után a hibák a minimálisra csökken­jenek. Jobb anyagellátást, néhány szervezeti in­tézkedést a szekszárdi központban is tudnának tenni — s ezáltal javulna a kirendeltséaeken is a hangulat, a léqkör. És az sem a problémákat sűrítené, ha a kihelyezett szerelők, a vidéki ki- rendeltségek gyakrabban találkoznának a válla­lat vezetőivel, gondjaikat, eredményeiket szíve­sen közölnék velük is tapasztalataikat, mert na­gyon sok értékes módszer gyűlik össze, azt egy- egv kirendeltségen közkinccsé lehetne tenni. Most az a helyzet a gyönki kirendeltségen, hogy oz autóbuszokat a felújítás után még egy­szer kell javítani. Érdemes volna a Volán veze­tőinek hatásos, intézkedést tenni, hogy amiért a szombathelyi vállalatnak fizetnek, azt a munkát végezzék is eL i Rt zék ki aktivitásuk, hibáik kor» rigálásával képesekké váljanak a munkatempó fokozására és elsajátítsák az önellenőrzés, illetve az önértékelés módsze­reit. A pedagógusok viszont az utasítással lehetőséget kapnak! arra, hogy „jegyek gyűjtése”, helyett a tanulók személyisé­gének sokoldalú megismerésé­re, a nevelő munkára és az eredményesebb oktatásra for-; díthassanak nagyobb gondot. Az érintett tantárgyak félévi osztályozásának megszüntetése nem jelenti azt, hogy az első félév során nincs szükség el­lenőrzésbe, értékelésre. Sőt 3 most még fontosabb az egyes tanulók és az osztályközösség teljesítményeinek sokoldalú, folyamatos megfigyelése és elemzése. A tanulók teljesítményének értékelése a tanév hónapjai­ban nem érdemjegyekkel, ha­nem sokkal inkább szóban, il­letve írásban — serkentést, bízó tatást tartalmazó formában —■ történjk. Az érdemjegyekre akkor térnek át, amikor kellő tapasztalat birtokában a huza­mosabb idejű teljesítmény már számszerűen is kifejezhet tő. A szülők rendszeres, illetve szükség szerinti tájékoztatása változatlanul fontos gyakorlat marad. A szóbeli tájékoztatás mellett az írásos formákkal is élnek — például rövid értéke-; lést írnak az ellenőrző könyv­be. , A szülők kellő tájékoztatásá­ról más módon is .gondoskodó nak. A tanév első szülői érte-í kezletén ismertetik az utasí­tást és a végrehajtás módját; Ugyanakkor a szaktanárok is tájékoztatják a szülőket szak­tárgyuk tanulásának jellemzői­ről. A második félév első szü­lei pït.ek£zjetén az osztályfő­nök értékeli az osztály és az egyes tanulók fejlődését, tel­jesítményeit. Az egyes tantár­gyakból elért eredményekről a szaktanárok minden tanulóra vonatkozóan tájékoztatást ad­nak. Az osztályfőnökök folyama-^ tosan figyelemmel kísérik az ötödik osztály, illetve a külön­böző osztályok belépő tantár­gyaiban a tanulmányi helyzet alakulását. Az információkat a tanulókkal az osztályfőnöki órák keretében is megbeszélik, és szükség szerint szóban vagy írásban folyamatosan is tájé- jékoztatják a szülőket.---------------------------------- JS K orszerű adatfeldolgozó köspont épül Pécsett Korszerű adatfeldolgozó kőzó pont építését kezdték meg Pé­csett. A Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat pécsi adatfeldolgozó központja ki­nőtte telepét, ahol nyolc év­vel ezelőtt kezdte meg műkö­dését. A megrendelők egyre több és bonyolultabb feladat teljesítését várják a központ­tól. A több mint 10 millió fo­rintos beruházás ehhez terem­ti meg a feltételeket. Az új központ a tervek szerint a jö­vő év végére készül el. A je­lenleginél lényegesen nagyobb teljesítményű elektronikus számítógépet kap. Üzembehe­lyezése után mód lesz a táv­adatközlésre, illetve arra is, hogy a nagyobb megrendelők, közvetlenül működtethessék a számítógépet. újság 5 1972. szeptember 20,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents