Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-16 / 219. szám
I I A közös gondokra együtt keresik a megoldást Panasz a zöldségellátásra Tolnán is kevés a fodrász, a. cipőjavító A nőpolitikái határozat megvalósítása közben gyakran megfogalmazódik: a. lá- nyok-asszonyok munkáját megkönnyítő néhány területen a lehetségesnél is lassúbb az előrelépés. A nők többségét érintő kereskedelmi, valamint ipari és javítószolgáltatás az egyik ilyen téma. Ennek ismeretében kezdeményezték a tolnai szövetkezetek nőbizottságai, hogy tartsanak megbeszélést, ahol a szolgáltatásban közvetlen érdekelt gazdasági szervek képviselői is részt vesznek. A tapasztalat- csere jellegű tanácskozásra, Tolnán a fogyasztási szövetkezet klubhelyiségében tegnap került sor. A tolnai szövetkezeteken kívül részt vettek itt a járásban működő ipari termelő- és fogyasztási szövetkezetek nőbizottságainak vezetői is. A kötetlen formájú megbeszélésen Farkas Ot- tóné, a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet nőbizottságának tagja tartott vitabevezetőt. Elsősorban a ktsz mintegy 300 nődolgozójának véleményét tolmácsolta, amikor elmondotta, hogy akadozik az áruellátás, nem kielégítő színvonalú a kereskedelmi és ipari javítószolgáltatás. A tanácskozás vitájából kiderült, hogy a Tolnai G,ép- és Műszeripari Szövetkezet nő- dolgozóit foglalkoztató mindennapi kérdések általánosak, a járás községeinek többségében gond az áruválaszték, az, hogy elsősorban a perifériákon nem kielégítő az ellátás, majdnem mindenütt indokolatlanul sok' időt vesz igénybe a napi bevásárlás. A szolgáltatóiparban dolgozók munkája és magatartása pedig sak kívánnivalót hagy maga után. ! Felvetődhet: az ilyen tanácskozások segítik-e a megoldást? Feltétlenül! Egyrészt a három szövetkezeti ágazat nőbizottságai egymás munka- módszereiből' tanulnak, másrészt a közös gondokra eevüU keresik a megoldást. Emellett a három szövetkezeti ágazat .nődolgozóit képviselők tanácskozásán részt vettek a szolgálta.tások szervezésében. elvégzésében közvetlen érdekelt gazdasási szervek képviselői, e sokoldalú tevékenység ellenőrzésére hivatott községi tanács képviselője. Ott volt a megbeszélésen Takács Istvánná, a járási párt- bizottság munkatársa, Schell Befejeződött a műszaki és mezőgazdasági hetek rendezvénysorozata Múlt hónaiig hetedikén Buda István munkaügyi miniszterhelyettes előadásával kezdődött a Tolna megyei műszaki és mezőgazdasági Ketek nagyszabású rendezvénysorozata. Az augusztus 7-től szeptember 15-ig terjedő időszakban mintegy 29 előadáson, ankéton, tapasztalatcserén és bemutatón vehettek részt a szakemberek. A rendezvényeket nagy érdeklődés kísérte, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy több mint háromezer szakember hallgatta végig a MTESZ tíz tudományos egyesülete által szervezett előadásokat. Az augusztus 12—20-a között zajlott mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás szervesen kapcsolódott a műszaki és mezőgazdasági hetek programjába. Számos orszá„Ráció ’72” Október 26-án Lipcsében ;,Ráció ’72” címmel nagyszabású kereskedelmi találkozót rendeznek, melyen minden szocialista ország részt vesz. A rendezvénysorozat magyar napjára öttagú kereskedelmi küldöttség utazik dr. Juhász Zoltán a belkereskedelmi miniszter helyettese vezetésével. A küldöttség tagja Korsós István a Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője is. Az ötnapos tanulmányút egyik fontos célja, hogy a kereskedelmi tapasztalatokat kicseréljék egymással a szocialista országok küldöttei. Népújság 3 1972. szeptember 16. gos tanácskozás színhelye volt tartották az országos szarvasmarha-tenyésztési tanácskozást és a növényvédő-, méhész-, vadásztalálkozót. A műszaki hetek egyik rangos eseménye a fiatal műszakiak és közgazdászok megyei tanácskozása volt, de ez idő alatt alakult meg a MTESZ Tolna megyei szervezési és ve- zétési tudományos társasága is. Ferenc textilgyári párttitkár, aki a Tolna községi pártvégrehajtóbizottságot képviselte. Nagyon sok panasz hangzott el kiskereskedelmi áruellátásról, a zöldség-gyümölcs ellátással, a fodrász- kozmetikai szolgáltatásokkal, valamint a cipőjavításokkal kapcsolatban. A tolnai ÁFÉSZ, a Tolna megyei Szolgáltató Szövetkezet, és a zöldség-gyümölcs ellátás érdekében legtöbbet tehető termelőszövetkezet képviselője, úgy reagált a felvetésekre, hogy többségében jogos panaszokról van szó és azokat orvosolják is. Biztosra vehető, hogy egyetlen megígért intézkedést sem vesznek le addig a napirendről, amíg azt meg nem valósították. Erre biztosíték, hogy a nőbizottságok a jövőben is állandóan figyelemmel kísérik a nőpolitikái határozat végrehajtását. s ha azt látják, hogy nemtörődömség miatt nincs előrelépés, azt illetékes helyen azonnal észreyételezik. A jelenlevők valamennyien hasznosnak ítélték meg a tanácskozást, s megállapodtak abban, hogy a hasonló jellegű megbeszéléseket a jövőben rendszeresítik. Teszik ezt azért, mert a három szövetkezeti ágazat nődolgozóinak csaknem mindenütt ugyanazok a problémái. Jó dolognak tartja mindenki, ha az ipari és fogyasztási szövetkezetek képviselői közvetlenül mondják meg a termelőszövetkezetek képviselőinek, hogy több, olcsóbb, jó minőségű zöldséget és gyümölcsöt termeljenek. De megfordítva is áll ez: a termelőszövetkezetek képviselői közvetlenül tolmácsolhatják a ktsz-ek dolgozóinak, hogy jobban szervezzék az ipari javítást. szolgáltatást. S mindhárom szövetkezeti ágazat nődolgozói érdekeltek abban, hogy a fovvasztási szövetkezet a kereskedelmi szolgáltatást a lehetőségek határán belül a legjobban szervezze meg. R. Ê. A megye mozihálózatáról öt mozi megszűnik —- Az országos színvonalnál magasabban — Szabadtéri mozi Domboriban Nyolc-tiz néző egy előadáson. Nem sok helyen, a megye 132 mozijából, csak 4—5-ben, de gyakran előfordul. Kalaznón, Adorjánpusztán, Belecskán, Diós- berényben és Murgán a mozigépészen kívül csak néhány ember nézi a filmet. A tények, számszerű adatok •kötelezően előírják, meg kell szüntetni ezeket a mozikat. Mert egy vállalattól sem, így a Tolna megyéi Moziüzemi Vállalattól sem várható el, hogy tetemes ráfizetéssel üzemeltesse ezeket. Az öt moziban ma még pereg a film. Csak a következő hónapokban szerelik le a vetítőgépet, vásznat, hangszórókat. De már előre várható a felzúdulás. Egyszer már előfordult ilyen Belecskán. Akkor újra megkezdték a vetítést. Az igények azonban csak szavak formájában álltak. Később sem mentek moziba az emberek. Így aztán ez év végén végérvényesen megszűnik a faluban a mozi. Az ide vonatkozó paragrafusok most könnyebbséget jelentenek a moziüzemi vállalatnak. Régebben ugyanis egy filmszínház megszüntetését csak a minisztérium engedélyezhette. Most ennek a döntésnek jogát a tanácsok bírják. De nem ez az oka annak, hogy öt tolnai faluban nem kelnek életre a mozivásznon a színészek produkciói. A mozik bezárását a minisztérium is engedélyezte volna. Az okot a nézőkben kell keresni. Azokban, akik a mai kor, más vívmányai mellett találják meg a szórakozást. A rádió és a tv, az első a sztereofóniával, az utóbbi a színekkel — bár egyiket sem a vékonypénzüeknek találták ki — hódítja el a mozikból a mélyen tisztelt publikumot. Ot mozi bezárja kapuit. Ám megyénkben mégsem ez a jellemző. Mert a csökkenés nagysága jelentősen elmarad az országos átlagtól. Sőt, ha a többi megyék számához viszonyítjuk a tolnai adatokat, azt találjuk, itt sokkal több előadást tartanak, mint másutt. Csak egy példa. A hasonló lélekszámú Heves megyében, háromezerrel kevesebb — évi húszezer — előadást tartanak, mint nálunk. De pozitív kép alakul ki akkor is, ha a mozik állapotát vizsgáljuk. Akkor is, ha nem a szekszárdi Panoráma Filmszínházat, hanem a községek vetítőtermeit nézzük. Bátaszéktől Várdombig az ABC szerint sorolhatnánk azokat a mozikat, amelyeket most renoválnák, vagy nemrég készültek el, s amelyek cseppet sem hasonlítanak a hajdani falócás harisnyamozikhoz, hanem túlzás nélkül mondhatjuk, jóval felülmúlják az országos szintet. Ebben az évben majdnem hatmillió forintot költöttek a kisebb és nagyobb vetítőtermek rekonstrukciójára. A szélesvásznú film elterjedését követően a vetítés műszaki feltételeit megteremtették. Ma már valamennyi normál méretű (36 milliméteres) filmet vetítő moziban megoldották a szélesvásznúsítást. A jövő tervei az igények figyelembevételével történő további fejlődést jelzik. Épül Szekszárdon a Művész mozi, készülnek a Domboriban épülő új szabadtári mozi és színpad tervei. Ez utóbbi néhány év múlva valósulhat meg. De, hogy valóban az üdülőtelep színvonalához méltó, reprezentatív művelődési objektum lehessen, ahhoz a közművelődés területén munkálkodó többi intézmény segítsége is kell. — sz. I. — Ilyennek látja, mondja Kéty községet Bíró Ferenc nyugdíjas — Bíró bácsi kiejtése árulkodik. Elárulja, hogy maga se kétyi születésű. — Messziről jöttünk. 1914 késő őszén ide érkeztünk Kétyre. Azóta itt lakom, ebben a házban. Idejöttem, s megmaradtam. — Szépen rendben tartják. — Ehhez is megjött a kedvünk. A legelején, s ez érthető, nem igen törődött az itteni lakóépületekkel a telepesek közül senki. De maga ezt úgyse érti, úgyse érti minő lelki- állapot hontalannak, hazátlannak lenni. Ez most már elmúlott. Itt vagyunk otthon, bár látja, nemrég ott jártam •Romániában a szülőfalumban, s hoztam a régi házamról fényképet. Ott állok a kiskapuban. Beengedtek. A román család szívesen fogadott. — Visszahúzza a szíve? — Higgye el, nem. Megszerettem. megszoktam a bonyhádi járást' és falunkat, Kéty községet. Nem úgy nézett ki, mint most: Amikor mi idejöttünk, a házak egyharmada, biztosan igaz, egyharmada szalmatetős volt. S most, szalmatetős nincs egv sem. Föl- útiít'ák a házakat, toldanak hozzá, do soárr'oc ói ház énül. — Maha iá Urjven lrk-i\ Szemben az autóbusz-megálló, s egésznap látja a községen keresztül haladó élénk forgalmat. A községet a szeged— siófoki autóbusz is érinti. — Gondolja, hogy én ráérek nézni a forgalmat? — Hiszen nyugdíjas. — Téesznyugdíjas vagyok, de még mindig eljárok olykor a termelőszövetkezetbe kiegészíteni a nyugdíjamat, s talán a ház körül is akad mindenféle apró munka. — A gyerekek? — Ki itt, ki ott. Hat gyereket neveltem fel, s mindegyik ott dolgozik, ahová a szakma, a megélhetés szólította. Ez így megy. Én nem sokat, két osztályt végeztem, a gyerekek valamennyien szakmát tanultak. Rosszul mondom, a hatból egynek még nincs szakmája. Na most, úgy van tudja, hogy eljárnak a faluból Szekszárdra, Bonvhádra, ki ide, ki oda. Reggel ha tíz busz nem indul Szekszárdra. akkor egy sem. Viszi a tanulókat, a munkásokat. Ilyen község ez a Kéty község. Alig talál olyan fiatalt, akinek nincs valamiféle szakmája. — Kéty szép fekvésű község. — Én ugyan nem mondok rá «orpmi rosszat, hogyan nézne ki, hogy leszóljam a saját falumat. Szép fekvésű község. És ami nagyon fontos, nagyon jó a vize. Igazán jó vizek vannak. — Elsorolná név szerint az utcákat? — Rákóczi utca... A neveket a csoda tudja. Talán Gömbös utca... — Gömbös utca biztos nincs. — Hát, tudja nézzék meg. Én nem tartom észben az utcaneveket. — Maga szerint ebben a községben ki a legügyesebb ember? — Gondolomformán mondom. Kiss Pál mindenhez ért. Megvarrja az inget, a nadrágot, megcsinálja az ácsmunkát. Egyformán ért mindenhez. Gyenge kis beteges ember pedig, s mégis ügyes. — Békességben élnek az emberek? — Veszekedés, verekedés bicskázás nincs. Mi a régi időben bizony bicskások voltunk. Erről Kis Menyhért, a község legidősebb embere sokat mesélhetne. Mesélne is, ha megkérdeznék, hiszen jó a beszélőkéje. A mi gyerekeink már okosabbak, sem hosv összeállnának egymást pü fölni. — Bíró bácsi, kit ismert a tanítók, a tanárok közül? — Iskolábajáró unokám nincs. Ilyenformán nem vagyok velük ismeretségben. Hát a vezetőket, a tanácselnököt, a tsz-vezetőket jól ismerem. Én magam is benne voltam a tsz-vezetőségében. Volt idő, amikor tanácstagnak választottak. Pedig tudja, nem szerettem az agitátorokat. Négy hétig bújkáltam előlük, ök be, én hátul ki. Ök az egyik szobába, én a másik szobába. A végén mégis belefáradtam, s most úgy jó, ahogy van. — A szegénységről maga hogyan vélekedik? — Megmondom. A mai világban nem szabad szegénynek lenni. Munka, kereset van, tisztességesen megélhet mindenki. Itt nálunk, ebben a közsgben is Mondom: aki szegény, az a maga szegénye. — Jön a tél. Mivel tüzelnek? — Mi még fával, de legtöbb helyen már olajjal. Nagyon sok helyen a gáz és az olajkályha egzisztál. De az én asszonyom fél mindegyiktől. Ha nem félne, nálunk is lenne. — A kétyi emberek milyen emberek? — Rendes emberek. Csak nem gondolja, hogy rosszat mondok róluk? Ilyet nem teszek. Különben az ujjunk sem egyforma mi sem lehetünk egyformák. Érti? — Értem, Bíró bácsi. — Sz. P. —
