Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
1 I f i Az 1972. évi Szegedi Ünnepi Hetek első eseménye Károlyi Lajos emlékkiállításának megnyitása volt a Sajtóház klubjában és záróeseménye augusztus 26-án és a II. nemzetközi magyar nyelvészkongresszus lesz. Ami a két dátum között Szegeden történt és történik, gazdagon reprezentálja ezúttal nemcsak az alföldi nagyváros, hanem hazánk egészének szellemi életét is. Röviden nagyon nehéz visz- szaadni, milyen íze, zamata van ezekben a hetekben Szeged egyébként sem eseménytelen életének. Nehéz már csak azért is, mert mindenkit más ragad meg, ahány látogató, annyi a tárgya a visszaemlé- keznivalónak. Lapunk vasárnapi számában beszámoltunk a XXVII. szegedi ipari vásárról, ezúttal kissé rapszodikus naplószerűséggel azokról a kulturális eseményekről emlékezünk meg, amelyek a szabadtéri játékok programját színesítik. Mint fentebb említettük, a Sajtóház klubjában egy érdemtelenül kevéssé ismert szegedi festő, Károlyi Lajos munkáiból összeválogatott kamarakiállítás közreadása jelentette az ünnepi hetek nyitá- ** ! nyát. Hozzáteszem: tartalmas, szép nyitányát. De nem állnék meg itt. Ez a tradíciók tiszteletére hangoló emlékkiállítás ugyanis folytatása annak a gyönyörű vállalkozásnak, amibe a Csongrád megyei Hírlap szerkesztőségének kollektívája egy negyedszázaddal ezelőtt kezdett, amikor is házi kiállításaival propagandistája, agitátora lett a művészetek, s elsősorban a kortársi képzőművészet népszerűsítésének. Szemben a Sajtóház bejáratával, a Stefánián, Samu Katalin vásárhelyi szobrász szabadtéri kiállításának tiszta örömével ugyancsak a Hírlap szerkesztőségi kollektívája ajándékozta meg a fesztivál- város látogatóit. S ezért nem véletlen, hogy az első természetes környezetben megrendezett kiállítást Szabó Ede a lap főszerkesztő-helyettese nyitotta meg. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a derűt, kedvességet, játékosságot és megejtő gyöngédséget sugárzó szobroknak, állatfiguráknak van any- nyi nézője, ahány a monstre nézőterű szabadtéri színpadnak, a Dóm-tér négyszögében. A vásárhelyi művész a szobrászat mai, spekulatív és Samu Katalin szabadtéri szoborkiállításának Játék című szobra, __. A népi textíliák bemutatóján szőttesek, hímzések, var- rottasok díszlenek, hírül adva, hogy hazánk egyes vidékein miként él ma a tájegységenként sajátos- textilművészet. Az országos méretűvé nemesedett és teljesedett 13. Szegedi Nyári Tárlat az idén is túlnőtt a szükebb pátria határain, mert vonzáskörébe bekapcsolta az ország különböző vidékein élő, alkotó művészeket. Tolna megyét Simsay Ildikó, Szily Géza és Végh András képviselte. S nemcsak a puszta jelenlétével, mert Végh András ott van az 1972. évi nyári tárlat hat díjazott alkotója között, Nyitott térben című képével. .J* Ha a Horváth Mihály utcai képtár három szinten elhelyezett kiállításáról röviden és tömören akarunk szólni, ennyit mondhatunk: a tizenharmadik alkalommal megrendezett kiállítás legfrissebb röntgenfelvételét mutatja a mai magyar képzőművészetnek, nem tartalmaz szenzációkat, de tartalmaz bizonyítást, bizonyosságot. Leggazdagabb a tárlat festményanyaga, s nem sokkal kisebb a grafikai anyag sem, amely azt bizonyítja, hogy okkal olyan messzehangzó a magyar kortárs grafika híre. A szobrok, kisplasztikák, ragyogóan megoldott kerámiák nem egykönnyen engedik innen elsietni a látogatót. Tápén, a Juhász Gyula művelődési otthonban Szeged környéki népélet címmel láttunk egy kiállítást, amelynek anyaga a Móra Ferenc Múzeumból „jött” ide ki. A pingált bútorok, faragott szuszékok ma már pótolhatatlan kincset jelentenek. Tápé ugyani« elí*ingáit parasztbútorok a Tápén megrendezett kiállításon. nak sikeréről sem. Á szegediek, a játékok házigazdái az idén négy dologra nagyon büszkék. A III. nemzetközi, szakszervezeti néptáncfesztivál kirobbanó sikerű gálaestjére, a bolognai operaház újdonságnak számító — Verdi Otelló — előadására. (Eddig csak táncjátékokat, baletteket láthatott a közönség külföldi együttesek előadásában.) Ugyancsak újdonság a Slask lengyel állami népi ének- és táncegyüttes ezután sorra kerülő műsora és merész újdonság az is. hogy Shakespeare Rómeó és Júlia című drámájának címszerepét két főiskolai hallgató, Kútvölgyi Erzsébet ás Kalocsai Miklós játssza, Mensáros László, Darvas Iván. Hansányi Gábor és Szemes Mari „társaságáig A világhírű bécsi muzsi- Wiü Boskovszky vezényli a daljátékok műfajában Virizlay Gyula, a SZOT titkára: — A gálaest ilyenfajta megrendezése példa nélküli a világ sok országában megrendezett néptáncfesztiválok történetében. Mm V.; VlÇKa», . Akik a nemzetközi néptáncfesztivál együtteseinek műsorát láthatták — és a képernyőn viszont is látják majd — az idei szegedi ünnepi hetek programjából erről az eseményről beszélnek legtöbbet Az összegezés azonban még hátra van. — óa — 1972. augusztus X. — Itt a nemzeti, a népi úgy szólalt meg, hogy egymás iránti szeretetre, megbecsülésre, egymás kulturális értékeinek tiszteletére tanított bennünket. Albertosi Giansiracusa az Olasz Általános Munkásszövetség főtanácsának tagja: — Ilyen produkciót még nem láttam, pedig sokfelé jártam Európában, de ehhez hasonló szabadtéri színházzal sem találkoztam. René Janelle a francia művészeti dolgozók szakszervezetének főtitkárhelyettese : — Örülök, hogy részese lehettem annak a kivételesen meleg hangulatnak, amivei 8 nemzet lányai és fiad ajándékoztak meg bennünket. • , vesztette azt a státuszát, amiről a néprajzos Bálint Lajos professzor nemrégen még azt állíthatta, hogy a nagyváros tövében lévő Tápé zárt szigetként őnzte meg néprajzi eredetiségét, önállóságát. Húsz évvel ezelőtt még élt a népviselet, elevenek voltak a dalok és táncok, ma a ruhák a szekrényekben őriztetnek, s a jobbára iparban foglalkoztatott fiatalok már nem tudják a tápéi táncokat, dalokat. Néhány évtized, és csak fényképek, magnószalagok őrzik az ősi Tápét, ami a nóta szerint „hírös- ségöt” kölcsönzött Szegednek. színre kerülő Strauss: Cigány-« báró előadását. Az a tény, hogy a televízió rövidesen műsorára tűzi a nemzetközi, szakszervézeti néptáncfesztivál gálaestjéről készített filmet, némiképpen indokolja hogy beszéljünk a gálaestről amelyen 8 nemzet 260 táncosa és 60 tagú zenekara aratott a szabadtéri játékok felújítása óta példátlan sikert. Dr. Ortutay Gyula akadémij kus a fesztiválról: A Szegedi Műgyűjtők Klubjának III. kiállítása — ami a Bartók Béla művelődési központban egyszerre nyílt a népi textíliák bemutatójával — a magyar képzőművészet XX. századi mestereinek reprezentáns alkotásait adta közre. A kiállítás gazdag keresztmetszetét adja a század magyar képzőművészetének Réti István, Aba-Novák Vilmos, Csók István, Derkovits Gyula, Szőnyi István, Vaszary János, Rippl- Rónai, Czóbel és Fényes Adolf munkáival, amelyek közül számos került ide a műgyűjtők falairóL Egyébként, ha a másfél százados török dúlás nem pusztította volna ei Szegedet, megtette volna az 1879-es árvíz, ami a hajósok, kereskedők és paprikatermesztéssel foglalkozó földművesek városából hatezer házat döntött romba, s mindössze háromszáz házat hagyott úgv, ahogy énen. Mindettől függetlenül, ami régi és új látnivalót a városnézőnek Szeged kínál, az sem kevés. Nem hiszem például, hogy van még olyan vidéki városunk, ahol ennyi lenne a szobor, mint itt. A városnéző látványosságok listavezetője az idén is két, még építés alatt álló lakótelep. Az egyik az újszegedi Odessza, a másik a Tarjánban épülő lakótelep. Az ünnepi hetekről szólva nem hallgathatunk a szabadtéri játékok eddigi bemutatóiegyéb tendenciái közepette ősien tiszta szépséggel kínálja meg közönségét, amely korra, nemre, műveltségre való tekintet nélkül azonnal megérti, hogy aki ezeket a szobrokat alkotta, az természettel, emberrel, állattal egyaránt szót értő művésze a kő életre. keltésének.
