Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-05 / 183. szám
% f < n »I u Iiorgászkeservek helyett horgászörömöket Az ellentétek valószínűleg már akkor kiéleződtek, amikor a halfogás két módja különvált. A halászat foglalkozás, megélhetési forrás lett, a horgászat pedig megmaradt szórakozásnak. Alapjában véve érdekellentétekről van szó, bár ez korántsem indokolja, hogy időnként magasra csapnak az indulatok. Valószínűleg sokat javítana a helyzeten, ha nem azt keresnénk, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket és ha mindkét fél a megértés oldaláról keresné, előbb csak az elfogadható, később talán kellemessé szelídülő együttműködést. Erről beszélgettünk Bárd Flóriánnal, a Magyar Országos Horgász Szövetség vezetőségi tagjával. Nem tagadjuk — mindketten horgászok lévén — elfogultak vagyunk a sport barátai mellett, de ugyanakkor az ellentétek feloldása és az együttműködés javítása érdekében munkálkodók szeretnénk lenni. Ezzel az írással az a célunk, hogy javítsunk a horgászok helyzetén, ha kell a félreértések eloszlatásával, ha kell a jogos panaszok kimondásával, s talán az ötletek között — amelyek kidolgozása Bárd Flórián nevéhez fűződik — is akad hasznosítható. Ha nem is minden részletében teljes, de a lényegre tapintó felmérést készített Bárd Flórián ennek az évnek az elején a szerzett tapasztalatok, illetékes felsőbb szervek adatai, valamint egy megyei tanácskozás és a MOHOSZ közgyűlése alapján. Először nézzük a jelenlegi helyzetet. Tolna megyében a horgászok száma meghaladja a kétezret. Tehát nem néhány emberről van szó, hanem — túlzás nélkül —* tömegről. Kétségtelen, akad köztük úgynevezett húshorgász is, vagy aki nem tiszteli a törvényeket, a túlnyomó többség azonban ebben a szép szórakozásban, a víz partján keresi, esetleg a kocsma helyett, az egészséges kikapcsolódást. A horgászvizek helyzete, a fogási lehetőség ugyanakkor siralmas. Van az élő Duna, egyre kevesebb hallal; a fad- di holt Duna-ág, tűrhető halállománnyal; a Sió-csatorna, amelynek nagyobbik része inkább tekinthető szennyvízcsatornának, semmint horgászvíznek; a Sió kapcsolt részei, néhány kobolya és kubikgö- dör — hal nélkül. Valameny- nyi a halászati szövetkezettel közös használatban. Ez van. Nincs: jó néhány olyan eredetileg természetes víz, amelyben a halászati szövetkezet intenzív tenyésztést folytat és így — természetesen — saját kezelésben hasznosít. A vita alapvető oka az, hogy a horgászok nem tudnak halat fogni, ugyanakkor a díjak emelkednek. Igaz a fogás a horgász számára nem megélhetési forrást jelent, de a szórakozás csak akkor teljes, ha a jó levegőhöz, a csendhez, a kikapcsolódáshoz némi zsákmány is párosul. A helyzet javítására alapvetően két út mutatkozik. Először: Meg kell oldani a természetes — a halászok és horgászok közös használatában lévő — vizek rendszeres és valóságos telepítését. Vitathatatlan, hogy az 1970-es fogási és telepítési adatok (1971-es sajnos nem áll rendelkezésünkre) sérelmesek a horgászokra nézve. A megyei halászati felügyelő adatai szerint a faddi holt Duna-ág- ban, amely a legjelentősebb a Tolna megyei horgászvizek között, az idézett esztendőben a htsz. 44 700 kiló halat fogott, ezzel szemben a horgászok (közel ezer sporthorgász) 14 000 kilót. A htsz. 281 000 forint fejében berakott a tóba 80 mázsa pontyot, 200 süllőfészket, IS mázsa angolnát és 20 mázsa amúrt. Négy horgászegyesület (1053 tag)' amelynek fő területe ez a víz, 138 ezer forintot fizetett be halasításra. Vízszennyezésért 200 ezer forintot kapott a htsz, amely összeget szintén halasításra kell fordítani. Hogy az állami szervektől mennyit kapott a htsz ilyen célra, nem tudtuk meg. A faddi víz esetében tehát a horgászok hozzájárulása egyáltalán nem elhanyagolható. Vagy mondjuk ki, ahogy a horgászok fogalmazzák: Nem szívességet kérnek, hanem a pénzükért ellenértéket, ami a horgászat esetében csupán lehetőség. De azt kérik! S a ha- lasítás valóban halasítás legyen, legalább a horgászok által befizetett összegért vásárolt ivadék ne az intenzív tavakba kerüljön, hanem a közös hasznosításúakba. Másodszor: önálló, saját vizet kémek a horgászok. Erre is vannak elképzelések. Most szándékosan csak a Szekszárd környékiekről beszélünk, Tamásiról, Pincehelyről, stb. majd más alkalommal. A Bárd Flórián által készített felmérés több ajánlást tartalmaz. A javaslatra nem térünk ki részletesen, mivel hogy az elképzelésben menynyi a realitás, az anyagi fedezet biztosítását illetően, azt eldönteni egy újságcikk, de még egy tanulmány keretében sem lehet, az ötletekkel mindenesetre érdemes számolni. Két elképzelésről viszont feltétlenül szólni kell. A zsiliprendszer elkészülte után a holt ágnak maradó Sió-szakaszt adják át horgászvíznek.. .Kirándulóhelynek is kiválóan alkalmas, márcsak a Szarvas-csárda közelsége miatt is. És végül — azért végül, hogy nagyobb nyomatékot kapjon — a legjárhatóbb út a faddi holt Duna részbeni, vegy ^ egészbeni átadása a horgászegyesúleteknek. Ez a holt ág már amúgy is üdülőhellyé fejlődött. Az idegen- forgalom egyre növekszik, a nemzetközi idegenforgalom is, milyen jó lenne ezt horgász- idegenforgalommal is bővíteni. A horgászok természetesen hajlandók áldozatot is hozni, de tudni akarják, hogy miért. Ebben az esetben tudnák. A horgászat — általában — nem a nagypénzű emberek szórakozása. Társadalmi értéke ugyanakkor elvitathatatlan. Semmi esetre sem lehet tehát szempont, ami a terü- letí jegyek árának felemelése körüli vitában hangzott el: „Akinek nincs pénze, ne mulasson!” Ha megvalósul az akkori elképzelés, hogy ösz- szesen 700 forintra növeljék a horgászok által fizetendő összeget, vajon hány nyugdíjasunk horgászna ma? Pedig nekik is joguk van az ilyenfajta „mulatsághoz”, meg az 1500 forintot kereső embereknek is. De ne folytassuk a panaszkodást, úgy állapodtunk meg Bárd Flóriánnal, meg mindenkivel. akivel csak beszéltünk róla, inkább keressük a megoldás módozatait, és a békés és hasznos együttmunkál- kodás útját egyengessük. A horgászok — úgy érzik — megtették az első lépéseket, a továbbiakra pedig — hasonló jó szándék láttán — hajlandók. Letenyei György 1 a Rísz iné utcában • LVIL Balátai nemet mondott, meghalt, ő is nemet mond, de élnie kell! Egy tapodtat sem enged. Csak legalább a hiányzó részeket még megtalálná, hogy teljes egészében láthassa a drámát. Balátai nem hagyta magát elveszejtenl, inkább meghalt. Neki már nem kell meghalnia ahhoz, hogy önmaga és ember maradhasson. Szász agyában szörnyű fel- tételezés vert gyanút, de még saját magának sem merte egyenesen megfogalmazni. Még nem mondhatja ki senkire ezt a szót: bűnös! De, ha majd már kimondhatja, akkor utána egy másik szót is ki kell mondania: bosszú! Betörőként osont Olga nagymama ajtaja elé. Visszafojtott lélegzettel nyomta le a kilincset. Az ajtó nesztelenül kinyílott, és Dániel bénul- tan állt meg az előtérben. Az üvegajtón túlról, a szobából dédanyósa hangját hallotta: „Ugyan Frisch, mi közöm hozzá? És a válasz? Flessburger válaszolt. Frisch és Flessburger? Dániel homlokát kiverte a víz. A félig nyitott gardrób szekrényt pillantotta meg, s a következő pillanatban már a fogasos rekeszbe bújt. Mindent hallott. Eleget ahhoz, hogy eddigi gyanúja bizonyság legyen... A valóság vízesésként zuhogott rá, s az örvényben tehetetlenül vergődött ... S amikor már nem bírta tovább, besurranó tolvajként szökött ki börtönéből. Flessburger akkor támogatta ágyba a bárónőt. Dániel reszkető kezét alig tudta arra kényszeríteni, hogy zajtalanul becsukja maga mögött a folyosóajtót. Saját szobájuk ajtaját viszont olyan lármával nyitotta ki, hogy felesége riadtan ült fel az ágyban. — Dániel? Te vagy? Szász dörmögött valamit, és feldúltan a heverő szélére vetette magát. Hangosan sóhajtott. A félhomályban csak Éva fejének körvonalait láthatta. Szeretett volna minden magyarázkodást, vitát elkerülni. — Ugye, mi mindig nyíltak és őszinték voltunk egymáshoz? — Éva kérdése úgy hangzott, mintha természetes lenne az igenlő válasz. — Nem értem, mire gondolsz? — Dániel, amióta itt vagyunk, sokat gondolkodtam az életünk felől. Otthon nem kapok levegőt. Számomra nem megoldás, hogy húsz év múlva másfélszer annyit keresek, mint most, és erre menjen rá az egész fiatalságom, mindenem. — Nos? — Szász érdeklődve könyökölt a párnájára. — Mire akarsz kilyukadni? — Tudom, hogy először nem értesz majd velem egyet. Nem is akartam neked elmondani de amíg távol voltál... És azért mi szeretjük egymást, ugye Dániel? Annyi szép, közös emlék köt össze. A múltunk. A szenvedéseink. Nekem az a férfi, a kölni gyógyszerész, Flessburger ajánlatot tett. Kivinne mind a hármunkat Olaszországba, motorcsónakon. .. — És miből fogunk addig élni? Már úgy értem, ki fog Milyen önkiszolgáló étterem árusíthat szeszes italt ? Az ifjúsági szórakozóhelyeken időkorlátozás nélkül tartózkodhatnak a fiatalkorúak — Minisztériumi állásfoglalás a szeszárusítási rendelet végrehajtására Nemrégen lépett életbe a belkereskedelmi miniszter rendelte, amely megszigorította a szeszárusítást, és intézkedett arról, hogy a fiatalok meddig tartózkodhatnak este a vendéglátó- és szórakozóhelyeken. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendelkezés egyes pontjai félreérthetek, illetve nem minden üzlettípusra érvényesíthetők. A rendeletnek főleg három pontja adott vitára okot. Ezért a minisztérium a rendelet végrehajtására kiadott állás- foglalásában egyértelműen tisztázta a vitás kérdéseket, amelyekről tájékoztatták az MTI munkatársát. Az önkiszolgáló éttermek az előírás szerint — amely ezért született, hogy ezeket rendeltetésüknek megfelelően az ételértékesítésre szorítsa — sör kivételével szeszes italt nem árusíthatnak. Van azonban sok olyan önkiszolgáló étterem, amely egyidőben többféle értékesítési formában működik, az étkezési csúcsidőn kívül, különösen az esti órákban, áttér a hagyományos kiszolgálási formára. A Balatonnál, a kirándulóhelyeken több önkiszolgáló étterem például este zenés szórakozóhely- lyé alakul át, illetve messze környéken csak ez árusított eddig szeszes italt. Ezekre az üzletekre a rendelet korlátozása — miszerint az önkiszolgálás ideje alatt csak sört értékesíthetnek — nem vonatkozik. A hagyományos árusíbennünket finanszírozni.. 7, mert ugye egyszerre nem megy. .. — Flessburger — engedett fel Éva aggodalma. — Én drágám már mindent megbeszéltem vele. Az asszony azt hitte, nagyobb ellenállásba fog ütközni, s az egyetlen „nem”-et gyengébb tiltakozásnak, majdnem, hogy beleegyezésnek fogta fel. Érzéseinek ez a balfogása téves képet mutatott, és ebből heves, boldog magyarázkodás következett. Alfred Flessburger bizonyos összeget ad nekik, amíg értük nem megy Olaszországba. Tudniillik neki feltűnés nélkül kell ide visszajönnie a kocsijáért. Dédinek is milyen remek lesz. Dédi megkeresné azokat az ismerőseit, akik Németországban élnek még és ragyogóan élnek. Valami Schrődert és Ludger West- ricket emlegetett.... — Úgy? — Értem! — Szász azt a sokféle érzést, ami hirtelen elöntötte, képtelen lett volna szavakba formálni. Gondolatai rendkívüli sebességgel törtek a bizonyítékokra, végre teljes volt a kép. Hűvösen kérdezte az asszonytól: — Éva, ugye tudsz arról, hogy édesapád nem fogadta el a németek által felkínált ösz- szeget. — Tudok. Persze. Azért jutott szegény koldusbotra. Dédi azt is mesélte, az amerikai alumíniumkonszern aligazgatója is tett neki, talán még pom- pásabb ajánlatot, de azt is visszautasította. — Honnan tudod, vagy tudja a Dédi, hogy apád nem hajlott az amerikaiak szavára? — Maga az apám említette neki. Nem értem, mit kuka- colsz most ezen, vagy mi köze ennek az egész dologhoz? — Dédi nem beszélhetett apáddal, mert apád az amerikaiak ajánlatát követő napon meghalt. Mástól tudja tehát, tási formával is dolgozó ön- kiszolgáló éttermek tehát — a hagyományos felszolgálás időszakában és helyén — az italmérési engedélyben feltüntetett választékban árusíthatnak szeszes italt. Ez vonatkozik a kirándulóhelyeken, a strandokon működő, önkiszolgálást is alkalmazó éttermekre, vendéglátó üzletekre is. A rendelet megszabta, hogy a fiatalok szülői felügyelettel is csak 21 óráig tartózkodhatnak szórakozóhelyeken és rendezvényeken. A minisztériumi állásfoglalás most tisztázta, hogy az ifjúsági parkok és táborok, a lakótelepi ifjúsági klubok és a vendéglátó- üzletek ifjúsági szórakoztató rendezvényeire a korlátozás nem érvényes. Az ilyen helyiségekben és rendezvényeken — miután éppen a fiatalkorúak kultúrált szórakoztatását szolgálják — időkorlátozás nélkül tartózkodhatnak a fiatalok. A 18. évüket be nem töltött,' szállodában lakó és az ottani éttermet látogató fiatalokrú- akra ugyancsak nem vonatkozik az időkorlátozás. A tiltó rendelkezés — bár az előírás csak a szállodákat érinti — értelemszerűen az egyéb közhasznú szálláshelyeken (kemoing, turistaház, turista- szállás, ideiglenesen közhasznú szállássá alakított kollégium stb.) lakó fiatalkorúakra sem terjed ki; időkorlátozás nélkül látogathatják e szálláshelyek éttermeit. (MTI). hogy az amerikaiak ajánlatát visszautasította. Tudod, mit jelent ez?. . . — Szász felgyújtotta a villanyt és bőröndjéből iratokat és egy magnószalagot vett elő. — Dániel — Éva hangja élesen csengett —, elment az eszed? Hajnalban magnófelvételt akarsz velem hallgatni? Férje arcára nézett, amely elszántan, keményen, konokan rajzolódott ki az éjjeli lámpa szűrt fényében. Szeme haragosan, s olyan furcsán vágott feleségére, hogy Éva megdöbbent. — Egye fene — gondolta —, egyezzen bele az olasz útba, és kész. Felőlem aztán magnózhat. Szász felrakta a szalagot, és előrefuttatta a felvételt, majd egy kék papírszalagnál indított. — Hallgasd! — sziszegte. Szász megragadta felesége karját és a magnóhoz húzta. Megnyomta az indítót. — Hallgasd ! — ... Kedves Pávai Vájná professzor úr. Mikor kapta ön Abzinger Gyulától ezt a leve-' let? — Március hetedikén felhívott telefonon. „Ferikém, képzeld, nem akarok hinni a szememnek. Jenő meghalt, öngyilkos lett. Azt hittem, kiesik a kezemből a telefon- kagyló. Térdem megrogyott. Most küldtem pgdig el neked egy levelet, épperi Jenővel való beszélgetésemről” — mondta Abzinger. „Ferikém, vigyázz erre a levélre, mert én nagyon sötét dolgokat látok Jenő halála körül”. — Köszönöm, professzor úr. Kérem, olvassa fel a levél tartalmát, ha nem adhatja ide még nekem sem. (Folytatjuk)
