Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
«tju! rant »Amt tnttscums Á magyar textilipar megújulása Irta : dr. Bakos Zsigmond, könnyűipari miniszterhelyettes Miről írt i'héMáM 15 évvel ezelőtt? Népgazdaságunk egyik nagy tradícióval rendelkező iparága, a textilipar számára a IV. ötéves tervben felvázolásra került egy nagyszabású rekonstrukciós program. E program lényege, hogy a textil- és textilruházati ipart alkalmassá kell tenni a következő évek és évtizedek egyre növekvő követelményeinek teljesítésére. Az iparág megfelelő előkészületek után, 1970 végén a kormány elé terjesúette a mintegy két ötéves tervre előirányzott íejle jztéü programját. Konkrét döntés a IV. ötéves terv időszakára született. Ennek értelmében öt év alatt fejlesztésre kb. 14 milliárd forintot lehet fordítani. Ez az összeg több mit kétszerese a III. ötéves tervben hasonló céíra felhasznált összegnek. Mi tette indokolttá azt, hogy a népgazdaság ilyen nagy eszközöket fordítson a textilipar fejlesztésére? Mindenekelőtt a IV. ötéves tervben as iparág számára meghatározott termelési, gazdasági feladatok. A textil- és textilruházati ipar össztermelését 5 év alatt 42 százalékkal kell növelni. Ebből a hazai ruházati fogyasztás 40—42, a szocialista export 60—6?, a tőkés export óO—37 százalékos növelését kell lehetővé tenni. Figyelembe véve, hogy az iparág termelőberendezéseinek döntő többsége több évtizede dolgozik, ennek következtében korszerűtlen, elavult, jelentős részük kicserélést igényel. Helyükre a szocialista és tőkés textilgyártó ipar lehető legjobb gépeit és berendezéseit szükséges állítani, Erre a célra a már említett 14 milliárd forint terhére 60—C5 millió rubel és kb. 60 millió dollár áll rendelkezésre. Az elmondottakból kitűnik,' hogy az iparág a IV. ötéves tervben elsősorban nem új gyárakat épít — az általános népgazdasági célkitűzésekkel összhangban —, hanem a meglévő üzemekben gyors ütemben kicseréli az elavult gépeket és berendezéseket. Ebbe az irányba serkenti az a körülmény is, hegy különösen a nagy városokban (Budapest, Szeged, Győr) az utóbbi években egyre nagyobb mértékben csökken a textiliparban dolgozók száma. A növekvő termelési feladatokat tehát a jövőben lényegesen kisebb létszámmal, vagyis magas munkatermelékenységgel lehet csak megvalósítani. Az elmúlt, több, mint másfél év alatt a kormányhatározat alapján a fejlesztési döntések nagy száma született meg. Ennek eredményeképpen 1972 közepéig a IV. ötéves tervben termelésre előirányzott fonalmennyiség 70, szövet-, illetve kelme-mennyiség 100, kötöttáru-termelés 80 és konfekcióipari termékek 50 százaléka, a beruházásokkal megalapozásra került. Ezt úgy kell érteni, hogy az iparág vállalatai a fenti mennyiségű termeléshez szükséges gépeket megrendelték, illetve azok egy része már dolgozik is. A rekonstrukciós program nemcsak mennyiségi célkitűzéseket határozott meg. Célul tűzte, hogy az iparág gyártNépújság 4 < 191Z. augusztus 10. mányainak minősége és összetétele tekintetében is közelebb kerüljünk a nemzetközi színvonalhoz. Ennek érdekében a régebbinél gyorsabb ütemben kell növelni a mesterséges szálak felhasználását és 1975-ig el kell érni, hogy ezek aránya az összes felhasznált anyagból kb. 40 százalék legyen. Ezen belül a szintetikus szálak aránya másfélszeresére nő és megközelíti a 20 százalékot. A hazai és nemzetközi ruházkodási igényeknek megfelelően legalább 25 százalékra kell növelni a kötött- és egyéb, nem szőtt áruk részarányát. A műszaki és technológiai előrehaladással biztosítani kell a gyűrtelenitett, különlegesen kikészített, a szennytaszító tulajdonságokkal rendelkező és könnyen kezelhető textíliák mennyiségének növelését. Mindezeket a műszaki, technológiai és gazdasági célokat úgy kell megvalósítani, hogy közben az iparágban dolgozó munkások általános munkafeltételei lényegesen javuljanak. Ma már mindenki belátja, hogy enélkül a termelési feladatokhoz szükséges munkáslétszámot nem lehet biztosítani. Fontos lenne, hogy ezt a felismerést a vállalatok párt- és társadalmi szervei és különösen a helyi fejlesztési döntéseket hozó gazdasági vezetők az eddiginél következetesebben vegyék figyelembe. A jövőben megoldandó problémák között első helyen kell megemlíteni, hogy bár a fejlesztési programok tudatos létszámcsökkentéssel is számolnak, a munkaerő spontán el- áramlása ennél lényegesen gyorsabb ütemű. A munkáshiány első következménye, hogy jelentős termelőkapacitások állnak jelenleg kihasználatlanul (fonoda, szövődé), így helyenként, nem is indokolatlanul, felvetődött a kérdés, hogy miért akarunk milliár- dokat fordítani új gépekre, amikor a régieket sem tudjuk jelenleg kihasználni. A válasz kézenfekvő: Az új, korszerű gépek viszonylag lényegesen kevesebb munkaerőt igényelnek, így lehetséges a termelékenység lényeges növelése. Addig azonban, amíg a régi gépekkel is szükséges dolgozni, a jelenleginél jobb szervező munkával, a belső anyagi ösztönzési módszerek fejlesztésével mindent meg kell tenni a hasznos termelőkapacitások jobb kihasználása érdekében. Egy másik figyelemre méltó jelenség, hogy a rekonstrukció első évében a hazai fogyasztók igénye lényegesen alatta maradt annak, amit a tervben számításba vettünk. Ennek okára pontos magyarázatot nehéz adni, annyi azonban már nyilvánvaló, hogy nem arról van szó, mintha a hazai ruházati piac telített lenne. Sokkal inkább úgy értékelhetjük ezt a jelenséget, hogy az ipar ma még minőségben és választékban nem tudja teljes mértékben kielégíteni a jelentkező igényeket. A vállalatok többségénél kicsit lassú az átállás a régi, helyenként korHIRDESSEN A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁGBAN! szerűtlenebb gyártmányok termeléséről az újra. Ebben szerepe van annak is, hogy sem az ipar, sem a kereskedelem még nem tudja elfogadható pontossággal felmérni és követni az életszínvonal viszonylag gyors ütemű növekedésével együttjáró fogyasztói igényeket. A termelő és kereskedelmi vállalatok együttműködésében is van még javítanivaló. Az irányító Könnyűipari és Belkereskedelmi Minisztériumok az elmúlt egy év alatt több ízben összehangolták álláspontjukat és közösen határozták meg a legszükségesebb tennivalókat, a termelés és fogyasztás egészséges és fejlődő összhangjának javítására. Mindennek ma még csak kezdeti eredményei tapasztalhatók. A magyar textilipar megújítása sok örömmel és gonddal járó feladat. A következő években mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a kapott lehetőség alapján biztosítsuk a textilipar műszaki előrehaladását, a munkatermelékenység növekedését, a gazdasági hatékonyság magas színvonalát. Mindezekkel együtt el kell érni, hogy a magyar textil- és textilruházati ipar felzárkózzék Európa élenjáró országaihoz, hogy a lakosság mind több korszerű és divatos ruházati sikket vásárolhasson. Nem kell újabb hidegtől tartani — ez a címe az időjárásjelentésnek. Mintha csak ma írták volna. Tizenöt évvel ezelőtt a Meteorológiai Intézet távprognózis osztálya a következő jelentést adta: „Hosszas várakozás után az őszies, hűvös, csapadékos idő a hét folyamán ismét nyáriassá vált: a hőmérsékleti maximumok országszerte a huszonöt fok fölé emelkedtek, sőt csütörtökön a keleti megyékben harminc- harmincegy fokot is mértek. Az elmúlt napokban azonban délnyugatról kissé hűvösebb, párás óceáni légtömegek érkeztek ismét az európai kontinens fölé. Csütörtökön délutánra elérték hazánkat is, s a Dunántúlon heves záporok, zivatarok vonultak át. Egy-két helyen jégeső is volt. Pénteken ez a fölsikló irányú légtömeg réteges felhősödést okozott országszerte. Előreláthatólag néhány napig változékony lesz az idő, helyenként kiadós záporokra, zivatarokra lehet számítani, megélénkül a széljárás ugyan, de jelentősebb lehűléstől nem kell tartanunk." Reméljük, hogy a prognózis tizenöt év távolából már érvényét vesztette és most ezekben a napokban nem lesz záporeső, zivatar. A lap Megyeszerte... címmel hírösszeállítást közöl az első oldalán. Ebben olvasható, hegy 85 000 tonna gabonát csépeltek el Tolna megyében, a • • ■4J :3 w a Ka szili utcáim) Ö LXI. Be tudja-e nekik bizonyítani, hogy Flessburger alias Frisch egyike a legveszedelmesebb gonosztevőknek, hogy a férfi nem kölni gyógyszerész, hanem a Gestapo magyar osztályának volt beosztottja, s mint ilyen, Balátai Jenő magyar felfedező gyilkosa, s ki tudja, utána még hány ember, hány család hóhéra. Nem kétséges, hogy a jugoszláv biztonsági szervek ezt alaposan jószándékkal és nagy tisztességgel kivizsgálnák. De Frischt nem foghatják el csak azért, mert valaki a szállóvendégek közül rámutat és azt mondja, ez nem Flessburger, hanem Frisch. Milyen bizonyítékok vannak a kezében?... Ez egy olyan ügy, amelynek megértéséhez legalább egy hónap kell, és addig a gestapos „szakértő” árkon-bokron túl lesz, s a legjobb esetben is legfeljebb egy kölni bíróságon védekezik majd, millió ügyvéddel ... Egyébként is az ügy nem minősül háborús bűntettnek, és túl is van az elévülési határidőn. Nincs tehát semmi értelme, hogy a mérgezést elmondja, mert a doktor egyszerűen hülyének nézné, talán még az orvosi tudásában való kételkedésként fogná fel a bejelentést. És amíg másik orvos jönne, amíg ezt egy idegen országban el lehetne érni, addigra ez a rafinált gyilkos eltűnik. Szász, amíg Balátai ügyét elemezte és kutatta, sok mindenre felkészült. A megoldások közül mégis a legváratlanabb következett be, személyesen találkozhatott a gyilkossal. Erre a különös fordulatra viszont nem számított. — Egy szót se az ügyről! — mondta magyarul az asszonynak. — Tedd, amit ő tanácsol! Szásznak nem volt elképzelése, csak egyet tudott; nem marad más hátra, mint egyedül, a világ segítsége nélkül — ahogyan egyébként eddig is tette — meg kell keresnie Alfred Flessburgert. Hogy esetleg mit mond neki, mit tesz vele, halvány sejtelme sem volt, csak érezte, hogy a férfit meg kell találnia. Nem rohant, nem sietett, mindössze konok elhatározással elindult a férfi után. Feleségének pénzt adott, intézze el, amit kell, és jelentse be, akinek kell, az esetet, aztán lesietett a portáshoz. — Alfred Flessburger úr? — Az előbb fizette ki a szállodai számláját és távozott. Hová?... Azt uram nem tudjuk, sőt nem is tartjuk nyilván — mondta a portás, és furcsán méregette Szászt. A piros Mercedes látszólag érintetlenül állt a délutáni napsütésben. Szász a kocsihoz sietett, ajtajai le voltak zárva. Talán mégsem ment el?... Mivel mehetett el? Ha itt hagyta az autóját, az csak félelmét bizonyítja, mert akkor azt hihette, Szász bejelenti majd a hatóságoknál a bűntettet. Szászban villámként hasított a felfedezés. Frisch a tengeren keres egérutat. És, hogy ez az egyetlen lehetséges megoldás felmerült benne, már futott is a kikötő felé. — Nincs szerencsém, Frisch már talán a határon is túl van. Legalább egy negyed órát vesztettem. Még egy gyenge, középszerű nyomozó se lenne belőlem, agyam túlságosan lassan jár. Elrohant a benzinkút mellett, az éppen tankoló gépkocsi vagetöie, a kocsiban lévő TCÍÜt stent múlt évinél egy mázsával nagyobb termést ígér a komló, Iregszemcsén épül az ország első karotingyártó üzeme. A gyógyszer- és élelmiszeripar alapanyagát, a karotint korábban külföldről hoztuk be. Nálunk csupán laboratóriumokban állítottak elő kísérletként karotint. Iregszemcsén tizenöt évvel ezelőtt épült az ország első karotingyártó kísérleti üzeme, amely nemcsak karo- tingyártásra volt alkalmas, hanem arra is, hogy napraforgószárból alkoholt pároljanak. Ebben a számban olvashatunk arról is, hogy új automata telefonközpontot kapott Dombóvár. Tizenöt évvel ezelőtt több, mint kétszáz távbeszélő-előfizető volt Dombóváron és a posta kézikapcsolású központtal bonyolította le az előfizetők közti beszélgetéseket. A Hírek között tallózva a következőkre bukkanhat az olvasó: „Nem augusztus 18-án, hanem 25-én lesz a mözsi ci- gánynap... A cigánynapon egész napos műsor lesz. Ünnepi beszéddel nyitják meg a cigánynapot, s zene, tánc szerepel a napi műsorban, sőt, a gyerekeknek bábszínházát is tartanak. A Babits Mihály Irodalmi Társaság a most folyó cigányvers-gyűjtéséből előad néhány jellegzetes cigányverset is. A cigánynapon választják meg Mözsön a megyében első cigány nőbizottságot is." utasok, egy piros nyakkendős lány és a mamája, valamint a kút kezelője hosszan bámultak utána. A kikötőben hajók horgonyoztak, utasok szálltak le róluk. Matrózok, táskarádiót cipelő hosszú hajú fiúk hancú- roztak a parkban. Szász megkerülte a kikötőnek ezt a részét, és a betonjárdán szaladt tovább a halászmóló felé. A veszteglő bárkák, csónakok és vitorlások között már messziről felfedezte a köteleivel bajlódó Flessburgert. — Nem lehet, nem igaz, nincs nekem ilyen szerencsém. Miért késett? Talán ő is elkövette azt a hibát, amit minden bűnöző elkövet? Valami miatt nem tudott elindulni? Talán nem vett fel annyi üzemanyagot, hogy Olaszországig kifussa, vagy nem indult be a motorja?... Mindegy, itt van, megvan. De a hatalmas, katonai rohamcsónakra emlékeztető jármű motorja már járt, kékes felhőt eresztett magából. Flessburger éppen a kikötésre szolgáló kötél eloldozásán fáradozott, amikor Szász odaért. — öreg már, nem mozognak az izmai úgy, mint régen. Amikor Dániel ugrott, Flessburger már a kormánynál ült, gázt adott, és a csónak „kilőtte” magát a kikötő betonpárkánya mellől. Szász nem a csónak belsejébe, hanem szerencsétlenül a párkányra esett, kis híja, hogy mindjárt a tengerbe nem fordult. Egyik lába a combhajlatától a lábfejéig így is a vízbe merült. Kezével görcsösen kapaszkodott a csónak peremébe, de azt vékony falemezből készítették, félő volt, hogy letörik. Szász kitűnő úszó volt. Egyetemista korában a válogatott csapatban is szerepelt, később azonban lemondott a gyorsúszásról és ugróvá képezte át magát. Szeretett magas emelvényekről ugrani, és utána víz alatt úszni. Nem félt attól, hogy a tengerből hogyan kerül ki. (Folytatjuk.)
