Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
f i ( Pártsxervexés — pártirányítás Egyenrangúság a gyakorlatban A/ ríniuk két évben egyÍYL emum re szélesebb körben érvényesült az a törekvés, hogy a nők kettős hivatásából fakadó gondjaik megoldásával ott foglalkozzanak, ahol élnek és dolgoznak, azok a szervek, személyek, akik ehhez hatáskörrel, illetve eszközökkel rendelkeznek. A Központi Bizottság 1970. február 18—19-i, a nők társadalmi helyzetéről hozott határozata ebben a folyamatban válik valóra. S ebben alapvető szerepet játszottak a pártszervezetek, amelyek többsége elismerésre méltóan munkálkodik azon, hogy a párttagok helyesen értelmezzék a nőpolitikát, az egyenjogúság lényegét. Ennek érdekében élénk véleménycsere, politikai munka bontakozott ki. Sokan kérdezhetik, miért kell ezzel ennyit foglalkozni, van jó határozat, azt kell végrehajtani. A határozat végrehajtása azonban éppen azon áll, vagy bukik, hogy a kommunisták képesek-e a munkahelyen és otthon, szavakban és tettekben egyformán érvényt szerezni a párt nőpoliti- '' kájának. Felfogásuk, magatartásuk nagy jelentőséggel bír, hatással van környezetükre, különösen a felnövekvő nemzedékre, amely ebben a kérdésben is kritikusan figyeli a szavak és cselekedetek azonosságát. A pártszervezetek gondoskodtak arról, hogy a különböző oktatási formák keretén belül is helyet kapjon ez a téma. Sok helyen sikerrel oldották meg a nők politikai ismereteinek gyarapítását, különös tekintettel azokra, akik valahol tisztségviselők. • A pártéoítő munkában is nagy figyelmet fordítottak a nők megnyerésére, s ez jelentős eredményeket hozott. Itt a jövőben elsősorban a fizikai munkás- és parasztnők felvételét illetően van tennivaló. munka sikeréhez . jelentősen hozzájárult, hogy a pártszervezeteknek ebben számottevő segítséget nyújtottak a szakszervezeti bizottságok, a KISZ-szervezetek, a népfrontbizottságok, a szövetkezetek nőbizottságai. Közreműködésük hatására kedvező változás figyelhető meg a nők társadalomban elfoglalt helyének, szerepének megítélésében, fokozódik irántuk a bizalom, a nők közül is egyre . többen akarnak jogaikkal élni, részt venni a helyi közéletben. Ma a legtöbb társadalmi szervezet, szövetkezet vezetőségében ott találjuk a nőket. Aktívan részt vesznek a politika alakításában, a döntések meghozatalában, és szorgalmasan dolgoznak a határozatok végrehajtásán. Ha azonban valaki azt kérdezné, hogy akkor most minden rendben van-e — kevés pártszervezet engedhetné meg magának, hogy igennel válaszoljon. E téma kapcsán sokszor megfogalmazást nyer, hogy. „mit akar a párt, amikor a nők maguk sem akarnak ..előbbre lépni”. Ez a felfogás a fejlődést éppúgy, mint a jelenlegi helyzetet egyoldalúan, a realitást mellőzve ítéli meg. Egyre több az olyan asszony és lány, akik egyenA politikai rangú tagjai a ^munkahelyi közösségnek és a .családnak, és sokan fontos közéleti tevékenységet is végeznek. Ugyanakkor nem csekély azoknak a száma sem, akik gondolkodásukban és szokásaikban még őrzik a múltból hozott előítéleteket,. ami hatássaj van tetteikre, visszatartja őket jogaik kellő megértésétől és gyakorlásától. A szemlélet és ,a vélemény változása ,.jpl megfigyelhető és nyomon követhető a munkahelyeken. Gyakorlati tettekén mérhető: azon, hogy. mit tettek-,a nők munkájának köny- nyít.ése érdekében, milyen mértékben teremtették meg a feltételeket, hogy minél . többen váljanak egyenrangúvá, a bérezésben éppúgy, mint a vezetésben. A pártszervezetek se®4sz ismerte fel, hogy a gondok jelentős része hosszabb-rövi- debb idő alatt. helyileg ..megoldható.. Egyaránt vonatkozik ez a nők munkáját könnyítő rendeletek betartására, a munkahelyi körülmények jobbá tételére, a bérezési,, egyenlőtlenségek megszüntetésére. Ebből kiindulva egyre többet kezdeményeznek, a gazdasági vezetőket is ösztönzik és bátorítják intézkedések meghozatalára és következetes végrehajtására. Sok kedvező lépés történt bérkérdésekben: több belvcn a fizetések alsó határát, felemelték, néldául 800 forintról 1000 forintra slt>. Gondot jelent még, hogy az egyenlő munkáért, egyenlő bér elvének gyakorlati megvalósítása vontatottan halad előre. Kevés' munkahelyen vizsgálták meg, hogy az egvenlő feltételek mellett. egyenlő mennyiségű és minőségű munkát végzők díjazása milyen eltérést mutat a férfi- és á riődolgozók között. Ahol ez megtörtént, ott elkészült a terv, és differenciált bérgazdálkodással fokozatosan felszámolják az aránytalanságokat. Sajnálatos, hogy még mindig erősen él a köztudat- ' ban az a felfogás, hogy a férfinak többet kell keresnie, mert ő a családfenntartó. Sok kisebb-nagyobb intézkedés történt a nők munkájának könnyítésére, és még sok várat magára. A dolgozó nők égető problémája, hogy kevés a gyermekintézmény, különösen az óvodák képtelenek befogadni minden jelentkezőt. Éppen ezért nagy fontosságú az a társadalmi összefogás, amely segíti az üzemi és tanácsi kezelésben lévő óvodák bővítését, újak létrehozását. Nagyon fontos, hogy minél több tsz is érezze magáénak a gondok megoldását. E lépések szorgalmazása a pártszervezeteknek is feladata: az összefogás kezdeményezésében nagy szerepet játszhatnak. A pártszervezetek munka közben érzékelték, hogy a határozat végrehajtásában milyen jelentős szerepük van a vezetőknek. Örömmel tapasztaljuk, hogy egvre több az olvan vezető, aki a tervezésnél és döntéseiben érvényesíti a párt nőpolitikáját. Ugyanakkor még nem egyedi jelenség, hogy egves vezetők szavakban ugyan elfogadják a nárt állás- foglalását. de a tetteik ennek ellenkezőjét bizonyítják. Ez a néhány Jr’tk hogy a pártszervezetek, a politikai munkások számára hosszabb időre feladatot ad a határozat végrehajtása, az ellentmondások feloldása. Kádár elvtárs az MSZMP X. kongresszusán ezt így fejezte ki: ,;ä társadalmi igazságosság olyan nagy kérdéséről van szó, amelyet évezredek alatt nem tudtak megoldani. Érthető hát, ha a szocializmusnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a helyzet, aminek vannak már jelei is.” ORBÁN JÖZSEFNÉ az MSZMP KB munkatársa Érdemes-e előkészítőre járni ? Igen. S ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a megyei kezdeményezés után már az ország különböző megyéiből levelek„ telefonhívások érkeznek, s Bárd Flóriánt, a megyei művelődési központ felnőttoktatási szakreferensét beszámolók megtartására kérik fel. Miről van szó? Tanulásról, mondhatjuk, egészen pontosan, melynek célja, hogy aki eddig még — valamilyen ok folytán — nem végezte el a nyolc általánost, ezt most megtehesse. A nyolc általános iskolai végzettség megszerzését célzó tanfolyamok két éve vették kezdetüket, s az elmúlt idő alatt megyénk már 505 felnőtt dolgozója szerezte meg az említett iskolai végzettséget. Kérdésünkre Bárd Flórián elmondotta, hogy a hallgatók kilencven százaléka fizikai munkás, de ezen belül több o mezögázdaságban, mint az iparban dolgozó. örvendetes tény, hogy a termelőszövetkezetek vezetői egyre többen és többször kérik a megyei művelődési központtól a tanfolyamok megszervezését. Sajnos azonban az ipari üzemek, vállalatok vezetői ez esetben káros és maradi nézeteikről tesznek tanúbizonyságot, amikor is a tanfolyamot nagyjából így értékelik: minek, amikor a futószalag mellett a betanított munkás megfelel két elemivel is. Elmondotta továbbá, hogy az iparban dolgozóknak könnyebb dolga van a fizikával, matematikával, mint a termelőszövetkezetek tagjainak. Említettük, hogy megyénk határain túl is egyre nagyobb az érdeklődés. Mégis, érdemes említést tenni arról, hogy a beiratkozottak — a tanfolyam különben díjmentes '— tíz százaléka lemorzsolódik. Bizonyos fokú félelemérzettel magyarázható viselkedésük, tudniillik mar a kezdet kezdetén megijednek attól, hogy egy, vagy két év anyagát négy hónap alatt■ kell megtanulniok. Sajnos, a lemorzsolódókat nehéz visszahívni, bátorítani. örvendetes viszont a másik tény, miszerint az általános iskolai végzettséget megszerző dolgozók a tanfolyamok — pontosabban ismeretterjesztő előadássorozatok — és vizsgák után mintegy tizenöt százalékos arányban tovább tanulnak, főként jelenlegi szakmájukban képezik tovább magukat. S végezetül hadd tegyünk említést az itt dolgozó, a felnőtteket oktató pedagógusok munkájáról. Elismerés illeti ezért őket, hogy elvégzett napi munkájuk után újra katedrára lépnek, és tanítják — a felnőtteket. Tanfolyamok kereskedelmi dolgozóknak Az új — szabadkasszás kereskedelmi, vendéglátó egységekre vonatkozó — előírások szerint, három éven belül, minden dolgozónak meg kell szereznie a megfelelő szak- képzettséget, ellenkező esetben nem alkalmazható. A szakmai színvonal emelését céy lozza az az öt tanfolyam, melyek októberben indulnak be a szekszárdi kereskedelmi szakmunkásképző iskola tanárainak közreműködésével. A kétéves tanfolyamok mintegy száz résztvevője üzletvezető* boltvezető, élelmiszer-, vegyesbolt-, illetve a vendéglátóipari eladó foglalkozási ágakban szerez ismereteket. Népújság 3 1372. szeptember 17. Huszonöt éves a tamási gimnáziuih. Nagyjából huszonöt éves az a fiatal pedagógus házaspár is, akiknek neve még hiányzik a májusban rrlegje- lent jubileumi évkönyvből. Lukácsi Pál és felesége szeptem- hextól tanít a járási székhely középiskolájában. Mikor a beszélgetés céljára rendelkezésünkre bocsátott igazgatói irodában bemutatkozunk egymásnak, eszembe jut: a fehér tanári köpeny bizonyára arra is jó, nehogy valamelyik gimnazista „véletlenül” diákijuk nézze őket. Nevetve tiltakoznak. . Tisztelet- tudóak a tamási gyerekek. Az egyetemi gyakorlóiskola vágány srácaival össze 'se lehet hasonlítani az ittenieket. A megyei tanács ösztöndíjasaként kerültek ' Tamásiba. Köztudott, hogy a társadalmi ösztöndíjasok nem nagyon válogathatna^, sokszor olyan helyre küldik őket, ahova senki sem pályázik, ök elégedettek — ez nemcsak abból derül ki, amit mondanak, hahóm abból is, ahogyan mondják. Látszik, jól érzik magukat az új helyen. — A- vidék is tétszik, meg az itteni emberek is — mondja Lukácsi Pál; — • Feleségét' àz ragadtá' meg, hogy, az'ütcáh előre 'köszönnek a helybeliek. Pedig ezt 'már. megszokhatták volna, hiszen Leningrádból — Tamásiba Deesről, illetve Bátaszékről kerültek a szegedi egyetémre. A fiatalasszony a bajai köz- gazdasági technikumból jelentkezett az egyetem magyar —orosz szakára. — Hogyan ^ jutott eszébe, hogy könyvelői, tervezői és •statisztikusi képesítéssel a tarsolyában magyar—orosz szakra kérje felvételét? — Tulajdonképpen már akkor is tanár szerettem volna lenni, mikor Bajára kerültem, de a szüleim anyagi helyzete nem. engedte meg, hogy szakma nélkül maradjak. Orosz tagozatos osztályba jártam, és így nem volt nehéz dolgom. Férje számára nem újság a tanítás, hiszen a gimnázium elvégzése után egy évig Decsen ■és Leperdpusztán volt képesítés nélküli nevelő. Előfelvéte- lisként került az egyetemre ás ez a»t jelentette, hogy tizenegy hónapig1 még katonáskodott is. Az egyetemi évek alatt többször jártak a Szovjetunióban. Az 1971—72-es tanévet teljes egészében a leningrádi Zsclanov Egyetemen töltötték. .Felejthetetlen élmény marad számukra a közép-ázsiai kirándulás. Az ott készült fényképeket, diákat bizonyára sikerrel használják majd fel a tanítás során, mint ahogy az orosz nyelvben megszerzett jártasságot is. Joggal büszkék arra, hogy az orosz órákon kezdettől fogva orosz nyelven folyik az óravezetés. — Ilyenkor, szeptember elején még a régi pedagógusok is nehezen birkóznak meg a sok adminisztrációval, a tanév beindulásával járó gonddal-baj- j:ú. — Ez valóban így van, de ha szükséges, a kollégák szívesen segítenek. Nagyon tetszik az a szervezettség, amely itt az oktató-nevelő munkát jellemzi — összegezi első benyomásait Lukácsi Pál.,, Sok a dolguk. A tanmenetek összeállítása, a tankönyvek áttanulmányozása, készülés az órákra — ez mind időt igényel. Mindketten szakkört vezetnek. Aztán ott vannak még a lakás berendezésével járó problémák: van ugyan propánbután gáztűzhelyünk, a bekötés elhúzódása miatt mégiscsak egy kis rezsót használhatnak. Mindezek ellenére vidámak, jó a közérzetük, úgy érzik, olyan helyre jöttek, ahol szükség van rájuk, megbecsülik őket. Mikor a terveik felől kérdezősködöm, Lukácsi Pál röviden válaszol: — Szeretnénk itt legyökerezni, reméljük sikerül. — 9V■ — k
