Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-09 / 186. szám
f I i i Tízből tíz tizenéves hökkent meg, amikor a várt tizenegyedik és tizenkettedik helyett három felnőtt érkezett a lakásba. Három rendőr. A három felnőtt a félárbócra engedett világítás mellett is azonnal meglátta, hogy hábét zavart meg. Házibulit. Kevésbé tapintatosan fogalmazva: orgiát. A megszeppent társaságot bekísérték. Egyik tagját, aki közveszélyes, munkakerülő életmódja miatt rendőrhatósági felügyelet alatt áll, ottfogták. Akinek van gyereke, köny- nyen elképzelheti, mit éreztek azok a szülők, akikkel volt megbeszélnivalója a rendőr- kapitányság ifjúságvédelmi előadójának. Elsősorban azok a szülők, akik szerény két hétre utaztak el angyali nyugalommal a hegyek közé, s hagyták egyedül az elegáns lakásban két lányukat. A szülők tán csak hírből hallottak a harmincas évek nagy sikerű, „Az én lányom nem olyan” című darabjáról; talán úgy sem. Sajnos, arról kellett meg- bizonyosodniok, hogy az ő lányaik viszont „olyanok”... Hasonló, irigylésre nem méltó élményben volt része a hábé többi résztvevője szüleinek is. Közülük egy házaspár nem győzött eléggé csodálkozni, hiszen tudomása szerint leánya és fia a megzavart hábé idején a moziban volt. Úgy hitték a szülők, hogy a fiú vigyázott a lányra : zsebéből otthon előkerült a kezelt mozijegy. Igen ám, de azt nem a jegyszedő kezelte, hanem a r— testvérpár.» Mivel a hábén többnyire nem csupán illedelmesen táncolnak, hanem mással is szórakoznak, tanulságosnak tűnik szemügyre venni a Központi Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatóságának néhány adatát. Megyénkben a művi vetélések száma 1962- ben 4054 volt, nyolc évvel később már 5091. Megyénkben 1968-ban 267 új nemibeteget kezeltek; 1970-ben 401-et. Talán nem mindenki tudja, hogy a gondozóban az új nemibeteget töviről hegyire kifaggatják, hol, mikor, kivel került intim kapcsolatba. Nem indiszkrét kíváncsiskodásból teszik ezt, hanem azért, hogy megtalálhassák a betegség terjesztőjét, és azokat, akik esetleg szintén megfertőződhettek. Nincs helye, lehetősége ál- szemérmeteskedésnek; a fertőző nemibetegségek kígyójának torkát abban a pillanatban kell megszorítani, mihelyt lehet. A hábé a fiatalok számára egyértelműen veszélyhelyzet, ízelítőül, miféle veszélyekre gondolunk. Ma is tölti börtönbüntetését az a fiatalember, aki egy hábén tizenhárom éves kislánnyal létesített nemi kapcsolatot. Ma is ül az a másik kettő, aki tizenhat-tizenhét éves lányokkal erőszakoskodott egy pá- linkabűzös hábén. Az 1972. évi hábézők közül nem egy még most is orvosi kezelés alatt áll. A tavalyi hábék néhány résztvevője még most is nevelőintézetben van. Bár saját érdekében van ott, valószínűleg sokkal kevésbé érzi jól magát, mint érezte a szülői házban. Vitathatatlan, hogy nem minden hábé valamennyi résztvevője kerül az orvoshoz, intézetbe, a bíróság elé. Ám felNépujság zj, 1972. augusztus 9. tehető, hogy a fiatalok mindegyike nem gazdagabb, hanem szegényebb lesz egy-egy közös züllés után. Szegényebb lesz a kedveskedés, az udvarlás és — minek röstellnénk kimondani? — a szerelem élményével. A hábézők azon az úton indultak el, amely a koravénséghez, a cinizmushoz, az életuntsághoz vezet. Kizárólag kegyes prédikációkkal és — esetleg — szülői pofonokkal, rendőri és gyámügyi intézkedéssel, ítéletekkel nem lehet megelőzni a hábé- zást. De meg lehet előzni — hosszú távon — a szülők és gyermekek őszinte szeretetteljes kapcsolatának kiformálásával. Persze, a rövid távú megelőzésről, a közvetlen ellenőrzésről sem célszerű megfeledkezni. Ha már úgy adódik, hogy mindkét szülőnek hosz- szabb időre el kell távoznia a lakásból, kérjék meg a nagymamát, költözzék átmenetileg oda. Igaz, — nincs minden családban nagyszülő, akit meg lehet kérni ilyen szívességre. De szomszédja mindenkinek van; s elképzelhetetlen, hogy akadjon olyan meglett, komoly ember, aki elzárkóznék attól, hogy olykor-olykor megnézze, mit csinál a magára maradt gyerek. Az ilyen látogatás esetleg kellemetlen lehet a gyermeknek, de sosem a szülőnek. Az olyan váratlan látogatás viszont, amilyenről az első bekezdésben szólottunk, sem szülőnek, sem tizenévesnek nem vágyálma... BORVARÓ ZOLTÁN fOCT« TtTCíFB miit^trmirMansm I ff Miről írt a oumuó* 15 evvel ezelőtt? a nim.tt« s» «ei® «atiwfiMCh «aiwu M«iw«ms 1957 tavaszán kezdődött el Tolna megyében a nőtanácsok alakulása. A Népújság augusztus 9-i számában már arról olvashatunk, hogy hat járási és 50 községi nőtanács alakult a megyében. Az asszonyok mindenütt szívesen csatlakoztak az új nőmozgalomhoz. Ebben a számban is érezhető: még egy év sem telt el az ellenforradalom óta. „Gyújtogató ellenforradalmárok” — címmel tudósít a lap arról, hogy egyre-másra kerülnek kézre az ellenforradalmárok és tetteikért a bíróság előtt vonják felelősségre őket. Az információ szerint a rendőrség elfogta azt a háromtagú gyújtogató bandát, akik 1956. október 25-én előre megfontolt szándékkal felgyújtották a nagykónyi Alkotmány Termelőszövetkezet szérűskertjét. Szívbemarkoló, emlékeztető írás jelent meg a lap ötödik oldalán. A címe: „ Egy hősi halott sírjánál...” A lengyeli Mátai Antal emlékét idézi : „...Október 21-én még ott volt a bálban, amelyet a lengyeli búcsú tiszteletére rendeztek. Vajon gondolták-e a fiuk, a barátok, akikkel ezen az éjszakán vidáman koccintotta össze a poharát, hogy koporsóba fektetve fogják vinni kihűlt tetemét néhány hónap múlva?... Ki gondol ilyenre béke idején? Senki. A bál reggelig tartott. Október 22- én Mátai Antal visszautazott Budapestre, hogy teljesítse tovább a kötelességét. A bál emlékei még frissen éltek a gondolataiban, amikor parancs érkezett a belső karhatalmi századhoz, amelyben szolgált. Teljesítették a parancsot. A rádió épületében elfoglalták tüzelőállásaikat és védték az épületet az utolsó töltényig. Mátai Antal súlyos haslövést kapott a tűzharcban. Az életét meg lehetett volna még menteni, ha kellő időben elsősegélyben részesítik, i De az ellenség, melynek „katonái” az alvilági söpredék és az ellenforradalmi terror szadista őrültjeiből tevődtek össze, nem kegyelmeztek a fiatal sorkatonának. Ütlegelni kezdték a súlyos sebtől vérző katonafiú testét, s a végső agóniában vonagló, vértócsában fetrengő, 22 éves fiatalembernek a bal szemét is kiszúrta egy ellenforradalmi bandita...” Mátai Antal húsvétra Ígérte* hogy hazajön. Gyászkarszalagos bajtársaí húsvét előtt hozták haza. Az egész falu gyászba öltözött. Így búcsúzott hű és hős fiától, aki értük, értünk áldozta életét. Fájdalmas emlékek kísér-' tettek még ekkor, de rajzolódni kezdett a jövő is. „Ügy kell bánni velük, mint leendő termelőszövetkezeti tagokkal” — címmel cikk jelent meg az adorjánpusztai termelőszövetkezetről. Több, mint nyolcvan család volt a termelőszövetkezetben 56 októbere előtt. Tizennyolc család a legnehezebb időkben, a fenyegetések ellenére is kitartott a közös mellett. 1957. márciusában már negyven család gazdálkodott közösen. A többiek még gondolkodtak. A kilépett tsz-ta- gokkal úgy kell bánni, mint leendő termelőszövetkezeti tagokkal — idézi a cikkíró a párt álláspontját és hozzáteszi: „...ha az Adorján-pusztai elvtársaink ennek szellemében dolgoznak, akkor a kilépett régi tagság, a helyes politika következtében fokozatosan ismét visszatér az elkövetkezendő évek során önként, saját érdekében.” Visszatértek. Nemcsak: Adorján-pusztán, de az egész megyében. . • • Q «1 :3 a a Kaszinó at caban o LX. — Kérem, Dédi! Jól figyeljen rám! Az élete múlik ezen! Éva, gyere ide! — szólt hátra, meg sem fordulva, a feleségének. — Dédi! Kérem, itt az unokája előtt nyilatkozzon : kapott-e ön ilyen ampullából orvosságot tegnap éjszaka Alfred Flessburgertől ? Járt-e önnél éjféltájban Alfred Flessbur- ger? Válaszoljon! — Miért kérdezi ezt tőlem? — zuhant vissza párnájára, egyik szemével gyorsabban pislogott, de Szász látta, hogy merően figyeli az ampullát. — Azért, mert ha adott önnek az éjszaka gyógyszert, akkor magát Flessburger megmérgezte. Csend lett. Fojtogató, rémes csend, mintha a halál lépett volna be a szobába. Szász rendületlenül folytatta. — Ebből az ampullából motorcsónakjának rejtett helyéről vett ki egyet Flessburger. Meglestem az éjszaka. Szász elmondta, hogyan követte a férfi útját a szállodától a kikötőig. Arról viszont hallgatott, hogy kihallgatta beszélgetésüket is. — Az ampullát elvittem a város egyik gyógyszerészéhez — folytatta — aki megvizsgálta. Teljes képet nem tudott adni róla, mert alapos vegyi elemzéssel sem lehetett megállapítani a tartalmát, de annyi biztos, hogy a szervezetre káros, merevgörcsöt, később szívbénulást okozó szert is tartalmaz. — Heilige Maria! — suttogta eltorzult arccal a bárónő. Szász dédanyósa orra elé tartotta az ampullát és arra kérte, szagolja meg. — Ez volt — nyögte a bárónő és száját kitátva kapkodta a levegőt. — Úristen! Frisch! Segítség! Meghalok... Szász könyörtelen arccal meredt rá: — Dédi! Mondja meg, ki ez az ember? Meg kell mondania, hogy segíteni tudjak még magán. Legalább köny- nyítsen a lelkiismeretén. __ Az idős nőt heves csuklás gyötörte. Egész feje kivörösödött, szája rángatózott, szeme kidülledt. Látszott, hogy egyre erősebbek a rohamai. — Frisch! Átkozott Frisch! — hörögte. — A Gestapo megbízottja volt. Jelentse fel! Fogják el ! ö a gyilkos ... ök végeztek vele. Nekem semmi közöm ... Már megbántam, nem akartam én Jenőnek olyan véget... — Frisch és még három másik ember végzett Balátaival. Én a lakást csak megfigyelésre adtam nekik, a Kaszinó utcai lakásomat. De gázt eresztettek le. Fiolákat... elszédült. Utána eresztették rá a másik gázt. Westrick, Clodius, Daitz és Hugenberg ... A németek mindig végrehajtják az utasításokat ... Gyermekem... Bocsáss meg, Éva ... Szászné a fürdőszobába tántorgott. Gyomra nem engedelmeskedett akaratának, hiába harapta össze úgy fogait, hogy lejött róluk a zománc. Fuldokolva hányt. Mire a fürdőszobából visszatámolygott a szobába, nagyanyja kiszenvedett. Az asszony és a férfi egymásra néztek. Nem szóltak egymáshoz semmit. Szász csüggedten, fáradtan állt a szoba közepén, s aztán lassú léptekkel, lehajtott fejjel elindult az ajtó felé. Még két lépést sem tett, amikor kopogtak, és a nyitott előszobaajtón át a folyosóról egy hang csapott a szobába: — Ébren van bárónő? Szász egy ugrással a fürdőszobaajtónál termett, ahová Évát is berántotta. Szásznénak ez az utolsó óra olyan volt, mint egy lidérces álom, gonosz erők játéka. Bódultán hallgatta férje suttogó szavait. — Menj a szobába, tegyél úgy, mintha mi sem történt volna. Én itt maradok. Ne árulj el neki semmit, csak kérdezd meg, elvisz-e Olaszországba? Az asszony beleegyezően bólintott. Elveszetten, elkínzottan reménytelenül nézett férjére.' Szász becsukta utána a fürdőszoba ajtaját, fülét a deszkára tapasztotta. — Szabad! — hallotta felesége hangját. A résben Flessburger jelent meg. Lábujjhegyen, ringó léptekkel, szemét ide-oda járatva közelített a bárónő ágyához, — Szegény, meghalt — mondta a részvét bánatos hangján és lehajolt az ágyhoz. — Biztos, hogy meghalt? — Hirtelen a bárónő szemhéjához nyúlt, s egy gyakorlott orvos mozdulatával széthúzta a pillákat. — Elvégeztetett — fordult Éva felé. — Asszonyom, őszinte részvétem! A bárónővel egy olyan kiemelkedő tudású asszony távozott el... Szászné közbevágott; — Alfred! Most már semmi akadálya, hogy átvigyen Olaszországba. A férjem itthagyom. Flessburger megrázta a fejét, aztán kezét tétován felemelte: — Az orvost értesíteniük kell. A szállodát... Nem tudom, hol kívánják eltemetni a bárónőt... Mindez adminisztratív intézkedéseket igényel» ön nem hagyhatja itt, így ... én sajnos, telegramot kaptam, nekem azonnal utaznom kelL Remélem, nem ért félre .., Az asszony maga elé bámult és nyelve megbénult. Az a tudat, hogy mindenben férjének volt igaza, hogy őt Dédi és különös társasága félrevezette, dühvei töltötte el. Apjának halála és a halál körülményei egyszerűen felfoghatatlanok voltak számára, de még ebben az utolsó játszmában is látnia kellett az általa korábban olyan nagyra tartott férfi aljasságát, szemérmetlen csalását. Flessburger azt hitte, az asszonyt a gyász verte le eny- nyire, és néhány részvéttől csöpögő mondatot motyogott. Nagyon sajnálja a dolgot. Az élet keserű véletlenek láncolata. Ebben a korban, amiben a bárónő volt, amikor az embert Isten szólítja ... Szász ezekre a szavakra lépett ki a fürdőszobából, kezében a sárga üvegből készült ampullával, ,, ......... . — Ehrenburgi Bayer Olgát ön szólította, Herr Frisch és nem az úristen. — És a hátra- hökölő kölni gyógyszerész orra alá tartotta a fiolát. — ön tegnap éjjel vette ezt ki a motorcsónakjának rejtekhelyéről^ és idegességében egyet leejtett, ön, Herr Frisch, ugyanilyen hidegvérrel végzett Balátai Jenő geológussal.., . ’ A folyosóról ebben a pilla-; natban minden kopogtatás^ vagy csengetés nélkül a vidám és fürge kis doktor robbant be a szobába, elvágva ezzel Szász szavait, — Mi újság? — Szász azt akarta mondani: „Már minden késő, miért nem jött előbb”. Az orvos az ágyhoz lépett és figyelmesen vizsgálgatta a mozdulatlan testet. Kis idő után így szólt: — Igen igen ... sajnos erre nem számítottam .. 1 — kezeit sajnálkozóan tárta szét, és bocsánatkérően fordult hol Szászhoz, hol Évához. Német, olasz és szerb nyelven magyarázta, hogy mi történt, s mire Szász észbe kapva körülnézett, Frisch már nem volt 3 szobában. — Pardon, egy pillanatra —i akarta mondani a doktornak, de azt nem lehetett egyköny- nyen lerázni. Azt próbálta nekik megmagyarázni, hogy mi is a teendő. Külföldiről lévén szó, az orvos először is kiállítja a bizonyítványt'; itt volt, látta és igazolja a betegséget.» Semmi kétség, a hölgyet gutaütés érte ... öregkori vérkeringési zavar — Miközben magyarázott az orvos, előhúzta tollát, hogy kiállítsa a bizonyítványt, Szász a bejelentést latolgatta magában. Megmondja-e, hogy valójában mi történt, vagy hagyja békében a doktort? Mi lesz itt, ha ő megvádolja Flessburgert, alias Frischt, hogy előre megfontolt szándékkal megölte Rösslemét, Bayer Olgát? Ki fog neki hinni, és elfogadják-e tanúnak a feleségét? Meg tudja-e majd kellően magyarázni tolmácsok útján, hogy itt miről is van szó?_ _ ÇFolytatjukJ rr r
