Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

í

K

y

Vállalati patópálok Panaszok

Megkérdeztem az idei Nemzetközi Vásáron egyik híradás- technikai gyárunk mérnökét, miért nem jelennek meg az üzletekben is azzal a gyártmánnyal, amelynek némileg módosított változataival immár harmadik éve jelentkeznek a vásáron. Válaszként meglehetősen bonyolult műszaki fejtegetés következett, majd befejezésül a következő mondat:

.. egyébként más az igazi piac, és megint más a vásár, itt ugyanis minden évben illik valami újat bemutatni”.

Mindehhez aligha kell különösebb kommentár, márcsak azért sem, mert amúgy is nyilvánvaló: sok vállalatnál gondolkodnak hasonlóképpen és nem csinálnak különösebb titkot abból, hogy piaci politikájuk vezérelve: „ez van, eszi, nem eszi, nem kap mást.. így , kényelmes, ezek a vállalatok így is megélnek, igaz, nem aratnak különösebb sikereket, de a jelenlegi piaci helyzetben üzleti csődtől sem kell tartaniuk, mert a vásárló

Tizenhat zsák kukoricát hordtak ki hátukon a telepről, majd szállítottak el gépjárművel ismeretlen tettesek a kétyi Kossuth Tsz-ben. A szövetkezet három éjjeliőre^ közül egy sem zavarta meg őket. Megzavarta ellenben — nem sokkal ez után az eset után — az őröket a rendőrség. Az éjszakai kártyázásban zavarta meg őket.

Zavartalanul bontotta ki a litfházat az a betörő, aki az éjjeliőr szobája előtt mászott fel a magasba, s hatolt be a bonyhádi áruházba. A bűnöző sok ruhaneművel, műszaki Cikkel távozott.

A tolvaj a helyszínen szúrta le a várdombi sertéstelepen zsákmányolt disznót, majd ugyanott gondosan megperzselte, kibelezte. Egy másik szövetkezetben a hivatlan látogató az ajtó előtt keresztben fekvő és alvó éjjeliőr felett átlépdelve hordta ki a terményt.

Az ismertetett és hasonló esetekről nem a mulasztókat sújtó fegyelmi határozatok, hanem rendőrségi feljegyzések tanúskodnak. A bonyhádi autóbuszmegálló építkezésén az építők már szedelőzködtek. Abban a Íriszemben hagyták az épület közelében az elszállításra váró szerszámokat, anyagokat, hogy valaki vigyáz rájuk. Nem vigyázott. Az éjjeliőr az ebédlőben aludt. Ha •— történetesen — rendőr helyett tolvaj téved arra, bizonyára lába kél villanymotornak, drága szerelési anyagnak... A felsőnánai tsz szerencséje, hogy véletlenül két. a jószághoz értő rendőr ellenőrzött azon az éjszakán, amikor az eevik tehénnél megindult az ellés. A járőr a világra segítette a borjút — miközben az őr ettől az istállótól tisztes távolságban, a szénában aludt. Cikón a rendőrök kötötték helyére — az őr helyett — az istállóból elszabadult lovat.

Városi tanács költségvetési üzeme felvesz:

gépkocsirakodókat,

fogatosokat,

segédmunkásokat.

Jelentkezés : Szekszárd,

Tartsay V. u. 20.

(!•)

többnyire egyedül rájuk van utalva.

S e gondolkodásmódnak egyéb megnyilvánulásai is vannak: elkényelmesedett műszaki-technológiai fejlesztés, a minőség romlása, egyfajta sajátos, beszűkült vállalati szemléletmód, amelynek horizontja az üzem kapuinál, falainál húzódik, s amely egy idő után annyira patópálossá deformálódik, hogy felcseréli a fogyasztói — végső soron pedig a népgazdasági — érdekeket e torz, semmit sem kockáztató, vállalati érdekkel.

Mi mással lehetne magyarázni azt a sok gazdaságtalan terméket, amelynek gyártása senki másnak, csak egy-egy vállalatnak jelent soványka — többnyire államilag dotált megélhetést? Mi mással magyarázható, hogy nálunk európai viszonylatban is meglepően lanyha a licenc, illetve a know-how kereskedelem, s ha időnként vásárolnak is egy- egy korszerű gyártási eljárást, külföldön már jól bevált találmányt, akkor annak hazai alAz említetteknél kevésbé szerencsések azok az éjjeliőrök, akiket nem a járőr, hanem egy-két tréfacsináló csíp mulasztáson. Egy szundikálót vidám legények gurítottak ki a hűvös éjszakába a tarkarmá- nyos kocsiba vetett nyoszolyá- röl. Egy másik köré. amíg a szalmában aludt, trágyát viliáztak. majd nagyhirtelen felkeltették. ..

A kötelességszegés — természetesen — nem valamennyi éjjeliőrre jellemző, de sajnálatosan sokra igen. Talán kissé kemény szó, hogy kötelességszegés; hiszen az, aki egykönnyen elszunnyad, vagy még ébren sem veszi észre a tolvajt, többnyire koros, beteg, a munkában megtörődött ember. Nem egy közülük akkor sem tudna jobban helytállni, ha éjszakáról éjszakára kitenné a lelkét.

Nem titok ez a munkáltatók

— főként a szövetkezetek — körében. Tán az éjjeliőrök ismert személyi alkalmatlansága is hozzájárul, hogy ellenőrzésükkel a gazdasági vezetők keveset foglalkoznak. Ugyan, hol akad mezőgazdasági termelőszövetkezetben afféle „kulcsos óra”, amely évtizedek óta jól bevált az iparban ?.. Elkedvetlenítő, hogy számos tsz-ben még azzal sem törődnek, akad-e egy — esetleg koros, de mindig éber — kutya a százezeres értékek védelmére.

Előszeretettel (és a tényeknek megfelelően !) hivatkozik számos gazdasági vezető arra, hogy szociális okokból alkalmaznak éjjeliőrnek erre a posztra alkalmatlan embert,

— s nyomban hozzáteszi : „Azért a kis pénzért...” Helytelenül humánus gyakorlat ez, hiszen emberséges volta szövetkezetenként csak egy-két- három személyt érint; míg a felületes őrzés kockázata az egész közösséget sújtja. „Azért a kis pénzért” a közösség nem keveset kap, hanem semmit sem kap. „Az a kis pénz” tehát rosszabb sorsra jut, mintha a szó szoros értelmében kidobnák az ablakon. Egyedül az lehet célravezető ha „azt a k’csit” méretezik, és tisztességes munkáéri tisztességesen díjaznak alkalmas embert.

Persze, segélvezni szintén lehet, sőt kell. rie nem a felosztható jövedelemből vagy a béralapból, hanem a szociális

kalmazását a végeláthatatlan huzavona, a körülményeskedő és sok esetben eredménytelen „piaci” fnunka előzi meg.

A munkaügyi miniszter helyettesének nemrég tartott tájékoztatóján elhangzott, hogy a hazai vállalatok jó negyedrésze — értve ezalatt a vállalatok vezetőit — még odáig sem jutott el, hogy felismerje az üzem- és munkaszervezési módszerek alkalmazásának szükségességét. Nagy a gyanúm, hogy a szóban forgó vállalatok egytől-egvig költség- vetési támogatásból épült, inkubátorban élő, a „biztos” pozícióban, a monopolhelyzetben lévő üzemek közé tartoznak, amelyek rendszerint érzéketlenek minden változásra, a piac, a gazdasági élet minden, az eddigiektől eltérő követelményeire. E gondolkodás- mód eredménye aztán otf látható P7. üzletek kirakataiban és látható volt — példának okáért — a BNV kiállítási pavilonjaiban, ahol illik ugvan minden évben valami újjal megjelenni, de ez az új, sok esetben csak önámítás, olyan termék, amelynek egyedüli rendeltetése, hogy a gyárak házi kiállításain. vagy egy-egy nemzetközi vásáron „reprezentálja” az illető üzem teljesítő- képességét.

Tessék megnézni néldául a gvermekruhát készítő üzemek házi produkcióit és a gyermek- ruhaüzletek kirakatait. A cipőgyárak alkalmankénti bemutatóit és a cioőüzletek kirakatát. Lehetne folytatni a sort szinte vég nélkül, s lehet kérdezni, ugvan mi a jó, mi a hasznos ebben a vállalati magatartásban, amely ráadásul erkölcstelen is. Erkölcstelen, mert ezek a vállalatok vissza- ■ étnek azzal, hogy nálunk egv állami vállalat — a szó valódi értelmében — nem mehet tönkre, nem juthat - csődbe;' csekély kockázattal járó csendes vegetálás — ügyes adminisztrációval — éppen olyan biztonságot nyújt, mint a valódi üzleti siker.

A jelenség azért is szembetűnő, mert szép számmal vannak olyan üzemek is, ahol e magatartásnak éppen az ellenkezője tapasztalható. Jártam olyan vegyipari vállalatnál, amely szintén monopolhelyzetben-van, de amelynek igazgatója hosszasan fejtegette, hogy a piaci egyeduralom, e monopolhelyzet az állandó kereskedelmi partnerek megtartására és bővítésére kötelez. S ennek érdekében „bevetik” a legkorszerűbb módszereket. Állandó figyelemmel kísérik a világ számottevő, hasonló profilú üzemeinek munkáját, fejlesztési, gyártási eredményeit, ötletes kereskedelmi módszerekkel kísérleteznek — és nem eredménytelenül —, kezdeményeznek és tempót diktálnak az üzem- és munkaszervezési módszerek alkalmazásában, vállalják az új műszaki-tech- nológiai-gazdasági megoldásokkal járó kockázatot. Egyszóval a „mának élés”, a „valahogy csak lesz” vállalati politika helyett előrelátó, kiszámított gazdasági stratégia szerint dolgoznak — és nemcsak a maguk hasznára. A vegyipari üzem például csak véletlenül jutott eszembe, de az már nem véletlen, hogy például a hasonló elvek alapján dolgozó magyar gyógyszergyárak az utóbbi években elismert nemzetközi rangot vívtak ki maguknak, s említhetnék példákat a műszeriparból, a köny- nyűiparból stb. S a sikerek „titka” csak abban keresendő, hogy ezek a vállalatok nem- . csak a saját sikereikért, hanem a magyar ipar eredményeiért, elismeréséért is dolgoznak. Saját érdekeiket nem akarják — és nem is tudják — elválasztani, külön érvényesíteni gazdaságunk egyetemes érdekeitől.

VÉRTES CSABA

öt szerződött sertésének elszállítási gondjával fordult szerkesztőségünkhöz Plesz Ferenc fácánkerti olvasónk. Az április 13-tól június 13-ig tartó időszakra kötött sertésnevelési szerződés értelmében, elszállítási kérelmét annak rend- je-módja szerint a körzeti ügyintéző Gáspár Győzőnek olvasónk már június 2-án bejelentette. Érthetetlen módon az ügyintéző a fuvart csak július 12-én bonyolította le, bár előbb már augusztusra szerződött állatokat is elszállíttatott. Plesz Ferencnek ebből oly módon származott 700 forintnyi kára, hogy a túlfejlődött állatokat a 23 forintos kilónkénti átvételi ár helyett csak 22 forintjával fizették ki. Hogy a károsodás miért őt érte, a vétkes ügyintéző helyett, az érthetetlen.

Az Allatforgalmi és Húsipari Vállalathoz továbbított sérelmet orvosolták. Tárnok Lajos igazgató tájékoztatása szerint Plesz Ferenc a 700 forintot megkapta, Gáspár Győző felvásárlót pedig mulasztásáért ftgyelmileg vonták felelősségre. Az ügy szépségfoltja, hogy olvasónknak szerkesztőségünkhöz kellett fordulnia„ mivel reklamációját az ő szavára nem vették komolyan.

•

Kovács Ernő szekszárdi olvasónk csalódott a Bem utcában lévő, Csötönyi Ferenc és Tóth János által üzemeltetett garanciális szerviz munkájában. Riga motorkerékpárját javításra adta oda, de azon másnap és harmadnap is a városban közlekedett Tóth János. Tulajdonképpen azonban nem is személyesen Tóth János ellen van kifogása, hanem hogy ebben a gebines szervizben ilyen munkamorál alakult ki. Mikor ezt kifogásolta Csötönyi Ferencnél, ő drasztikus szavakkal utasította el. Olvasónk panaszt tett a Szolgáltató Ktsz-nél, amire azt a felvilágosítást kapta, hogy nem sokat tehetnek az ügyben, mivel a jó szakembernek kénytelenek ilyeneket elnézni. Ez érthetetlen.

Szerkesztőségünk bejelentésére a Szolgáltató Ktsz másolatban megküldte a Csötönyi Ferenc nevére szóló írásbeli figyelmeztetést. A figyelmeztetés olvasónk valamennyi panaszát tartalmazza, és újabb sérelem felmerülése esetére kilátásba helyezi a fegyelmi eljárást. A megrovás aláírója Hencsik József műszaki vezető.

*

Telefonon közölték szerkesztőségünkkel július 20-án, hogy Szekszárdon egy órája mindhiába várnak taxira. Gondjukkal a 11. sz. Autóközlekedési Vállalat Volán Utazási és Szállítmányozási Irodájához fordultunk. Kovács Zoltán irodavezető válaszát szó szerint idézzük :

„A jelzett július 20-án a városban tényleg csak egy taxi gépkocsi teljesített szolgálatot, A rendszeres túrafuvarokon kívül rendkívüli sürgősséggel kellett kielégítenünk a Vízügyi Igazgatóság taxi-igényét. Árvízvédelmi készültség volt elrendelve. Ennek megszűntével helyreállt a városi taxiforgalom, a jövőben pedig várható a további javulás: a kö- zületek által leadásra kerülő gépjármüvek egy része ugyanis a taxiállományt fogja növelni. Ez Szekszárd városi taxiellátását teljes egészében megoldja.”

*

Németh Jánosné bátaszéki olvasónk tanácstalan. Tavaly márciusban özvegyült meg, két kiskorú gyermek édesanyja. Abban az időben tévesen, a Nyugdíjfolyósító Intézethez

nyomában

fordult családipótlék-kérelmé- vel. A kérelmet kétszer küldte el, de választ arra egyszer sem kapott. Ismerősök felvilágosítására ez év közepén saját munkáltatójától kérte a családi pótlékot. A munkáltató az érvényes törvények értelmében csakis három hónapra visszamenően részesítette Né- methnét a családi pótlékban. Anyagi kára csaknem 4000 forint.

Olvasónk helyzete sajátságos. Tanácsoljuk: nlivel a nyugdíjfolyósító Intézetnek a szu<- séges tájékoztatást megaani kötelessége lett volna, keresse meg őket ismételten ajánlott levélben, hivatkozzon előző kérelmeire. Az ő válaszuk megérkezése után keresse meg díjmentes ügyfélfogadó napján a járás bírósagot gondjaval. Amennyiben az intézet vétke beigazolódik, olvasónknak van reménye anyagi vesztesege megtérülésére.

*

Gerendái Ferencné három éve a Tolnai Selyemgyár konfekcióüzemében dolgozik, ülőmunkát végez. Júliusban gépi munkára helyezték át. Olvasónk orvosai, operációja miatt, csak könnyeob munkára javasolják. Munkaadója az orvosi igazolást nem veszi figyelembe.

Olvasónk egyéni érdeke emberileg érthető. Érthető azonban a munkáltató határozata

is. Gerendái Ferencnét abban az időben vették fel, 3 éve, mikor a Selyemipari Vállalat központja Tolnán szándékozta feldolgoztatni a Budapesten készített nyakkendőselymet és a soproni esernyőszöve iet. Ekkor 150 fővel fejlesztették fel az üzemet. Az esernyögyártas kellékeinek és atapanyugának beszerzési nehézségei és ráfizetéses gyártása miatt, az ernyő- részleget rövid fellenduies után a központ már 1910 végén megszüntette, egyidejűleg o konfekció összlétszámút So főre engedélyezték,

A könnyűipar rekonstrukciója folytan a gyárban nagy jeteniuseya Katjucuas-oohi,ó beruházás indult meg, az úgynevezett Jonalterjeueimesuest hozták létre, illetve később bővítették ki. A beruházás sikeres megvalósulasa népgazaasá- gilag is rendkívül jelentős, mintegy 15—20 millió forint tiszta jövedelmet realizál az iparnak. Hogy ezt minden körülmények között megtarthassák, központi utasításra a kon- jekcioüzem további csökkentesére, lé tszám-atcsopor ivs uas- ra került sor. A folyamat jelenleg is tart. A gyárvezetésnek nem kis gonaot okozott a körültekintő, egyéni érdekeket ts szem előtt tartó átszervezés. Ezért, bár 30—40 főnyi felesleges létszámmal rendelkeznek, a 20—30 éves munkaviszonynyal rendelkező, gépi munkára már nem alkalmazható idős, nyugdíj előtt álló dolgozókat megszokott körülményeikből nem mozdítják ki. Nem biztosíthatják azonban a további ülőmunkát a még fiatal, és nem hosszú munkaviszonnyal rendelkező Gerendái Ferenc- nének. Ot csakis gép mellett tudják alkalmazni, más munkakörben nem. A gyáregység állásfoglalásával egyetértünk.

GÉP-ÉS GYORSÍRÓKAT AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZNA a Simontornyai Bőrgyár.

Jelentkezés a vállalat személyzeti osztályán.

W

Kis pénzért — semmit