Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

Clille — harc közben

3. A gyógyulás í győzelem

A santiagói parlament palotájától kőhajításnyira, a chilei főváros egyik főútvonalán kopottas, háromemeletes épület áll: a Chilei Kommunista Párt székháza. A falakat kemény munkás- és parasztarcokat ábrázoló harcos plakátok borítják, a lépcsők fordulóinál hevesen vitatkozó csoport. A második emeleten, a titkárság egyik puritán, függöny- és szőnyegtelen szobájában kopár faasztal mellett hangzott el az a kifejezés, amely a chilei baloldal belső helyzetét és legsúlyosabb problémáját tömöríti: „Doble mi- litancia”.

Ez a spanyol kifejezés „kettős harci elkötelezettséget” jelent. A chilei politikai harc gyakorlatában pedig azt, hogy a szocialista párt vezetőségében (mégpedig nemcsak a középső, hanem a felső szinten is) voltaképpen sokan a szélsőbaloldal politikáját hajtják végre, miközben formailag a kormányban lévő, az Unidad Popular szerves 'részéit, sőt mennyiségileg fő erejét alkotó szocialista párt tagjai.

Vannak esetek, (nyilvánvalóan ez a kisebbség) ahol tudatos romboló akcióról van szó: arról, hogy a szélsőbal- oldali csoportok beszivárogtak a szocialista pártszervezetek soraiba. Az esetek nagy részében azonban a kellő politikai szilárdság és tapasztalat hiánya hajt egyes szocialista politikusokat a társadalmi átalakulási folyamat mértéktelen és irreális felgyorsítása, vagy éppen kalandorkísérletek irányába.

1972 nyarára ez a kettős folyamat (az amerikaiak és az oligarchia nyílt szabotázsa és az ultrabal nyomás egymást kiegészítő hatása) igen súlyos és veszélyes helyzetet teremtett. A földreformtör- vény már említett megszegésén túlmenően az államosítási folyamat során is túllépték a reális határokat, s olyan középüzemeket, sőt kisüzemeket is államosítottak, amelyek ebben a szakaszban csak felesleges terhet jelentenek az Unidad Popular kormánya számára. Ez a folyamat természetesen a középrétegek újabb csoportjait állította szembe a kormánnyal, s ezek a csoportok részben nyílt és törvénytelen gazdasági szabotázsba (árurejtegetés, feketekereskedelem, sitb.) kezdtek. Az adott helyzetben az újabb üzemátvételeket és gazdasági kényszerintézkedéseket eredményezett, ami persze tovább feszítette a helyzetet. A chilei kommunisták ismételten felemelték figyelmeztető szavukat és fellépésük két lényeges eseményhez vezetett. Az egyik: az Unidad Popular

pártközi tárgyalásai a kereszténydemokratákkal. A másik: a kormány átalakítása.

Ami a pártközi tárgyalásokat illeti, a kommunistákat és a legérettebb szocialista vezetőket — élükön Allendé- vel — az az elgondolás vezette, hogy a kereszténydemokrata pártban vannak haladó frakciók és nem szabad megengedni, hogy a párt egésze a szélsőjobboldal politikai foglyává váljék. A pártközi tárgyalások időpontjában

azonban a középrétegeknek az Unidad Populartól való eltávolodása már annyira előrehaladt. hogy a kereszténydemokrata centrum és iobbol- dal (mindenekelőtt Frei ex- elnök) álláspontja érvényesült. E politikusok szerint ugyanis elegendő megvárni az 1973. márciusi parlamenti választásokat, amelyeken szerintük az Unidad Popular elveszti pozícióit, s akkor Attende a maga elnöki hivatali idejének hátralevő három esztendejében már legális nyomással is megbénítható. Ennek az elgondolásnak a jegyében a kereszténydemokrata centrum és jobbszárny megszakította a pártkózi tárgyalásokat

A másik akció, a kormány átalakítása viszont egyértelműen pozitív eredménnyel zárult. Mindenekelőtt azért, mert kiszorultak a gazdasági étet irányításából a személyükben sokszor igen tehetséges, de felelőtlenségre hajlamos politikusok. Olyan vezetők kerültek előtérbe, akik következetesen kiálltak az Unidad Popular eredeti, józan és reális programjának betartása mellett.

Ebben a helyzetben a chilei szélsőjobboldal cselekvésre szánta el magát. így került sor azokra a tüntetésekre, barikádharcokra, rendőrgyilkosságokra, amelyek

augusztus és szeptember fordulóján rázták meg Chilét, s amelyekben a szélsőjobboldalt tömörítő nacionalista párt, meg a nyíltan fasiszta „Haza és Szabadság” szervezet emberei vitték a főszerepet. Ezzel a terrorrohammal párhuzamosan külön veszélyt jelentett, hogy a jelek szerint a középrétegek tekintélyes része még mindig a jobboldal vak politikai tartalékát alkotja: ezt bizonyította a jobboldali terrorakciókat megelőző kereskedősztráj k.

Az óriási nemzetközi figyelmet keltő „chilei kísérlet” e

válságos szakaszában az Unidad Popular olyan érettségről tett tanúságot, ami történelmi jelentőségű. A kom- mundsita és szocialista párt közös nyilatkozatot adott ki, amelyben úgy határozott, hogy félreteszi az együttes küzdelmet akadályozó (fentebb vázolt) nézeteltéréseket és egységesen indul harcba a jobboddal elten az eddig elért társadalmi és politikai vívmányok megvédéséért. Ezt az egységes harci álláspontot erősítette meg a legutóbbi, majd egymilliós santiagói tömegtüntetés.

Ez a rendkívül fontos döntés a politikai gyakorlatban természetesen azt jelenti, hogy a szocialista pártot meg kell szabadítani a „Dobié mili- tancia” beszürődésétől és fokozatosan ki kell bontakoztatni olyan gyógyulási folyamatot, amelynek során újra megszilárdul az imperialista- és oligarchiaellenes erők politikai akcióegysége. Ez nehéz és kockázatos folyamat, hiszen súlyos gazdasági helyzetben, az amerikaiak által tüzelt szélsőjobboldal várható további provokációinak árnyékában kell végrehajtani. Az Unidad Popular két nagy pártjának egységnyilatkozata azonban biztató jel. Azt az ígéretet hordozza, hogy a márciusi parlamenti választásokon az Unidad Popular megőrzi pozícióit — és ezzel megőrzi az egész haladó világ számára oly fontos „chilei kísérlet” vívmányait is

g- e.

(Vége)

Nemes György :

Dávid és Klotild

6.

Az ebédlőben én egy oszlop mögött, a sarokban eszem. Az a személyzeti asztal. Most egy fiú ült ott. Nem is fiú, fiatalember. Bemutatkozott. Darkó — mondta. Katit hívják Darkó Katinak. Innen tudtam, hogy a Kati bátyja. Hasonlít is rá. Olyan zömök, barna. Most érettségizett — mondta.

— Akkor tizennyolc éves vagy — mondtam.

Fölényesen nézett rám.

— Inkább tizenkilenc.

— Elég baj az neked — mondtam.

— Miért?

— Csak — mondtam. Odamentem a konyhaablakhoz, és anyucitól kértem még főzeléket.

Míg ettem, láttam, nagyon néz. És közben gyufaszállal piszkálta a fogát.

— Mért piszkálod a fogad?

— kérdeztem.

— No csak — mondta.

■— Igen — mondtam. — A főzeléket nem kell piszkálni. És különben is jó fogad van. Aztán ettől elromlik.

— Tudod, mit? Hagyd abba

— mondta. Csitri vagy te ahhoz, hogy mindenbe beleszólj.

Szó nélkül felálltam, és kimentem a turistaház kertjébe. Leültem egy kerti székbe, és lóbáltam a lábam. Kijött utánam, és leült a másik székre.

— Mit akarsz, Darkó? — kérdeztem.

— Az a vezetéknevem.

— Tudom, ha a Kati bátyja vágy.

— Pistának hívnak.

— És?

— Szólíts úgy.

— Eszem ágában sincs, Darkó.

Felállt. Az arca piros volt. Kezét összeszorította. Féltem, megüt. Kicsit h’átraléptem.

— Még * megleckéztethettek — mondta és elment.

Megrántottam a vállam. Felmentem a szobába. A szőnyegen hasra feküdtem. A fejemet a karomra tettem. Behunytam a szememet, és Dávidra gondoltam. És egy dallamot kezdtem dúdolni. Ma délelőtt egyeztünk meg benne. Ez tesz a mi közös zenei jelünk. Ö a Weber Grand Duo con- certantót akarta, az Andante tétel első hangjait. Merthogy ő azt klarinéton nagyon szépen fújja. De én nem ismertem. Én Csajkovszkijt akartam, a Dió. törő-ből, vagy a Hattyúk tavából. Dávid azt mondta: az

édeskés. Ezen majdnem összevesztünk. Végül Mozartot vá- lasztoltuK. Azt mind a ketten ismerjük. A Kis éji zenét Annak a kezdetét. Ez most már mindig a mi dallamunk. S én nemcsak dúdolni tudok. Fütyülni is, mint egy fiú. Majd ezt fütyülöm, ha jelt kell neki adni. És ő is ezt fogja fütyülni. Ebben egyeztünk meg.

Megkoccant az előszobaablak. Felugrottam, és már rohantam ajtót nyitni, Ez csak Klotild lehet, gondoltam. Csalódás. Lilian néni állt az ajtóban. Lábán gumicsizma, mert a sár miatt mindig gumicsizA százhússzal több sem elég

Még mindig kevés

az óvodai férőhelyek száma Dombóvárott

Az elmúlt évben a vállalatok, illetve a lakosság összefogásából százhúsz férőhellyel bővítették Dombóvár város óvodáit. A bővítéshez anyagilag vagy társadalmi munkával hozzájárult üzemek dolgozóinak gyerekeit fel tudták venni az óvodákba, sőt más városi kisgyerek sem maradt ki. Az idén már kevésnek bizonyult a százhússzal több férőhely is.

Négy tanácsi és egy MÁV- óvoda üzemel Dombóváron. Közös társadalmi bizottság döntött nemrégiben a felvételekről. Négyszázkilencvennégy férőhelyre ötszázötvenkét gyereket vettek fel. Ez száztizenhárom százalékos kihasználtságot jelent. A bizottság azért merte megkockáztatni ezt a magas százalékot, mert a tapasztalatok szerint mindig van néhány gyerek óvodánként, aki vagy betegség miatt vagy más okból néhány napig kimarad. Nagyon ritkán fordul elő, hogy valóban minden beíratott gyerek megjelenik az óvodában.

Elutasítottak száztizenkilenc jelentkezést. Megalapozatlan vagy egyértelműen jogtalan igény nem volt, tehát végeredményben jogosultakat kellett elutasítani. A kívülmaradtak egy részének az ellátását megoldja a közelben lakó nagymama vagy rokon. A legjobb anyagi illetve szociális helyzetben lévő szülők gyerekeit nem vették fel, így ők megoldhatják a gyerekek elhelyezését akár fizetett magángondozással is,

A tavalyihoz képest megnőtt a jelentkezők száma, ezért bizonyult kevésnek a férőhely. Ez egyrészt adódik a város lakosságának természetes növekedéséből, tehát az idén a tavalyinál több gyerek került

mában jár. Akkor is, ha a sár már felszáradt. Belegyűrve egy vászonnadrág. Ha hidegebb van, egy bordó melegítő nadrágját gyűri a csizmába. Nem valami sikkes. De felül csak egy könnyű blúz van rajta, ujjatlan. Meztelen karja váüig látszik.

Egy tányért nyújtott felém. Rajta sütemény.

— Egy kis mákos kifli. Tudom, hogy imádod a mákost, minden formában. Igaz, Dávid?

— Ez igaz — feleltem, és jókedvem támadt, pedig Klotild- ra számítottam, és Lilian néni jött. Lilian néni folytatta:

— Legalábbis Márta így mondta.

Márta az anyu. De mért kell ilyet rólam mindenkinek elmondani? Lehervadtam.

— Köszönöm — mondtam és hirtelen nem tudtam, mit tegyek a tányérral.

— Nincs kedved málnát szedni? — kérdezte ezután Lilian néni.

Nem tudtam, mire gondol. Magamnak szedjek-e vagy nekik. Tudtam, hogy a málna megéreti, és napok óta szedet- lenül roskadoznak a málna- bokiok. Értetlenül néztem rá. Aztán elmondta: be kell szállítani a málnát a városba, mert szerződésben vállalták. De nincs ember. Nincs napszámos. Nekem is fizet, meg ha vannak barátaim, hívjam őket ide, mindenki kereshet a nyáron. És tehet szemelgetni is, senki nem ügyel rá, annyi van. De kár volna, ha elrothadna.

Mondtam, hogy nekem gyakorolnom kell, de azért lehet róla szó.

— Jó lesz egy kis zsebpénz — válaszolta, és mosolyogni kezdett. Szép, erős foga van Lillan néninek, a mosolygás jól áll neki. — És tudsz másokat is hozni? — kérdezte még.

óvodás korba. Munkavállalás céljából sokan költöztek családostól a városba. A száztizenkilenc elutasított kérelmen kívül a tanács művelődésügyi osztálya számon tart még hatvannyolcat. Hatvannyolc gyerekgondozási szabadságon lévő fiatalasszony három éve jár le október és március között. Az ő gyermekeik elhelyezésére alig nyílik lehetőség.

Az előrejelzések szerint jövőre még többen kerülnek óvodás korba, a kérelmek száma tehát évről évre növekszik. Komoly feszültséget és gondot okoz, hogy a férőhelyek számánál száztizenkettővel kevesebb a napközis férőhelyek száma. Ennyivel kevesebb gyereket tudnak ebédeltetni. Szerencsére kevesebben is kérnek teljes ellátást, mint délelőtti foglalkoztatást. Az egy műszakban dolgozóknak elegendő segítség, ha délelőtt vigyáznak a gyerekre. Még így is nyolcvankettő naoközis kérelmet kellett elutasítani. A jövőben az ilyen gondok elkerülése végett a férőhelyekkel együtt fogják bővíteni a konyhát is.

Az elmúlt évben sok gondot okozott az óvónőknek hogy az épületeket az óvoda működtetésével párhuzamosan bővítették, tatarozták. Gondos munkájukat és körültekintésüket bizonyítja, hogy a legkisebb baleset sem fordult elő. Az idén már — sajnos — ilyen gond nem lesz. Azért sajnos, mert további bővítések ebben a szezonban nem képzelhetők el. Az adott férőhelyekhez a személyi feltételek is biztosítottak. Az óvónők vagy már szakképzettek, vagy munka mellett végzik a kép- zőt. Két tanácsi és a MÁV- óvodában függetlenített vezetőnő is van.

Elgondolkoztam. írni kéne Tibornak vagy Jóskának, jöjjenek, tehet keresni. De aztán hirtelen eszembe ötlött: minek?

— Nem, nem hiszem, hogy jönne valaki — feleltem. — Hacsak... — de elvágtam a mondatot. Klotra gondoltam, de nem mondtam ki a nevét. Aztán mégis folytattam: — Lehet lány is?

Lilian néni megértőén nézett

rám.

— Mért ne lehetne? A málnaszedés aztán igazán nem nehéz munka.

Újra jókedvem kerekedett. Alighogy Lilian néni elment, elrohantam a turistaházba. Néhány taktust fütyültem a Mo. zart-ból, már jött is Klót. Mikor elmondtam, miről van szó, körülugrált, s már vitt is az anyukájához.

— Dávid, a barátom! — így mutatott be a mamájának.

— Elekes Dávid — mondtam.

— Te Elekes főorvos fia vagy? — kérdezte.

— Igen.

Klotild mamája kedvesen tekintett rám.

— Ennek örülök — mondta. — Az apukád operált meg engem négy évvel ezelőtt, ötvenkét epekövet vett ki belőlem. Tudtam, hogy valahol itt van nyaralója, de még sose találkoztam vele.

— Ritkán van itt — feleltem. — Anyám is csak vendég. Én őrzöm a házat.

Beleegyezett, hogy Klotild is jöjjön málnát szedni Lilian néniéknez. Megegyeztünk, hogy délután háromtól hatig fogunk dolgozni.

Klót megragadta a kezemet, és karunkat lóbálva, mint az őrültek rohantunk ki a turis- taház kertjéből.

(Folytatjuk,)