Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
T 1 J I Százéves csomópont il. A vasútépítéssel kapcsolatban és általában az első évekről nem sok írásos emlék maradt. Sajnos a felszabadulás után szinte minden olyan okmányt elpusztítottak, amelyiken az a hárombetűs kis szórövidítés állt, hogy: „kir.”. Néhány kölcsönkötvény, amely igazolja, hogy tulajdonosa befizette részét, néhány tervrajz az állomás vágányhálózatáról és épületeiről, ez maradt az első évekből. Márfai Ottó tanácsos fáradhatatlanul dolgozik, hogy minél több dokumentumot gyűjtsön össze, büszke minden fényképre, igazolványra, szabálykönyvre, munkanaplóra, amelyek kutatásai révén előkerülnek. Féltve gondozza, kezeli valahányat, s kiállítást rendez belőle. Tervezi, hogy az anyaggyűjtés után megírja Dombóvár, mint vasúti csomópont történetét. Egyébként Márfai elvtárs segítsége nélkül mi is nehezebben tudtuk volna ezt a riport- sorozatot megírni. Hisz hetek, hónapok kellenének ahhoz, hogy olyan értékes anyagok birtokába jussunk, amelyek némi visszapillantásra adnak alkalmat arról például, hogy milyen volt a vasutasok egyenruhája, hogyan teltek az első évtizedek stb. Azt is sikerült kideríteni, igen nagy valószínűséggel, hogy kik voltak az első lakók Dombóvár- Alsó felvételi épületének földszintjén: Birkás József hivatalnok, Hőke Béla hivatalnok. Az emeleten pedig László Sándor állomásfőnök, Puskás József, Pintér Pál és Steiner Mór hivatalnokok laktak. A budapest—pécsi vasútvonal építésekor 1882. július 23- án súlyos incidensre került sor a dombóvári lakosság és a horvát építőmunkások között. A horvát munkások az incidenst megelőző héten már föltűnően viselkedtek. Sokat ittak, folyton magyarellenes dalokat énekeltek és a július 23-i fizetésnap tette fel a „lázongásra” a koronát. Két be- szeszelt horvát munkás éles Vasutas Igazolványa a századfordulón. kővel megdobálta Devecseri Vilmos dombóvári lakost. A korabeli jelentésekből megtudjuk, hogy Devecserit a társaságában lévő hölgyek vitlék megmosdatni. A véres ember láttán két dombóvári, két horvát vasúti munkást alaposan megvert. A horvátok elszaladtak erősítésért. Több mint negyvenen érkeztek vissza, A szigeti kocsma környéke csatatérré változott. A városból furkósbottal felfegyverkezett emberek tucatjai loholtak a csatatérre. Két dokumentumban azt olvashatjuk, hogy a verekedésnek 19 halottja volt. Másik dokumentum 16 halottról beszél, de a tizenkilencet kell elfogadnunk hitelesnek, hisz ezt a Perczeí Dezső alispánnak küldött táviratból tudjuk. Az olasz munkásokkal is valami incidens lehetett, de soraik között halott nem került — mint megtudjuk az olasz konzul leveléből, . melyet a hőgyészi' közjegyzőhöz intézett Ezt volt a legjelentősebb esemény a dombóvári vasútépítési hőskorban. A századforduló táján állítólag volt sztrájk is, de erről még nem kerültek elő hiteles dokumentumok. A dombóvári vasúti csomóponton 1917-ben több mint félezer ember dolgozott. A fűtőház létszáma 179 fő volt, az osztálymérnökségen 91 fő, az újdombóvári állomáson pedig 416 ember dolgozott. Ebben az évben az újdombóvári állomásfőnök Be- dő Simon. Dombóvár-Alsón, tehát az állomás megnyitása után 45 évre, 14 fő dolgozott és Faics Kálmán volt az állomásfőnök. 1917-ben építette fel a MÁV a fatelítő üzemet, ahol a talpfákat és távíróoszlopokat telítették kátránnyal. A fatelítő üzembe állítása után a dombóvári vasúti csomópontra, pontosabban a forgalomhoz csak olyan embert vettek fel, aki legalább egy évet dolgozott a fatelítőben, ahol köztudomású, igen nehéz fizikai munkát kellett végezni. Ebben az évben készült el a fertőtlenítő állomás — ma kocsimosó —, nyilván a szaporodó katonavonatok tették indokolttá. Felépítették a tiszti, és segédtiszti lakásokat Nyolc darab nyolclakásos vasutasházat terveztek építeni. A háborúig azonban csak négy készült el. A huszas és harmincas évek szép csöndben teltek el. Az első világháború után csökkent Dombóvár jelentősége. A belföldi áru- és személyforgalom is visszaesett a háború alattihoz viszonyítva, ugyanakkor szinte megszűnt a tengerről, tehát a fiumei kikötőből az áruszállítás. Csak a harmincas évek közepe táján élénkült meg ismét a forgalom a vasútállomáson. A második világháború alatt Dombóvár jelentősége ismét megnőtt, hisz a német hadigépezet jelentős erőit éppen Dombóváron keresztül bocsátotta a Balkánra. A vasutasok legnagyobb része a katonai szolgálat alól mentességet kapott, így szinte teljes létszámmal dolgozott a csomópont a háború alatt. Sajnos arról nincs írásos feljegyzés, hogy a légitámadások következtében hány mozdonyvezető, vonatkísérő, fékező vesztette életét. Dombóvári egyetlen nagy szőnyegUTCAALAPÍTÓK A cserepező mester autó- val jött, kocsiját a szélső ház vakolatlan északi oldalához kormányozta, s dologhoz 'látott. Hűsöljön ez a benzinparipa. Hátat fordítok, az útnak, ahol a Pepsi-Colával felpakolva, teherautó viszi rakományát Dombóvár felé, meg egy mezőőr forma ember szemlélődik csendesen, ráérősen a biciklikormányra támaszkodva. Hozzákezdek megszámolni a téglaépületeket. Egy-kettő-három. A negyedik még nem számít, ott most kezdik az alapozást. Öt-hat-kilenc-tizenöt. Ez itt legelöl viszont szinte kétszeresen számít, előtte vaskerítés, virágoskert, teljesen kész, gondolom, oda nézek majd be legelőször, ismerkedni az utcaalapítókkal, az új falurész lakóival. Hát majd meglátjuk. Induljunk lassan. Bámész gyerek kerül elém, megáll, s rámköszön. — Csókolom, fagyialtos bácsi. — Nagyra nőjj kisfiam. Hol laktok? Meg tudod mondani hol laktok? Kihúzza magát. — Kurd, Pelenka utca. A vaskerítés mögött a fiatalember a vízcsapot babrálja. Fölnéz. Nevetve beszólok. — Hallotta? Jól megmondta ez a kislegény. Mosolytalan marad a fiatalember arca. — Sok az apró gyerek, állandóan száradnak a pelenkák, és valaki kitalálta: Pelenka utca. Közelebb jön, és kinyitja a kaput: Szívesen lát, nézzek körül, ha kedvem tartja. Kosa Józsefnek hívják, szertári dolgozó a vasútnál, két éve kezdte a ház alapozását, hatvanezer forint OTP-kölcsönnel indult, és némi megtakarított pénzzel, „ami úgy jött össze”. A vaskerítés hatezer forintba került. „Ez az első, kijöttek a tanácstól, megjelölték a helyét, és a többieknek majd mind ehhez kell igazodni, hogy léniában legyenek” — mondja. A „valamire vittem” ember tartózkodó szerénységével, megmutatja a lakás belvilágát Fürdőszoba, előszoba, három lakószoba (itt az anyós alszik a kislányommal, itt mi hálunk, a feleségemmel), főzőfülke, konyha. A parkettázásra majd még ezután kerül sor. Nem lehet mindent egyszerre. Lassan, ahogy a pénzből futja. Kósa József harminckétéves, 1963-ban nősült, s ahogy kikísér az utcára, visszanéz, aztán nem is annyira nekem, inkább saját magának mondja: Hát ez az én házam, saját házam. A kiskapura levelesláda kerül, az újságoknak, az üdvözlő lapoknak. > Gondolkodom. Hol kezdődik vajon az új utca története? A tanácsházán Tóth József elnök megmutatta a térképet. — 1969-ben készült el a terv. 180—200 négyszögöles házhelyekre. A járás akkori vezetője kijelentette: nem fog.ott építkezni senki. Mi, ismerve az igényeket, bíztunk az eredeti elképzelések sikerében. Hetven családi ház alkotja majd a telepet, (egy üzlettel) harmincban már laknak. 197Ó. október 15-én déliitán egy órakor kezdődött az a vbfllés, ahol a jegyzőkönyv tanúsága szerint, „Fábián Gyula vb-titkár bejelenti, hogy Kurd községben az új lakótelepre többen kértek már építési engedélyt. Mivel hivatalos ügyekben szükség van a pontos lakcímre is, kellemetlen, hogy még nincs végleges utcaelnevezés”. Tegyenek a vb-tagok javaslatot. Bálint Károly községi csúcstitkár : — Volt vagy tíz javaslat: Rudas László utca, Rózsa utca, Kossuth Lajos utca. A vb az Ifjúság útja elnevezés mellett döntött. Bandzi Ferenc és felesége volt a telep első lakója. Akkor még nem mondhatták, hogy átszaladok a szomszédba, mert szomszéd nem volt. Aztán költöztek a többiek is: Pálos Csaba tanár, Sajgó Csaba szerelő, Csordás József esztergályos, asszonyostól, gyerekestől. Utcaalapítók. Valamennyien fiatalok, és ;,jól szituált emberek”. Tsz- tag, tanár, eljáró dolgozó, maszek kisiparos, irodista került egymással szomszédságba, alakulófélben az új utcaközösség, ahol eltérő foglalkozású emberek járnak össze barátkozni, és szeretik egymást. A Sajgó-porta előtt vasárnap alapozták a vaskerítést. Besegített a fél utca. A férfiak locsolták a betont, sört ittak, és arról beszélgettek: alakul, szépen alakul, ez lesz Kurd legszebb utcája. Visszaballagok az útra, s eszembe jut, lámcsak, mindenki a fürdőszobával kezdte a felsorolást. Az még itt a legnagyobb élmény: a fürdőszoba. SZEKUUTY PÉTER A fűtőházi vízkivételi mű tervrajzának felirata bombázás érte 1944. nyarán. Ekkor tizennyolc személy vesztette életét és a kettes torony környékén a vasútállomás rendező vágányhálózatát teljesen tönkretette, a szőnyegbombázás. 1944. november végén Pécsről egy különvonat érkezett a dombóvári állomásra. Az igazgatóság területéről ezen menekítették nyugatra azokat, akik itt akarták hagyni az országot. Másnap 6 órakor a szovjet hadsereg egyik vasúti egysége mintegy 40 vasutast szedett össze a városban és megkezdték a munkát. A forgalmisták, a távírászok a Vörös Hadsereg tagjai voltak. (Folytatjuk.) PÄLKOVÄCS JENŐ Foto: Gottvald K. Lesz elegendő vetőmag Hétszáxnyolcvan vagon vetőmag ax időjárás sxámláján — Kalászban csírázott a Rannaja A Tolna megyei Vetőmag Felügyelőség szakemberei július közepén befejezték a szántóföldi szemlét, s a kalászosvetőmagvak fémzárolása is javarészt megtörtént. Mik a tapasztalatok, hogyan hatott a rendkívül kedvezőtlen időjárás a szaporítóanyag-fogásra? Erről érdeklődtünk Adám Jánostól, a felügyelőség vezetőjétől. Az időjárás okozta kár nincs akkora, mint amennyire né-, hol eltúlozták. Nemesített kalászosvetőmag van, annak ellenére, hogy a betakarításban körülbelül 40 százalékos a veszteség. A 40 százalékos kiesés oka: a vihar következtében megdőlt gabona vetőmagnak alkalmatlan. Ugyanakkor az a tábla, ahol a gabona állva maradt, s az esős periódus alatt elvégezték az aratást, vetőmagnak alkalmas magot termett. A felügyelőség munkatársai 6100 hektáron végeztek szántóföldi szemlét, ebből NÉGYSZÁZNYOLCVAN HEKTAR ALKALMATLAN MAGTERMESZTÉSRE — a szántóföldi szemlére bejelentett terület 8 százaléka. Az időjárás következtében a magfogásra szánt területeken is alacsonyabbak a termésátlagok. A szántóföldi szemlében részesített területen körülbelül 1760 vagon búzavetőmagot lehetett volna termelni. A magkikészítés és az időjárás veszteségei miatt ez a mennyiség 980 vagonra csökkent. Ez a vetőmag viszont jó minőségű és bőven fedezi a megye vetőmagszükségletét, ami 500—550 vagon körül mozog. Más években a fémzárolt vetőmag nagyobb része nem megyénkben került felhasználásra. Az esőzések következtében elszaporodott a Fusárium, ami megyénkben korábban ritkán ) fordult elő. Most csaknem minden táblán és minden vetőmagban megtalálható. A tavaszi időjárás nagyon kedvezett a lisztharmatnak és a gabonarozsda kórokozóinak. A felügyelőség szakemberei tisztított állapotban végzik a gazdaságokban a fémzárolást, de még így is sok a vetőmagban az idegen mag. Gycmosabbak a magtermő táblák, mint máskor. Ennek bizonyára oka az is, hogy a tavasz folyamán még a magtermesztésre szánt táblákban sem sikerült mindenütt vegy szerezni. A vetőmag minőségére vonatkozó adatok egyelőre nem véglegesek. A gazdaságok által küldött mintából vizsgálják, hogy alkalmas-e fémzárolásra, vagy sem. Az esőzések előtt került a magtárakba az őszi búza vetőmagja, és így a mag minősége nem kifogásolható. Szép termést hozott a Dalrhandi Állami Gazdaságban a vetőmagnak szánt Avrora, összesen 65 vagonnal takarítottak be. Csírázóképessége 95 százalékos. A kalászosvetőmagvak minősége még akkor is nagycin. sokban függ a betakarítás időpontjától, ha az időjárás nem szól közbe. A szaporítóanyag- termelő gazdaságok mindent megtettek azért, hogy minél jobb minőségű vetőmagot fémzárolhassanak. Különösen AZ ÜJ FÁJTÁK IRÁNT NAGY A KERESLET Az esőzések befejeződése előtt az új búzafajták vetőmagjának 95 százaléka fedél alá került. Az év elején úgy tűnt, hogy a gazdaságok a hagyományos Bezosztája helyett inkább más fajtákat termesztenek — elsősorban üzemszervezési szempontból. Most azonban úgy néz ki, hogy az új fajták jövőre sem terjednek el túlzottan, hiszen a igényhez képest kevés a vetésterület. Jól vizsgázott az Avróra, a Kav- káz, a Ljubilejnaja—50-es, viszont a Rannaja igen megérezte az időjárást: a szemek az álló kalászban kicsíráztak. A szántóföldi szemlék alapján a legjobb minősítést a kései Kavkáz kapta, vetőmagja is jó, bár betakarítása az esős időszak után történt. Jól be- válL az Avróra, jó az állóképessége. Az eső ellenére a színét megtartotta és a hektoli- tersúly-csökkenés ennél a fajtánál volt á legkisebb. Az Al- sótengelici Kísérleti Gazdaságban jó véleménnyel vannak a Ljubilejnaja—50-es fajtáról, ötvenkét mázsa termést adott hektáronként. Nem lesz tehát gond a jövő évi búzavetőmag, az idei esztendő miatt nem lesz Kieses, vagy minőségromlás a jövő évi termésben. Most még azokcu a gazdaságokon van a sor, akik nem rendelkeznek vetőmaggal: igényükét mielőbb jelezzék a Dél-dunántúli Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalathoz, hogy idejében hozzájussanak jó minőségű vetőmagvakhoz.
