Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-31 / 205. szám
h t k Nuk elhagyták az iskolát Valamikori iskolám főbejárata felett ott ékeskedett egy latin nyelvű felirat: „Alma mater”, ami édesanyát jelent és természetesen olyannyira szimbolikus jelentőségű, hogy tényleges tartalmára csak akkor döbbentünk rá, amikor messze túljutottunk az iskola kapuin. A törődésről volt szó, pontosabban a törődés folyamatosságáról, hiszen — csupa nagybetűvel — AZ ISKOLA örök, örök annyiban, hogy alapításától megszűntéig tart, ami nem is egy esetben évszázadokat jelent. A mai diák bármikor felfedezhet a folyosókat díszítő tablóképeken olyan tanárokat, akiknek még csak a nevét se ismeri, és akik évtizedekkel ezelőtt törődtek a tán meghalt, vagy már öreg emberré vált diákjaikkal. A törődés azonban az iskola részéről nagyon sokszor, örvendetesen sokszor azután is tart, hogy ki-ki kezébe kapta az érettségét jelző bizonyítványt, vagy azt a papírt, hogy ilyen és ilyen szakmát „szak- munkási” szinten űzhet. Az utóbbiakon belül a mezőgazda- sági szakmunkásokról lesz szó. Nemrégiben közöltük, hogy megyénk egyetlen mezőgazda- sági szakmunkásképző intézetében — Lengyelben — mikor, milyen szakokon és milyen változott körülmények között kezdődik az új tanév. Lengyel végzettsége zöldségtermesztő, most hatósugara jóval túlterjed az intézménynek otthont adó megye határain, jelentősége a mezőgazdasági szakmunkás- képzés területén különösen nagy. Azt most felesleges lenne elsorolni, hogy a szüntelenül fejlődő, üzemszerűvé váló mezőgazdaságnak létfeltétele a szakmunkások számának szaporodása. Négy-hat-tizenkét tehenet még el lehetett látni a nagyapák módszereivel, egy szakosított tehenészeti telepet képtelenség. Más a kapálás és más a vegyszeres gyomirtás. Az össze nem hasonlítható ellentétpárok számát ki-ki kedve szerint gyarapíthatja. De gyarapíthatja-e tudását és egyáltalán szakmájában dolgozik-e a végzett szakmunkás? Hogyan keres? Milyen egyéni gondja, öröme van? • A lengyeli intézetből minden évben tömören szerkesztett kérdőívek százait viszi szét a posta. A kérdések nagyjából a fentebb említett gondolatok köré csoportosulnak és amellett, hogy roppant tanulságosnak tűnnek, mérhető jelei annak, hogy mennyire nem szakadt meg a kapcsolat az intézmény és végzett növendékei között. Egy kis ízelítő az 1967-ben végzettek válaszainak egy részéből : cukrász, nem tanul tovább, havi átlagkeresete 1000 Ft növénytermesztő gépész — vontatóvezető— nem tanul — 1400 Ft, növénytermesztő gépész — erdőgazdaság — nem tanul — 1500 Ft zöldségtermesztő — a szakmájában van — nem tanul — 1250 Ft. növénytermesztő gépész — tsz-ben van — nem tanul — 1500 Ft, növénytermesztő gépész — tsz-ben van — nem tanul — 1200 Ft, baromfitenyésztő — üveggyári munkás — nem tanul — 1200 Ft baromfitenyésztő — tsz-ben van — tovább tanul — 1100 Ft A további hét növénytermesztő gépész közül szakmájában van öt, keresetük 1400, 1500, 2500, 2000, 1700 forint. Az Élelmiszeripari Javító-szerelő Vállalatnál dolgozik egy, hegesztőnek tanul, havi 1650-et keres; a Mecseki Ércbányánál segédmunkás havi 1500-ért egy, aki viszont tovább tanul a Fémipari Technikumban. A kép tehát futólagos ránézésre is eléggé változatos. Az 1969-ben megkérdezett 151 végzett közül akkor éppen katona volt tizenkettő, marad tehát 139. Közülük nem a szakmában dolgozott húsz, ami nem kevesebb, mint 14,3 százalék. Egyáltalán sehol nem dolgozott, vagy a lányok esetében a „szüleim mellett” meghatározást adta négy; vagyis a három évi tanulás árán végül is megszerzett szakmájában maradt nem egészen 83 százalék. Mivel az előbb felsorolt néhány adat csak részpélda, érdemes tovább idézni, hogy tizenhatan kívántak tovább tanulni, ide értve az olyan szakismereteket is, mint a gépkocsivezetés (7). Különböző mezőgazdasági technikumokba mentek hatan, a gimnázium harmadik osztályába iratkozott egy, autóvillamossági szakmát tanult egy, végül hivatásos vadásznak készült ugyancsak egy személy. Az 1967-ben végzettek keresetei általában 1800—2000 forint körül mozogtak. Kiemelkedőnek csak négy sertéste- nvésztési szakmunkás bizonyult 2658, 3000, 2800, illetve 3èû0 forinttal. Ezek természetesen valamennyien elégedettnek érezték magukat munkahelyükön, ami a többieknek mintegy kétharmad részével kapcsolatban volt elmondható. Néhányan más munkahelyet kíváptak, egy Drávakeresztúr- ban élő fiatalnak nem sikerültek továbbtanulási tervei és az ajkai üveggyárban dolgozó de- vecseri baromfitenyésztő kislány szeretett volna visszakerülni a szakmájába. Az, hogy Devecserben miért nem sikerül egy végzett szakmunkásnak a baromfitenyésztésben elhelyezkednie, a kérdőívekből nem deríthető ki. Csak véletlenül tudjuk, hogy a község nagy termelőszövetkezetében már 1964-ben több tízezres nagyságú tojóállományt tartottak. Valószínűleg a szubjektív, csak egy-két szóban összegezett panaszok mögött van a legtöbb emberi gond, nehézség. Ezeket azonban csak sok heti munka árán és egy országjáró gépkocsival lehetne (és lenne is érdemes:) kifürkészni. 1968-ra a szakmában maradtak aránya 89 százalékosra javult. A távolra vetődöttek: növénytermesztő gépész, aki gázmester a Dunai Vasműnél, illetve segédmunkás a Paksi Konzervgyárban. Szarvasmarha-tenyésztő a Mérőműszergyárban, a Paksi Konzervben és a Tolnai Selyemgyárban. Zöldségtermesztő, aki ponthegesztő az Óra-Ékszernél, a Bőrdíszműben dolgozik, rádiócsőszerelő, vagy betanított munkás a Mérőműszerben. A fizetések javulnak, ami érezhetően szinkronban van azzal, hogy a befogadó gazdaságok jobban állnak anyagilag és többet törődnek a fiatal szakmunkásokkal. Gyarapszik a helyzetükkel, körülményeikkel részben, vagy teljesen elégedettek aránya is. A következő év, melynek adatai az intézet igazgatójának szívességéből kezünkbe kerültek, az 1970-es volt. Közelítő becsléssel úgy tűnik, hogy szintén tíz-tizenkét százaléka a végzetteknek az, aki nem szakmájában helyezkedett el. Ilyesformán az állam által minden szakma megszerzéséhez adott cseppet sem csekély összegű támogatás például annál a növénytermesztő gépésznél, aki a férfikonfekció-iparban vélte megtalálni számítását, kárba veszett. Néhány eset kirívó ellentéteket kínál. Egy Alsótengelicen lakó végzett baromfi- tenyésztő elment, az egyébként minden tiszteletet megérdemlő segédápolónői szakmába. Havi ezerötszázért. Ugyanezzel a képzettséggel egy alsónyéki lány otthon maradt és dolgozott — háromezerért. A szakmák megbecsülése olykor már kirívóan nagy keresetekkel is mérhető, ami egyben persze logikussá teszi, ha valaki nem kívánkozik el a pályájáról. Alighanem a jövőben is ez lesz a helyzet a pincehelyi borjúnevelőben dolgozó Puritánén Erzsébettel, aki havi 2500—3800 forintos keresetről tájékoztatta régi iskoláját, vagy a dunakömlődi Katona Imrével, aki négyezerről. A panaszok az 1970-ben végzettek körében ismét változnak, és ha vannak, többnyire akörül "csoportosulnak, hogy az iskolába küldő munkahelynek egyelőre nincsen olyan üzemága, ahol az illető szaktudását kamatoztathatná. Ha a helyzet valóban csak „egyelőre” jelzővel illethető, nincsen ok kétségbeesésre, amit egyébként a válaszok nem is tükröznek. A munkabeosztását „rakodó”, vagy „zsákoló”-ként megfogalmazó szakmunkások mindenesetre joggal számíthatnak más helyre. * A lengyeli volt Apponyi- kastély hosszú folyosóin is ott vannak a szokásos tabló- ' képek, melyekről tanárok, végzett szakmunkások, vagy méhész-mesterek tekintenek le a látogatóra. Azonban valószínűleg csak a művészet- történészek, a messziről jött nézelődők emlegetik itt az Apponyi nevet. A végzett szakmunkások számára, akik már kikerültek innen, ez az épület úgy látszik végérvényesen „az iskolánk”, „az intézetünk" marad. ORDAS IVÁN Javítják a tetőszerkezetet. A tamási művelődési otthon színháztermében a zenekari árok feletti tetőszerkezet leszakadással fenyegetett. Az ÉMX életveszélyesnek minősítette a helyiséget, s lezárták a közönség elől. A Tolna megyei Építőipari Vállalat dolgozói most elkezdték a hiba kijavítását. A megyei tanács háromszázezer forintot előlegezett a munkálatokra. Tizenhatezer vizsgálat, 1400 felelősségre vonás fél év alatt Az árellenőrzések tapasztalatai Az árhatóságok és a kereskedelmi felügyelőségek az első félévben mintegy 16 000 ár- ellenőrzéssel tájékozódtak az ipar és a kereskedelem piaci magatartásáról, vizsgálva árpolitikájukat, az ellátásban a lakosság iránti kötelezettségeik teljesítését. A lakosságot közvetlenül érintő fogyasztásicikk-keres- kedelemben az első negyedévben főként az 1971. évi tapasztalatokat elemezték, a második negyedben pedig már 219 konkrét árellenőrzést és 4446 bolti ellenőrzést tartottak. Mint megállapították, az árszínvonal emelkedését részben egyes alapanyag- árak drágulásának továbbgyű- rűződése és bizonyos importcikkek drágulása idézte elő. A tényleges áremelkedésnél azonban erőteljesebben hat az árszínvonal növekedésére a korszerűbb, divatosabb termékek megjelenése. Ezeknek az árát ugyanis nemcsak a magasabb önköltség, hanem a többnyire ezzel járó nagyobb vállalati nyereség is növeli. Különösen gyorsan cserélődnek az áruk a konfekciószak- mában: a Női Fehérneműgvár például egv év alatt — a korábbinál jelentősen magasabb átlagárakkal — teljesen kicserélte termékeit. Annak ellenére, hogy az új modell nem minden esetben korszerűbb, csupán divatosabb a réginél, a vállalat számára mégis nyereségesebb. Ilyen és hasonló okai vannak annak, hogy az árbevételhez viszonyított nyereség a knnfekc'ószakmában 4.3 százalékkal magasabb az iparáéi átkáénál, őr árh«tóső. gnk helyeslik a választék b"- vífnoó^ p■/ ellen azonban fai- lántek. ho<ry helyimként háttérbe szer> út a k:sebb nyereséggel járó termékek gyártása. A tanasztalotok alan’án a belkereskedelmi miniszter első helyettese előírta. ho«v a jelentősebb termelői áremelkedésekről tájékoztassák a minisztériumot. Eddig 12 nagykereskedelmi vállalattól — főként a ruházati szakmából' — érkezett ilyen jelzés. A Könnyűipari Minisztérium az Árhivatallal együttesen most vizsgálja, hogy a jelzett áremelkedések indokoltak-e vagy sem. Több vizsgálat foglalkozott az ár és a minőség összefüggéseivel, a többi között azzal, hogy a gyengébb minőségű árut értékének megfelelő áron adják-e. Több üzem, például a Bácska Bútoripari Vállalat és a Szekszárdi Faipari Vállalat kisebb engedményt adott gyengébben sikerült termékeiből, mint amennyit a tényleges minőség indokolt volna. A Debreceni Ruhagyárban az ellenőrök azt kifogásolták, hogy az olcsóbb cikkek aránya az idén jelentősen csökkent. A mezőgazdasági üzemek iDari produktumainak árairól általában kedvező tapasztalatokat szereztek a vizsgálatok során, viszont sok hibát tártak fel a mezőgazdasági üzemek építőanyagipari, építés- szerelési és kereskedelmi tevékenységében. Szabálysértési eliárás indult például a Szabolcs megyei Kossuth Tsz ellen a maximált bruttó haszon- kulcsok helytelen alkalmazása miatt. A megengedettnél na- gvohb számlát nyújtott be egyik rendelőjének a Tolna megyei Uj Barázda Tsz is. amelvet szintén felelősségre vonnak. Nagy körültekintéssel tanulmányozták az árhatóságok azt is, hogy a mező- gazdasági üzemek az, elvárható reális árakkal miiven módon invekeznek segíteni a néha túlzottan magas piaci árak letörésében. Ezzel kanesolnt- ban nem mindenütt és nem mindent találtak rendben. A debreceni termelőszövetkezetek termeltetésre, feldolgozásra és ér+éi-esífésre alakult közös vállalkozása a más megyékben vásárolt zöldséget és gyümölcsöt 20—*13 százalékos, a magántermelőktől felvásárolt árut pedig ennél is nagyobb, 50—100 százalékos nyereséggel adta tovább. Egészségtelen helyzet alakult ki egyes üdülőhelyen, például Harkányban is, ahol a termelőszövetkezeti, az ÁFÉSZ és egyéb zöldségárusító helyeken a verseny, vagyis, az árak elvárható letörése helyett az árakat egymáséihoz igazítják, hogy a szezonban valameny- nyien magasab bevételhez jussanak. Kedvezőbb piaci és árhelyzet kialakulását segítette ^viszont elő Szabolcs-Szat- már megyében a Nyíregyházi Konzervgyár és az élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat közötti szerződés, amelynek alapján a konzervgyár a termeltetési szerződésekkel lekötött zöldség és gyümölcs mintegy tíz százalékát viszonylag olcsón, közvetlenül a lakosság rendelkezésére bocsátja. A különféle szabálytalanságok, visszaélések .miatt sokhelyütt eljárás indult a vállalatok ellen. Az első félévben kereken 1400 felelősségrevo- nás történt. Árdrágítás miatt 30 esetben tettek bűnvádi feljelentést a hatóságok, mintegy 700 eseben szabálysértési, 230 esetben fegyelmi eljárást indítottak, 450 esetben pénzbírsággal sújtották a vállalatot. További több száz esetben figyelmeztették a vállalatok illetékeseit egyes szabálytalanságok megszüntetésére. Az első félévi tapasztalatok összegezéseként az árhatóságok a továbbiakban elsősorban arra ügyelnek, hogy a magasabb költségeket az indokolt mértéken túl ne hárítsák át a fogyasztóra; a drágább termékek térhódítása a tényleges igények szintjét ne lépje túl, s elegendő keresett olcsó termék álljon a lakosság rendelkezésére, fokozottan őrködnek azon, hogy az ár- szabályozó rendelkezések mindenütt érvényesüljenek. (MTÇ.
